Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó

A KALAUZ H — Kérem a jegyeket — szól a kalauz, s az utasok átnyújtják menetjegyüket, majd kilyukaszt­va visszakapják. Sokan közülük fel sem néznek közben, nem ér­dekli őket a kalauz kiléte. Ez rendjén is van, hiszen az utas számára csupán az a fontos, hogy jegye legyen, s ha kérik tőle, felmutassa. Ezért tudunk a kalauzról csak annyit, hogy jegyet lyukaszt, esetleg jelt ad az indulásra, ha már minden utas felszállt a vonatra. Pedig nem csupán ennyiből áll a ka­lauz munkája. Sőt, nagyon is változatos, olykor események­ben is bővelkedő szakma a ka­lauzé. Ezt a 25 éves Szabó Zoltántól tudtam-meg, aki szí­vesen beszél a szakma kevésbé ismert oldalairól, s jó néhány élményt is felevenít. Elmondja például, hogy a ka­lauz nemcsak a rábízott kocsi­kért felelős, hanem az utaso­kért is. Mondjuk azért, hogy senki ne essen ki a vonatból, vagyis az ajtók zárva legyenek. — Mi történik akkor, ha va­laki kitör egy ablakot? — Régebben ilyen esetben — ha a tettes meglépett —, a ka­lauznak kellett megtérítenie a kárt. Újabban azonban az eset­leges károk megtérítésére rend­szeresen lefognak a fizetésünk­ből bizonyos százalékot. — Igaz-e, hogy a jeggyel nem rendelkező utasok büntetéspén­zéből négy százalék a kalauz­nak jár. — Igen. Bár a kalauz soha­sem ezért büntet, hanem azért, hogy az ellenőr őt ne büntesse meg. — Apropó: pénz! Mennyit ke­res? — Kétezrest tisztán megkere­sek. — Miben látja a szakma leg­nagyobb hátrányát? — Egyebek között abban, hogy sok az éjjeli szolgálat és ünnepnapon is dolgoznunk kell, másrészt pedig abban, hogy nem kevés a rendetlen, a szemtelen utas. Kivált a személyvonato­kon. Néha még verekedésekre is sor kerül. Egy alkalomipal például olyan tömegverekedés keletkezett, hogy néhány meg­sérült utast a legközelebbi ál­lomásról kórházba kellett szál­lítani ... — A vonatokon olykor zseb­metszők, tolvajok is utaznak. Fogott-e már el ilyen bűnözőt? — Igen. Egyszer a pozsonyi állomáson észrevettem, hogy egy fiatal férfi lentről gyanú­san figyeli a csomagokat, illet­ve az utasokat. Aztán egy má­sik kocsiba szállt fel. A Pozsony utáni alagútban nem gyújtot­tam meg a villanyt, mivel az előírás szerint .csak akkor kell villanyt gyújtani, ha a vonat 5 percnél tovább megy az alag­útban. Amikor világos lett a kocsiban, egy asszony segítsé­gért kiáltozott, mert elveszett a táskája Közben Vaskutacskán megállt a vonat s azonnal ész­revettem, hogy a gyanús férfi leszállt, és igyekszik eltűnni. Egy férfival utánarohantunk, s F '/aPk 1 Az Ipolykeszi Efsz fiataljairól Az Ipolykeszi Efsz kertészetében és dohányosában soha sincs panasz a fiatalokra. Most a szórakozási lehetőségeikről számolok be, mert való igaz: szóra­kozni is tudni kell. A helyi ifjúsági klub faiait a Foxi-Maxi rajzfilm­sorozat főszereplői díszítik. Az asztalokat saját kezű­leg készített terítők tarkítják, és alóluk népszerű színésznők, színészek, táncdalénekesek fényképei mo solyognak elő. A „bárpultnál" feketekávé, tea, málna­szörp és cigarettafélék kaphatók. A mennyezetre — díszítésképpen — 100 különféle márkájú üres cigaret­tadobozt erősítettek, ami sajátos varázst kölcsönöz a hangulatvilágításnak. Az asztaloknál a fiatalok társas­játékokkal szórakoznak, miközben néhány pár táncol. Felfrissülést, pihenést, szórakozást nyújt az Ipoly­keszi Efsz ben dolgozó fiataloknak ez a klub. Joggal állíthatjuk: nemcsak dolgozni, hanem szórakozni is tudnak. BODZSAR GYULA Kép az albumodba: kinyitottuk a kezében levő nagy táskát és megtaláltuk benne a keresett táskát. — Mennyi büntetést fizet az utas, ha miatta áll a vonat? — Minden megkezdett öt per­cért negyven koronát. Vagyis hatperces állásért már nyolc­van koronát fizet. Végül meg­tudhatnánk, hogy mi a kedvenc szórakozása? — A tánc és a zene. Több hangszeren játszom, zenekart is vezetek. Sajnos, a szolgálat gyakran szombatra vagy vasár­napra esik, amikor zenekarunk fellép. Ezzel függ össze, hogy ha munkahelyemen megjelenek az irodában, már előre tudják: a szolgálatomat szeretném fel­cserélni. F. I. MÁTRAI ZSUZSA, táncdalénekesnő (Foto Tóth pá I) A főiskolás otthon A főiskolások már szerencsé­sen túl vannak az első szemesz­ter izgalmain ... No, nem min­denki, van akinek nem volt „szerencsés" a vizsga napja. De még ők is nekifoghatnak, és reménykedhetnek, hogy a kö­vetkező talán sikerül... Minapjában az egyik ismerő­sömnél töltöttem két napot. Az első éppen az a nap volt, ami­kor a pozsonyi főiskolás a vizs­gák után hazajött falujába, ha­za a szüleihez, ürült. Neki sike­rült. Persze, csak csendben mond­hatta el a nagy örömét, mert a család TV előtt ült s feszült figyelemmel követte Kloss őr­nagy izgalmas cselvetéseit. A fiú szerényen letelepedett az ebédlő szőnyegére. Mire a kép­ernyőn a szereplók névsora is megjelent, ő már az igazak ál­mát aludta, hisz kimerítették az utazás fáradalmai. Anyja nein akartei felkelteni, hozta a pap­lant, betakarta. — Tudja — magyarázta — úgy van most a főiskolákon, hogy a jelentkezőket felveszik, de lakást nem tudnak biztosita­nt. Az én fiam sem kapott he­lyet az internátusban. Albérlet­be pedig nem akart menni. Van egy harmadikos ismerőse, az megengedte, hogy odaköltözzön hozzá. A szobában csak két ágy van és mind a kettő foglalt, ne­ki a parketten jutott hely. Meg­szokta már... Másnap csak délre tértem vissza ismerősömhöz. A leves után pörköltet tálaltak. A fő­iskolás illemtudóan elém tolta a tálat. Miután szedtem belőle, maga elé húzta, s ahelyett, hogy tányérjára rakott volna, a tál­ból kezdett enni. Az anya rám nézett, észrevet­te, hogy valami... szóval... az­tán pirulkodva magyarázkodott; — Tudja, úgy van most a fő­iskolákon, hogy ebédet is, var csorüt is kapnak az étkezdében, de az éi/eli tanulás során meg­éheznek. Képzelje el milyen fő­zést rendezhet három ilyen fiú!... Amikor pedig tálalásra kerülne a sor, tányérokat sem szednek elő, hiszen megoldat­lan kérdés közöttük, hogy ki fog mosogatni? ... Inkább így old­ják meg. Megértettem mindent. A szokás nagy hatalom... • DEÁK TERÉZ Katya munkája igen egyszerű volt. A lehető legegyszerűbb. A lány küldönc volt egy moszkvai intézetben. Egyszer magához hívatta Ka­tyát az igazgató, a kezébe nyo­mott egy fontos csomagot. Meg­kérte, hogy azonnal vigye a Kremlbe és adja át személyesen Leninnek. Katya elindult. Szaporán szedte a lábát, s egész úton a csizmáján volt a szeme. Csizmája, bizony, ócska volt már, elnyűtt, lyukas. Kitartott, ameddig egy csizma kitart. Vit­te Katyát intézetből intézetbe, hivatalból hivatalba. Most a vé­gét járta. Katya restellte, hogy ilyen csizmában kell Lenin elé állnia. Dehát mit tehet? Azokban az években nehezen lehetett új csizmához jutni. Az igazság az, hogy az igaz­gató észrevehette volna a lány lábán a lyukas csízmát, s in­tézkedhetett volna. De az igaz­gató mással volt elfoglalva, sokkal fontosabb dolgokkal tö­rődött. Eszébe sem jutott Ka­tya csizmája. SZ. ALEKSZEJEV: Katya megérkezett a Kreml­be. Azonnal Vlagyimir Iljics dolgozászobájába vezették. Át­adta a csomagot Lenin elvtárs­nak, s közben úgy állt, hogy Vlagyimt• Iljics lehetőleg ne vegye észre a csizmáját. Azt hitte, átadja a csomagot, köszön, s eljön. De Lenin nem engedte el azonnal. Érdeklődött, régóta dolgozik-e, melyik isko­lában tanult, hány osztályt vég­zett, élnek-e a szülei? Katya illedelmesen válaszolt Lenin kérdéseire. Vlagyimir Il­jics végül is elbúcsúzott a lány­tól, sok sikert kívánt neki. Katya fellélegzett. Megnyugo­dott, hogy Lenin nem vette ész­re Lábán a lyukas csizmát. Tévedett. Észrevette. S ahogy a lány kilépett a dolgozószobá­ból, Lenin azonnal a telefonhoz ment, felhívta Katya intézeté­nek igazgatóját, s megszidta, amiért az igazgató nem törődik a beosztottjaival. Eltelt két nap, és Katyát is­mét hívatta az igazgató. Ahogy a kislány átlépte az igazgatói iroda küszöbét, szinte kővé me­redt: az igazgató egy pár csiz­mát tartott a kezében. Oj ne­mezcsizmát s egy pár sárcipőt. — Ez a tied, fogd — nyújtotta a mozdulatlan lánynak. Katya még mindig nem ocsú­dott fel, állt báván. — Fogd már, na — enyhült meg az igazgató. Katya átvette a csizmát, s elfutott vele. Kinn, a folyosón felpróbálta. Mintha csak a lá­bára szabták volnál S azóta Katya gondtalanul rója a síkos moszkvai utcákat. Talpa alatt csikorog a friss hó. Fodította: PETROVÄCZ ISTVÁN A mindentudó szem Soha sem tudtam letenni a vizsgát növénytanból. Osztálytársaim sok órát töltöttek a mikroszkóp mel­lett, szorgalmasan tanulmányozták a növényeket, de én valahogyan nem tudtam megbarátkozni vele. Tanárunk minden tanítványával elégedett volt, csak én bosszantottam állandóan. A laboratórium­ban sétálva dicsérte osztálytársaim rajzait, melye­ken megörökítették a növényi sejteket, örült, mi­lyen sok új ismeretet szerezlek Odaért hozzám. — Semmit sem látok — mondtam. Türelmesen újból és újból elmagyarázta, hogyan kell dolgozni a mikroszkóppal. A vége mindig az lett, hogy düh­rohamot kapott. — Próbáld meg még egyszer — mondta. En bele­néztem a nagyítóba, de nem láttáin semmit, csak tejre emlékeztető ködöt. — Látok valamit! Olyan mintha sok, sok tej len­ne — mondtam. Ez volt tanárom igyekezetének eredménye. Elmúlt az iskolaév, a nyári szünet is, és újból megkezdődött a tanítás. A tanár szép barnára sül­ve tért vissza, szeme vidáman ragyogott. Azonnal belevetette magát a munkába. — Az első órán, ha kedvetek van hozzá, a sej­teket fogjuk tanulmányozni. — Természetesen — mondtam. A tanulók figyelmesen néztek a mikroszkópokba és rajzoltak. A tanár odalépett hozzám. — Beállítom a mikroszkópot, hogy úgy, mint a többiek, mindent lássál. Ha nem sikerül, lemondok a tanári pályáról. 22 éve tanítok, de még soha sem találkoztam ilyen diákkal. Mindenkit megtanítot­tam a mikroszkóp kezelésére... Mindenki lát va­lamit, csak te nem látsz semmit — dohogta mér­gesen. Belenéztem a mikroszkópba és boldogan, meg­lepődve sóhajtottam, mert tarka foltokat és pon tokát láttam benne. Gyorsan lerajzoltam, amit lát­tam. A tanár megnyugodott, de mosolyogva, kérdőn lépett hozzám. — Mi ez? — kiáltotta meglepett hangon, amikor meglátta rajzomat. — Lerajzoltam, amit láttam — mondtam. — Ez hihetetlen, ez lehetetlen — méltatlanko­dott. Fölém hajolt, félre tolt, és bekukkantott a mik­roszkópba. Feje szomorúan lekókadt. — Hisz ez a te saját szemed! — Ggy állítottad be a lencséket, hogy a te szemedet tükrözik visz­sza ... A saját szemedet rajzoltad le! JAMES THURBER TÖRD A FEJED • TÖRD A FEJED * TÖRD A Vízszintes: 1. Is­mert idézet Köl­csey Ferenctől (a nyíl irányában folytatva J. 9. Ma már ritka háziál­lat. 10. Füves te­rület. 11. Kettős hangzó. 12. Hang­talan eseti 13. Pi­rul ikerszava. 14. Óriáskígyó. 15. Jár­mok. 16. Bors cse­hül (ék hiba). 17. A hunok ősatyja. 19. Két szó: eső után van és baba­köszönés. 20. A szerelem istene a római mitológiá­ban. 21. Móricz Zsigmond regény­alakja. (Dani.) 22. Sarok 23. A király elvesztése a sakkban. 24. Ludolf-féle szám. 25. S-sel a madarak királya. 26. Hárs szlo­vákul. 27. Régi súlymérték. 28. Régi pengetős hangszer. 29. Isteni, latinul. Függőleges: 2. Női hangnem. 3. Fontos ásvány. 4. Van ilyen politika is. (a földműveléssel függ össze.) 5. Nyílás, rés. 6. Főzelékféle. 7. Vissza: Olasz folyó. 8. Állj! 12. Az idézet folytatása (a nyíl irányában folytatva.) 13. Borogyin egyet­len befejezetlen operája ... Herceg. 14. Megismételve, vita­minhiány következtében a forró égövön fellépő betegség. 15. Nem áll biztosan. 16. Politikai tömörülés. 18. Fejetlen mumus! 19. Balkezes. 21. Ragad. 23. Mely tárgyra? 24. Pál angolul. 26. A-val a végén olasz pénzegység. 27. Majdnem leüt! 28 Kétjegyű mássalhangzó. 29. Doktor. Beküldte: Molnár Mária Perbe­nyík KÉT HETE MEGJELENT FEJTÖ­RŐNK MEGFEJTÉSE: Az élet csak úgy éri el célját, ha tetteknek szenteltetik. Sze­resd a hazát! KIK NYERTEK? A február 9-1 fejtörőnk helyes H< Í 1? h .5 6 H ŕ X 9 X 10 / X 1i * a X i3 X A X ff X f£ n ff X fi 2C X H X 11 X 13 X u i 5 X it X ir | X ii X 29 E X megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: Lénárt Gabriella Királyhelmec, Gyönyör Gabriella Deménd, Szeder Gyula Tany, ifj. Bódi László Ső­reg, ifj. Bungyi András Léva. Leveleiteket, megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek, Oj Szó, GYERMEKVILÁG, Bratislava, Gor­kého 10. Sí' MAJDNEM TÖKÉLETES — Látod kisfiam, apuka meg is tud fürdetni téged. Te eddig biz­tosan azt hitted, hogy anyuka nélkül semmire se megyünk! — Meg tudsz fürdetni, azt lá­tom! De elárulom, anyuka előző­leg le szokta húzni a cipőmet! ÜZLETI SZELLEM. — Lacikám! Ha naponta egy órát zongorázol, minden alka­lommal kapsz tőlem két forintot! Megteszed? — Nem tehetem! A szomszédok naponta öt forintot adnak, ha nem zongorázom!

Next

/
Thumbnails
Contents