Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó

A KALAUZ H — Kérem a jegyeket — szól a kalauz, s az utasok átnyújtják menetjegyüket, majd kilyukasztva visszakapják. Sokan közülük fel sem néznek közben, nem érdekli őket a kalauz kiléte. Ez rendjén is van, hiszen az utas számára csupán az a fontos, hogy jegye legyen, s ha kérik tőle, felmutassa. Ezért tudunk a kalauzról csak annyit, hogy jegyet lyukaszt, esetleg jelt ad az indulásra, ha már minden utas felszállt a vonatra. Pedig nem csupán ennyiből áll a kalauz munkája. Sőt, nagyon is változatos, olykor eseményekben is bővelkedő szakma a kalauzé. Ezt a 25 éves Szabó Zoltántól tudtam-meg, aki szívesen beszél a szakma kevésbé ismert oldalairól, s jó néhány élményt is felevenít. Elmondja például, hogy a kalauz nemcsak a rábízott kocsikért felelős, hanem az utasokért is. Mondjuk azért, hogy senki ne essen ki a vonatból, vagyis az ajtók zárva legyenek. — Mi történik akkor, ha valaki kitör egy ablakot? — Régebben ilyen esetben — ha a tettes meglépett —, a kalauznak kellett megtérítenie a kárt. Újabban azonban az esetleges károk megtérítésére rendszeresen lefognak a fizetésünkből bizonyos százalékot. — Igaz-e, hogy a jeggyel nem rendelkező utasok büntetéspénzéből négy százalék a kalauznak jár. — Igen. Bár a kalauz sohasem ezért büntet, hanem azért, hogy az ellenőr őt ne büntesse meg. — Apropó: pénz! Mennyit keres? — Kétezrest tisztán megkeresek. — Miben látja a szakma legnagyobb hátrányát? — Egyebek között abban, hogy sok az éjjeli szolgálat és ünnepnapon is dolgoznunk kell, másrészt pedig abban, hogy nem kevés a rendetlen, a szemtelen utas. Kivált a személyvonatokon. Néha még verekedésekre is sor kerül. Egy alkalomipal például olyan tömegverekedés keletkezett, hogy néhány megsérült utast a legközelebbi állomásról kórházba kellett szállítani ... — A vonatokon olykor zsebmetszők, tolvajok is utaznak. Fogott-e már el ilyen bűnözőt? — Igen. Egyszer a pozsonyi állomáson észrevettem, hogy egy fiatal férfi lentről gyanúsan figyeli a csomagokat, illetve az utasokat. Aztán egy másik kocsiba szállt fel. A Pozsony utáni alagútban nem gyújtottam meg a villanyt, mivel az előírás szerint .csak akkor kell villanyt gyújtani, ha a vonat 5 percnél tovább megy az alagútban. Amikor világos lett a kocsiban, egy asszony segítségért kiáltozott, mert elveszett a táskája Közben Vaskutacskán megállt a vonat s azonnal észrevettem, hogy a gyanús férfi leszállt, és igyekszik eltűnni. Egy férfival utánarohantunk, s F '/aPk

1 Az Ipolykeszi Efsz fiataljairól Az Ipolykeszi Efsz kertészetében és dohányosában soha sincs panasz a fiatalokra. Most a szórakozási lehetőségeikről számolok be, mert való igaz: szórakozni is tudni kell. A helyi ifjúsági klub faiait a Foxi-Maxi rajzfilmsorozat főszereplői díszítik. Az asztalokat saját kezűleg készített terítők tarkítják, és alóluk népszerű színésznők, színészek, táncdalénekesek fényképei mo solyognak elő. A „bárpultnál" feketekávé, tea, málnaszörp és cigarettafélék kaphatók. A mennyezetre — díszítésképpen — 100 különféle márkájú üres cigarettadobozt erősítettek, ami sajátos varázst kölcsönöz a hangulatvilágításnak. Az asztaloknál a fiatalok társasjátékokkal szórakoznak, miközben néhány pár táncol. Felfrissülést, pihenést, szórakozást nyújt az Ipolykeszi Efsz ben dolgozó fiataloknak ez a klub. Joggal állíthatjuk: nemcsak dolgozni, hanem szórakozni is tudnak. BODZSAR GYULA Kép az albumodba: kinyitottuk a kezében levő nagy táskát és megtaláltuk benne a keresett táskát. — Mennyi büntetést fizet az utas, ha miatta áll a vonat? — Minden megkezdett öt percért negyven koronát. Vagyis hatperces állásért már nyolcvan koronát fizet. Végül megtudhatnánk, hogy mi a kedvenc szórakozása? — A tánc és a zene. Több hangszeren játszom, zenekart is vezetek. Sajnos, a szolgálat gyakran szombatra vagy vasárnapra esik, amikor zenekarunk fellép. Ezzel függ össze, hogy ha munkahelyemen megjelenek az irodában, már előre tudják: a szolgálatomat szeretném felcserélni. F. I. MÁTRAI ZSUZSA, táncdalénekesnő (Foto Tóth pá I) A főiskolás otthon A főiskolások már szerencsésen túl vannak az első szemeszter izgalmain ... No, nem mindenki, van akinek nem volt „szerencsés" a vizsga napja. De még ők is nekifoghatnak, és reménykedhetnek, hogy a következő talán sikerül... Minapjában az egyik ismerősömnél töltöttem két napot. Az első éppen az a nap volt, amikor a pozsonyi főiskolás a vizsgák után hazajött falujába, haza a szüleihez, ürült. Neki sikerült. Persze, csak csendben mondhatta el a nagy örömét, mert a család TV előtt ült s feszült figyelemmel követte Kloss őrnagy izgalmas cselvetéseit. A fiú szerényen letelepedett az ebédlő szőnyegére. Mire a képernyőn a szereplók névsora is megjelent, ő már az igazak álmát aludta, hisz kimerítették az utazás fáradalmai. Anyja nein akartei felkelteni, hozta a paplant, betakarta. — Tudja — magyarázta — úgy van most a főiskolákon, hogy a jelentkezőket felveszik, de lakást nem tudnak biztositant. Az én fiam sem kapott helyet az internátusban. Albérletbe pedig nem akart menni. Van egy harmadikos ismerőse, az megengedte, hogy odaköltözzön hozzá. A szobában csak két ágy van és mind a kettő foglalt, neki a parketten jutott hely. Megszokta már... Másnap csak délre tértem vissza ismerősömhöz. A leves után pörköltet tálaltak. A főiskolás illemtudóan elém tolta a tálat. Miután szedtem belőle, maga elé húzta, s ahelyett, hogy tányérjára rakott volna, a tálból kezdett enni. Az anya rám nézett, észrevette, hogy valami... szóval... aztán pirulkodva magyarázkodott; — Tudja, úgy van most a főiskolákon, hogy ebédet is, var csorüt is kapnak az étkezdében, de az éi/eli tanulás során megéheznek. Képzelje el milyen főzést rendezhet három ilyen fiú!... Amikor pedig tálalásra kerülne a sor, tányérokat sem szednek elő, hiszen megoldatlan kérdés közöttük, hogy ki fog mosogatni? ... Inkább így oldják meg. Megértettem mindent. A szokás nagy hatalom... • DEÁK TERÉZ Katya munkája igen egyszerű volt. A lehető legegyszerűbb. A lány küldönc volt egy moszkvai intézetben. Egyszer magához hívatta Katyát az igazgató, a kezébe nyomott egy fontos csomagot. Megkérte, hogy azonnal vigye a Kremlbe és adja át személyesen Leninnek. Katya elindult. Szaporán szedte a lábát, s egész úton a csizmáján volt a szeme. Csizmája, bizony, ócska volt már, elnyűtt, lyukas. Kitartott, ameddig egy csizma kitart. Vitte Katyát intézetből intézetbe, hivatalból hivatalba. Most a végét járta. Katya restellte, hogy ilyen csizmában kell Lenin elé állnia. Dehát mit tehet? Azokban az években nehezen lehetett új csizmához jutni. Az igazság az, hogy az igazgató észrevehette volna a lány lábán a lyukas csízmát, s intézkedhetett volna. De az igazgató mással volt elfoglalva, sokkal fontosabb dolgokkal törődött. Eszébe sem jutott Katya csizmája. SZ. ALEKSZEJEV: Katya megérkezett a Kremlbe. Azonnal Vlagyimir Iljics dolgozászobájába vezették. Átadta a csomagot Lenin elvtársnak, s közben úgy állt, hogy Vlagyimt• Iljics lehetőleg ne vegye észre a csizmáját. Azt hitte, átadja a csomagot, köszön, s eljön. De Lenin nem engedte el azonnal. Érdeklődött, régóta dolgozik-e, melyik iskolában tanult, hány osztályt végzett, élnek-e a szülei? Katya illedelmesen válaszolt Lenin kérdéseire. Vlagyimir Iljics végül is elbúcsúzott a lánytól, sok sikert kívánt neki. Katya fellélegzett. Megnyugodott, hogy Lenin nem vette észre Lábán a lyukas csizmát. Tévedett. Észrevette. S ahogy a lány kilépett a dolgozószobából, Lenin azonnal a telefonhoz ment, felhívta Katya intézetének igazgatóját, s megszidta, amiért az igazgató nem törődik a beosztottjaival. Eltelt két nap, és Katyát ismét hívatta az igazgató. Ahogy a kislány átlépte az igazgatói iroda küszöbét, szinte kővé meredt: az igazgató egy pár csizmát tartott a kezében. Oj nemezcsizmát s egy pár sárcipőt. — Ez a tied, fogd — nyújtotta a mozdulatlan lánynak. Katya még mindig nem ocsúdott fel, állt báván. — Fogd már, na — enyhült meg az igazgató. Katya átvette a csizmát, s elfutott vele. Kinn, a folyosón felpróbálta. Mintha csak a lábára szabták volnál S azóta Katya gondtalanul rója a síkos moszkvai utcákat. Talpa alatt csikorog a friss hó. Fodította: PETROVÄCZ ISTVÁN A mindentudó szem Soha sem tudtam letenni a vizsgát növénytanból. Osztálytársaim sok órát töltöttek a mikroszkóp mellett, szorgalmasan tanulmányozták a növényeket, de én valahogyan nem tudtam megbarátkozni vele. Tanárunk minden tanítványával elégedett volt, csak én bosszantottam állandóan. A laboratóriumban sétálva dicsérte osztálytársaim rajzait, melyeken megörökítették a növényi sejteket, örült, milyen sok új ismeretet szerezlek Odaért hozzám. — Semmit sem látok — mondtam. Türelmesen újból és újból elmagyarázta, hogyan kell dolgozni a mikroszkóppal. A vége mindig az lett, hogy dührohamot kapott. — Próbáld meg még egyszer — mondta. En belenéztem a nagyítóba, de nem láttáin semmit, csak tejre emlékeztető ködöt. — Látok valamit! Olyan mintha sok, sok tej lenne — mondtam. Ez volt tanárom igyekezetének eredménye. Elmúlt az iskolaév, a nyári szünet is, és újból megkezdődött a tanítás. A tanár szép barnára sülve tért vissza, szeme vidáman ragyogott. Azonnal belevetette magát a munkába. — Az első órán, ha kedvetek van hozzá, a sejteket fogjuk tanulmányozni. — Természetesen — mondtam. A tanulók figyelmesen néztek a mikroszkópokba és rajzoltak. A tanár odalépett hozzám. — Beállítom a mikroszkópot, hogy úgy, mint a többiek, mindent lássál. Ha nem sikerül, lemondok a tanári pályáról. 22 éve tanítok, de még soha sem találkoztam ilyen diákkal. Mindenkit megtanítottam a mikroszkóp kezelésére... Mindenki lát valamit, csak te nem látsz semmit — dohogta mérgesen. Belenéztem a mikroszkópba és boldogan, meglepődve sóhajtottam, mert tarka foltokat és pon tokát láttam benne. Gyorsan lerajzoltam, amit láttam. A tanár megnyugodott, de mosolyogva, kérdőn lépett hozzám. — Mi ez? — kiáltotta meglepett hangon, amikor meglátta rajzomat. — Lerajzoltam, amit láttam — mondtam. — Ez hihetetlen, ez lehetetlen — méltatlankodott. Fölém hajolt, félre tolt, és bekukkantott a mikroszkópba. Feje szomorúan lekókadt. — Hisz ez a te saját szemed! — Ggy állítottad be a lencséket, hogy a te szemedet tükrözik viszsza ... A saját szemedet rajzoltad le! JAMES THURBER TÖRD A FEJED • TÖRD A FEJED * TÖRD A Vízszintes: 1. Ismert idézet Kölcsey Ferenctől (a nyíl irányában folytatva J. 9. Ma már ritka háziállat. 10. Füves terület. 11. Kettős hangzó. 12. Hangtalan eseti 13. Pirul ikerszava. 14. Óriáskígyó. 15. Jármok. 16. Bors csehül (ék hiba). 17. A hunok ősatyja. 19. Két szó: eső után van és babaköszönés. 20. A szerelem istene a római mitológiában. 21. Móricz Zsigmond regényalakja. (Dani.) 22. Sarok 23. A király elvesztése a sakkban. 24. Ludolf-féle szám. 25. S-sel a madarak királya. 26. Hárs szlovákul. 27. Régi súlymérték. 28. Régi pengetős hangszer. 29. Isteni, latinul. Függőleges: 2. Női hangnem. 3. Fontos ásvány. 4. Van ilyen politika is. (a földműveléssel függ össze.) 5. Nyílás, rés. 6. Főzelékféle. 7. Vissza: Olasz folyó. 8. Állj! 12. Az idézet folytatása (a nyíl irányában folytatva.) 13. Borogyin egyetlen befejezetlen operája ... Herceg. 14. Megismételve, vitaminhiány következtében a forró égövön fellépő betegség. 15. Nem áll biztosan. 16. Politikai tömörülés. 18. Fejetlen mumus! 19. Balkezes. 21. Ragad. 23. Mely tárgyra? 24. Pál angolul. 26. A-val a végén olasz pénzegység. 27. Majdnem leüt! 28 Kétjegyű mássalhangzó. 29. Doktor. Beküldte: Molnár Mária Perbenyík KÉT HETE MEGJELENT FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Az élet csak úgy éri el célját, ha tetteknek szenteltetik. Szeresd a hazát! KIK NYERTEK? A február 9-1 fejtörőnk helyes H< Í 1? h .5 6 H ŕ X 9 X 10 / X 1i * a X i3 X A X ff X f£ n ff X fi 2C X H X 11 X 13 X u i 5 X it X ir | X ii X 29 E X megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: Lénárt Gabriella Királyhelmec, Gyönyör Gabriella Deménd, Szeder Gyula Tany, ifj. Bódi László Sőreg, ifj. Bungyi András Léva. Leveleiteket, megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek, Oj Szó, GYERMEKVILÁG, Bratislava, Gorkého 10. Sí' MAJDNEM TÖKÉLETES — Látod kisfiam, apuka meg is tud fürdetni téged. Te eddig biztosan azt hitted, hogy anyuka nélkül semmire se megyünk! — Meg tudsz fürdetni, azt látom! De elárulom, anyuka előzőleg le szokta húzni a cipőmet! ÜZLETI SZELLEM. — Lacikám! Ha naponta egy órát zongorázol, minden alkalommal kapsz tőlem két forintot! Megteszed? — Nem tehetem! A szomszédok naponta öt forintot adnak, ha nem zongorázom!