Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám, kedd

Megoszló vélemények a nevelésről Az ifjúság neveléséről mindig sokat vitatkoztak, s természetesen ma is állandó vita tárgyát képezi ez a téma. A neveléshez szinte mindenki ért, s mindenki tud róla véleményt mondani. És igen sokan mondanak is — lépten-nyomon. Akadnak, akik szinte kötelességüknek tartják a fiatalok állandó bírálását. Sajnos, az ilyen bírálatok többnyire általános jellegűek, egy-egy fiatal elmarasztalása helyett az egész fiatalságot bírálják. Ha pl. egyegy fiatal nem adja át ülőhelyét a villamoson, akkor az idősebbek részéről nem ritka az ilyen megjegyzés: „Ilyenek a mai fiatalok!" Arról viszont lényegesen kevesebb szó esik, hogy a fiatalok neveléséért — így a nevelésben mutatkozó fogyatékosságokért is! — a felnőttek a felelősek. A nevelésről folyó vita egyben arra is kiterjed, vajon ki a felelős a fiatalok neveléséért? Erre a kérdésre keresett választ a pozsonyi Közvéleménykutató Intézet is legutóbbi felmérése során, s érdekes eredményt kapott. A megkérdezettek 34,9 százaNÉPRAJZI VETÉLKEDŐ GÖRGŐN Az elmúlt napokban Görgőn néprajzi vetélkedőt rendeztek, amelyen felelevenedtek a régi emlékek, hagyományok, Görgő és környéke népszokásai s a ma már kevésbé ismert népdalok. A vetélkedő közönsége megtudta, bogyan halásztak valamikor t falu környékén, milyen szerSzámokat alkalmaztak a mezőgazdaságban, milyen formában zajlott le régen egy lakodalom, disznótor. Szárnyra keltek az idősebbek körében fennmaradt mondák és regék a faluról és környékéről. Kiemelkedően szerepelt és különdíjat is kapott a zsűritől Krank 11 1 a János bácsi, aki láger Jóskáról és tizenegy betyártársá*ól regélt és énekelt ... A legnagyobb elismerés illeti a kezdeményezőket. A hagyományápolás és a néprajzkutatás érdemes művelőit s a görgői vetélkedő szervezőit. (kulik j léka a családot tartja döntő befolyásúnak a nevelésben, míg az ankét részvevőinek 33,5 százaléka szerint a család ugyanolyan szerepet játszik a nevelésben, mint az iskola. Ezzel szemben a megkérdezettek 23,1 százaléka úgy véli, hogy a családnak jut a döntő szerep a fiatalok nevelésében. Meglepő, hogy a társadalom nevelő hatását a megkérdezetteknek csu pán 0,3 százaléka tartja döntő fontosságúnak. Az is figyelemre méltó, hogy a felmérés résztvevőinek 2,1 százaléka nem tudja, mi játszhatja a legnagyobb szerepet a fiatalok nevelésében. A felmérés eredményei is bizonyítják, hogy a nevelésről alkotott elképzelések valóban megoszlanak. Azt a tanulságot azonban a megoszló vélemé nyékből is leszűrhetjük, hogy a fiatalok neveléséért nemcsak az iskola, vagy csak a szülő, hanem az egész társadalom, tehát mindannyian felelősek vagyunk. Erről azonban gyakran megfeledkezünk. F. /. A KOMÁROMI JÁRÁS KÉT VERSENYE A komáromi Járás műkedvelőinek segítségével ebben az évben harmadszor rendezik meg az irodalmi színpadok járási fesztiválját, mégpedig 1970. április 4-én és 5-én Csallóközaranyoson és az előtte már sokéves tapasztalatokra épülő műkedvelő színjátszók fesztiválját ez év március 20. és 22. között Búcson. A CSEMADOK jb titkársága a Járási Képmüvelésí Házzal közösen az alkotóverseny keretében hirdette meg a két fesztivált. A járási versenyre benevezett együttesek közül két színjátszógárda megküldte benevezési lapját a Jókai Napokon való szereplésre. A komáromi járásban nem feledkeznek meg a gyermekjátsző együttesekről sem, ezek versenye párhuzamosan a felnőttekével fut. A legjobb együtteseket benevezik az első szlovákiai diáknapokra, amelyeket 1970. április 17-én és 19-én Érsekújvárott rendeznek meg. FARKAS VERONIKA SZOMJAZIK A VILÁG Nem kell semmiféle műszer, tudományos kutatóeszköz annak megállapításához, milyen nagy gondot okoz világszerte az egyre növekvő vízszükséglet előteremtése. Elég letekinteni valamelyik hídról a Dunára, a Vágra vagy a Nyitrára. A látvány megdöbbentő: a „kék Duna vize piszkosszürkén hömpölyög, felszínén olaj, kátrány, szenny úszik. Pedig a Duna Közép-Európa legnagyobb folyója, közepes vízállásnál másodpercenként több mint két millió liter víz hömpölyög át rajta, tehát szennyvíz-emésztő hatása is óriási. A nélkülözhetetlen víz Kuwait, a területét és lakosságának számát tekintve a Föld országainak sorában az utolsók, az olajtermelésbon viszont az elsők között járó ország vízszükségletét a tengervíz lepárlásával elégítik ki. Nem meglepő tehát, hogy Kuwaitban drágább a víz, mint a kőolaj. Az Egyesült Államokban a békeidők eddig legterjedelmesebb szenátusi jelentése állapította meg: 1980-ra az USA mind a 22 nagy folyórendszere annyira elszennyeződik, hogy kipusztulnak belőle az élőlények. A Ruhr-vidéken máris „holtak" a folyók. Most kettős távvezetéket terveznek. Az egyikben a tiszta gleccser- és patakvizet vezetnék a Skandináv félszigetről e fontos iparvidékre, a másikon pedig közvetlenül az Északi-tengerbe juttatnák az üzemek mérgező szennyvizét. Angliában apálykor lángszórókkal kell megtisztítani a híres tengerparti fürdők strandjait a homokra sodródott olajtól, kátránytól. Napjainkban csak minden tizedik ember jut rendszeresen jó ivóvízhez a Földön. Évente ötmillió gyermek pusztul el a vízhiány vagy egészségtelen víz fogyasztása következtében, s ötszáz millió ember betegszik meg. iíííľi^Mi)\MIÍ* /Amtoii 50 ŕ ymwfL J „Jóslom neked, majd megtanít az idő, mi módón fogja kísérni harcaidat a balszerencse $ , nem kedvező. Albiöfl ijfjíľ partjain végre megtd^ ' rik a győztes Gall.a. Nemzetedet legyőzi valamennyi, nagyratörő ŕ á M)M L re

ményeidet meghiúsít- ÍL

^

um / Wf* ja a tenger, nem öve- ' ^ zendi tengereken szer- .— / zett babér Homlokodat, „/> „ j ^ amit jósolok neked." ClléiM

1^

1 vn mtpí^ Q)ot% ln amí

t iósolok neked."' Cltf^/jU (LivpíľJL (k^Jcenf/aaP

dibhúiílkino^ 7 r ČJtck Tengervíz, jég, édesvíz A Föld vízkészlete ugyan bőségesen fedezhetné az emberiség, az állat- és növényvilág vízigényeit. A hatalmas földi vízkincs ugyanis nem fogy, mennyisége a történelem kezdete óta állandó, kereken 1500 millió köbkilométer. Egyenletesen elosztva három kilométer vastagságú tengerrel borítaná be a Föld egész felszínét. A tejjes vízkészlet egy 1150 kilométer élhosszúságú kockában férne el; ez a kocka a Földre állítva eltakarná Közép-Európát. De képzeletbeli kockánknak csak nagyon kis részét foglalná el édesvíz. Alját a tengerek hatalmas mennyiségű sós vize töltené ki, a tetején pedig ott úsznának a sarkok jégsapkáinak jégtömegei. A kettőt csak vékony vonalként választaná el az édesvíz. Csupán 340 000 köbkilométernyi a folyókban, a felszínen található édesvíz. További 200 000 köbkilométernyi a talajban tárolódik. Édesvízkészletünk tehát elférne egy mindössze 70 kilométer élhosszúságú kockában. Nem sokat segítene az sem rajtunk, ha a 25 millió köbkilométernyi víztömegű sarkvidéki jégsapkák hirtelen elolvaünánek. A világtengerek szintje 63 méterrel emelkedne, a víz elborítaná a tengerparti nagyvárosokat, elöntené a Föld felszínének 29,2 százalékát kitevő szárazföldek jelentős részét. De még így sem lehetne ivóvízként felhasználni a tengerek vizét, mert sótartalma alig csökkenne. A víz köiforgása Vízkészletünk jelentős része körforgásban van. A tavakból, folyókból, tengerekből elpárolog, a pára felhőket alkot, majd csapadék formájában visszahull, s összegyűlik a felszínen, illetve a talajba kerül. Évente 511 ezer köbkilométernyi csapadék hull a földre, ennek 80 százaléka a tengerekbe, tavakba, folyókba. Mintegy 16 000 köbkilométernyi vizet szállítanak évente a folyók. Az óceánokból 9 százalékkal több víz párolog el, mint amennyit a folyók juttatnak beléjük. A hiányt a csapadék pótolja. A természetes körforgásban részt vevő vízmennyiséget 373 000 köbkilométernyire becsülik. A víz, a csapadék nagyon szeszélyes eloszlású Földünkön. A chilei Piradosban az 1936-ot megelőző 91 évben nem volt eső. A Hawaii-szigetén, Waialealéban viszont átlagosan 11700 milliméternyi csapadék hull egy évben. A déli, illetve északi szélesség 15—30. foka közötti övezetben alakultak ki a Föld legszárazabb területei. Ebben az övben van a Szahara, az Arábiaifélsziget, Ausztrália, BelsőÁzsia, Nevada és Chile. A vízben legszegényebb földrész Ausztrália. Vízkészlete jelenlegi, tízmilliós lakosságának legfeljebb háromszorosát tudná ellátni. Annál több a víz Dél-Amerika egyenlítői részén. Nemcsak azért, mert itt folyik a világ legnagyobb vízhozamú folyója (az Amazonas) és vízrendszere, hanem azért is, mert itt az év minden szakában bő a csapadék. A sivatagos területek nagysága hatmillió négyzetkilométer, a szárazföldek területének körülbelül 3 százaléka. Legalább háromszor ekkorák viszont a nagyon vízszegény területek. A jéggel nem borított, s mezőgazdasági művelésre kedvező hőmérsékletű szárazföld csaknem negyedét teszik ki az olyan sivatagi-félsivatagi területek, amelyeket nem lehet élelmiszertermelésre hasznosítani. A gyárak óriási torkai A világ vízigénye állandóan növekszik. Egyrészt a népesség szaporodásával évről évre több a vízfogyasztó, másrészt növeli a vízigényt a civilizálódás ís. A természeti népek még csak 4—5 liter vizet fogyasztanak naponta fejenként, a kulturált országok falvainak lakói már 40 —50 litert, a városlakók pedig több száz litert használnak el naponta ivóvízként főzésre, mosásra, tisztálkodásra. Óriási vízfogyasztó az ipar is. Egy tonna cukor előállításához 100, egy tonna nyersvashoz 54, egy tehergépkocsihoz 20, egy tonna papírhoz 110, egy tonna műtrágyához 600, egy tonna műfonalhoz 2000, egy tonna sörhöz pedig 11 tonna vizet használnak fel. A legnagyobb ipari vízfelhasználók a hőerőművek. Egy kilowattóra villamos energia előállításához pl. mintegy 200 ezer liter hűtővíz kell. (Persze ez a vízmennyiség felhasználás Után csaknem szenynyezetlenül visszakerül a folyókba, s közben még távfűtésre is felhasználhatják.) Még hatalmasabb vízfogyasztó a mezőgazdaság. Napjainkban a felszíni vizeknek csupán 4 százalékát — évente 1320 köbkilométernyi vizet — használnak fel egy és negyed millió négyzetkilométernyi földterület (a szárazföldnek 1 százaléka) öntözésére. Már nemcsak a vízben szegény területeken öntöznek, hanem mindenütt, ha ezáltal növelni lehet a terméshozamot. Egy tonna cukorrépa vagy kukorica megtermeléséhez 1000 tonna víz, ugyanannyi gabonához 1500, rizshez 4000, gyapothoz 10 000 tonna víz szükséges. Igaz, az öntözésre felhasznált víz is jórészt elpárolog, vagy szennyezetlenül visszakerül a talajba, de az öntözőszivattyúk csökkentik a folyók vízmennyiségét, illetve a talajban tárolt vízkészletet. Mindebből kitűnik, hogy vízfogyasztás helyett lényegében helyesebb lenne vízfelhasználásról beszélni, hiszen a víz Így, vagy úgy, de megmarad, visszakerül a természetes körforgásba. Mostanában azonban mind gyakrabban olyannyira szennyeződik, hogy többé már egyáltalán nem használható fel. A „fekete" körforgás Az ipari beavatkozás következtében valóban fogyó víz körforgását „fekete" körforgásnak nevezik. Nemcsak azért, mert sokszor sző szerint feketére szennyezi a vizet, s mert legtöbbször a hatóságok kijátszásával „feketén" kerül a szenny a folyóvizekbe, hanem e jelenleg riasztó kilátásai miatt is. A „fekete" körfolyamat: a tiszta víz kiemelése, felhasználása, szennyezése, majd a tiszta vízbe való visszaengedése. A természetes körforgás során a víz természete alig változik. Annál inkább a fekete körfolyamatban. Az eredetileg tiszta víz mind szennyezettebb lesz, ami egyre nagyobb vízmennyiség felhasználásához vezet, s végül is a vízlelőhely rohamos tönkremenését okozza. A vegyipar új termékeinek terjedésével a háztartások is beléptek a fekete körforgásba. A ruha mosásra oly kitűnő szintetikus mosószerek a csatornákba, s onnan az élő vizekbe kerülnek a kiöntött mosóvízzel. Kitűnő habképzők lévén, habréteget alkotnak a vizek felületén, akadályozzák a víz oxigénfelvételét, megszűnik az öntisztulás, elpusztulnak a szerves maradványokat elbontó mikroorganizmusok, megposhad a víz. Nálunk bírságok kiszabásával . igyekeznek rábírni az ipartelepek vezetőit szennyvizeik tisztítására. Nyugat-Európában és Amerikában más megoldást választottak: a szennyvizet csak a vízkivételi hely feletti folyószakaszon lehet visszavezetni a folyóba. Friss vizet tehát csak a maguk által szennyezett vízből kaphatnak az üzemek. Érthetően mindent elkövetnek, hogy minél jobban megtisztítsák a szennyvizet. Minthogy világszerte vészesen fogy a tiszta víz, mindinkább előtérbe kerül a nagy vízrajzi egységekre kiterjedő regionális vízgazdálkodási tervek készítése s az az elgondolás is, hogy a tengerek sós vizének lepárlásával enyhítsék a világ egyre jobban fokozódó szomjú ságát. (dj) 1970. III. 10.