Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám, szombat

MIRŐL ÍRNAK mttms tribúna IfflfôM m.

™ WdMíímvit B

mzmaran Stabilitásra van szükség A cseh sajté eiső számú témája továbbra is a CSKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésével kapcsolatos anyagok közlése és kommentálása. A plénumoi követő napon a Rudé právoban Zdenék Horení főz kommentárt a párt- és állami vezetésben bekövetkezett személyi változásokhoz. „A kérdés leegyszerűsítésének hibájába esnénk — írja —, ha valamennyi személyi változást közös nevezőre hoznánk, ha minden távozó elvtársat egy kalap alá vennénk. Igaz ugyan, hogy a jobboldal táborában tanúi vagyunk egy logikus, láncreakciószerű kapitulálásnak. Némely káderintézkedés azokból az elemzésekből indul ki, amelyeket a párt menet közben, plénumtól plénumíg végez. A párt önvizsgálata közben módosítja, korrigálja követelményeit, igényeit és előző értékelését. Azok a párttagok is, akik felelős tisztségeket töltenek be, önbirálattal vizsgálják tevékenységüket. Más káderintézkedéseket pedig motiválhat az emberek lelietőségeinek és munkaköri beosztásának megfontolása ... A párt tudatában van annak, hogy a jelenlegihez hasonló káderintézkedések nem lehetnek átmeneti jellegűek. Valamenynyien szeretnék, hogyha nálunk a viszonyok mielőbb konszolidálódnának. Szeretnénk, ha vége lenne már az átmeneti káderintézkedéseknek, hogy az emberek állásukat felelősségteljesen betölthessék, s az élet konszolidálásával párhuzamosan a lakosság soraiban is erősödjön a biztonság és stabilitás érzése" írja Z. Horení. A Rudé právo hétfői számában Miroslav Moc vezércikkben foglalkozik a plénummal. A konszolidációs folyamat a legkifejezőbben és leggyorsabban a fö láncszemben, a pártban megy végbe — írja. A tagkönyveserével a pártban eléri a tetőpontját az egészséges erők egységéhez, az aktivitás és elkötelezettség fokozásához, a marxista-leninista elveken alapuló eszmei és akcióegység felújításához vezető differenciálódás. A kommunista pártban való tagság mércéjének általános emelkedése, a párttagság aktivizálása, a szervezeti és személyi megszilárdítás logikája hatással van a jobboldali opportunista erőktől való megtisztulási folyamatra is ... A Rudé pt'ávo főszerkesztője a vezércikkben leszögezi azt is: „.. . felemelt ujjal meggyőzni a meggyőződötteket, ahogy egyeseknek a szokása, s közben a fő módszert, a munkát másokra hagyni, vajmi keveset nyom a latban. A döntő láncszem a pártszervezetek aktivitása és hatása az eszmeileg megtévesztett tagokra, valamint a párt politikai és eszmei hatása társadalmunk életének minden területén. A revizionistákkal nem szívjuk el a békepipát A Tribunában Oldfich Svestka elvtárs vezércikkben foglalkozik a tagkönyvcsere jelentőségével. Megállapítja, hogy az elkövetkező hetek ás hónapok döntenek arról, milyen párt is leszünk. A Központi Bizottság felhívása a pártegység megteremtésére nem jelenthet felszólítást a jobboldali revizionistákkal valő „békepipa elszívására". Az annyira kívánt egységet nem teremthetjük meg addig, amíg a jobboldali opportunista nézetek hordozói nem távoznak a pártból... Ezért megalkuvás nélkül ki kell őket űzni sorainkból. A tagkönyvcsere során azonban valamennyiünknek el kell gondolkozni afölött, mit is tett, milyen állásfoglalást tanúsított az elmúlt időszakban. Ez vonatkozik azokra ls, akik 1968 sorsU 7. döntő napjaiban nem okoztak csalódást. Nincs tökéletes 9

egyén, mindenkiben lehet hiba, s ezt legjobban a kollektíva ismeri fel. S a hibák áthidaláső1970. ban ugyancsak a kollektíva tud a legtöbb segítséget nyújtani. Ha helyes választ akarunk kapni a kérdésre: miért is történhetett meg mindez, s ba az elmúlt időszak fejleményeiből magunk számára is le akarjuk vonni a helyes tanulságokat, akkor nemcsak az 1968 januárját követő, hanem az azt megelőző időszakban végzett munkánk fölött is el kell gondolkoznunk. Mert mindnyájan azt szeretnénk, ha a jövőben kevesebb hibát követnénk el. A tagkönyvcserével foglalkozik a Tvorba interjúja is, amelyben Karel Karas, a CSKP KB politikai szervező-osztályának vezetője ad választ a kicseréléssel kapcsolatos kérdésekre. A Tvorba egyik kérdésében felveti: „Előfordulhat, hogy a tagkönyvcserét egyes pártszervezetekben nem értelmezik helyesen, s vagy opportunista, vagy pedig radikális kiindulópontból közelítik meg e fontos kérdést. Az első esetben, amikor a tagkönyvcserét a „kéz kezet mos" alapon értelmeznénk, a jobboldal malmára hajtanánk a vizet. A pártot azonban súlyosan megkárosítanák azok is, akik a Központi Bizottság által meghatározott kritériumokat általánosítva tömeges „tisztogatási akciónak" értelmeznék. Ezért kérdezzük — áll a Tvorbában —, mi a biztosítéka annak, hogy szélesebb mértékben nem kerül sor az említett tendenciák alkalmazására? Karas elvtárs válaszában leszögezi: „Ha a pártszervek ós pártszervezetek következetesen betartják a CSKP KB irányelveit, s ügyelni fognak arra, hogy ne kerülhessen sor a pártélet marxista—leninista elveinek megsértésére, akkor nem történlietnek komolyabb politikai hibák." „A CSKP KB irányelvei egész sor olyan biztosítékot tartalmaznak, amelyek megelőzik, kizárják a helytelen politikai megoldást. Az új tagsági igazolványok kiadásáról semmi esetre sem döntenek egyének, vagy funkcionáriusokból kinevezett csoportok, hanem kizárólag a pártszervezet taggyűlése és a felsőbb választott pártszervek. A kommunisták tevékenységét komplex módon, tehát nemcsak egyes tények alapján értékelik. A párttagsággal összefüggő" minden kérdést a párt alapszabályzata szerint oldanak meg." A Prager Volkszeitung koncepciója A Csehszlovák Ojságírószővetség folyóiratában, . a Novinár januári számában B. Schalek, a Prager Volkszeitung főszerkesztője ismerteti a csehszlovákiai németek lapjának koncepcióját. Ugyanis 1970. január 1-vel a Prager Volkszeitung már nem a szakszervezeti központ kiadásában, hanem a Nemzeti Front és a Csehszlovákiai Német Nemzetiségű Lakosság Kulturális Szövetsége sajtóorgánumaként jelenik meg. A lap célkitűzése — áll a cikkben — a CSSZSZK-ban élő német nemzetiségű állampolgárok igényeinek kielégítése: az, hogy anyanyelvükön és csehszlovák szemszögből tájékoztassa őket a hassal és külföldi eseményekről. A lap fö küldetésének tekinti a német nemzetiségű lakosok tudatában megerősíteni a Csehszlovák Szocialista Köztársaságihoz való tartozás érzését. A proletár internacionalizmus elvei alapján a lap fellép a nacionalizmus és sovinizmus minden megnyilvánulásával szemben. A cikkíró megírja: az idén el akarják érni, hogy a lap nagyobb példányszámban eljusson Szlovákiába is. Ebből a célból létrehozzák a Prager Volkszeitung szlovákiai fiókszerkesztőségét is. B. Schalek kifejezi azt a reményét is, hogy a német nemzetiségű polgártársak kulturális szervezetének tevékenységével a hazai cseh és szlovák sajtó is foglalkozik majd. /srn J AZ ELMŰLT hetekben, hónapokban munkahelyeken és pártszervezetekbe nem egyszer esett szó múltbeli önmagunkról, helytállásunkról, vagy mulasztásainkról. Elsősorban azt vizsgáltuk, ml okozta a párt és a társadalom életében azokat a súlyos deformációkat, melyeket a sokat emlegetetett 1968-ban elkövettünk. Mert bármilyen paradox módon hangzik is, a deformációk és törvénytelenségek megszüntetése, s a lenini normák érvényesítése a pártban — ez volt a cél, a januári szándék. Ám a mindennapos gyakorlat, s az erélytelen politikai vezetés e helyett szűk körű érdekeknek, s a marxista párt programjával összeegyeztethetetlen elképzeléseknek hódolt, s szinte megittasodva önnön elképzeléseitől a társadalmi katasztrófa szélére sodorta az országot. Most, amikor a történteket elemezzük, s visszatekintünk a múltba, nem a kíváncsiság vezet bennünket, mint Lót feleségét — aki kíváncsisága miatt sóbálvánnyá változott —, hanem az a szándék, hogy tanuljunk a hibákból, s biztosabb, határozottabb lehessen az előrehaladás. Mert bármennyire is szigorú elveket s szempontokat követelnek a mai napok — a megélt súlyos időszak után — végső soron L. Novomeskývel érthetünk egyet, aki a januári igazságot nemcsak a történelmi igazság szempontjából tekinti napjaink realitásai közepette is időszerűnek, hanem a jövő programjaként is. A tapasztalat azt mutatja, voltak és ma is vannak olyanok, akik az elkendőzés pártján állnak, s a „mindannyian vétkeztünk" elvet hajtogatják. Tehát megelégszenek amolyan átalány-szinttel, ahelyett, hogy következetesen, kellő politikai tapintattal és differenciáltan értékelnék az eseményeket. A jövő érdeke követeli ugyanis meg, hogy megalkuvás nélkül tudatosítsuk teendőinket, közte a visszatekintés szükségességét is, hogy ne kelljen újra és újra visszatérni hozzá. Mert önmagunknak és a jövőbeli munkának tartozunk azzal, hogy szembenézzünk a politikai romantizmus és avanturizmus hibáival éppúgy, mint a párt érdekei ellen törő jobboldali, szocialistaellenes nézetekkel és törekvésekkel. S ez még akkor is így helyes, ha egy korábbi hivatalos politika felülvizsgálásáról van is szó, melyhez nem egy esetben mi magunk is asszisztáltunk, vagy nem egyszer néma szemlélői voltunk az eseményeknek . .. Mert bármennyire is súlyosabb a vezetők felelőssége, s az egyes döntésekre, állásfoglalásokra bármennyire is rányomta bélyegét a tájékozatlanság, vagy a felsőbb pártós állami szervek helytelen utasításai, határozatai, ez távolról sem menti a helytelen, sőt nem egyszer antimarxista, jobboldali megnyilvánulásokat. NEM VAGYUNK ugyanakkor a licitálás hívei sem. Még akkor sem, ha manapság sokan igy szeretnék levezekelni múltbeli bűneiket. Viszont alibisták sem lehetünk, hogy minden mulasztás gyökerét csak a felsőbb szervek határozatában lássuk. Ne áltassuk magunkat, s ne hitessük el, hogy ezen eszmék némelyike többé-kevésbé nem hatott ránk is. Tisztelet és becsület azoknak, akik a legnehezebb órákban is tudták, hogy hol a helyük! Ahhoz azonban, hogy farizeuskodás nélkül meg tudjuk érteni és értetni a mai napok realitásait, a mindennapi tömegpolitikai munkában arra is szükség van, hogy politikailag minősítsük az eseményeket, s a szemlélet dolgában is alapvető változást érjünk el. Az igazságnak tartozunk ugyan azzal is, hogy megmondjuk, a megtévesztésnek és a félrevezetésnek olyan időszakát éltük, s a törvénysértések és a deformációk, valamint a No

votný-időszak olyan súllyal nehezedett ránk, hogy reménykedéssel fogadtunk minden olyan lépést, mely a bürokratikus-dogmatikus, szektás vezetés helyett egy haladottabb politikai gyakorlatot ígért. A politikát azonban nem jámbor szándékai szerint ítélik meg, hanem valós tettei alapján. S ezekben a valós tettekben — bármily sokat beszéltünk is róla — nem jutottunk messzire. Az események értékelését illetően meg kell mondanunk azt is — s a párt határozatai ezt ismételten leszögezik —, hogy JANUÁRRA szükség volt, s ezeknek az eszméknek a megvalósításáról ma sem mondhatunk le. A megvalósítás útját azonban nem a társadalmi válságállapot állandó mélyülésében, s nem is az elvtelenségben ós következetlenségben, hanem a konszolidált társadalmi viszonyokban látjuk. Az a tragédia ugyanis, melybe az előző vezetés sodorta az országot, drága áron szerzett tanulság számunkra ... S ha ma a konszolidációban ott tarthatunk, ahol vagyunk, ezt elsősorban a tavalyi áprilisi és májusi határozatok érvényesítésének köszönhetjük. Annak a politikai bátorságnak, melynek volt elég ereje ahhoz, hogy az ország érdekét nézve leszámoljon egy vezetésre képtelen politikai gyakorlattal. WAW/////////////////////////////////// Szemtől szembe A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK a napokban lezajlott ülése s határozata is azt bizonyítja, a megkezdett politikai gyakorlat eredményeként ma már hozzáláthatunk a soron következő legfontosabb teendők, elsősorban a politikai és gazdasági tennivalók megvalósításához. A politikai teendőket illetően elsősorban azt a nagy felelősséget hangsúlyoznánk, mely a kommunistákra vár, annak érdekében, hogy megnyerjék a tömegeket a pért politikájának, s a párton belül pedig kialakítsák az eszmei-szervezeti egységet. A tömegek megnyerése és az egység erősítése szempontjából különösen a meggyőzés és az eszmei harc fontosságát hangsúlyoznánk. Nem arról van szó, hogy ennek ürügyén olyanokat mentsünk és akarjunk „meggyőzni", akik a párt érdekei el* len dolgoztak, sőt arról sem, hogy az örök kaméleonok és életművészek — akik mindig a „vonalban" vannak — konjunkturális lehetőségét növeljük. A pártnak meg kell tisztulnia azoktól á jobboldali opportunista elemektől, akik hordozói voltak az antimarxista, sőt likvidátori eszméknek. Gondosan kell azonban ügyelnünk arra, a sérelmeket újabb sérelmekkel ne tetézzük, s az embereket felelősségük arányában ítéljük meg. A félrevezetett becsületes emberek ugyanis nem mérhetők azzal a mércével és felelősséggel, mint azok, akik irányítói és meghatározói voltak a politikai gyakorlatnak, az ún. megújhodás ismert torzulásainak. Más szóval ez annyit jelent: azokat a tömegeket, akiket a párt nevében hónapokon át felelőtlenül félrevezettek, kötelességünk felvilágosító munkával megnyernünk. A politikát nem lehet karddal csinálni — mondta a közelmúltban G. Husák —, s maga a történelmi tapasztalat is aláhúzza e szavak igazát. Ez a tapasztalat pedig azt mondatja, ne tekintsük ellenségnek, aki nincs ellenünk... Mert, aki nincs ellenünk, velünk van, vagy legalábbis: velünk lehet... s ma mindennél fontosabb, hogy a társadalom egészséges erőit felsorakoztassuk azon célok érdekében, melyek megingott és zilált gazdasági és társadalmi helyzetünk konszolidálásában ránk várnak. IGAZ, nem egyszer olyan embereket, elvtársakat is meg kell nyernünk, akik évtizedeken át odaadó hívei voltak a szocialista eszméknek, az elmúlt évek érzéketlen politikai gyakorlata s az emberek hitével bizalmával való felelőtlen manipulálás miatt azonban érdektelenekké, passzívakká, meghasonlottakká, sőt nem egyszer cinikusakká váltak ... Amikor az egységet akarjuk erősíteni, meggyőződésem, hogy ezekről sem mondhatunk ie. Hitüket és bizakodásukat visszaadva el kell érnünk, hogy velünk együtt ők is az univerzum baloldalán maradjanak. „Azt a feladatot tűzzük pártszerveink elé — írta a Béke és Szocializmusban megjelent cikkében G. Husák —, hogy megfontoltan és tapintattal, de egyszersmind elvszerűen, személyre, tisztségre és baráti kapcsolatra való tekintet nélkül foglalkozzanak azokkal az elvtársakkal, akik még mindig zavaros nézeteket vallanak és nem látnak tisztán az eszmei-politikai kérdésekben., Ezek a szavak most, a tagkönyvek közelgő cseréje során különös hangsúlyt kapnak. A párt egységét segítve figyelmünket a fő veszélyre, a jobboldali opportunizmus elleni harcra kell összpontosítanunk. Nem feledkezhetünk azonban meg arról sem, a kispolgári radikalizmus, valamint az adott politikai helyzet lebecsülése már nem egy problémát okozott a mozgalomnak, s aligha tehet jó szolgálatot ma is a párt politikájának. S ha ezt a szempontot is említettük, tettük ezt elsősorban azért, hogy a pártegységre irányuló törekvése ne szenvedhessen csorbát a túlkapások, szélsőségek miatt. Az elmúlt időszak ugyanis jő leckét adott, hova vezethetnek a szélsőségek, a direktlv-dogmatikus szemlélet éppúgy, mint

: a jobboldali opportunizmus. ^Kommunista pártunk egysége — írta dr. G. Husák —, illetve ennek az egységnek a megteremtése csakis úgy képzelhető el, ha a marxizmus-leninizmus tudományos világnézete alapján állunk és ezt továbbfejlesztjük; ha a CSKP programjához és a kongresszusokon, valamint központi bizottsági plénumokon elfogadott határozatokhoz tartjuk magunkat..." MEGGYŐZŐDÉSEM, az eszmei offenzíva sohsem volt olyan sürgős, mint most, s a pártmunka — az illegalitás időszakát leszámítva — olyan nehéz és felelősségteljes, mint napjainkban. Elsősorban azért is, mert az egységről s a tömegek megnyeréséről van szó, mely alapja a további munkának. S bár valljuk azt, hogy kalandoroknak és kufároknak nincs helye a pártban, valljuk azt is, rendkívüli figyelmet és tapintatot érdemelnek azok, akiket az elmúlt hónapokban félrevezettek, megtévesztettek... S nem veszíthetünk el senkit, aki erősítheti a pártot és segítheti a szocialista építés ügyét. Mert csak így lehet a párt egységes, szilárd harci osztaga a munkáshatalomnak, s vezető ereje a társadalmi haladásnak, a szocialista építés ügyének. A felelősség kérdésében azonban az alkudozásnak nincs helyei FONOD ZOLTÁN /-A - ' - - VÄ> Wísmí 4 bratislavai Meopta optikai üzem egyik szerelőműhelye. (I. Dubovský felv. — GSmj