Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám, szombat

MIRŐL ÍRNAK mttms tribúna IfflfôM m. ™ WdMíímvit B mzmaran Stabilitásra van szükség A cseh sajté eiső számú té­mája továbbra is a CSKP Köz­ponti Bizottsága legutóbbi ple­náris ülésével kapcsolatos anya­gok közlése és kommentálása. A plénumoi követő napon a Rudé právoban Zdenék Horení főz kommentárt a párt- és ál­lami vezetésben bekövetkezett személyi változásokhoz. „A kér­dés leegyszerűsítésének hibájá­ba esnénk — írja —, ha vala­mennyi személyi változást kö­zös nevezőre hoznánk, ha min­den távozó elvtársat egy kalap alá vennénk. Igaz ugyan, hogy a jobboldal táborában tanúi va­gyunk egy logikus, láncreakció­szerű kapitulálásnak. Némely káderintézkedés azokból az elemzésekből indul ki, amelye­ket a párt menet közben, plé­numtól plénumíg végez. A párt önvizsgálata közben módosítja, korrigálja követelményeit, igé­nyeit és előző értékelését. Azok a párttagok is, akik felelős tisztségeket töltenek be, önbi­rálattal vizsgálják tevékenysé­güket. Más káderintézkedéseket pedig motiválhat az emberek lelietőségeinek és munkaköri beosztásának megfontolása ... A párt tudatában van annak, hogy a jelenlegihez hasonló ká­derintézkedések nem lehetnek átmeneti jellegűek. Valameny­nyien szeretnék, hogyha ná­lunk a viszonyok mielőbb kon­szolidálódnának. Szeretnénk, ha vége lenne már az átmeneti ká­derintézkedéseknek, hogy az em­berek állásukat felelősségtelje­sen betölthessék, s az élet kon­szolidálásával párhuzamosan a lakosság soraiban is erősödjön a biztonság és stabilitás ér­zése" írja Z. Horení. A Rudé právo hétfői számá­ban Miroslav Moc vezércikkben foglalkozik a plénummal. A konszolidációs folyamat a leg­kifejezőbben és leggyorsabban a fö láncszemben, a pártban megy végbe — írja. A tag­könyveserével a pártban eléri a tetőpontját az egészséges erők egységéhez, az aktivitás és elkötelezettség fokozásához, a marxista-leninista elveken alapuló eszmei és akcióegység felújításához vezető differen­ciálódás. A kommunista párt­ban való tagság mércéjének ál­talános emelkedése, a párttag­ság aktivizálása, a szervezeti és személyi megszilárdítás lo­gikája hatással van a jobbol­dali opportunista erőktől való megtisztulási folyamatra is ... A Rudé pt'ávo főszerkesztője a vezércikkben leszögezi azt is: „.. . felemelt ujjal meggyőzni a meggyőződötteket, ahogy egyeseknek a szokása, s közben a fő módszert, a munkát mások­ra hagyni, vajmi keveset nyom a latban. A döntő láncszem a pártszervezetek aktivitása és hatása az eszmeileg megtévesz­tett tagokra, valamint a párt politikai és eszmei hatása tár­sadalmunk életének minden te­rületén. A revizionistákkal nem szívjuk el a békepipát A Tribunában Oldfich Svest­ka elvtárs vezércikkben foglal­kozik a tagkönyvcsere jelentő­ségével. Megállapítja, hogy az elkövetkező hetek ás hónapok döntenek arról, milyen párt is leszünk. A Központi Bizottság felhívása a pártegység megte­remtésére nem jelenthet felszó­lítást a jobboldali revizionis­tákkal valő „békepipa elszívá­sára". Az annyira kívánt egységet nem teremthetjük meg addig, amíg a jobboldali opportunista nézetek hordozói nem távoznak a pártból... Ezért megalkuvás nélkül ki kell őket űzni sora­inkból. A tagkönyvcsere során azon­ban valamennyiünknek el kell gondolkozni afölött, mit is tett, milyen állásfoglalást tanúsított az elmúlt időszakban. Ez vonat­kozik azokra ls, akik 1968 sors­U 7. döntő napjaiban nem okoztak csalódást. Nincs tökéletes 9 egyén, mindenkiben lehet hiba, s ezt legjobban a kollektíva is­meri fel. S a hibák áthidaláső­1970. ban ugyancsak a kollektíva tud a legtöbb segítséget nyújtani. Ha helyes választ akarunk kap­ni a kérdésre: miért is történ­hetett meg mindez, s ba az el­múlt időszak fejleményeiből magunk számára is le akarjuk vonni a helyes tanulságokat, ak­kor nemcsak az 1968 januárját követő, hanem az azt megelőző időszakban végzett munkánk fölött is el kell gondolkoznunk. Mert mindnyájan azt szeret­nénk, ha a jövőben kevesebb hibát követnénk el. A tagkönyvcserével foglalko­zik a Tvorba interjúja is, amely­ben Karel Karas, a CSKP KB politikai szervező-osztályának vezetője ad választ a kicseré­léssel kapcsolatos kérdésekre. A Tvorba egyik kérdésében fel­veti: „Előfordulhat, hogy a tag­könyvcserét egyes pártszerve­zetekben nem értelmezik helyesen, s vagy opportunista, vagy pedig radikális kiinduló­pontból közelítik meg e fontos kérdést. Az első esetben, ami­kor a tagkönyvcserét a „kéz kezet mos" alapon értelmez­nénk, a jobboldal malmára haj­tanánk a vizet. A pártot azon­ban súlyosan megkárosítanák azok is, akik a Központi Bizott­ság által meghatározott krité­riumokat általánosítva tömeges „tisztogatási akciónak" értel­meznék. Ezért kérdezzük — áll a Tvorbában —, mi a biztosíté­ka annak, hogy szélesebb mér­tékben nem kerül sor az emlí­tett tendenciák alkalmazására? Karas elvtárs válaszában le­szögezi: „Ha a pártszervek ós pártszervezetek következetesen betartják a CSKP KB irányelve­it, s ügyelni fognak arra, hogy ne kerülhessen sor a pártélet marxista—leninista elveinek megsértésére, akkor nem tör­ténlietnek komolyabb politikai hibák." „A CSKP KB irányelvei egész sor olyan biztosítékot tartalmaz­nak, amelyek megelőzik, kizár­ják a helytelen politikai meg­oldást. Az új tagsági igazolvá­nyok kiadásáról semmi esetre sem döntenek egyének, vagy funkcionáriusokból kinevezett csoportok, hanem kizárólag a pártszervezet taggyűlése és a felsőbb választott pártszervek. A kommunisták tevékenységét komplex módon, tehát nemcsak egyes tények alapján értékelik. A párttagsággal összefüggő" minden kérdést a párt alapsza­bályzata szerint oldanak meg." A Prager Volkszeitung koncepciója A Csehszlovák Ojságírószővet­ség folyóiratában, . a Novinár januári számában B. Schalek, a Prager Volkszeitung főszer­kesztője ismerteti a csehszlo­vákiai németek lapjának kon­cepcióját. Ugyanis 1970. január 1-vel a Prager Volkszeitung már nem a szakszervezeti köz­pont kiadásában, hanem a Nem­zeti Front és a Csehszlovákiai Német Nemzetiségű Lakosság Kulturális Szövetsége sajtóor­gánumaként jelenik meg. A lap célkitűzése — áll a cikkben — a CSSZSZK-ban élő német nem­zetiségű állampolgárok igényei­nek kielégítése: az, hogy anya­nyelvükön és csehszlovák szem­szögből tájékoztassa őket a ha­ssal és külföldi eseményekről. A lap fö küldetésének tekinti a német nemzetiségű lakosok tudatában megerősíteni a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ságihoz való tartozás érzését. A proletár internacionalizmus elvei alapján a lap fellép a na­cionalizmus és sovinizmus min­den megnyilvánulásával szem­ben. A cikkíró megírja: az idén el akarják érni, hogy a lap nagyobb példányszámban eljus­son Szlovákiába is. Ebből a cél­ból létrehozzák a Prager Volks­zeitung szlovákiai fiókszerkesz­tőségét is. B. Schalek kifejezi azt a reményét is, hogy a né­met nemzetiségű polgártársak kulturális szervezetének tevé­kenységével a hazai cseh és szlovák sajtó is foglalkozik majd. /srn J AZ ELMŰLT hetekben, hóna­pokban munkahelyeken és párt­szervezetekbe nem egyszer esett szó múltbeli önmagunk­ról, helytállásunkról, vagy mu­lasztásainkról. Elsősorban azt vizsgáltuk, ml okozta a párt és a társadalom életében azokat a súlyos deformációkat, melyeket a sokat emlegetetett 1968-ban elkövettünk. Mert bármilyen paradox módon hangzik is, a deformációk és törvénytelensé­gek megszüntetése, s a lenini normák érvényesítése a párt­ban — ez volt a cél, a januári szándék. Ám a mindennapos gyakorlat, s az erélytelen poli­tikai vezetés e helyett szűk kö­rű érdekeknek, s a marxista párt programjával összeegyez­tethetetlen elképzeléseknek hó­dolt, s szinte megittasodva ön­nön elképzeléseitől a társadal­mi katasztrófa szélére sodorta az országot. Most, amikor a történteket elemezzük, s visszatekintünk a múltba, nem a kíváncsiság ve­zet bennünket, mint Lót felesé­gét — aki kíváncsisága miatt sóbálvánnyá változott —, ha­nem az a szándék, hogy tanul­junk a hibákból, s biztosabb, határozottabb lehessen az elő­rehaladás. Mert bármennyire is szigorú elveket s szempontokat követelnek a mai napok — a megélt súlyos időszak után — végső soron L. Novomeskývel érthetünk egyet, aki a januári igazságot nemcsak a történelmi igazság szempontjából tekinti napjaink realitásai közepette is időszerűnek, hanem a jövő programjaként is. A tapasztalat azt mutatja, voltak és ma is vannak olya­nok, akik az elkendőzés párt­ján állnak, s a „mindannyian vétkeztünk" elvet hajtogatják. Tehát megelégszenek amolyan átalány-szinttel, ahelyett, hogy következetesen, kellő politikai tapintattal és differenciáltan értékelnék az eseményeket. A jövő érdeke követeli ugyanis meg, hogy megalkuvás nélkül tudatosítsuk teendőinket, közte a visszatekintés szükségességét is, hogy ne kelljen újra és újra visszatérni hozzá. Mert önma­gunknak és a jövőbeli munká­nak tartozunk azzal, hogy szem­benézzünk a politikai romantiz­mus és avanturizmus hibáival éppúgy, mint a párt érdekei el­len törő jobboldali, szocialista­ellenes nézetekkel és törekvé­sekkel. S ez még akkor is így helyes, ha egy korábbi hivata­los politika felülvizsgálásáról van is szó, melyhez nem egy esetben mi magunk is asszisz­táltunk, vagy nem egyszer né­ma szemlélői voltunk az ese­ményeknek . .. Mert bármennyi­re is súlyosabb a vezetők fele­lőssége, s az egyes döntésekre, állásfoglalásokra bármennyire is rányomta bélyegét a tájéko­zatlanság, vagy a felsőbb párt­ós állami szervek helytelen utasításai, határozatai, ez távol­ról sem menti a helytelen, sőt nem egyszer antimarxista, jobb­oldali megnyilvánulásokat. NEM VAGYUNK ugyanakkor a licitálás hívei sem. Még ak­kor sem, ha manapság sokan igy szeretnék levezekelni múlt­beli bűneiket. Viszont alibisták sem lehetünk, hogy minden mulasztás gyökerét csak a fel­sőbb szervek határozatában lás­suk. Ne áltassuk magunkat, s ne hitessük el, hogy ezen esz­mék némelyike többé-kevésbé nem hatott ránk is. Tisztelet és becsület azoknak, akik a leg­nehezebb órákban is tudták, hogy hol a helyük! Ahhoz azonban, hogy farizeuskodás nélkül meg tudjuk érteni és ér­tetni a mai napok realitásait, a mindennapi tömegpolitikai munkában arra is szükség van, hogy politikailag minősítsük az eseményeket, s a szemlélet dol­gában is alapvető változást ér­jünk el. Az igazságnak tarto­zunk ugyan azzal is, hogy meg­mondjuk, a megtévesztésnek és a félrevezetésnek olyan idősza­kát éltük, s a törvénysértések és a deformációk, valamint a No votný-időszak olyan súllyal nehezedett ránk, hogy remény­kedéssel fogadtunk minden olyan lépést, mely a bürokrati­kus-dogmatikus, szektás veze­tés helyett egy haladottabb po­litikai gyakorlatot ígért. A po­litikát azonban nem jámbor szándékai szerint ítélik meg, hanem valós tettei alapján. S ezekben a valós tettekben — bármily sokat beszéltünk is róla — nem jutottunk messzire. Az események értékelését il­letően meg kell mondanunk azt is — s a párt határozatai ezt ismételten leszögezik —, hogy JANUÁRRA szükség volt, s ezeknek az eszméknek a meg­valósításáról ma sem mondha­tunk le. A megvalósítás útját azonban nem a társadalmi vál­ságállapot állandó mélyülésé­ben, s nem is az elvtelenségben ós következetlenségben, hanem a konszolidált társadalmi viszo­nyokban látjuk. Az a tragédia ugyanis, melybe az előző veze­tés sodorta az országot, drága áron szerzett tanulság szá­munkra ... S ha ma a konszo­lidációban ott tarthatunk, ahol vagyunk, ezt elsősorban a ta­valyi áprilisi és májusi határo­zatok érvényesítésének köszön­hetjük. Annak a politikai bá­torságnak, melynek volt elég ereje ahhoz, hogy az ország ér­dekét nézve leszámoljon egy vezetésre képtelen politikai gyakorlattal. WAW/////////////////////////////////// Szemtől szembe A CSKP KÖZPONTI BIZOTT­SÁGÁNAK a napokban lezajlott ülése s határozata is azt bizo­nyítja, a megkezdett politikai gyakorlat eredményeként ma már hozzáláthatunk a soron kö­vetkező legfontosabb teendők, elsősorban a politikai és gaz­dasági tennivalók megvalósítá­sához. A politikai teendőket il­letően elsősorban azt a nagy felelősséget hangsúlyoznánk, mely a kommunistákra vár, an­nak érdekében, hogy megnyer­jék a tömegeket a pért politi­kájának, s a párton belül pedig kialakítsák az eszmei-szerveze­ti egységet. A tömegek megnyerése és az egység erősítése szempontjából különösen a meggyőzés és az eszmei harc fontosságát hang­súlyoznánk. Nem arról van szó, hogy ennek ürügyén olyanokat mentsünk és akarjunk „meg­győzni", akik a párt érdekei el* len dolgoztak, sőt arról sem, hogy az örök kaméleonok és életművészek — akik mindig a „vonalban" vannak — konjunk­turális lehetőségét növeljük. A pártnak meg kell tisztulnia azoktól á jobboldali opportu­nista elemektől, akik hordozói voltak az antimarxista, sőt lik­vidátori eszméknek. Gondosan kell azonban ügyelnünk arra, a sérelmeket újabb sérelmekkel ne tetézzük, s az embereket felelősségük arányában ítéljük meg. A félrevezetett becsületes emberek ugyanis nem mérhe­tők azzal a mércével és fele­lősséggel, mint azok, akik irá­nyítói és meghatározói voltak a politikai gyakorlatnak, az ún. megújhodás ismert torzulásai­nak. Más szóval ez annyit je­lent: azokat a tömegeket, aki­ket a párt nevében hónapokon át felelőtlenül félrevezettek, kötelességünk felvilágosító munkával megnyernünk. A politikát nem lehet kard­dal csinálni — mondta a közel­múltban G. Husák —, s maga a történelmi tapasztalat is alá­húzza e szavak igazát. Ez a ta­pasztalat pedig azt mondatja, ne tekintsük ellenségnek, aki nincs ellenünk... Mert, aki nincs ellenünk, velünk van, vagy legalábbis: velünk lehet... s ma mindennél fontosabb, hogy a társadalom egészséges erőit felsorakoztassuk azon cé­lok érdekében, melyek megin­gott és zilált gazdasági és tár­sadalmi helyzetünk konszolidá­lásában ránk várnak. IGAZ, nem egyszer olyan em­bereket, elvtársakat is meg kell nyernünk, akik évtizedeken át odaadó hívei voltak a szocia­lista eszméknek, az elmúlt évek érzéketlen politikai gya­korlata s az emberek hitével bizalmával való felelőtlen ma­nipulálás miatt azonban érdek­telenekké, passzívakká, megha­sonlottakká, sőt nem egyszer cinikusakká váltak ... Amikor az egységet akarjuk erősíteni, meggyőződésem, hogy ezekről sem mondhatunk ie. Hitüket és bizakodásukat visszaadva el kell érnünk, hogy velünk együtt ők is az univerzum baloldalán ma­radjanak. „Azt a feladatot tűz­zük pártszerveink elé — írta a Béke és Szocializmusban meg­jelent cikkében G. Husák —, hogy megfontoltan és tapintat­tal, de egyszersmind elvsze­rűen, személyre, tisztségre és baráti kapcsolatra való tekintet nélkül foglalkozzanak azokkal az elvtársakkal, akik még min­dig zavaros nézeteket vallanak és nem látnak tisztán az esz­mei-politikai kérdésekben., Ezek a szavak most, a tag­könyvek közelgő cseréje során különös hangsúlyt kapnak. A párt egységét segítve figyel­münket a fő veszélyre, a jobb­oldali opportunizmus elleni harcra kell összpontosítanunk. Nem feledkezhetünk azonban meg arról sem, a kispolgári ra­dikalizmus, valamint az adott politikai helyzet lebecsülése már nem egy problémát oko­zott a mozgalomnak, s aligha tehet jó szolgálatot ma is a párt politikájának. S ha ezt a szempontot is említettük, tet­tük ezt elsősorban azért, hogy a pártegységre irányuló törek­vése ne szenvedhessen csorbát a túlkapások, szélsőségek miatt. Az elmúlt időszak ugyanis jő leckét adott, hova vezethetnek a szélsőségek, a direktlv-dog­matikus szemlélet éppúgy, mint : a jobboldali opportunizmus. ^Kommunista pártunk egysége — írta dr. G. Husák —, illetve ennek az egységnek a megte­remtése csakis úgy képzelhető el, ha a marxizmus-leninizmus tudományos világnézete alap­ján állunk és ezt továbbfej­lesztjük; ha a CSKP programjá­hoz és a kongresszusokon, va­lamint központi bizottsági plé­numokon elfogadott határoza­tokhoz tartjuk magunkat..." MEGGYŐZŐDÉSEM, az eszmei offenzíva sohsem volt olyan sür­gős, mint most, s a pártmunka — az illegalitás időszakát le­számítva — olyan nehéz és fe­lelősségteljes, mint napjaink­ban. Elsősorban azért is, mert az egységről s a tömegek meg­nyeréséről van szó, mely alap­ja a további munkának. S bár valljuk azt, hogy kalandorok­nak és kufároknak nincs helye a pártban, valljuk azt is, rend­kívüli figyelmet és tapintatot érdemelnek azok, akiket az el­múlt hónapokban félrevezettek, megtévesztettek... S nem ve­szíthetünk el senkit, aki erő­sítheti a pártot és segítheti a szocialista építés ügyét. Mert csak így lehet a párt egységes, szilárd harci osztaga a mun­káshatalomnak, s vezető ereje a társadalmi haladásnak, a szocialista építés ügyének. A felelősség kérdésében azonban az alkudozásnak nincs helyei FONOD ZOLTÁN /-A - ' - - VÄ> Wísmí 4 bratislavai Meopta optikai üzem egyik szerelőműhelye. (I. Dubovský felv. — GSmj

Next

/
Thumbnails
Contents