Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-07 / 32. szám, szombat
Jozef Lenárt elvtárs beszéde Voltak-e sajátosságok Szlovákia politikai fejlődésében A politikai munka feltételeit illetően Szlovákiában ma is különböző nézetekkel találkozunk. Egyesek szerint Szlovákia politikai helyzetének fejlődésében nem voltak és nincsenek semmilyen figyelemre méltó sajátosságok, s ezért semmi ok sincs arra, hogy eltérő eljárást válasszunk a CSKP Központi Bizottsága által kitűzött megvalósítása során, olyan eljárást, amely tekintetbe venné politikai és gazdasági fejlődésünk sajátosságait. Más elvtársak viszont úgy érvelnek, hogy Szlovákiában a múltban éppenúgy, mint ma is, minden másként van, mint a köztársaság többi részében. Természetesen nem előzhetjük meg a részletesebb elemzést, de igen fontos válaszolni arra a kérdésre, voltak-e sajátosságok Szlovákia politikai fejlődésében. Ez Igen fontos a pártszervek és -szervezetek gyakorlati politikai munkája és főként a párt egységének megszilárdítása szempontjából. Nemcsak nemzeti sajátosságokról, hanem a politikai, a gazdasági és a szociális fejlődés sajátosságairól is, amelyekre hatással voltak és vannak a nemzeti sajátosságok, de a számos tényezők egyikét jelentik csupán. Meg kell állapítani, hogy Szlovákiában a jobboldali és az antiszocialista erők végső céljai ugyanazok voltak, mint ezeknek az erőknek a köztársaság más részeiben követett céljai. A jobboldal képviselői itt is, ott is egybehangoltan igyekeztek fellépni. Politikai platformjuk Szlovákiában közel állt, s lényegében azonos volt a „2000 sző" ismert ellenforradalmi kiáltvánnyal és másokkal. Egyiküket a Kultúrny život 1968. augusztus 30-án „Mérlegelések a kiutakról" címmel közölte. Annak ellenére, hogy Husák elvtárs a párt- és állami küldöttség Moszkvából való visszatérése után az SZLKP rendkívüli kongresszusán körvonalazta a párt és a társadalom konszolidációjára irányuló világos eljárást, amely a marxizmus—leninizmus pozícióiból indult ki, és amelyet jóváhagytak, közvetlenül a kongresszuson kísérlet történt egy más, az úgynevezett vysočanyi kongresszushoz hasonló platform érvényesítésére. Több ehhez hasonló bizonyítékot sorolhatnánk fel arról, hogy a pártban megbújt jobboldali erők, és a társadalomban fellépő antiszocialista erők az egész köztársaságban azonos célokat követtek. 1968 nyarán a szövetségi csapatok területünkre való érkezése után a jobboldali erők politikai szándékai Szlovákiában is egyre jobban összefonódtak az antiszocialista erők szándékaival. A szlovákiai politikai fejlődést bizonyos különös vonások jellemzik, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel befolyásolták és továbbra is befolyásolják azokat a feltételeket, amelyek között megvalósul pártunk politikai irányvonala. Gondolok itt Szlovákia gazdasági fejlődésére, melyre a szocializmus körülményei között kerül sor, és amely a gazdaságilag fejlettebb cseh országrészekhez viszonyítva relatívan sokkal érezhetőbb változásokat okozott a szlovákiai szociális helyzetben. Ezek a változások pozitívan befolyásolták a lakosság többségének tudatát. Magukévá tették azokat az eszméket, amelyek valóra váltásáért a szlovák nép fegyverrel a kezében harcolt a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a nemzeti és a szociális felszabadulás iránti sokéves vágyat, melynek valóra váltása érdekében a szlovák hazafiak beléptek az első csehszlovák hadtestbe és aktívan segítettek egész Csehszlovákia felszabadításában. Ezek a tények, valamint a burzsoá korszak politikai helyzetére vonatkozó rossz emlékek megnehezítették a jobboldali és a szocialistaellenes erők azon törekvését, hogy a szlovák nép szemében lejárassák a szocializmust. Különösen az olyan gondolatok, mint a burzsoá köztársaság politikai és gazdasági viszonyainak idealizálása, az ún. Masaryk-féle politika rehabilitációjára és a Masaryk-féle eszmék terjesztésére kifejtett törekvés nem talált olyan termékeny talajra, mint a cseh országrészekben. A szlovák munkásosztályt, amely éppen a szocializmus felépítése folyamatában nőtt fel és szilárdult meg, a reformista hagyományok kevésbé jellemezték. A szociáldemokrata párt a fasizmus elleni harc időszakában egyesült pártunkkal, és a volt szociáldemokraták többsége hű maradt azokhoz az elvekhez, melyek alapján ez az egyesülés megtörtént. A volt nemzeti szocialista pártnak Szlovákiában nem volt jelentős befolyása. A politikai klerikalizmus, amely Csehországban és Morvaországban keresztényszocialista irányzatával befolyást gyakorolt a munkásosztály és elsősorban a parasztság egy részére, Szlovákiában nyíltan reakciós fasiszta irányvonalat képviselt és az ún. szlovák állam idejében elvesztette tekintélyét azzal, hogy a hitlerista Németország oldalán háborúba lépett a Szovjetunió ellen. Ez befolyásolta és ma is befolyásolja Szlovákia Kommunista Pártjának belső helyzetét. A kommunista pártban kevés az olyan kommunista, akik a pártba való belépésük előtt más politikai párt tagjai lettek volna. 1968 politikai eseményeire befolyással volt az a tény is, hogy a szlovákiai közvélemény a január utáni fejlődés jelentős céljának tekintette a nemzetiségi kérdés megoldását .és azt a törekvést, hogy megvalósuljon a föderatív államrendezés. Ez hónapokig mellékvágányra terelte a politikai élet olyan kérdéseit, melyeket a jobboldal vetett fel, amelyeket a szocialistaellenes erők egyre jobban kihasználtak. Tanúi voltunk annak, hogy a jobboldali körök nyíltan szemrehányást tettek Szlovákiának, hogy elmaradt az ún. megújhodási folyamatban. A szlovákiai politikai helyzet fejlődésében nagy szerepet játszott az a tény, hogy míg a CSKP vezetőségének jobboldali szárnya utat nyitott a szocialistaellenes erők előtt, az SZLKP vezetőségében az egész válságos időszak alatt nem került sor ilyen helyzetre. 1968 augusztusáig a párt élén Szlovákiában a Bifak elvtárs által vezetett csoport állt, amely a prágai jobboldali erők nyomása és az alulról érkező nyomás ellenére védte a marxizmusleninizmus elveit, harcolt ez eszmék lejáratása ellen, valamint az ellen, hogy a párton belül megsértsék őket. Augusztus után Husák elvtárs került a párt élére, s vezetésével a párt egészséges erői határozott harcot szerveztek a jobboldali és a szocialistaellenes erők ellen. Az SZLKP Központi Bizottsága realista politikájának következtében Szlovákiában ebben az időszakban nem érvényesült a jobboldali erők nyomása, és nem következtek be olyan válsághelyzetek, mint amilyenek a cseh országrészeket jellemezték. Az SZLKP Központi Bizottsága következetesen megvalósította a CSKP KB novemberi plénumának határozatait. Szlovákia ebben a helyzetben országos viszonylatban a konszolidálás jelentős tényezője volt. Ez tavaly augusztusban is megnyilvánult, amikor az ellenforradalmár alvilág felhívásai ellenére a szlovákiai dolgozók nem vettek részt a provokációkban és aktívan felléptek ellenük. Ezeket a tényeket és következményeit, amint már hangsúlyoztam, nem szabad túlbecsülni, de nem is szabad lebecsülni őket. Elsősorban azt bizonyítják, hogy a szlovákiai jobboldali opportunista erőknek ugyanazon céljaik voltak, mint a cseh országrészekben. Nem az ő érdemük, hanem az SZLKP politikájának és a helyzet különbözőségének eredménye, hogy nyílt fellépésük, akcióik és hatásuk korlátozottabb volt. Gyakorlati politikai tevékenységünkben le kell vonni ebből a következtetéseket. Ez a fejlődés még igényesebbé teszi munkánkat a jobboldali opportunizmus forrásainak kiküszöbölésében, mivel nem szabad, hogy sérelem érje a félrevezetett embereket, és nem kergethetjük azokat az elvtársakat háttérbe vagy ellenzékbe, akik előbb vagy utóbb hasznosak lehetnének a pártnak. Ugyanakkor ez a helyzet megköveteli, hogy szigorú kritériumokkal lépjünk fel a kezdeményezőkkel szemben olyan értelemben, hogy Szlovákiában a párt vezetőségében Prágához viszonyítva eltérő volt a helyzet. A föderáció nagy jelentőségű eredmény Elvtársak! Már több mint egy év telt el a csehszlovák föderációra vonatkozó alkotmánytörvény érvénybe lépése óta. Az elmúlt évek alatt szerzett tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a csehszlovák kapcsolatok ilyen államjogi rendezése és a megvalósítás gyakorlata ls a cseh és a szlovák társadalom döntő többségének támogatásával és megértésével találkozott. A föderáció — mint a január utáni politika legjellemzőbb pozitív eredménye — megoldotta a cseh és a szlovák nemzeti politikai viszonyok közti alapvető, addig megoldatlan problémákat. A Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság megalakítása megerősítette a csehszlovák államiságot és megteremtette a feltételeket mindkét testvérnemzet számára a sokoldalú fejlődéshez. A cseh—szlovák kapcsolatok föderatív rendezése a csehszlovák szocialista államiság keretében jelentősen hozzájárult a feszült légkör kiküszöböléséhez, felszámolta azokat a forrásokat, melyek egyoldalú állásfoglalásokat eredményeztek, és sok esetben a korlátolt nacionalista szélsőséges megnyilvánulásokhoz vezettek. A föderatív elrendezés jelentős tényezőként hatott és hat a nemzeteink közti elégedett, nyugodt helyzet biztosításában. A cseh és a szlovák nemzeti állam kölcsönösen előnyös önkéntes egyesülése a csehszlovák szocialista föderációban a nemzetiségi kérdés marxista—leninista értelmezése megoldásának nagy sikerét jelenti. Ezt a sikert kommunista pártunk kezdeményezésére és vezetésével értük el. Január értelme az volt, hogy kiküszöböljük az akadályokat pártunk és társadalmunk jobb fejlődése érdekében. Hogy kiküszöböljük a hibákat, deformációkat és megoldjuk a szocialista társadalom építésének időszerű problémáit. A párt és mindannyiunk számára nagy tanulságot jelentett Szlovákia Kommunista Pártja vezető képviselőinek, Husák, Clementis, Novomeský és más elvtársak teljes rehabilitálása. Ezekben az esetekben nemcsak a szocialista törvényesség megsértéséről, nemcsak a mélyen megbontott szocialista erkölcsről volt szó. Szerepet játszott itt a nemzetiségi kérdésben megvalósított politika, amelyet a múltban elévült marxistaellenes elképzelések jellemeztek. Haladást értünk tehát el, és ezen a téren a marxizmusleninizmus elveinek alapján kiküszöböltük a hibákat és a deformációkat. Tény azonban, hogy a föderáció jelentős politikai aktusát elsősorban a politika.! érvelésben, politikai eredményei és jelentősége magyarázásában nem tudtuk teljes mértékben kihasználni. Tudjuk, hogy a csehszlovák föderáció alapvető jelentősége, valamint gondolata és gyakorlata helyessége ellenére, tekintettel arra a légkörre, amelyben ez a nagy dolog keletkezett és megvalósult, nem kerültük el a fogyatékosságokat, az egyoldalú megítéléseket, elsősorban a föderáció mechanizmusa gyakorlati életbe léptetésénél. A nemzeti érdekek respektálása és optimális kielégítése szocialista körülmények között csak azzal a feltétellel lehetséges, ha respektáljuk az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaság tulajdonságait. Ebben rejlik e két kérdés és irányzat dialektikus egysége. Csak ennek keretében folyhat sikeresen az egész szocialista társadalom harmonikus fejlődésének folyamata, csak így érvényesülhet egységes eljárás a szocializmus építése céljainak megvalósításánál. A specifikus nemzetiségi vonások figyelmen kívül hagyása — ahogyan erről a múltban meggyőződhettünk — megnehezíti egész Csehszlovákiában a munkásosztály osztályérdekelnek megvalósítását, és a nemzeti nihilizmussal elidegeníti egymástól a pártot és a nemzetet. Elszigetelt egymás fölé rendeltségük azonban a csehszlovák egység és a gazdaság legyengítéséhez, és ezáltal a szlovákok, a csehek és a többi nemzetiség érdekei kielégítésének jelentős csökkenéséhez vezetne. A szlovák és a cseh nemzet, a csehszlovák szocialista föderáció érdekében ellent kell állni az ilyen ésszerűtlen irányzatoknak. Tudjuk, hogy az alkotmányban lefektetett egyenjogúságot, jogi egyenlőséget meg kell tölteni tartalommal, valamint az anyagi és a kulturális kiegyenlítődés feltételeinek kialakítására kifejtett törekvéssel. Ezért gazdasági téren megszilárdítjuk a föderatív elrendezés integráló funkcióját, miközben nem szabad gyengltenünk a nemzeti funkciót. A szocialista állam átépítése a két nemzet föderatív egyesülés elvének alapján forradalmi tett köztársaságunk, nemzeteink történelmében. Tudjuk, hogy minél jobban működik a föderáció mechanizmusa, annál több pozitív eredményt hoz mindkét köztársaság számára. A fennálló nehézségek nem a föderáció lényegének következményei. Ezeket a föderáció bevezetésénél elkövetett fogyatékosságok okozzák. Kiküszöbölésük megjavítja és megszilárdítja a föderációt. Ezeket a következtetéseket ki kell használnunk a további politikai viszonyok konszolidálására és arra, hogy a nemzeti büszkeség, a csehszlovák szocialista hazafiság és az Internacionalizmus szellemében megszilárdítsuk népünk erkölcsi, politikai egységét. Politikai tevékenységünk legközelebbi feladatai Elvtársak! A CSKP Központi Bizottsága januári határozatait jelenlegi feltételeinkre alkalmazva szükséges lesz, hogy politikai tevékenységünket és legközelebbi feladatainkat elsősorban a következő irányokban tűzzük ki: 1. Befejezni a jobboldallal folytatott politikai-eszmei küzdelmet, levonni belőle a szükséges tervezési és káder-következtetéseket, ugyanakkor politikai nevelőmunkát fejteni ki. 2. Egészségessé tenni a gazdaságot, és az ezzel összefüggő feladatokat a párt politikai és gyakorlati tevékenységének oszthatatlan részévé tenni valamennyi fokon. A problémák második csoportjáról Colotka elvtárs beszélt, én ezért az első csoporttal foglalkozom. Az egész párt figyelme már hónapok óta a jobboldali opportunista erők elleni harcra irányul. Ez a harc a CSKP KB szeptemberi plénumának és az SZLKP KB októberi plénumának politikai következtetéseire támaszkodik. Most arról van szó, hogy e harcot befejezzük, és abba belevonjunk minden egyes párttagot. A párt minden kommunistának lehetővé teszi, hogy becsületesen tisztázza a párthoz valő viszonyát, állásfoglalását, felülvizsgálja nézeteinek helyességét, vagy helytelenségét, tévedéseit és azok okait. Feladatunk elsősorban a párt, az állami és a társadalmi szerveket és szervezeteket egészségessé tenni. Azokkal szemben, akik hűtlenné váltak a marxizmus—leninizmus eszméihez, részt vettek ahtiszocialista és antiszovjet kampányok és hangulatok terjesztésében, segítették a szocialista társadalom ellen irányuló platformok kialakítását és szándékosan részt vettek a lakosság politikai tudatának szervezett destrukciójában, elsősorban az illetékes szerveknek, valamint saját maguknak is 1e kell vonniuk a szükséges következtetéseket. Azokat viszont, akik ideiglenesen e hangulatok hatása alá kerültek, elvesztették helyes tájékozódásukat, de később hibáik helyrehozására törekedtek, azokat meg kell nyerni, intenzív politikai munkát kell kifejteni körükben, lehetővé kell tenni számukra, hogy pozitív munkával hozzák helyre hibáikat és tévedéseiket. A pártban meghúzódó jobboldali erők elleni harc ezen szempontját illetően a pártszervek és -szervezetek már elértek bizonyos eredményeket, mint amelyekről szó van a Központi Bizottság elnökségének írásos jelentésében. A párt akcióképességének fokozására irányuló további erőfeszítésünk fontos tényezője lesz a tagsági igazolványok kicserélése. Ennek az intézkedésnek a fő értelme: a marxizmus—leninizmus alapjain elmélyíteni a párt egységét, növelni akcióképességét, kibontakoztatni belső életét és érvényesíteni vezető szerepét a társadalmi élet valamennyi szakaszán. E fontos feladatra valamenynyi pártszervnek és -szervezetnek a legnagyobb gonddal kell felkészülnie. Számos párttag és pártszervezet passzivitása kedvezőtlenül befolyásolja a párt belső életét> és a párt vezető szerepének érvényesítését. Ezért a tagsági igazolványok kicserélése nem válhat adminisztratív üggyé, hanem olyan politikai iskola lesz, melynek értelme valamennyi párttag, pártszerv és -szervezet aktivitásának fokozása, a párt előtt álló feladatokért, a párt történelmi küldetésének sikeres teljesítéséért viselt felelősség érzésének növelése. A Központi Bizottság az alapszervezetekhez intézett levelében hangsúlyozza, hogy a tagokat komplex módon hosszabb időszak alapján kell értékelni, tekintetbe véve kötelességeik konkrét teljesítését és azt, hogyan járulnak hozzá a párt által a politikai, a gazdasági és a kulturális téren kitűzött feladatok teljesítéséhez. Ez nem lesz mindig egyszerű és könnyű feladat. Minden egyes párttag felelősségteljes értékelése nemcsak érzékeny eljárást, elegendő türelmet követel, hanem a mércék és a kritériumok meghatározásánál elegendő bölcsességet, ismeretet és elvhűséget is igényel. Hisz olyan időszakban elfoglalt álláspontokat és véghezvitt tetteket kell értékelni, amely nem volt egyszerű. Nem volt egyszerű sem január előtt, sem január után, amikor a jobboldali és az antiszocialista erők ezen felül az emberek — még a kommunisták — tudatában is sok zavart okoztak, kétségbe vontak számos alapvető értéket. A bekövetkezett válság okainak, valamint azoknak az okoknak a megértése, amelyek miatt a dezorientált párttagok egész sora elhagyta az internacionalista osztálypozíciókat, az egyik fontos feltétele annak, hogy a párt egysége a marxizmus— leninizmus elveinek alapján felújuljon. Ehhez adnak alkal mat a párttagokkal folytatandó beszélgetések, ez az értelmük. (Folytatás az 3. oldalon) 1970. 11. 6.