Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám, péntek

Dr. Peter Colotka elvtárs beszéde Magunknak keii biztösíianunk a szükségletek jobb kielégítését Tisztelt Elvtársak! A torrások tervszerű kialakítása, azok terjedelme és struktúrája lehetővé teszik, hogy általában a szükségletek jobb kielégítésével számoljunk, mint a múlt évben. Ha azonban komolyan akarunk eljárni és nem akarjuk megengedni azt, hogy több kerüljön elosztásra, mint amennyit termelünk, ha nem akarunk kölcsönökből élni, és ha nem akarjuk, hogy elértéktelenedjen a korona, a fogyasztás növekedését szabályozó, feltételeinknek megfelelő Intézkedéseket kell tennünk. Az utóbbi két év folyamán a lakosság pénzjövedelme és a kiskereskedelmi forgalom évente átlag 14 százalékkal növekedett. Mivel a termelés nem volt kép s :;:dezni e növekedést, kimerítettük a tartalékokat, megnövekedett az állam rövidtartamú eladósodása, zavarok fordultak elő a belföldi piacon annak összes negatív következményéve'. A helyzet megoldásának egyes alternatívái megítélése során a párt- és kormányszervek elutasították a kiskereskedelmi árak emelésének lehetőségét. Az árak emelése — első tekintetre a legegyszerűbb mód — kedvezőtlenül érintette volna a lakosság széles rétegeit, pánikot keltett volna és megzavarta volna a szociális biztonság alapjait. Ebben a helyzetben a belföldi piac stabilizálásának kulcskérdése az idén az ipari termékek és élelmiszerek fokozott szállítása, s ugyanakkor a lakosság jövedelmének szabályozása. Tudatosítani kell, hogy az ismert piaci problémáknál nem a hiánycikkek fogyasztásának stagnációjáról van szó. Például a húskészítmények eladása az 1967. évi 119 000 tonnáról 1969ben 136 000 tonnára emelkedett. Az utóbbi két év alatt a gyapotszövet eladása 14 és fél millió méterről 20 és fél millió méterre, a cipőé 19 és fél millióról 23 millióra, a hűtőszekrények eladása csak 30 ezerrel, a bútoré 817 millió korona értékről 1 milliárd 140 millió korona értékre, a cementé 310 000 tonnáról 540 000 tonnára emelkedett. 1969-ben Szlovákiában 22 000 személygépkocsit adtak el, tehát 9000-rel többet, mint 1967-ben. Az ez évi terv kidolgozásánál minden lehetőséget számbavettünk az árualapok további növekedésének biztosítására.. Megmutatkozott, hogyha reálisan -akarunk eljárni, a kiskereskedelmi forgalom 6,7 százalékos, vagyis 2,9 milliárd koronás emelkedésére számíthatunk. Ez a gyarapodás körülbelül felével haladja meg az 1969. évit. A legnagyobb erőfeszítéssel törekedtünk azon árucikkek eladásának növelésére, amelyek iránt a legnagyobb a piaci kereslet. így a cementszállítás mintegy 40 százalékkal, a személygépkocsiké 7 százalékkal, a cipőé 5 százalékkal, a textíliáké több mint 12 százalékkal, a konfekcióé 5,5 százalékkal, a háztartások számára a tüzelőanyagszállítás 8 százalékka' emelkedik. Nyíltan meg kell mondani, hogy a tervben nem sikerült kielégítően megoldani a választék kérdését. Ezért a kormány figyelmét az említett árucikkek szállításának további növelésére összpontosítja. A párt felhívására számos vállalat már a múlt évben növelte a piaci alapokra történő szállításait, és így segített enyhíteni az ellátási nehézségeket. Értékelni kell például az Orania főigazgatóság vállalatai dolgozóinak erőfeszítését, akik az 1969. évi irányelvvel szemben 96 millió korona értékű áruval többet termeltek, valamint a partizánskej, a bošanyi és a Liptovský Mikuláš-i dolgozók igyekezetét, akik 38 mi'.lió koronával több árut adtak piacra; továbbá a bútoripari vállalatok dolgozóinak — akik 14 millió korona értékű áruval többet termeltek — és az üvegipar dolgozóinak eredményeit, akik 1969-ben csaknem 12 millió korona értékű áruval szállítottak többet a piacra. A kommunisták feladata az irányítás valamennyi fokán és magában a termelésben a piaci alapokra történő szállítások növelésére és a kiegészítő árutermelés fejlesztésére törekedni azokban az üzemekben is, amelyekben eddig nem gyártanak ilyen termékeket. Erre kell irányítani a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségeket is. A vásárlóerő és az áruellátás összhangjának megteremtéséért 1970. II. 6. A belföldi piacon eszközölt konszolidációs intézkedések másik célja a lakosság jövedelmének összhangba hozása a vásárlóerő kielégítésének lehetőségeivel. Ezért le kellett lassítani a jakosság jövedelmének, elsősorban a béreknek a növekedését. A terv a nominális bérek 2,7 százalékos növekedését tételezi fel az utóbbi két év 8—9 százalékos emelkedésével szemben. A kormány a tervvel együtt jóváhagyta a bérfejlődést szabályozó rendszert, hogy ne ismétlődjék meg az utóbbi évek ösztönös fejlődése. A szabályozási rendszer nem jelenti a bérek befagyasztását, de megköveteli, hogy közvetlenül a vállalati kollektívák tényleges munkaered mén veitől függjenek. Lehetőséget ad tollát az anyagi érdekeltség növelésére azokban a vállalatokban, amelyek a belső tartalékok jobb kihasználásával növelik a termelést és további forrásokat alakítanak ki a népgazdaság szükségleteinek fedezésére. Előnyben részesíti azokat a vállalatokat is, amelyek a mozgósítható tartalékokat már beleveszik terveikbe, azokkal a vállalatokkal szemben, amelyek kisebb feladatokat tűznek ki, hogy túlteljesíthessék őket. A kormány egyúttal a bérfejlődés szabályozása során előnyben részesíti azokat a vállalatokat, amelyek hiánycikkeket termelnek. Az anyagi érdekeltség szorosabb összekapcsolása a munkaés gazdasági eredményekkel megköveteli a teljesítménybérek és más ösztönző bérformák nagyobb mérvű érvényesítését mindenütt, ahol erre megvannak a feltételek, valamint prémiumok és jutalmak kitűzését olyan konkrét feladatokkal kapcsolatban, amelyek elősegítik a termelés hatékonyságának pövelését. Rendet kell teremteni a részesedések kifizetése terén Is. Ezeknek következetesen a fontos tervfeladatok teljesítésétől és az egész évi eredmények komplett kiértékelésétől kell függniük. Szükséges, hogy a bérek fejlődése az év kezdetétől az állami gazdasági szervek és a vállalati vezető dolgozók figyelmének középpontjában álljon. Tudatosítanunk kell, hogy éppen a bérterület vált az utóbbi években az infláció legveszélyesebb tűzfészkévé, és innen terjedt tovább a munkaerkölcsre és fegyelemre káros . befolyás. A munkával alá nem támasztott jövedelmek, amelyeknek tanúi voltunk az efsz-ek és a nemzeti bizottságok melléktermelésében elkövetett spekulációkkal kapcsolatban, nemcsak e jövedelmet élvező dolgozók ezreire hatott demoralizálóan, hanem a többi dolgozóra is. Az ilyen „erkölccsel", amely az „aki bírja, marja" elvből indul ki, nem jutnánk messzire. Ne csodálkozzunk, hogy ez az elv nagyon széles és sokrétű alapot öltött a naplopástól kezdve a szocialista vagyon szétlopkodásáig. Ellenőrzési rendszert építünk kí a bérezés szakaszán és biztosítani kell azt, hogy ez valóban hatékony eszközzé váljék. De még a legjobb ellenőrzési rendszer sem biztosíthatja a helyzet tartós javulását. Ehhez szükséges, hogy a vállalatok vezetőségében, a pártszervezetekben, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemeiben dolgozó kommunisták valamennyien síkra szálljanak a bérfegyelem, a rend és az igazságos díjazás mellett. A tetszetős opportunista politika a legtöbb kárt éppen a díjazás terén okozta, és ezért a javulás érdekében rendszeres politikai munkára van szükség minden munkahelyen. A bérek ellenőrzésének feladata nem szorítkozhat csupán a bérelőírások formális betartására. hanem meg kell vizsgálni a szabályozó intézkedések és általában az egész bérrendszer működését, a prémiumrendszernek, a béreszközöknek a tényleges gazdasági eredményeken alapuló kimerítését. Ha úgy tűnik, hogy a jóváhagyott bérszabályozó intézkedések nem elegendők, a kormány kész rugalmasan fellépni a megengedhetetlen fejlődéssel szemben, és habozás nélkül még szigorúbb szabályozó intézkedéseket foganatosítani. Rendet kell teremteni a beruházási építkezésekkel kapcsolatban Ebben az évben ugyancsak erélyes Intézkedéseket kell tennünk a beruházások terén már évek óta tartó visszásságok megszüntetése érdekében. Úriási arányú a befejezetlen • építkezések száma, s ez leköti a társadalmi források jelentős részét. A gazdasági irányelvek értelmében 1969 végén a költségvetési árak fennmaradó öszszege körülbelül 28 milliárdot tett volna ki, a valóságban azonban ezt az összeget több mint 35 milliárdra becsülhetjük. Nem segítenek a befejezetlen építkezések számának csökkentéséről elhangzott nyilatkozatok, a helyzet okának egészen a gyökeréig kell nyúlnunk. Elsősorban teljes határozottsággal kell fellépnünk az új beruházások iránt támasztott inflációs követelményekkel szemben. Erélyesen le kell vonni a következtetéseket mindazokkal szemben, akik felelőtlenül és valótlanul érvelnek az új építkezések iránti igényeik támasztásánál, hatékonyságot mutatnak ki, leértékelik a költségvetési árakat, elferdítik az eszközök megtérülésének idejét, s ügyesen úgy tesznek, mintha az építkezés biztosítva lenne a szállítószervezetek részéről stb. Erről a helyről igen nyomatékosan felszólítjuk mindazokat a kommunistákat, akik az építkezéseket előkészítik, ne szorgalmazzák az építkezések megkezdését minden áron. Ez nem hoz semmi hasznot sem a társadalomnak, sem pedig magának a beruházónak. Az újonnan megkezdett építkezések ez évi programját úgy akarjuk megállapítani, hogy a következő években ne kerüljön abban a helyzetbe, hogy ismét a termelőhelyek későbbi üzembehelyezését kelljen megállapítanunk. Nem szeretnénk, ha megismétlődnének az olyan esetek, mint a strážskéi Chemko, a vágsellyei Duslo, a novákyi polivinilklorid üzem, a lévai gyapotkombinát, a bytčai hengercsapágyüzem stb. késedelmes befejezése. Olyan rendszert kell találnunk, amely sújtja a tervezőket, építőket és gépipari berendezést szállítókat, ha feladataikat nem teljesítik a meghatározott határidőn belül. Ma számos kivitelező gyakran a zavarosban halászik, kötelességeit nem teljesíti, de ugyanakkor a költségvetések utólagos felemelését és prémiumok megadását kényszeríti ki, ami végeredményben a beruházási építkezés megdrágulásához vezet. A javuláshoz vezető első lépést már az 1970. évi terv megteszi, amely meghatározta a beruházási eszközök egész terjedelmét tekintet nélkül arra, hogy a beruházásokat saját forrásokból, költségvetésből vagy hitelből pénzelik-e. Elsősorban az építőipar kapacitási és anyagi lehetőségeiből indult ki, valamint abból a követelményből, hogy ezeket a forrásokat elsősorban a befejezetlen építkezések befejezésére összpontosítsuk. Ezzel kapcsolatban kötelező erővel kell meghatározni az újonnan megkezdett építkezések számát is. Tekintettel arra, hogy jelenleg nincs elegendő megbízható dokumentum a befejezetlen építkezések terjedelméről és struktúrájáról, a kormány néhány kivétellel ideiglenesen megtiltotta új építkezések megkezdését 1970 első negyedében. Építkezések megkezdésének további engedélyezése során következetesen a felülvizsgálat eredményeiből fogunk kiindulni. Minden egyes új építkezésnél külön-külön megítélik annak társadalmi indokoltságát, felülvizsgálják az építkezési szervezet általi átvételét, pénzellátásának biztosítását és az üzemi bizottságokkal karöltve a munkaerők biztosítását is. E megszigorítás mellett is a terv elegendő teret biztosít egyes kívánatos strukturális vá 1 toz ta tásokh oz. Az ez évi beruházási terv legjelentősebb vonása, hogy a lakásépítésre összpontosul, amelynek terjedelme 26 százalékkal kell, hogy növekedjék. Az építőipari termelés növekedésének csaknem 85 százalékát a lakásépítés teszi. A lakásépítés növekedése a következő években is folytatódik. Megköveteli azonban annak az idült betegségnek erélyes megszüntetését, mint amilyen a nem folyamatos építkezés. Emiatt ugyanis minden évben rohammunkára került sor az év végén. A múlt évben például az évi lakásépítési tervnek csaknem 40 százalékát decemberben teljesítették. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a befejező munkák színvonala alacsony, a kolaudációs hibák helyrehozása olyan építkezési kapacitásokat köt le, melyekre az új építkezéseknél lenne szükség. 1970-ben kialakítjuk az alapvető feltételeket ahhoz, hogy a következő években fokozhassuk a lakásépítést. Épületelem gyárakat és más építőanyagokat gyártó üzemeket létesítünk. Ha folytatjuk az új kapacitások kiépítésében tavaly megkezdett törekvésünket (így például téglagyár épült Köbölkúton, Dévényfalun, Ondrášován) — a közeljövőben kibővíthetjük a szükségletekkel összhangban az építkezési alapot. Annak érdekében, hogy megoldhassuk a lakásépítés távlati feladatait, már ma meg kell oldani a szükséges kapacitások fejlesztésének problémáját. Ez a strukturális probléma már távlati jellegű, és az elmúlt években nem oldották meg kellőképpen. Állandóan azt hangsúlyozták, hogy Pozsonyban növelni kell a lakásépítést, akár a kapacitásoknak más területekről való áthelyezésével, akár pedig a helyi építővállalatok kibővítésével, de ez a mai napig sem vezetett eredményhez. Az olyan megoldást tartaná*>.W célszerűnek, amikor nagy tapasztalatokkal rendelkező építővállalatokból leválasztják az új építővállalat szervezeti magyát és az új vállalatot aztán ennek alapján építik ki. így megteremtik a feltételeket a vállalat fejlődéséhez, alkalmazottai számának növelésébei. és a feladatok szervezési megoldásához. így akarjuk megoldani Pozsonyban az építkezés problémáját és azt a feladatot, hogy Szlovákia terüleétt jobban lássuk el építővállalatokkal. Ezzel kapcsolatban ki kell használnunk a magas-tátrai építkezések pozitív tapasztalatait, mivel itt az építőipari dolgozók olyan eredményeket értek el, amelyek messze túlhaladják átlagunkat. A termelési szakaszon a beruházási építkezés elsősorban a hazai és a külföldi piac szükségletel szempontjából fontos termelés fejlesztésére irányult. Aránylag szűk tere van az új építkezések megkezdésének, de ennek ellenére a terv több jelentős akció megkezdését és folytatását irányozza elő a kevésbé fejlett területek, így Kysuca, Orava és egyes kelet-, illetve dél-szlovák'iai járás fellendítésére. A beruházási építkezések területén ez évben elsőrendű feladat, hogy minden eszközt a megkezdett építkezések gyors befejezésére összpontosítsunk. A kormány ezért elrendelte, hogy központilag ellenőrizzék 21 fontos kapacitás üzembe helyezését. Ezek közé tartoznak a vegyipar bratislavai, senicai, vágsellyei és nyitrai új létesítményei, a gépipar prakovcei és bytčicai új létesítményei, a közszükségleti ipar lévai, Lendícke Rovné-i, Nová Bafta-i, füleki és pozsonyi, az élelmiszeripar nyitrai és kassai, az építőpiar dévényújfalui és nagymihályi új létesítménye. Hangsúlyozni szeretném, hogy a terv által előirányzott beruházások rendkívül igényes feladatot jelentenek az építőipar számára. A beruházások a tavalyi évhez viszonyítva 4,8 százalékkal emelkednek. Az építkezési munkák fokozását a munkatermelékenységnek négyötödnyi növelésével kell biztosítani. Ez megköveteli, hogy jelentősen jobban használjuk ki a munkaidőt és a gépeket. Még fontosabb feladat, hogy az építőipar kapacitásait a lakásépítésre irányítsuk és az építőiparban emeljük a befejező munkálatok részarányát. A beruházások új összetétele következtében fokozódik az igény nemcsak a falazóanyagok, hanem az ipar különböző ágazataiban gyártott különféle szerelési anyagok iránt is. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának biztosítania kell, hogy az építőanyag-gyártásában, a vegyiparban, a gépiparban, a faiparban, valamint más ágazatokban ls megteremtsék a feltételeket az építőipar számára szükséges termékek folyamatos szállításához annak érdekében, hogy teljesíthessük «z idei igényes beruházási programot. Hozzá akarunk járuim a külkereskedelem helyzetének megjavításához A külkereskedelemben mutatkozó egyensúlyhiány súlyos következményeit is ki kell küszöbölnünk. A szlovák gazdaság is hatékonyan hozzá akar járulni ezen országos probléma megoldásához. Feladatunk, hogy megállapítsuk az inflációs megnyilvánulásokat a rövid tartamú eladósodás további fokozása és a szocialista országokkal folytatott kereskerelmünk mérlege szaldójának leromlása terén. E célok teljesítését a terv és más intézkedések biztosítják. A terv a szocialista országokkal valő kapcsolatainkban meghatározta a kivitel és behozatal kötelező feladatait. Pozitívan értékeljük üzemeink állásfoglalását, amelyek az üzemi tervekben nagyobb feladatokat tűznek kí a szocialista országokba irányuló kivitelt Illetően, mint ahogy ezt a minisztériumok előirányozzák. A kapitalista országokkal folytatott kereskedelmünkben a terv kötelező elsődlegességet biztosít a termelés és a lakosság alapvető szükségleteit fedező behozatalnak, valamint az új műszaki berendezések importjának. Meg kell mondani, hogy a külkereskedelem ez évi tervében még számos olyan probléma marad, amelyeket a legközelebbi időszakban meg kell oldani. Elsősorban összhangba kell hoznunk főképup a kapitalista országokból történő behozatal magas követelményeit a reális lehetőségeinkkel. Különösen nagy az igény az ipari termeléshez szükséges anyagok behozatala iránt. Ezek az (Folytatás a 4. oldalon)