Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottságának levele az alapszervezetekhez és a párttagokhoz a tagkönyvcseréről um 1970. II. 3. (Folytatás a 2. oldalról) hogy a párt álljon az olyan kér­dések megoldásának élére, me­lyek döntő fontosságúak voltak a rend és a nyugalom felújítása terén és egyúttal biztosítsák, hogy a pártban és a társada­lomban a konszolidálási folya­mat megkezdése után nehogy konfliktusok törjenek ki. A moszkvai jegyzőkönyv és a CSKP Központi Bizottsága no­vemberi határozata teljesítésé­vel szentben elfoglalt elvtelen állásfoglalás és az a törekvés, hogy megőrizzék az ún. „vyso­čanyi kongresszus" eredmé­nyeit, nem tette lehetővé, hogy a pártban és a társadalomban megoldjuk a konszolidálást. El­mélyültek az augusztus előtti időszak negatív irányvonalai, a társadalom pedig újabb válság­nak volt kitéve. Alexander Dub­Ceket, a konszolidálási folyamat első számú akadályát végül is le kellett váltani. 1969. áprilisa jelentette az egészséges erők határozott fel­lépését a párt marxista—leni­nista jellegének, a párt egysé­gének, aktivitásának és erejé­nek felújításáért. A konszolidá­lási folyamat első sikerei a marxizmus—leninizmus eszméi­nek életképességét és elpusztít­hatatlanságát bizonyítják. Ezek­ből az eszmékből ered az az irányvonal, amelynek célja a válságok és a bonyodalmak ki­küszöbölése, a társadalom ége­tő problémái megoldását célzó tervszerű irányítómunka meg­kezdése. Közösen, fokozatosan megteremtjük a feltételeket ah­hoz, hogy megszabaduljunk a régi és a közelmúlt csökevé­nyeitől, hogy határozottabban kiléphessünk és a párt alkotó erőit, valamint a többi dolgozót a gazdaság, a tudomány, a kul­túra fellendítéséhez és újabb si­kerekhez vezethessük. Elvtársak! A jobboldali erők utóbbi két év alatt folytatott politikájának öröksége nagyon súlyos. Minden erőnket a szocialista társadalmat jellemző alapérté­kek felújítására kell összponto­sítanunk, mivel ezeket a jobbol­daliak tevékenysége' megzavar­ta. Ezért a kommunisták és a többi dolgozó figyelmét a ta­valy májusban elfogadott kon­szolidálási program teljesítésé­re fordítjuk. E program meg­valósításában — képletesen mondva — még csak félúton vagyunk. Hogyan szilárdítsuk meg a pártot, hogyan újítsuk fel egy­ségét a marxizmus—leninizmus alapján, hogyan növeljük akció­képességét és forradalmi harci­asságát? A párt Központi Bizottságá­nak nézete szerint ezt a célt nagymértékben már a közeljö­vőben a tagkönyvcserével érhet­jük el. Az igazolványcserét ösz­sze kell kötnünk azzal, hogy minden egyes párttaggal külön­külön elbeszélgetünk és tárgya­lunk. Nem ez az első eset, hogy a párt ezt a módszert használja a pártigazolványok kicserélése­kor. A múlthoz viszonyítva azon­ban sok új tényező áll fenn, amelyek növelik e feladat fon­tosságát és igényességét. Az el­múlt két év minden egyes párt­tag gondolkodásának, állásfog­lalásának és tetteinek valódi és igényes próbatétele volt. Ezt az időszakot mindenkinél külön kell lezárni. Mint ismeretes, pártunkban már régen olyan a helyzet, hogy sok tag nein teljesíti alap­vető pártkötelességeit. Ezek passzivitása kedvezőtlenül befo­lyásolja a párton belüli életet, valamint a párt tevékenységét. Természetesen tanulmányozni kell és le kell leplezni az ilyen passzív állásfoglalások okait, és ki kell ezeket küszöbölni. Az alapszervezeteknek is intenzív életet kell élniük. Tevékenysé­gükből ki kell küszöbölni a for­malitást, a következetlenséget, az elvtelenséget, valamint a pártbizottságoknak a párttagok­kal folytatott munkája alacsony színvonalát. Számos régi párt­tag passzivitását a pártvezető­ségnek az utóbbi 10 év alatt el­követett hibái váltották ki. Helytelen lenne azonban, ha gé­piesen megválnánk az ilyen em­berektől, anélkül, hogy minden­kinek, aki becsületes, lehetősé­get nyújtanánk, hogy aktív párt­tag legyen. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a pártban kell tartanunk mindazokat, akik ké­nyelmesek, akik közömbösek a párttal szemben és párttagságu­kat csak személyi érdekből akarják megtartani. Ezért he­lyesnek tartjuk, hogy a megbe­szélések során a kommunisták­nak nemcsak az elmúlt két év alatt folytatott tevékenységét, hanem az ezt megelőző munká­jukat is értékelnénk. Főképp azt kell konkrétan meghatároznunk, hogy a kommunisták hogyan tel­jesítsék majd kötelességeiket, hogyan és mivel járuljanak hoz­zá a párt ideológiai egysége és akcióképessége megszilárdí­tásához, a többi dolgozóra gya­korolt befolyása növeléséhez, vezető szerepe elmélyítéséhez és az alapszervezetek munká­jának lényeges megjavításához. A párttagok küldetése magas fokú áldozatkészséget és lelke­sedést követel meg a párt és a munkásosztály ügye iránt. Ez­ért lehetetlen, hogy olyan em­berek maradjanak a pártban, akik a pártigazolvány által sze­mélyes kiváltságokhoz akarnak jutni. A karrieristáknak és a haszonlesőknek nincs helyük a pártban. Fellépésükkel csak be­szennyezik a párttag tekinté­lyét, elriasztják a becsületes munkásokat, parasztokat és ér­telmiségieket, akik nem tagjai a kommunista pártnak. Ezzel kapcsolatban meg kell említe­nünk az elmúlt időszak tapasz­talatait. A jobboldali opportu­nista és revizionista irányza­tok szervezőinek és lelkes hir­detőinek jelentős része olyan ember volt, aki tetszetős jel­szavakkal, demagóg hízelgéssel leplezték a karrierizmusukat és a beteges becsvágyukat. Figyelemre méltó, hogy ab­ban a törekvésükben, hogy megszerezzék a hatalmat a párt­ban és az államban, sohasem léptek fel pozitív programmal, reális kilátásokkal. A karrier utáni vágyódásukat csak a múlt bírálatára alapozták. Ezért az ilyen emberektől való elválás megszilárdítja a párt sorait és növeli tekintélyét a dolgozók szemében. Arra törekszünk, hogy a párt­ban olyan emberek maradjanak és dolgozzanak, akik számára nem lesz nehéz a pártalapsza­bályzat következetes megtartá­sa és az ebből eredő kötelessé­gek teljesítése. A pártalapsza­bályzat meghatározza, hogy a párttag köteles következetesen érvényesíteni a párt politiká­ját és megmagyarázni a széles tömegeknek, megnyerni őket e politika megvalósítására, meg­szilárdítani a párt és a nép kap­csolatát, részt venni a politikai tömegmunkában, továbbá állan­dó kapcsolatot kell fenntartani­uk munkahelyükön és a lakó­helyükön a pártonkívüliekkel, figyelemmel kell kísérniük a dolgozók nézeteit, szükségleteit, és ezekre időben kell reagálni­uk, harcolniuk kell minden olyan megnyilvánulás ellen, amely megbontja a párt poli­tikájának alapelveit és egysé­gét. Feladatuk aktívan részt ven­ni az alapszervezetek munkájá­ban, részt venni lakhelyükön a pártpolitikai munkában és min­den vonatkozásban, teljes mér­tékben érvényt szerezni a de­mokratikus centralizmus alapel­veinek. A kommunisták feladata, hogy a termelés és termelőerők fej­lesztésére törekedjenek, a mun­kához való kommunista viszony példaképéül szolgáljanak, har­coljanak minden újért és hala­dóért, a legjobb tapasztalatokat érvényesítsék a gyakorlatban, művelődjenek, elsajátítsák a legújabb műszaki vívmányokat, növeljék szakképzettségüket, le­gyenek takarékosak, fejlesszék és óvják a szocialista társadal­mi tulajdont — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság erejé­nek és felvirágoztatásának alap­ját. Kötelességük, hogy aktívan részt vegyenek a politikai élet­ben, az állami és a közügyek igazgatásában, irányításában, valamint a gazdasági és a kul­turális életünk fejlesztésében, például szolgáljanak a társa­dalmi kötelességek teljesítésé­ben és segítsék a szocialista társadalmi kapcsolatok fejlesz­tését és elmélyítését. A párttagok kötelessége a párt ideológiai és szervezeti egységének mint a párt ereje és hatalma alapvető feltételé­nek a megszilárdítása és védel­me, törődniük kell azzal is, hogy a szavak és tettek ne tér­jenek el egymástól. Meg kell védenünk a pártot, hogy sorai­ba ne kerülhessen be az ellen­ség, a karrieristák és az olyan emberek, akik gyengítenék a párt tekintélyét; legyenek to­vábbá politikailag éberek, őriz­zék és védjék meg a párt\ és állami titkokat. Kötelességük, hogy elsajátít­sák a marxizmus—leninizmus tanításait, növeljék ideológiai színvonalukat, aktívan hozzájá­ruljanak a kommunista társa­dalom embereinek neveléséhez, határozottan harcoljanak a burzsoá ideológia megnyilvánu­lásai, a magántulajdon pszi­csológia maradványai, a vallási előítéletek és a múlt más ká­ros hagyományai ellen. A párttagok kötelessége, hogy elsajátítsák és megtart­sák a kommunista erkölcs alapelveit, legyenek hűek a kommunizmushoz, a társada­lomban a kollektivizmus alap­ján fejlesszék az új kapcsolato­kat, az elvtársi segítségnyújtás és együttműködés kapcsolatát, magánéletükben, családi éle­tükben és a gyermekeik neve­lésében szolgáljanak példaké­pül, legyenek szerények, tgaz­mondóak és becsületesek a párttal szemben. Kötelességük, hogy érvénye­sítsék a proletár internaciona­lizmus és a szocialista haza­fiasság gondolatait, megszilár­dítsák a csehek és a szlovákok, valamint az országban élő töb­bi nemzetiség egységét, harcol­janak a nacionalizmus és sovi­nizmus ellen, erősítsék népünk testvéri kapcsolatát a Szovjet­unió és a szocialista tábor többi országának népével, vala­mennyi ország proletárjával és dolgozójával, legyenek rendít­hetetlenek a szocializmus, a kommunizmus, a béke és a nemzetek szabadsága ellensé­geivel szemben. A kommunisták kötelessége, hogy érvényesítsék és fejlesz­szék a pártbírálatot és az ön­bírálatot, harcoljanak a bírálat elnyomása ellen, felfedjék a hiányosságokat, amelyek meg­károsítják a párt- és az állam érdekeit, törekedjenek ezek ki­küszöbölésére, és hívják föl ezekre a pártszervek és a Köz­ponti Bizottság figyelmét, ne tűrjék el a közömbösséget, har­coljanak a szerénytelenség, a hivalkodás, a nagyképűség, az önhittség és minden olyan tö­rekvés ellen, amely a helyi, a csoport, vagy a személyes ér­dekeket az egész társadalom érdekei fölé kívánja helyezni. A kádereknek politikai fej­lettségük, szaktudásuk, szerve­zőképességük és gyakorlati ta­pasztalatuk, valamint erkölcsi és munkatulajdonságaik sze­rint történő kiválasztása és el­helyezése terén tiszteletben kell tartaniuk a lenini elveket; legyenek rendíthetetlenek ezen elvek megsértőivel szemben, és akadályozzák meg, hogy a dol­gozókat személyes és baráti kapcsolatok alapján válasszák ki és helyezzék el, továbbá ne engedjék meg, hogy olyan em­bereket bízzanak meg felelős­ségteljes funkciókkal, akik erre nem képesek, akik a munkában nem váltak be és akik politi­kailag kompromittálták magu­kat. Kötelességük, hogy megtart­sák a párt- és az állami fegyel­met, amely minden egyes párt­tag számára egyformán kötele­ző, és következetesen leplezzék le azokat, akik ezt megsértik. A pártnak egy fegyelme van, amely kivétel nélkül — az ér­demektől és funkcióktól elte­kintve 1— minden egyes kom­munista számára érvényes; tel­jes felelősséggel teljesítsék a rájuk bízott funkciót a párt alapszabályzata és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság al­kotmányával összhangban. Kötelességük, hogy minden erejükkel segítsék a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság vé­delmi erejének megszilárdítását és fáradhatatlanul harcoljanak a békéért, valamint a nemzetek közti baráti együtműködésért. Elvtársak! Ezzel kapcsolatban figyel­meztetni akarunk, hogy a meg­beszélések során nem eléged­hetünk meg az egyszerű nyilat­kozattal. Ezzel az egész poli­tikai akció elveszítené értel­mét, mivel sok olyan ember maradna a pártban, akik esz­meileg nem értenek egyet ve­le. Ezért mindenkit igazságo­san és nagy igényességgel kell megítélni. A beszélgetések során a leg­döntőbb a párttagok utóbbi idő­szakában foglalt állásfoglalásá­nak és tetteinek értékelése lesz. A Központi Bizottság ismétel­ten hangsúlyozza, hogy a tag­könyvcsere során szervezetileg ls el kell válnunk azoktól, akik nézeteikben maguk is elváltak a párttól. Milyen emberekről is van szó? 1968 januárja előtt és után olyan egyének tűntek fel a pártban, akik tetteikkel és nézeteikkel a párt ellen lép­tek fel. Olyan nézeteket terjesz­tettek környezetükben, ame­lyek a párt politikája ellen irá­nyultak, gyalázták a párt múlt­ját és a szocializmus építésé­ben szerzett történelmi érde­meit, valamint gyengítették a párt vezető szerepét. Ezek az emberek felléptek az osztály­szempont ellen, revideálták a marxizmus—leninizmust, bur­zsoá és kispolgári ideológiát terjesztettek a pártban. Szövet­ségeseinkhez, elsősorban a Szov­jetunióhoz való kapcsolatuk­ban leplezték nacionalizmusu­kat, helytelenítették országunk külpolitikai irányzatát, gyaláz­ták és meg akarták bontani po­litikai, gazdasági és katonai szövetségeseink, valamint a szö­vetségeseinkkel folytatott együttműködésünket. Annak el­lenére, hogy állandóan a nem­zethez fordultak, gyakran hi­ányzott belőlük a nemzeti büsz­keség a kapitalista Nyugattal szemben tanúsított viszonyuk­ban. Ebből a szempontból az ilyen emberektől való megtisz­tulás a párt ideológiai és ak­cióegysége megszilárdításának eszköze lesz. Természetesen nem egyes be­szédekről, egyes hibákról és tévedésekről van szó: Megis­métlődő állásfoglalásról és te­vékenységről van szó, mely el­lentétben van vagy volt a párt politikájával. Konkrét állásfog­lalásuknak a megismerése alap­ján történő megváltoztatását ezért nem tarthatjuk elvtelen­ségnek, hanem ellenkezőleg, becsületes hozzáállásnak és a hibák helyrehozatala feltételé­nek. A párt mindig az aktivi­tás növelése, az egyének és kol­lektív szervek tevékenysége hi­bái és hiányosságai kiküszöbö­lése módszerének tartotta az őszinte önbírálatot és a tár­gyi bírálatot. Természetesen az egyén beosztásának és mű­veltségének megfelelően kell megszabni a felelősség mérté­két és fokát, valamint a múlt­beli magatartás önbírálatának őszinteségét. Nem szabad meg­engednünk, hogy alakoskodás révén egyes embereknek to­vábbra is pártigazolványuk le­gyen. Mindig érvényes volt és ma még inkább érvényes, hogy nemcsak a párt íeielős a tag­jaiért, hanem ellenkezőleg, min­den egyes tag felelős a párt­ért. Kölcsönös felelősségéről van szó, melynek abban kell meg­nyilvánulnia, hogy ki és mit tesz konkrétan a pártért és a szocializmusért. Az igazolványcsere jó alka­lom arra, hogy a párttagok és az alapszervezetek mélyen el­gondolkozzanak afölött, milyen volt,-.milyen és milyennek kel­lene lennie hozzájárulásuknak a párt és vezető szerepe meg­szilárdításához a társadalom­ban. Fel kell hívni minden egyes kommunista figyelmét arra, mit követel a párt tagjaitól, mire kötelezi magát mindenki, aki­nek pártigazolványa van, vagy aki pártigazolványt akar. Önként, saját meggyőződés­ből léptünk a pártba, önként fogadtunk el a tagsággal járó kötelezettségeket. A párttagság lenini feltételei megszabják, hogy csakis az lehet a kom­munista párt tagja, aki elismeri programját, meg tartja alap­szabályzatát, teljesíti a pártha­tározatokat, dolgozik valamelyik pártszervezetben és fizeti a pártilletéket. A párttagság feltételezi, hogy szilárdan és mélyen higgyünk a párt programjában kitűzött célok helyességében — annak helyességében, hogy célunk a szocialista társadalom felépíté­se, melyben teljes mértékben ér­vényesül a „mindenki képessé­gei, mindenki munkája szerint" elv. Ha meg akarjuk valósítani a pártnak ezt a legközelebbi feladatát, akkor minden egyes párttagnak a marxista—leninis­ta elvekből kiinduló pártprog­ram helyességébe vetett saját mély meggyőződése alapján ak­tívan hozzá kell járulnia ezek teljesítéséhez. A gyakorlati élet­ben ez azt feltételezi, hogy érvényre kell juttatnunk az egységes, öntudatos fegyelmet, mint a párt ideológiai egysége és akcióképessége alapfeltéte­lét. Ezzel szorosan összefügg, hogy teljes mértékben el kell ismernünk a szocialista társa­dalom felépítésének marxista­leninista elveit. A társadalom szocialista és kommunista fejlő­dése egész történelmi idősza­kában vezető szerepet játszik a munkásosztály, amely társadal­mi helyzetével egyedül tudja kiharcolni az összes osztály és szociális csoport érdekeit. A szocializmus építésével össze­függő döntő fontosságú kérdé­sek megoldásának alapvető kri­tériuma, hogy nemcsak nemze­ti, hanem nemzetközi viszony­latban is az osztályszempontot érvényesítsük. A munkásosztály csak akkor teljesítheti ezt a feladatot, ha élén a forradalmi élcsapat a kommunista párt áll, amely a szocialista társadalom­ban a társadalmi-politikai szer­vezet legmagasabb formáját je­lenti. A kommunista párt veze­tésével a Nemzeti Frontban egyesülnek az önkéntes társa­dalmi szervezetek. A Nemzett Front a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság dolgozói szövet­ségének politikai kifejezője. A párt felépítése és tevé­kenysége lenini elveinek, első­sorban a demokratikus centra­lizmusnak, a kollektív vezetés­nek, a bírálatnak és önbírálat­nak, a párton belüli demokrá­cia sokoldalú fejlesztésének va­lamennyi párttag által való ön­kéntes elismerése és érvényesí­tése a biztosítéka annak, hogy pártunk tovább fejlessze mar­xista—leninista jellegét és tel­jesítse társadalmi küldetését. Kommunista pártunk marxis­ta—leninista jellegét továbbá meghatározza a nemzetközi kommunista mozgalomhoz tar­tozása, és a többi szocialista országgal, elsősorban a Szov­jetunióval, a világ első szocia­lista országával való szövetsé­ge. A párttagságnak más mo­tívuma nem lehet, mint a párt és a szocialista társadalom fel­építésének alapvető marxista­leninista elveibe vetett mélysé­ges meggyőződés. Az, aki ezt nem ismeri el, aki nem veti alá magát a pártfegyelemnek, az nem lehet a kommunista pártunk tagja. Pártunk mai helyzetében az említett elvek következetes és elvhű magatartása alapozza meg a párt ideológiai és akció­egységének, valamint a szocia­lista társadalomban elfoglalt vezető szerepének felújítását. Egyesek már 1968 januárja előtt sem tartották meg, és most sem tartják meg ezeket az elveket. Nézeteikkel, állás­foglalásukkal és tetteikkel meg­bontják a pártszervezetek esz­mei egységét és akcióképessé­gét. Más párttagok — röviddel 1968 januárja után — támadá­sokat kezdeményeztek a párt és a szocializmus ellen, gyaláz­ták a Szovjetunióval való szö­vetségünket. (Folytatás a i. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents