Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-02 / 27. szám, hétfő

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! 1970. február 2. HÉTFŐ BRATISLAVA • XXIII. ÉVFOLYAM 27. szám Ára 50 fillér A CSKP KB HATÁROZATA a párt gazdaságpolitikájának fő kérdéseiről A CSKP KB plenáris ülése, a CSKP KB elnökségének jelentése alapján, 1970. január 28. és 30. között megtárgyalta a párt idűszerU gazdaságpolitikája fő kérdéseit. A határozat a népgazdaság eddigi fejlődéséből és jelenlegi helyzete megítéléséből indul ki. A párt gazdaságpolitikába 1970-ben célul tűzi ki: — Az évi végrehajtó terv célkitűzéseinek elérését. — az 1971 és 1975 közötti időszakra szóló népgazdaságfej lesztési terv kidolgozását; — a gazdaság irányításában a jobboldal által előidézett zűrzavar leküzdését; — olyan hatékony irányítási, rendszer kidolgozását és érvényesítését, amely megfelel a népgazdaságfejlesztés szükségleteinek a következő ötéves időszakban. A népgazdaság eddigi fejlődése Csehszlovákia gazdasága 1948 után gyors ütemben fejlődött. Gazdasági potenciáljának színvonalát tekintve, a CSSZSZK a világ legfejlettebb ipari államai közé tartozik. Az ipari és építőipari termelés 1969-ben az 1937. évi színvonalnak mintegy hatszorosát, a nemzeti jövedelem pedig az akkori színvonal mintegy három és félszeresét érte el. Az ipari termelés Szlovákiában 1948-tól 1968-ig több mint tízszeresére emelkedett. Az egész háború utáni időszakban szemléletesen megnyilvánultak a szocialista termelési mód előnyei. Lehetővé tették a teljes foglalkoztatottságot, a nemzeti jövedelemnek a dolgozók javára való elosztását és életszínvonaluk emelkedését. loggal büszkék vagyunk azokra az eredményekre, amelyeket Csehszlovákia népe a kommunista párt vezetésével elért, és határozottan elutasítunk minden kísérletet ezeknek az eredményeknek a lebecsülésére. Az út, amelyen szocialista gazdaságunk építése haladt, nem volt mindig sima, sem egyenes vonalú. Az ötvenes években főként a népgazdaság műszaki színvonala és hatékonysága növelése terén merültek fel problémák. E fogyatékosságok leküzdése érdekében a párt az ötvenes évek második felében előtérbe állította a hatékonyság kérdését és ennek megfelelően a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítését. Az új irányítási formák érvényesítésének 1958-ban megkezdett kísérletei azonban bárom év múltán abbamaradtak, anélkül, hogy mélyrehatóbban indokolták volna ezt. A komoly nehézségekre, amelyek az 1962—1964-es években gazdasági pangássá fajultak, a párt úgy reagait, hogy lehetőségeket keresett a gazdaságirányítás módosítására, tekintetbe véve a hatékony fejlesztés sürgős szükségleteit. 1965 januárjában ezért a Központi Bizottság plénuma jóváhagyta a népgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítésének fő irányait, amelyek a párt vezető szerepéből és abból a követelményből indultak ki, hogy tudományos módszereket kell bevinni az irányításba és annak feltétlenül egységet kell képeznie a gazdasági problémák tárgyszerű megoldásával. Hangsúlyozta a tervnek, mint az irányítás alapvető eszközének szerepét s azt is, hogy egyidejűleg fel kell használni az áru- és pénzviszonyokat a gazdasági szervezetek, a munkakollektívák és egyének kezdeményezését ösztönző eszközök rendszere útján. A párt-, állami, gazdasági és tudományos dolgozók túlnyomó többsége elkötelezte magát ezen elvek szellemében az irányítás hatékonyságának növelésére és a gazdasági fejlődés fogyatékosságainak leküzdésére. A dolgozók széles tömegei is megértéssel fogadták e lépést és kezdeményezően elősegítették ezen elvek érvényesítését. A Központi Bizottság nagyra becsüli mindazok becsületes erőfeszítését, akik támogatták a párt gazdaságpolitikájának megvalósítását. Az irányítás tökéletesített rendszere elveinek érvényesítése 1965 után az első években bizonyos felélénkülést hozott a népgazdaságba. Növekedett a vállalatok figyelme a gazdaságosság kérdései iránt, mozgósították a pangás időszakában keletkezett tartalékokat, fokozódott az érdeklődés a termékek műszaki színvonala és minősége iránt, a vállalatok fokozott kezdeményezése nyilvánult meg a távlati fejlődésük kérdéseinek megoldásában, létrejött a külkereskedelem és a termelés szorosabb kapcsolata stb. A Január előtti pártvezetőség programnélkülisége, politikai következetlensége és elméleti felkészületlensége azonban teret nyitott a Jobboldali erőknek arra, hogy a gazdasági reform meggyorsítására irányuló törekvést a reform tartalmának megváltoztatására használják fel. Már az új irányítási rendszer gyorsabb ütemű megvalósításának első lépései 1967-ben megmutatták az irányítás jóváhagyott eszközeinek tisztázatlanságát és komplexségük hiányát. Túlbecsülték főként azt, hogy az árak központi rendezésével csökkenteni lehet a vállalatok rentabilitásában mutatkozó indokolatlan különbségeket, tévesnek bizonyult az az elképzelés is, hogy a befizetés segítségével befolyásolni lehet a kívánatos strukturális változásokat. A gazdasági fejlődés gyors dinamikájával egyidejűleg megnevekedett a vállalatok jövedelme, és túllépte az árrendezéssel kapcsolatban félté-, telezett szintet. Hoztak ugyan intézkedéseket az árak szabályozására és ellenőrzésére, megvalósításukra azonban már nem került sor. 1968 folyamán a jobboldali opportunizmus megmutatta igazi szándékait. A gazdasági életben lévő exponensei az irányítási rendszer felülvizsgálását felcserélték a szocializmus revíziójának követelményével. A szocializmus marxista—leninista értelmezését „a demokratikus szocializmus" új modelljével akarták helyettesíteni. A propaganda — különösen a tömegtájékoztatási eszközökben, amelyek teljesen a jobboldali opportunisták befolyása alá kerültek — gyakran a tényleges fogyatékosságok kritikátlan felnagyításával, erősen elősegítette ezeket az irányzatokat. A Január utáni pártvezetőség már nem befolyásolta a népgazdaság fejlődését. A CSKP Központi Bizottságának a gazdasági kérdésekről hozott 1967. évi határozatait és következtetéseit már nem teljesítették. A jobboldal nyílt támadásra sorakozott fel a szocialista népgazdaság tervszerű irányításának rendszere ellen. E támadások hatására gyengült az állam szerepe a gazdaságban. A terv helyett 1969-re csak ún. orientációs gazdasági irányelvet hagytak jóvá. A gazdaság demokratizálásának jelszavát nyomás előidézésére használták fel, amely ténylegesen kikapcsolta az irányítási rendszerből a szakágazati minisztériumokat és a termelési-gazdasági egységek szakigazgatóságait. A szakszervezetek és más szervezetek vonalán, a tömegtájékoztatási eszközök teljes támogatásával folytatott kampánnyal és nyomással a kormánytól ígéretet kényszerítettek ki arra, hogy hamarosan megtárgyalja és jóváhagyja a szocialista vállalatról szóló törvényt. Politikai célja ennek az volt, hogy a pártot megfossza vezető szerepétől a gazdaságban, megszüntesse az állam befolyását a vállalatokra és jogilag rögzítse a szocialista ipari nagyüzemi termelésben az áttérést az össznépi tulajdonról a csoporttulajdonra. Hasonló volt a helyzet a mezőgazdaságban lévő állami szocialista szervezeteket illetően is. A jobboldal politikai célkitűzései érvényesítésének eszközévé vált az is, hogy demagóg módon visszaéltek a bérek és fizetések növelésével, amit nem támasztottak alá munkaérdemek és munkatermelékenység. Az árak ösztönös emelését, amely ezután törvényszerűen bekövetkezett, azzal indokolták, hogy „szerfölött kiegyensúlyozatlan gazdaságunk helyzete, és alacsony a színvonala". Ezzel a hibákat a szocializmus lényegére hárították. A szakszervezeti mozgalom egységének megbontása lehetővé tette a jobboldalnak, hogy behatoljon a szakszervezeti szervekbe, opportunizmust és hamis gyámkodást érvényesítsen bennük és egyes szakszervezeti szövetségeket saját politikai céljaira használjon fel. A revizionista, jobboldali és antiszocialista erők működése 1968-ban és 1969 elején súlyos károkat okozott Csehszlovákia népgazdaságának, elmélyítette annak aránytalanságait és csökkentette hatékonyságát. Aláásta a párt vezető szerepét, a szocialista gazdaságirányítási rendszert és a terv szerepét. Valamennyi fokon megbontotta a gazdaságirányítást és az ellenőrzési rendszert. Gyengítette az állam befolyását a külkereskedelemre és lazítani akarta Csehszlovákia gazdasági kapcsolatait a szocialista tábor országaival. Lebecsülték és becsmérelték ezen országoknak a népgazdaság irányításában szerzett tapasztalatait és eredményeiket. A jobboldal a politikai rendszer revíziója keretében a szocialista gazdaság alapjainak felülvizsgálására is törekedett. A központi bizottság, amely 1969. áprilisi ülésén levonta az elvi, politikai és személyi következtetéseket a válsághelyzetből, gazdasági téren is igen bonyolult feladat előtt állott. A központi bizottság új vezetősége az első lépéseket a negatív fejlődés és az inflációs irányzat megállítására már múlt év májusi és szeptemberi ülésén megtette, amikor az egész párt figyelmét újból a gazdasági kérdésekre irányította. Feladatul tűzte ki a gazdaság egységes irányításának felújítását, az állam és a népgazdasági terv szerepének megerősítését, továbbá jól megválasztott gazdasági eszközökkel igényesebb feltételek megteremtését a vállalatok munkájához. A stabilizációs és szabályozó intézkedések egész sorával gátat vetett annak, hogy a gazdaság fejlődésében tovább növekedjék az ösztönösség. A központi bizottság javasolta az 1970-re szőlő népgazdasági terv kidolgozását és a további ötéves terv előkészítése munkálatainak felújítását. Ehhez megteremtette az első, feltétlenül szükséges személyi feltételeket is. A CSKP Központi Bizottságának felhívására és a szakszervezetek támogatásával a dolgozók körében aktív mozgalom bontakozott ki a termelés növelésére és a munka társadalmi termelékenységének fokozására. A párt konszolidációs erőfeszítései meghozták az első gyakorlati eredményeket. A múlt év második felében meggyorsult a termelés növekedésének üteme, megjavult az átlagos eredmények és a munkatermelékenység növekedése közötti arány, kedvezőbbek lettek a külkereskedelem eredményei, s részben csökkent az újonnan kezdett építkezések száma is. A bonyolult helyzet ellenére is sikerült kidolgozni az 1970. évi népgazdasági tervet. Valamennyi párttag feladata következetesen befejezni a népgazdaság rendezésének folyamatát, ennek érdekében megnyerni valamennyi dolgozó aktív támogatását és kezdeményező részvételét. Az 1970. évi terv teljesítésének biztosítása, az ötödik ötéves terv irányelveinek előkészítése, a tervszerű irányítási rendszer fejlesztése és a párt vezető szerepének a gazdaságban való érvényesítése során a következő feladatokbői és alapelvekből kell kiindulni. I. A gazdaság 1970. évi fejlődésének és az ötödik ötéves terv előkészítésének biztosítása Az 1970. évi terv az irányítási rendszer egyéb intézkedéseivel együtt elősegíti az egység felújítását a jelentős társadalmi érdekek érvényesítésében. Kitűzi a népgazdaságfejlesztés kulcsfontosságú kérdéseinek megoldási módját. Célul tűzi ki az inflációs irányzat megállítását, az 1969 második felében elért eredmények megszilárdítását és a gazdaság további fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtését. Ma tehát az 1970. évi terv a párt gazdaságpolitikájának fontos láncszemévé válik. Az ez évi terv irányszámai és feladatai igényesek, de reálisak. Teljesítésüket a központi bizottság társadalmunk általános konszolidációja nélkülözhetetlen feltételének tartja. A terv biztosításával és teljesítésével kapcsolatos feladatok súlypontja a vállalatokban és az üzemekben — a CSKP KB elnökségének levele szellemében — elsősorban az egészüzemi pártbizottságokon, az alapszervezeteken, a vezér- és vállalati Igazgatókon nyugszik. A központi bizottság nem téveszti szem elöl azt a tényt, hogy az idei év kezdetét fogyatékosságok jellemezték a villanyáram- és gázellátásban, nehézségek voltak a közlekedésben, amelyek megnehezítették egyes vállalatok és egész ágazatok munkáját. E fogyatékosságok leküzdése és a keletkezett veszteségek kiküszöbölése a központi szervek, a fő- és szakigazgatóságok, a vállalatok vezető dolgozóinak szervező munkájától, a dolgozók áldozatkész munkájától és kezdeményezésétől függ. A központi bizottság feltétlenül szükségesnek tartja véget vetni annak, hogy alkalomszerűen megszakítsák az egyes üzemek, vagy gyárak villanyáramellátását ott, ahol ez feltétlenül veszélyezteti a tervezett termelési feladatok teljesítését. A dolgozók megértik az esetleges elkerülhetetlen változtatásokat a munkaszüneti napok és a munkaidő megoszlásában, de nem érthetik meg a megengedhetetlen ösztönösséget és szervezetlenséget az áram- és gázellátásban. Ezért a népgazdaság villanyáram- és gázellátás biztosítása érdekében feltétlenül és haladéktalanul olyan intézkedése* ket kell tenni, amelyek biztosítják: — a villanymüvek, az elosztóhálózat megbízható üzemelését; — minden lehetőség felhasználását a villanyáram termelése növelésére, továbbá szigorú gazdaságosság és takarékosság bevezetését az áramfogyasztás terén; — az energiafogyasztás szabályozásának rendszerét a csúcsfogyasztás idején, a központi irányító szervtől egészen az egyes üzemekig és gyárakig. Ezzel egyidejűleg következetesen biztosítani kell az energetikai berendezések felépítését és karbantartását úgy, hogy a további években fedezze a fokozódó villanyáram-szükségletet. A központi bizottság elvárja, hogy a központi szervek és az illetékes szervezetek felelős dolgozói mielőbb biztosítják a népgazdaság ellátását barna- ős kőszénnel, folyékony és gáznemű tüzleőanyagokkal. (Folytatás a ». oldalon)