Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

ISKOLAI ÉS ISKOLÁNKÍVÜLI KÉPZÉS A SZOVJETUNIÓBAN A KGST új épülete Moszkvában M oszkvában hat, Leningrádban négy napot töltöttem. Ahol jártam, a sok egyéb mellett mindenütt érdeklődéssel figyel­tem a kulturális életet. Az ország köz­művelődésére, az iskolai és iskolánkívü­li képzésre vonatkozóan megtudtam, hogy a Szovjetunió 210 000 iskolájában jelenleg 49 millió ember tanul. Az alapműveltséget nyújtó képzés (nyolc osztályos iskola) mindenki számára kötelező. Országos viszonylatban — a 15 köztár­saság mindegyikében — ez, és az ezt követő évben vezetik be a kötelező tízosztályos középiskolai hoz. A diákbizottságok önálló pénzalappal gazdál­kodnak. Az anyagiakat szükség szerint osztják szét. A saját pénzalapból gyakran rendeznek többek között kulturális és üdültetési akciókat. Népszerű a munka melletti iskolai képzés. Je­lenleg 4 milliónyian végzik így tanulmányaikat. A levelező és esti tagozatok száma állandóan nö­vekszik. Tavaly egyedül a mezőgazdasági főiskolá­kon mintegy 100 levelező tagozat működött. Az oktatás ebben a formában is ingyenes és a diák több kedvezményben részesül. A diplomamunka el­készítésére például négyhónapi fizetett szabadsá­got kap és ha vizsgára utazik, az útiköltség felét az üzem fizeti. A Szovjetunió diplomásainak mint­egy 40 százaléka esti és levelezői úton szerzi meg a képesítést. A különféle oktatási formák összesen 76 millió embert érintenek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Szovjetunióban — nem számítva az iskolakorúaknái fiatalabbakat — minden har­madik ember tanul. Az iskolai képzés eme igen kiterjedt hálózata eredményeképpen 1968 végéig az ipari munkások 59, a kolhoztagok 33, a műsza­kiak és alkalmazottak 93 Százaléka szerzett külön­féle végzettségét. Kiterjedt, széles körű és nagyon kedvelt az isko­lánkívüli képzés is. Erre vonatkozólag sokat mond az, hogy az országban több mint 2 milliárd könyv és folyóirat-alappal összesen 368 000 népi, tudomá­nyos, műszaki és más szakkönyvtár működik. Az ország kiadói 143 nyelven évente több mint egy­milliárd könyvet jelentetnek meg. Az iskolán kí­vüli képzés legkedveltebb helyei a könyvtárak, a művelődési otthonok, az üzemi és kolhozklubok. Egyedül Moszkvában több mint ezer könyvtár működik. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy 1913-ban a város mindössze 12 nyilvános könyv­tárral rendelkezett s ezekben a könyvek száma alig érte el a 100 000 et Mostanában a város könyvtáraiban és kulturális intézményeiben már közel 20 millió kötetet tartanak nyilván. A leg­nagyobb a Lenin Könyvtár, ahol 166 nyelven talál­ható irodalom. A könyvtár naponta 3000 kötetet kölcsönöz. Olvasótermeit közel 5000-en keresik fel minden nap. A Lenin Könyvtár minden évben 2000 A KÖZMŰVELŐDÉS FEJLETTSÉGE képzést. E lépés igen jelentősnek ígérkezik. Annak érdekében, hogy a reform zavartalan legyen, gon­dos előkészületek történtek az egész iskolaügy vo­nalán. A vezetők remélik, hogy fokozatosan si­kerül megoldaniok mind a helyiség, mind a tan­erőhiányt. Az országban jelenleg összesen 85 millió ember rendelkezik közép- és főiskolai végzettséggel. Népszerűek és nagyon elterjedtek a műszaki szak­iskolák. Ide az alapiskolából kerülnek a diákok. Számuk — több mint 2 millió tanulóval — az 5000 körül mozog. A harmadfokon — a 4860 techni­kumban és főiskolán, nappali, esti és levelező ta­gozaton — összesen 9 millió diák tanul. A tanulás itt éppúgy, mint az alap- és középiskolákban díj­mentes. A diákoknak mintegy 80 százaléka állami ösztöndíjat kap. Ez általában 28 és 60 rubel között mozog. (Egy rubel 10 korona.) Az úgynevezett emelt ösztöndíj, amelyben a jeles és kitűnő elő­menetelű diákok részesülnek, 25 százalékkal ma­gasabb. A kiemelt ösztöndíj eléri a 120 rubelt is. Az általános ösztöndíj viszonylag nem sok, a ta­nuló legfontosabb szükségletét azonban fedezi. Ugyanakkor több más kedvezményben is részesül. A diákszálló egy férőhelye havonta mindössze másfél rubel, az iskolai étkezdékben egy ebéd pedig mindössze 40—50 kopek. Igen olcsók a tan­könyvek. A kötelező olvasmányok ingyen kiköl­csönözhetők, a tanulónak így a segédeszközök be szerzése sem okoz anyagi gondot. Említést érdemel, hogy a szovjet diákok széles körű önrendelkezési joggal rendelkeznek. Képvisel­tetik magukat a főiskolák tudományos tanácsai­ban és részt vesznek a felvételi vizsgákon, segí­tenek összeállítani és tökéletesíteni a tanterveket, ellenőrzik a tanulmányi előmenetelt, és hozzájárul­nak az iskolák életével összefüggd minden munká­—2500 új könyvet és folyóiratot kap. Könyvmúzeu­ma egyike a világ leggazdagabb könyvmúzeumai­nak. Nagy értéket képviselnek az itt őrzött kézira­tok, doktori és kandidátusi disszertációk. Ezek száma is több ezer. Gazdag könyvalappal rendelkezik és az olvasók körében igen kedvelt a Szovjet Tudományos Aka­démia Társadalomtudományi -Könyvtára, az Állami Történelmi Könyvtár, az Össz-szövetségi Állami Külföldi Irodalmi Könyvtár, - valamint az Állami Népművelési Könyvtár. Mindegyikük sok százezer kötettel rendelkezik. A fővárosi könyvtárak között vezető helyet foglal el a Moszkvai Állami Egyetem Könyvtára, amely másfél millió kötetet tart nyil­ván, és amelynek központi olvasóterme 1200 em­ber befogadású. A sok szakkönyvtár mellett Moszk­vában színházi könyvtár is működik, mintegy 140— 150 ezer színházi, dramaturgiai, képzőművészeti és más — a színházi kultúrával összefüggő témát tárgyaló — kötettel. Emellett a könyvtár több százezer szakcikkel, mintegy 40—45 ezer metszet­tel és 2000 színházi folyóirat-gyűjteménnyel ren­delkezik. Az iskolánkívüli képzésnek jó szolgálatot tesz­nek a vállalati könyvtárak, amelyek a nagyobb üzemek mindegyikében megtalálhatók. Ezeket a szakszervezetek irányítják és látják el a könyvalap állandó gazdagításához szükséges anyagiakkal. Jó munkát végeznek a város kerületi könyvtárai. Kö­zülük többnek a vállalatokban és a nagyobb ház­tömbökben olvasóterme és mozgókönyvtára van. Az utóbbi megrendelésre házhoz szállítja a köny­veket. Moszkvában több száz klub és művelődési ott­hon működik. Ezek ismeretterjesztő előadásokat, irodalmi esteket, színházi bemutatókat és alkalmi műsorokat rendeznek. A színházi, a zenei, az ének, A. A. Uschin két metszete A Szmolnij Intézet Néva-porti részlet a képzőművészeti és a többi öntevékeny kör a vá­rosban mintegy 200 000 tagot számlál. Az öntevé­keny művészeti mozgalom népszerű és erős bázis­sal rendelkezik mindenütt. Az ország lakosságának 18—20 százaléka vesz részt valamilyen szakköri munkában. A népművelési intézményeknek kétféle hálózata fejt ki tevékenységet. Az egyiket [falusi klubok, művelődési otthonok stb.) az állami szervek, a másikat (üzemi kjubok, kultúrparkok, stb.) a szak­szervezetek irányítják. Ennek megfelelően kétféle a népművelőképzés is. Az előbbi által irányított intézmények népművelőit a Kultúra Intézete, az utóbbi által irányított intézmények népművelőit a Szakszervezeti Főiskola képezi. A Krupszkaja nevet viselő leningrádi Kultúra Intézete két fakultásán (népművelés, könyvtáros) jelenleg összesen 6000 diák tanul. A nappali ta­gozat tanulmányi ideje négy év, az estijé és leve­lezője öt év. A népművelési szakról kikerülők fel­sőfokú népművelő oklevelet kapnak, amely kiegé­szül valamilyen népművészeti specializációval {színházi rendező, kórusvezető, zenekari karmes­ter, koreográfus). Az utóbbi műkedvelői együttesek vezetésére érvényes. A hivatásos együttesek ren­dezőit, karmestereit stb. más intézményekben ké­pezik. A leningrádi Szakszervezeti Főiskolára 450 nép­művelő szakos tanuló jár. E szám rövidesen 1500­ra emelkedik. A levelező tagozaton 2000-en tanul­nak. Az iskola tervezi, hogy rövidesen megszervezi a középfokú népművelőképzést is. Itt a hangsúlyt nem a művészeti képzésre, hanem a tulajdonkép­peni népművelésre, ennek komplex, tudományosan megalapozott jellegére helyezik. Az egyetem pe­dagógiai és pszichológiai tanszékének az egyik alapvető kutatási témája az, hogy mi az iskolán­kívüli képzés lényege, és a főiskolát végzett nép­művelő milyen követelményekkel találkozik az­életben. Az egyetem tapasztalatilag megalapozott választ akar kapni és adni arra a kérdésre, hogy milyen legyen a korszerű népművelőképzés és a korszerű iskolánkívüli nevelés. Mind a Kultúra Intézeteinek, mind a Szakszer­vezeti Főiskolának a tevékenysége a Szovjetunió speciális helyzetéből indul ki és sok sikert arat. Gyakorlatilag az a legfőbb erényük, hogy az ország népművelése és az iskolánkívüli képzés minden ága fejlett, igényes. A mi számunkra az említett népművelőképzés mindkét formája sok tanulságot szolgáltat. A szovjet nép nagyon mélyről indult, ma mégis nagyszerű sikereket, igen tiszteletre méltó vívmá­nyokat mondhat magáénak. A siker titka minde­nekelőtt a közművelődés fejlettségében, a kiter­jedt iskolai és iskolánkívüli képzésben rejlik. BALAZS BÉLA nnnH

Next

/
Thumbnails
Contents