Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám, csütörtök

BUDAPESTI LEVÉL NEGYEDSZÁZAD - SZUBJEKTÍV MÉRLEGEKEN A MÓRA FERENC KIADÓ KÖNYVÚJDONSÁGAI „Szabadságunk negyedszázadáról azért különösen nehéz nekünk, mindannyiunknak Imi, mert az új korban, a magyar népnek, még sohasem volt egy szabad negyedszázada. A szabadságot mi, forradalmak, lázadások, a proletárhatalomért folytatott harc véres hónapjaihói vagy olykor csak heteiből Ismertük. És most megadatott nekünk a nagy lehetőség..." Az idézett szavakat egy fiatal író mondotta el a minap egy írógyűlésen, mintegy magyarázva és indokolva, hogy miért P'.ületik éppen a felszabadult Magyarország fennállásának huszonötödik, jubileumi évében annyi mű — amely a múlttal foglalkozik. És e szavakhoz tegyünk hozzá mindjárt még egy indoklást: e művek többségét miért az ifjúság számára dolgozó Móra Kiadó jelenteti meg? A válasz egyszerű: mert a felszabadulás pillanatában tizenöt-huszonötévesek a mai tizenöt-huszonötéveseknek szeretnék elmondani mindazokat 'az élményeket, amelyeket ebben az eseménydús negyedszázadban átéltek. A negyedszázad tehát szubjektív mérlegeken keresztül jelentkezik, s története épp ettől lesz sokoldalú és érdekes. A jónevű Fekete Gyula „Fortélyos félelem" című munkája a mi múltunkat megelőző múltat idézi: sok képpel mutatja be a Horthy-kor (és a vele szemben kibontakozó ellenállás) jellegzetes eseményeit, epizódjait. A kötet olykor nyomasztó leírásaira a „Májusfák" című antológia ad feloldást, mely a felszabadulás első éveinek legszebb és legjellegzetesebb verseit gyűjtötte értékes csokorba. Magát a felszabadulást és annak közvetlen következményeit, az elmék megvilágosodását három kisregényben foglalta öszsze Gerő János, akinek „Megtizedelt osztály" című munkája a falusi változások krónikája az 1944/45-ös esztendőkből. Valamivel későbbi kort, az 1947/48-as döntő jelentőségű magyarországi nagy fordulat eseményeit idézi Pálfalvi Nándor: „Páter a bárban" című kisregénye, míg a korábbi és későbbi évek eseményeinek roppant sokszínű dokumentuma, a neves kritikus és esztéta, Földes Anna: „Karrierek és vallomások" című tnterjúkötetete, melyben ismert közéleti személyiségeink, művészeink és képzőművészeink, valamint egykét tudósunk mondja el pályafutása történetét, s ezen belül a magyar szocialista valóság fejlődését. Földes Anna dokumentációs igényét Szakonyi Károly „Kék tenger a falon" című kisregénye az írói képzelet segítségével egészíti ki. Munkájának hősei az 50-es évek elején, a középiskola befejezése után munkába álló fiatalok. A személyi kultusz éveiben, megriadva és megfélemlítve, eleinte távolmaradnak a társadalmi cselekvéstől, sodródnak, kallódnak, de azután, különböző foglalkozási ágakban, a 60-as évek elejére magukra találnak, miközben van erejük túltenni magukat a magyar ellenforradalom nagy, 1956-os választóvizén is... A Lenin-centenáriumra lát napvilágot a „Lenin él" című antológia, meíy a világirodalom legszebb Leninről szóló verseit gyűjti igen szépen és rangosan fordított magyar nyelvű csokorba. A „Történetek Leninról" a legkisebbeknek szól: az orosz és más nemzetiségű kortársak megjegyzései, leírásai, vallomásai, emlékei alapján készült válogatás, sok képpel. A neves dokumentumfilmrendező, Borisz Nyebilickij, aki egész estés dokumentumfilmet készített Leninről, filmjének képanyagát bocsátotta a Móra Kiadó rendelkezésére, amely ezt „Így élt Lenin" címmel, album formában jelenteteti meg. A következő hónapokra szóló kiadói terv további súlypontja a klasszikusok újabb vagy új magyar nyelvű kiadása. A legrangosabb vállalkozásnak, a szinte már fantasztikus példányszámban, és épp ezért hihetetlenül olcsón megjelenő „Évezredek eposzai" számít, melynek negyven ívnyi terjedelmén majdnem száz világhírű vagy kevéssé ismert, de jelentős eposz legszebb részleteivel ismerkedhet meg az ifjú olvasóközönség. Az „Évezredek eposzai" hézagpótló mű, elkészítésében a legjobb magyar műfordítók és tudósok vettek részt. A kötetet gazdag és igen informatív tárgymutató és jegyzetek egészítik ki. Móra Ferenc „Kóchuszár" című meséje ezúttal album formában jelenik meg, sok képpel, míg Mark Twatn ina már halhatatlan „Koldus és klrályfi"-\& is újabb tíz- és tízezreket hódíthat meg. Jules Verne: „Utazás a Holdba és Balázs Béla „Hét királyfi" című kötete teszi teljessé ezt a tervezetet. Mivel mindent úgysem sorolhatunk fel ebben a cikkben, már csak néhány, ugyancsak hézagpótló ismeretterjesztő művet említenénk meg, mely szülőknek és pedagógusoknak lesz elsősorban hasznos. LukácsTarján: „Rajzos matematika" ciinű műve a 7—8. osztályosoknak, nevelőiknek és szüleiknek segít a számtan tanulásában, míg Palotás Márta majd egy évtizedig készült „Unatkozom — mit csináljak?" című munkája napközis foglalkoztatókönyv, irodalmi, történeti, sport, művészeti és a kézügyesség fejlesztéssel kapcsolatos vonatkozásokban. Eösze László, a neves zenetörténész pedig „Forr a világ" című kötetében az első, fiataloknak szánt Kodály Zoltán-életrajz megalkotására vállalkozott. A Móra Kiadó terve részben már megvalósult, így egyes könyvek máris az olvasók kezében vannak — de az említett kötetek zöme a közeli hetekben jelenik meg, nem kevesebb, mint egymillió példányban. FENYVES GYÖRGY SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A SZOCIALISTA HUMANIZMUSRA NEVELÉS A GYERMEKEK nem születnek a humanista magatartásra jellemző tulajdonságokkal, hanem nevelni kell őket arra. A nevelésnek már a korai gyermekkorban meg kell kezdődnie. Először a családban, ezt követően az iskolában, s folytatni kell az életben, a társadalomban. A szülők legfontosabb feladata, hogy gyermekeikben kialakítsák a felnőttekkel szemben tanúsított tiszteletteljes magatartás alapvető elemeit, s azokat szokássá fejlesszék. Ilyen szokások a köszönés, a helyes kérés, a helyes válaszadás, a megszólítás, a megköszönés, a betegekkel és öregekkel szemben tanúsított előzékenység stb. Különösen nehéz problémát jelent ezeknek a kialakítása 3—4 éves korban, amikor a gyermek életkori sajátosságainál fogva gyakran ellentétbe kerül környezetével; negatívan viszonyul hozzá, s az önzés és az egyénieskedés kerül előtérbe nála. Ezt a korszakot dackorszaknak nevezzük. Ebben a korban az a helyes nevelési eljárás, ha az alapvető követelmények mellett következetesen, megalkuvás nélkül kitartunk, ugyanakkor azonban mindig nagyon tapintatosan járunk el, s igyekszünk konfliktusok nélkül kialakítani szociális kapcsolatainkat. Már ebben a korban nagyon fontos a gyermekek érzelmi nevelése is. Ez elsősorban azt a feladatot tűzi a szülők elé, hogy kifejlesszék a gyermekben a barátság, a megértés érzését és az együttérzést, s ezzel párhuzamosan fékezzék, később pedig megszüntessék a kárörvendés stb. érzésének a kialakulását. A módszerek kőiül ebben a korban a szemléletes oktatást kell előtérbe helyezni. Az adott lehetőségekhez mérten konkrét esetekből kell kiindulni. A szemléletes oktatásra kitűnő lehetőségeket kínálnak a helyesen megválasztott mesék is. Az iskoláskor előtt különösen sok problémát okoz a gyermekeknél a féltékenység. Ezt úgy tud juk kiküszöbölni, hogy a szülők és az óvónők a legcsekélyebb dolgokban sein tesznek különbséget a gyermekek között. Mindegyikkel szemben egyformán viselkednek. A gyermekek humanizmusa az egész személyiségüket befolyásoló hatásrendszerben, az erkölcsi nevelés folyamatában alakul ki. Ennek a folyamatnak a nevelés gyakorlatában elkülöníthető mozzanatai vannak, melyeket mind az iskolai, mind a családi nevelésben figyelembe kell venni, s aszerint kell megszervezni a nevelőmunkát és kiválasztani az egyes fejlődési szakaszoknak leginkább megfelelő módszereket. A kisiskoláskor végén a gyermek fogalmi gondolkodása egyre magasabb szintet ér el, ezért a szocialista humanizmus elvontabb kategóriáinak, alapjainak a megértésére is képes. A haza szeretetének, a dicső múlt lényegének, az embereken való segítés szükségességének a képzetei már nem hozzáférhetetlenek számára. A gyermekek a 6—9. évfolyamban ismerik meg mélyebben a szocialista emberiesség erkölcsi lényegét és elsajátítják a szocialista humanizmus alapjait. Ebben nagy segítségükre vannak az egyes tantárgyak, az iskolán kívüli erkölcsi viták, a szépirodalom és egyéb művészetek alapjainak a megismerése, valamint a történelmi vagy élő példaképek kiválasztása és a barátságok kialakulása. A serdülőkorban látszólag visszaesés tapasztalható a gyermekek humanista magatartásában. Többségük magába fordul, elzárkózik környezetétől, és gyakran cinikussá is válik. Ezek a vonások azonban csak átmenetiek, egy kiegyensúlyozatlan, kiforratlan egyéniség időleges vonásai, melyeket felváltanak olyan értékes emberi tulajdonságok, mint az emberek iránti bizalom, az együttérzés, a segítőkészség érzése, mások tragédiájának és gondjainak az átélése, az önfeláldozás vágya és a tudatosabb és mélyebben átélt baráti kapcsolatok. A felsorolt tulajdonságok és az első szerelem élménye ebben a korban nagyon kedvező alapot teremtenek a humanizmusra neveléshez. Az eredményes nevelőmunkához azonban ismerni kell a nevelési mozzanatokat és az ezekkel kapcsolatos módszereket is. ELSŐ HELYEN említenénk a tudatformálás mozzanatát — a szocialista humanizmus fogalmainak, normáinak az elsajátíttatását. Képessé kell tenni a gyermekeket arra, hogy az adott helyzetben el tudják dönteni, mit diktál az emberség. A tudat formálása valójában a meggyőződés alakítása. Az pedig a meggyőzés nyomán formálódik és kristályosodik elvekké. A leginkább bevált módszerek a beszélgetés, a példaadás és a maradandó élményeket nyújtó tapasztalatszerzés. A következő mozzanat a humánus érzelmek fejlesztése. Az érzelmek rendkívül nagy jelentőségűek, mert pozitív irányban motiválják a cselekvést. Az érzelmi nevelésben nagy szerepet játszik a gyakorlás, a tevékenység, mely során erős, a humanizmusra nevelés szempontjából fontos pozitív érzelmek keletkeznek. Minél több lehetőséget adunk a gyermekeknek humanista magatartásuk gyakorlásához, annál jobban gyarapodnak nemes érzelmeik, s válnak árnyalta b bakká. Ezzel szorosan összefügg a aumanista magatartás szokásainak a kialakítása. A szokások kialakításakor ügyelni kell arra, hogy elkerüljük a végleteket. Tudni kell, hogy a giccses, csupán a formákra ügyelő kelleineskedés, a hízelgés, a hát mögötti ócsárlás elítélendő, hasonlóan, mint az erkölcsi üresség, a humánus gyengeséget darabossággal, vagánykodással való leplezés. Az ilyen végletek és modorosságok a nevelés során feloldhatók és emberséges magatartásformákkal helyettesíthetők. A szocialista humanizmus mindig valamilyen cselekvésben nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy az emberséges akarat kialakításakor a humánus jellemet csak jól megszervezett cselekvésekkel formálhatjuk. A humanizmusra nevelés közösségi jellegű; a kollektivizmusra nevelés tehát hatékony eszköze a humanizmusra nevelésnek is. Ám tudatosítanunk kell, hogy a közösségi nevelés nem azonos a humanizmusra neveléssel. Módszereik azonban lényegében egyformák. Ennek illusztrálására említenénk meg a példaadás szerepét mindkét nevelési feladat megoldásában. A példa származhat a szépirodalomból, de a történelem és az élet is számos kiváló példaképpel szolgál. Szinte pótolhatatlan a szülők és a tanítók kifogástalan példája. Magatartásukkal a szocialista humanizmus eszméit kell követniük, cselekedeteiknek olyan meggyőzőeknek kell lenni, hogy a gyermekek számára vonzóak legyenek és fenntartás nélkül követendő példát lássanak bennük. A humanizmusra nevelés eszközeiről szólva megemlíthetnénk a kellő pedagógiai tapintattal és hozzáértéssel alkalmazott ösztönzést, a jutalmazást vagy a rosszallást is. Nagyon fontos azonban a végletek elkerülése. Ilyen véglet lehet a túlzott liberalizmus, az említett eszközök semmibe vevése, az alkalmazásuk gyakorisága vagy éppenséggel embertelen felhasználásuk. Ezért hangsúlyozni szeretnénk, hogy a jutalmazás és a büntetés csak a humanitás követelményeinek a betartásával jár a kívánt eredménnyel és fejleszti a gyermekek humánus beállítottságát és meggyőződését. A HUMANIZMUSRA nevelés módszerei azonban csak nagy általánosságban alkalmazhatók eredménnyel. A szülőknek és a tanítóknak mindig az adott helyzetből kell kiindulniuk. Csak a legcélravezetőbb módszerek és eszközök alkotó felhasználásával és variálásával érhetik el a kívánt eredményességet, ellenkező esetben még a legbiztosabb eljárások is elveszítik hatékonyságukat. Ilyenkor azok receptszerűvé válnak, s több kárt okoznak, mint hasznot. K. D.