Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám, csütörtök

Február hagyatéka—erőnk gazdag forrása (Folytatás az 1. oldalról) háború után kialakult új helyzetbe, nem akarták tudomásul venni, hogy a szlovák nép demokratikus, antifasiszta rétegei a háború éveiben a múlt súlyos tapasztalatai után rájöttek, hogy a szlovák kérdés valóban nemzeti és szociális megoldása nem a háború előtti burzsoá demokrácia csehszlovák koncepciója, sem a Hlinka-féle szeparatizmus. Semmi áron nem akarták megengedni, hogy a szlovák nép levonja ebből a felismerésből a következtetéseket, holott ezt már a Szlovák Nemzeti Felkelésben az egész világ előtt bebizonyította. A burzsoázia kihasználva fontos politikai pozícióit és a szlovák klerikalizmus képviselőivel kötött egyezményre támaszkodva már jóval február előtt a népi demokratikus rendszer alapjainak aláásását célzó felforgató akciókat szervezett. A demokrata párt tényezői a cseh reakció támogatásával igyekeztek Szlovákiát a reakció támaszává kiépíteni, amely azután hivatva volt befolyásolni az ország egész területét, a nemzeti demokratikus forradalom fejlődését. A reakciós köröknek ez a politikája különösen a szlovákiai fudák államellenes összeesküvés leleplezése után már 1947 őszén politikai válságot idézett elő, amelyben azonban a reakció a kommunista párt határozott fellépése következtében vereséget szenvedett és ezáltal jelentősen megerősödött a munkásosztály helyzete a szlovákiai nemzeti szervekben. Elismeréssel kell megemlíteni, hogy az FSZM üzemi tanácsainak képviselői, a parasztkonferenciák és a szlovák par tizánok kongresszusa csatlakoztak a kommunisták követeléséhez. A válság teljes megoldása akkor nem volt lehetséges, mivel a szlovák reakció a cseh reakció segítségére támaszkodott, és ennek képviselői még a kormány tagjai voltak. Ennek ellenére azonban a válság országos méretben ls meggyorsította a fejlődést, mindkét nemzetünk dolgozó népének követelményei és céljai Javára. Ez az út kipróbált, megbízható és reális! A munkásosztály és a dolgozó nép tudta, hogy ezen az úton csakis a lenini alapelvekre épült és a marxizmus—leninizmus tanai szerint következetesen irányított párt vezetheti eredményesen. Továbbá tudta, hogy a szocializmust dolgozó népünk csak úgy építheti, ha szoros szövetséget létesít a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. Ezek az alapvető igazságok érvényesek voltak akkor, érvényesek voltak 25 éven át és érvényesek ma is, akármilyen cáfolatokat gondolnak is ki a szocializmus különféle ellenségei. Amíg pártunk a múltban ezekhez az Irányelvekhez ragaszkodott, amíg ezeket semmilyen irányban és semminek az érdekében nem torzították el, mindenkor a köztársaság és nemzeteink érdekeit szolgálta. Amikor azonban ezeket a kritériumokat — habár csak bizonyos irányban — mellőzték, tévedések, hibák, károk és bonyolult, válságos helyzetek fordultak elő. A múlt kemény tanulság számunkra. Arról van szó, hogy tanuljunk belőle, és ne veszítsünk irányt, hogy a jelenlegi problémák és a múlt, valamint a közelmúlt hibáinak jóvátétele ne homályosítsa el a tárgyilagos szemléletet mindarra vonatkozólag, ami jó, amit valóban elértünk, hogy ne veszítsük el a távlatot, és ne tegyük nehezebbé a további utat. Ma már közismert, hogy a jobboldali erők a pártban és a hazai, valamint a külföldi antiszocialista erők hogyan éltek vissza a párt kezdeményezésével, amely a pártmunka lenini módszereinek felújítását szorgalmazta. A múltban elkövetett hibákat a tájékoztatási eszközök révén felhasználták a párt teljes diszkreditálására és nihilista módon tagadták mindazt, amit ez az állam a párt vezetésével elért. Azt hirdették, hogy ezt a „múltbeli sötétséget" el kell utasítanunk, hogy ez a ránk kényszerftett lin. szovjet modell következménye. Űj modellt hirdettek, amit elneveztek „emberarcú szocializmusnak" vagy demokratikus szocializmusnak, esetleg más szocializmusnak, csak az volt a fontos, hogy más legyen. E „modellek" közös ismérve az volt, hogy hirdetői nem tudták megrajzolni, milyen politikai rendszerről is van szó. Csupán azt állították, hogy ez valami egyedülálló lesz, amilyent még a világ nem látott és ami a tőkésországok munkásosztálya előtt annyira vonzóvá teszi majd a szocializmust, hogy a szocializmus és a demokrácia egyesítése meggyorsítja a világban a forradalmi folyamatot. Sajnos, tanúi voltunk annak, hogy ez az agyondicsért „szocializmus" nem a tőkésállamok munkásosztálya, hanem a nyugati burzsoázia számára vált vonzóvá: lelkes és áldozatkész hirdetőjévé lett, és minden eszközzel támogatta. Egyik programpontjuk volt, hogy a Nemzeti Front minden szervezete és esetleg a Nemzeti Fronton kívül álló politikai csoportok ís népszerűsíthetik és érvényesíthetik a választásokon saját programjukat, ám a kommunisták viselik a felelősséget az ország fejlődéséért. A gazdasági életben a vállalati szabadságot, a tervek mellőzését hirdették, a kormány és a minisztérium nem volt jogosult a gazdaság irányítására. Mindezt a közgazdasági élet demokratizálásának jelszavával és azzal a hamis jelszóval, hogy „minden hatalom a dolgozóké". A számukra kényelmetlen embereket megrágalmazták, dogmatizmussal, kollaborálással, árulással és „a nemzetért", „a szabadságért", „a függetlenségért „szilárdították meg" a párt és a tömegek kapcsolatát. Emellett a párt néhány képviselője azzal tévesztette meg a becsületes kommunistákat, hogy a párt soha ennyire nem élvezte a tömegek bizalmát. Szétbomlasztották az állambiztonsági szerveket, amelyekben bizonyosan akadtak olyanok is, akik akarva-akaratlan hibákat követtek el. Az ún. „megújhodási" kampányt azonban nem azért szervezték, hogy az állambiztonsági szervezet keretében a helyzet javuljon, a munka minősége jobb legyen, hanem ellenkezőleg, az volt a célja, hogy megbénítsa a biztonsági szervek munkáját és így képtelenné tegye a védelmet a külföldi ügynökökkel és azok hazai cinkosaival szemben. E támadásokkal egyidejűleg az antiszocialista erők a pártban levő jobboldali opportunisták segítségével támadták testvéri szövetségi kapcsolatainkat, különösen a Szovjetunióval. Ezek bomlasztása érdekében nem riadtak vissza semmiféle hazugságtól, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi testvérpárt politikájának elszánt rágalmazásától sem. Az volt a céljuk, hogy megingassák népünk baráti kapcsolatait a Szovjetunióval. A szövetségi kapcsolatok gyengülése teremtette volna meg a feltételeket ahhoz, hogy Csehszlovákia valamiféle beképzelt és glorifikált semlegesség zászlaja alatt kiváljék a szocialista közösségből. A jobboldali és az antiszocialista erők teljes mértékben alkalmazták azt az Ismert és a burzsoá gyakorlatban gyakran alkalmazott, és manapság is használt módszert, aminek lényege az az állítás, hogy a kommunista párt tulajdonképpen külföldi érdekeket képvisel az országban, és nem a saját népe, hanem a nemzetközi kommunista mozgalom, különösen a Szovjetunió Kommunista Pártja célkitűzéseit szolgálja. Ez tette a csehszlovák burzsoázia már a München előtti köztársaságban is. Amikor a kommunista képviselők a parlamentben nyilvánosan leleplezték a burzsoázia népellenes politikáját, nem tudott egyebet kiabálni, mint azt, hogy Moszkva ügynökei. Néhány év múlva bebizonyosodott, hogy ezek az ún. külföldi ügynökök voltak a demokratikus Csehszlovákia legkövetkezetesebb védői a nácizmus ellen. Ezt a „Moszkva kezében" elméletet nagyon gyakran alkalmazták a jobboldali és antiszocialista erők éppen az elmúlt válságos időszakban is. A kommunistákat, akik kitartottak a lenini alapelvek mellett, árulónak és kollaboránsnak minősítették. Azok viszont, akik erre legkevésbé sem voltak jogosultak, antiszocialista tevékenységüket úgy fedezték, hogy kizárták a nemzetből azokat, akik őket leleplezték. Szerencsére a hazugságot könnyű utolérni és hamarosan bebizonyosodott, hogy tulajdonképpen ki és mit árult el. A szovjetellenesség és az antikommunizmus volt az a gyógyszer, ami szerintük meggyorsította volna a „mi szocializmusunkat". Visszaéltek azzal a ténnyel, hogy az első köztársaság öszszeomlása óta már 30 év telt el. Ennyi idő után az idősebb nemzedékben is elhalványodnak az emlékek, a fiatal nemzedék pedig nem rendelkezik tapasztalatokkal ebből az időszakból. Tehát idealizálták a München előtti köztársaságot, a burzsoá szabadságot és különösen a kapitalista Csehszlovákia gazdasági fejlődését. A kommunista párt állítólag a Szovjetuniótól való függés következtében ezt a kapitalista örökséget elkőtyavetélte. És ezért maradtunk el Nyugat-Európa mögött. Hál'istennek a felszabadulás utáni években a tömegek emlékezetében még élénken élt a kapitalista Csehszlovákia viszonyainak képe. Saját bőrükön ismerték meg e viszonyokat. A szocializmus ellenségei ekkor nem terjeszthettek olyan illúziókat a háború előtti viszonyokról, mint 1968-ban. Hiszen éppen ezek a tapasztalatok voltak a februári győzelem belső erőforrásai. Február nem Moszkva műve volt, ahogyan azt a jobboldaliak akarták bemagyarázni a népnek, hanem Csehszlovákia munkásosztályának és dolgozó népének a győzelme volt a hazai burzsoázia felett! Lenin tanítása, amelyből a csehszlovák proletariátus és annak forradalmi élcsapata máijóval előbb erőt merített és amellyel felfegyverkezett, nem valami „szovjet modell", hanem a világméretű forradalmi munkásmozgalom közös kincstára. Ebből tanulja meg minden nemzet munkásosztálya, hogy saját konkrét feltételei között — Klement Gottwald szavaival mondva — kicsavarja saját burzsoáziájának a nyakát. És ebből tanulja, hogyan érheti el a szociális felszabadulást! Elvtársnők és Elvtársak! A konszolidáció előrehaladása során egyre többen értik meg a soviniszta, antiszocialista propaganda értelmét és lényegét. Egyre több ember tudatosítja, milyen veszélyes célokat szolgál, és megértik, hogy 1968 augusztusában miért öltött egyenesen hisztérikus méreteket. Az antiszocialista és jobboldali erők, akik már kezükben érezték a hatalmat, azonnal felis-, merték, miről van szó. A szövetséges katonák beavatkozása megsemmisítette felforgató terveiket! Az antiszocialista és ellenforradalmi erők ellen folytatott küzdelmünknek szélesebb körű jelentősége ls volt. Hangsúlyozta a kommunisták internacionalista felelősségét a szocializmus sorsáért. Igazolta, hogy a belső és a külső reakció támadására csak egyetlenegy válasz létezik, a szocialista országok még szorosabb kapcsolata a proletár internacionalizmus alapján és a kölcsönös segítség az imperialista intrika ellen folytatott küzdelemben a szocialista rendszer megszilárdításáért! Ebben a szellemben sikerült pártunk új vezetőségének következetes politikával és a társadalom valamennyi egészséges részének segítségével aránylag rövid fdő alatt Ismét megteremteni a Szovjetunióhoz és a többi szocialista államhoz fűződő szövetségi kapcsolataink teljes felújításának és további fejlesztésének feltételeit. Párt- és állami küldöttségünk látogatása a Szovjetunióban, ennek visszhangja mindkét országban, és a látogatás végén aláirt csehszlovák—szovjet nyilatkozat mindezt meggyőzően bizonyítja, egyidejűleg új lehetőségeket teremtett a kölcsönös együttműködés további fejlesztésére a politikai, a társadalmi és a gazdasági élet minden szakaszán. Arról van szó, hogy e tények jelentőségét tudatosítsuk. Hiszen ezekben a napokban és hetekben már számos községben és városban emlékeztek meg arról, hogyan tért vissza hozzánk 25 évvel ezelőtt a szabadság. Ezt nagy áldozatok árán a szovjet hadsereg hozta meg. És nemcsak államunk szabadságát adta vissza, hanem megmentette népeink létét is, hiszen Hitler népeink teljes kiirtását tervezte. A Szovjetunióhoz fűződő szövetség és a kölcsönös együttműködés a felszabadulás után hazánk szocialista építésének fontos politikai és gazdasági előfeltétele volt. De nemcsak a múltról van szó. Az atom- és rakétafegyverek korában a legkorszerűbb védelmi eszközökkel rendelkező Szovjetunió a világ békéjének és a népek biztonságának döntő ereje. A Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szövetségünk megbízhatóan szavatolja határaink biztonságát és érinthetetlenségét a nyugatnémet vagy más militarista és revansista erők bármilyen kalandor tervei vagy spekulációi ellen! Lehetővé teszi, hogy békésen és biztonságban fejleszthessük kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésünket a kapitalista országokkal, beleszámítva a Német Szövetségi Köztársaságot is. A Szovjetunió megbízható gazdasági partnerünk, amely diszkrimináció nélkül hajlandó együttműködni a kölcsönös előnyösség és teljes egyenjogúság szellemében. Emellett a csehszlovák—szovjet kereskedelmi kapcsolatok rendkívül kedvezőek. A Szovjetunió az az ország, amely a legnagyobb tapasztalatokat szerezte a szocialista társadalom fejlődésének törvényszerűségeiről és amely a legnagyobb gyakorlati eredményeket érte el. A forradalmi munkásmozgalom szempontjából a Szovjetunió Kommunista Pártja a kommunista és munkáspártok között a vezető politikai és eszmei erő, amely alkotó mődon fejleszti a marxizmust és a leninizmust. Ezért soha többé ne engedjük meg, hogy akárki is megbonthassa a Szovjetunióhoz és kommunista pártjához fűződő kapcsolatainkat. Elvtársnők és Elvtársak! Igaz, hogy ma már sikerült leküzdeni az antlszociallsta és ellenforradalmi erők törekvéseit. Igaz, hogy nincs lehetőségünk legálisan az újságokban, a rádióban és a televízióban ellenünk hangolni a közvéleményt, hajótörést szenvedett a külföldi és a hazai inspirátoraiknak, valamint a jobboldal védelmezőinek és segítőtársainak az igyekezete. Ismét a kom- munista párt lenini alapelveken nyugvó politikája alapján, a proletár internacionalizmus alapelvein konszolidáljuk társadalmunkat. Azonban felelőtlenség és a jövő szempontjából veszélyes lenne megelégedni azzal, hogy mindez már mögöttünk van. Le kell vonni a tanulságot pártunk és népünk keserű tapasztalataiból. A másfél évig tartó belső küzdelem és a válságos helyzet súlyos sebeket ütött társadalmi életünk minden szakaszán, és mérhetetlen gazdasági, erkölcsi és politikai károkat okozott. A mi kötelességünk e korszak eseményeinek okait és következményeit tisztességesen felszámolni. Nyíltan és becsületesen meg kell tisztítani a párt politikáját minden hazugságtól, demagógiától és nacionalista propagandától. Az 1948. évi februári események megtanítanak bennünket arra, mit jelent számunkra olyan helyzetben, amikor a munkásosztály politikai hatalma veszélyben van, a párt lenini politikája. V. I. Lenin születésének 100. évfordulója, amelynek méltó megünneplésére készülődünk, rendkívüli alkalom arra, hogy elgondolkodjunk konkrét tapasztalataink birtokában életműve felől, és levonjuk abból munkánkra vonatkozólag a gyakorlati következtetéseket. Tisztázni kell, hova vezet, ha letérünk a marxista és leninista gyakorlat útjáról, hová vezet az opportunista kacérkodás a burzsoá elméletekkel, a politikai és eszmei megalkuvás az opportunista és antiszocialista erőkkel. Elvtársnők és Elvtársak! 1948 februárja megteremtette a reális feltételeket a nemzetiségi kérdés megoldására is.. Megkezdődött a Szlovákia történetében annyira jelentős iparosítás korszaka. Szlovákia aránylag rövid történelmi időszak alatt nagy és forradalmi változásokon ment át, különösen gazdasági téren. A szocialista iparosítás megváltoztatta arculatát, a gazdaságilag elmaradott, jobbára agrárország a korszerű ipar országává vált. Bővült a szak- és főiskolák hálózata, fejlődött a tudomány és a kultúra. Elmúlt az az időszak, amikor Szlovákiából tízezrek kényszerültek külföldön keresni a megélhetést. 1948—1969 között az ipari termelés több mint tízszeresére nőtt. A forradalmi változások során a mezőgazdaság áttért a szocialista nagyüzemi termelésre, és a termelés menynyiségét jelentősen növelte. Ezért őszinte köszönet illeti a cseh munkásosztályt is. Az új államjogi elrendezés első évének eltelte után elmondhatjuk, hogy alapvető elveink beváltak. A föderáció mindkét nemzeti köztársaságnak lehetőséget biztosít a további gazdasági fejlődéshez, és hozzájárul a közös csehszlovák népgazdaság erősítéséhez és eredményeihez is. Megszilárdítja népünk erkölcsi, politikai egységét a csehszlovák szocialista hazafiság és a szocialista internacionalizmus szellemében. Ezért tovább kell tökéletesíteni és fejleszteni. 1948 februárja a mi számunkra, az egész párt és Csehszlovákia egész népe számára nemcsak jelentős történelmi határkő, nemcsak Csehszlovákia Kommunista Pártja akcióképességének, egységes fellépésének és forradalmi határozottságának jelképe, hanem forradalmi hagyományaink és tapasztalataink élő forrása is. Február hagyományát fejleszteni annyit jelent, hogy minden időben és minden történelmi helyzetben vissza kell térni azokhoz az értékekhez, eszmékhez és alapelvekhez, amelyek (Folytatás a 3. oldalán) + Dr. Ľubomír Strougal, a szövetségi kormány elnöke tegnap délelőtt meglátogatta Ján Pillért, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnökét, akivel elvtársi eszmecserét folytatott a kölcsönös együttműködés kérdéseiről. -A- Szurdi István magyar belkereskedelmi miniszter meghívására tegnap Prágából Budapestre utazott Stépán Horník cseh kereskedelmi miniszter. + Ludvík Svoboda köztársasági elnök dr. Rudolf Kožušníkot Csehszlovákia új japáni rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé kinevezte, egyszersmind dr. Zdenék Hrdltčkát felmentette eddigi nagyköveti tisztségéből. -A- Az SZLKP KB mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottsága tegnap Vincent Člsláknak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével foglalkozott a szlovákiai burgonyatermesztés fejlesztésének koncepciójával. Annak ellenére, hogy ezen a téren az utóbbi években jelentős eredményeket értünk el, fokozatosan mégis bizonyos problémák halmozódtak fel. Ennek elsődleges oka, hogy nem oldották meg a begyűjtés gépesítését, további ok pedig az, hogy az utóbbi években gyengül a tervszerű irányítás. 1970. II. 26.