Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám, szerda

Kísértetek Ibsen színmüvének bemutatója a Thália Színházban Harmadik bemutatóját tartot­ta a Thália Színház. Mindjárt az elején megállapíthatjuk, hogy a társulat ezúttal is bizo­nyított, úgy, mint az előző két esetben. A legszebb eszközzel adott választ a különböző jó­és rosszhiszemű kétkedőknek: színvonalas bemutatóval. Mi ta­gadás, jómagam is nem csekély aggodalommal tekintettem a színház e bemutatója elé, hi­szen Ibsent színpadra vinni évekkel ezelőtt még a legna­gyobb európai színpadokon sem jelentett éppen egyszerű fel­adatot. Ám az aggodalom — mint utólag kiderült — indo­kolatlan volt, mert ez a bemu­tató újra megerősítette azt a régi igazságot, miszerint egy­egy premier kapcsán nem is annyira fejlett vagy elmaradott közönségről kell beszélni, ha­nem sokkal inkább jól, avagy rosszul rendezett, illetve ját­szott előadásról... Ibsen e színpadi alkotása családi dráma, s magán viseli mindazokat a kételyeket, ame­lyek a szerző műveit leginkább fémjelzik. Elsősorban a múlt és a jelen sajátos analógiájából felépített, több síkon futtatott cselekményre gondolok, mely­nek keretében a szerző súlyos családi, erkölcsi és társadalmi konfliktusokat ábrázol rendkí­vül szuggesztívan és eredetlen. Ez a kompozíció a sokrétű elemből (naturalista, lírai és olykor szimbolikus j felépített jelenetekkel együtt egyedülálló, mondhatnánk úgy is, ibseni lég­kört eredményez, s ezt legalább fontosabb részeivel híven visz­szaadni komoly és igényes mű­vészi feladatot jelent. Az előadást Beke Sándor ren­dezte. Munkája, miként az elő­ző esetekben (Rómeó és Júlia; Isten, császár, paraszt; Két úr szolgája) ezúttal is esemény­számba ment. E rendezés egyik szimpatikus vonásának tartom, hogy nem egyszerűsítette le a Cselekményt, hanem Ibsent a maga összetettségében és sok­színűségében hűen adta vissza és ennek ellenére az átlagnéző számára is vonzó előadást kre­ált. Koncepciójának vezérfona­la a minden korban időszerű er­kölcsi konfliktusok felvázolása volt. Ogy hiszem, nem tévedek, amikor azt állítom, hogy éppen ez az egyik magyarázata a kö­zönség kedvező reagálásának. Ez a megoldás, ha nem is telje­sen, mindenesetre kissé háttér­be szorította a szimbolikus és főleg a lírai részeket, de ez a különböző körülményeket fi­gyelembe véve nem róható fel hiányosságnak. Beke rendezése ezúttal is tehetségről és ráter­mettségről tanúskodik, koncep­ciója egészben véve rokonszen­ves, ám két vitatható- részlet fe­lett mégsem tudok szó nélkül elsiklani Egyik megjegyzésem: az első felvonás kamaradrámá­ra emlékeztető hangvétele után méginkább feltűnt, hogy a kel­leténél harsányabbra sikerült a további rész, minek következté­ben a kitűnően sikerült befeje­ző jelenet drámai ereje kissé eltompult. A második megjegy­zésem a ruhákkal kapcsolatos. Nem vagyok benne biztos, hogy a második és harmadik felvo­nás közötti ruhacsere ilyen for­mában indokolt. A rendező mellett a szerep­lők is igényes feladat előtt áll­tak. Ibsent játszani minden szí­nész számára komoly erőpróbát jelent, s annak ellenére, hogy a mostani bemutató szereplői­nek teljesítménye nem volt mentes a hiányosságoktól, örömmel állapíthatjuk meg, hogy eredményesen vették ezt a könnyűnek egyáltalán nem mondható akadályt. Rám a leg­nagyobb hatással Csendes Lász­ló (Osváld) érett, rendkívül kul­tivált játéka volt. A dráma vál­takozó hangvételéhez és ritmu­sához jól igazodva s az alakí­tott figura jellemével azonosul­va figyelemre méltó teljesít­ményt nyújtott. Elismeréssel szólhatunk Lengyel Ilona (Al­vingné) szerepléséről is. A cse­lekmény központi figuráját vá­lasztékos eszközökkel keltette életre. Játékának talán egyet­len hiányossága az volt, hogy érzelmi kitörései néha nem pá­rosultak megfelelő átérzéssel és ekkor kissé mesterkéltnek tűntek. Teljesítményének egyik legértékesebb része a dráma zá­rójelenete, amelyben Csendes Lászlóval együtt felejthetetlen perceket szerez a nézőnek. Di­csérő hangnemben említhetjük meg Várady Béla (Engstrand) játékát is, aki ugyan testhezál­ló szerepet kapott, de az álta­la alakított hős megfelelő meg­jelenítéséhez ezúttal más esz­közöket kellett igénybe vennie, mind eddigi alakításai során. Az előadás nagy részében szán­dékát sikerült megvalósítania. Teljesítménye akkor volt első­rangú, amikor a kissé elzüllött, de azért még mindig jó eszű, számító „tengermelléki" iparosi alakította és nem a tisztelettu­dó magyaros paraszthőst. Len­gyel Ferenc (Manders) alakítá­sa talán túlságosan egysíkú volt. A lelkipásztor valóban „se­matikus" jellemét kissé egyol­dalúan értelmezte. A társulat újoncai közül a drámában csak Varga Zsuzsát (Regina) láttuk viszont. Teljesítménye fejlődésről tanúskodik. Főleg a második részben láttunk tőle néhány szép megoldást, habár a ritmusváltozás, s ezáltal a jel­lemátalakulás, akárcsak előző szerepében, most is sok kíván­nivalót hagyott még maga után. Platzner Tibor díszletterve jól sikerült, az ibseni játékstílus­hoz szükséges légkört árasztott. Elismerően kell szólnunk a drá­ma kísérőzenéjének szerzőjéről, Dobi Gézáról, akinek alkotása szintén hozzájárult a bemutató sikeréhez. SZILVÁSSY JÓZSEF Kulturális hírek • ARMAND GATTI francia író Rosa Luxemburgról ír drá­mát. A darab a szerző kiadásá­ban jelenik meg; a jövő évad­ban a kasseli Staastlíeater mu­tatja be. • CARLOS BAKER Ernest He­mingway című 564 oldalas mo­nográfiája a túlhajtott faktoló­gia iskolapéldája. A szerző min­den, de minden adatot össze­gyűjtött Hemingway-ről, azt is megtudjuk, kik voltak az ápo­lónők, akik gondozták az első világháborús katonakórházban, és azt is, milyen időjárás (hő­mérséklet, légnyomás) volt első fia születésnapján — csak az íróról magáról nem tud semmi, de semmi érdemlegeset monda­ni Carlos Baker. Miki '<s nero sejtette, hogy micsody veszede­lem fenyegeti, végezte o dolgát nyugodtan. A császár mulattatásának egyik módja az volt, hogy őfelsége elrejtő­zf tt, és végighallgatta, higyan csúfolja meg bolondja a talpnyaló­kat, akik az ő közben­járását kérve próbál­tak különféle kedvez­ményekre szert tenni, Történt például, hogy valaki színésznek akart elszerződni az udvari színházhoz. Akli meg­kérdezte, hogy miféle szerepeket szeretne ját­szani? A BRATISLAVAI III. VILLANYTELEP Vajnorská cesta 788 azonnal felvesz: 1 ügyeletes villanyszerelőt, 2000-2400 korona btto havi fizetéssel 1 munkaerőt a salak elszállítására, havi kereset btto 2000 koronóig 1 üzemi őrt, 1500 korona btto havi fizetéssel 2 munkaerőt a víz vegyi összetételének szabályozására, btto 1900 koronáig terjedő havi fizetéssel 2 munkaerőt szénbehordáshoz ­a kirakodás gépesítve van. Havi kereset 2000 korona 1 ügyeletes lakatost, btto 2000 korona havi fizetéssel A villanytelep minden dolgozója kedvezményes áramfogyasztásban részesül. Valamennyi munka­helyen váltott műszakban dolgozunk, a heti mun­kaidő 42 óra. ÜF-204 A BRATISLAVA! DIMITROV VEGYIMŰVEK NEMZETI VAlLALAT az újonnan épült polipropilén fonalgyártó üzemrészlegén 1970. március 15-étől nagyobb számban alkalmaz férfi és női munkaerőket. A polipropilén fonalgyártó üzemet a legkorszerűbb műszaki ismeretek alapján építették, s ezért az alkalmazottak jő munkahelyen, egészségre káros befolyástól mentes környe­zetben dolgozhatnak. A kereseti lehetőségek a munkabeosztástól függően: • a gépkezelő és váltott műszakban dolgozó férfi munkaerőknél havi 1700-2000 korona, • a két műszakban dolgozó női munkaerőknél havi 1100-1600 korona, • a lakatosoknál - karbantartóknál 9-11 koro­na óránként. Étkezés és szállás függetleneknek biztosítva. — Bővebb tájékoztatást nyújt: CHEMICKÉ ZÁVODY JURAJA DIMITROVA, n. p., osobné oddelenie, Bratislava 0F-6Ő A KOMAROMI STEINER GÁBOR HAJÓGYÁR azonnali belépésre nagyobb számban alkalmaz: jí lakatosokat -Ar esztergályosokat -fc marósokat it hegesztőket szerszámköszörűsöket it szakképzett festőket és mázolókat hajóalkatrészek festésére, valamint segédmunkásokat — betanításra is. Havi kereseti lehetőség 1300-2500 korona. Füg­getleneknek lakást a vállalati szállásokon bizto­sítunk. A szakképzett, nős alkalmazottak állandó lakáshoz juthatnak. Étkezés az üzemi konyhán. A szakképzettség nélküliek szakmát tanulhatnak, szakvizsgát tehetnek. Az érdeklődők személyesen vagy írásban kaphat­nak bővebb felvilágosítást a következő címen: SLOVENSKÉ LODENICE nár. pod., závod Gábora Steinera, Komárno ÜF-73 lllllllllll

Next

/
Thumbnails
Contents