Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám, szerda

A népi milícia főparancsnokának napiparancsa a csehszlovák nép győzelme és a népi milícia megalakulása 22. évfordulójának alkalmából Ez évben emlékezünk meg az 1948-as történelmi jelentősé­gű februári napok 22. évfordu­lójáról, amikor két nemzetünk dolgozó népe az egész társada­lom haladó erőinek támogatá­sával, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja vezetésével meg­hiúsította a burzsoá reakció azon kísérletét, hogy ellenfor­radalmi puccsal magához ra­gadja a hatalmat Csehszlová­kiában. 1948 februárja a munkásosz­tálynak és a többi dolgozónak a csehszlovák burzsoáziával folytatott több éves harca sike­res betetőzését jelentette. A forradalmi marxista—leninista párt által vezetett munkásosz­tály kezébe vettn az alapvető termelőeszközöket! és a szocia­lista társadalom építésének út­jára lépett. Csehszlovákia Kom­munista Pártja ezen az úton a forradalmi tanítás szerint ha­ladt, amelyet a mi körülmé­nyeinknek megfelelően módosí­tott. Törekvését támogatta a parasztság és társadalmunk többi rétege is. Ezek a tények, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország testvá­ri segítsége, továbbá a velük folytatott kölcsönös elvtársi együttműködés lehetővé tette, hogy Csehszlovákia történelmi szempontból aránylag rövid idő alatf a gazdasági, politikai és kulturális fejlődés magas fokát érte el. A februári győzelem nemze­teink forradalmi történelmének egyik legjelentősebb határköve, melyre ma is újból büszkén hi­vatkozunk. Ez a győzelem meg­bonthatatlanul összekapcso­lódik a népi milícia megalakí­tásával és határozott fellépésé­vel. A februári események 22. év­fordulójáról abban az időben emlékezünk meg, amikor pár­tunk nagy és döntő harcot foly­tat társadalmunk konszolidálá­sáért a CSKP Központi Bizott­sága legutóbbi plenáris Ülései politikai irányvonalának érvé­nyesítéséért. Csehszlovákiában a szocializ­mus építésében több hibát kö­vettünk el. Ez azonban senkit sem jogosít fel arra, hogy le­becsülje dolgozó népünk azon becsületes törekvését és ered­ményeit, amelyeket 1948 feb­ruárja óta a szocialista építés valamennyi szakaszán elért. 1968 januárjában a párt múlt­ban folytatott munkájának bí­ráló felülbírálása után alkalom nyílt arra, hogy elhatároljuk magunkat a múlt deformációi­tól és folytassuk mindazt a po­zitívat, amit munkánkkal előte­remtettünk ás gyorsabban foly­tassuk a fejlett szocialista tár­sadalom építését. A szocialistaellenes erők ki­használták a múltban elköve­tett hibáinkat és a párton be­lüli jobboldali erők beleegye­zésével, valamint a külföldi reakciós erők közvetlen és köz­vetett támogatásával arra töre­kedtek, hogy az országban megváltozzanak a politikai ha­talmi viszonyok. E célok eléré­se érdekében rágalmazták és befeketítették pártunk, munkás­osztályunk és az egész társa­dalom történelmének legjelen­tősebb eseményeit, beleszámít­va a dolgozó nép 1948. évi feb­ruári győzelmét. Társadalmunk 1968-ban és 1969 elején az egyik válságból a másikba sodródott. A régi vi­lág erői 20 évvel az 1948 feb­ruárjában elszenvedett veresé­gük után veszélyeztették a feb­ruári győzelem eredményeit és a szocializmus lényegét. Ezzel kapcsolatban újból nagyra ér­tékeljük a Szovjetunió és a többi szocialista ország inter­nacionalista segítségét, ame­lyet 1968 augusztusában nyúj­tottak nemzeteinknek, és amely megfelelt a csehszlovákiai szo­cializmus védelme érdekeinek a jobboldali szocialistaellenes és ellenforradalmi erőkkel szemben, a szocialista tábor biztonsága érdekeinek, vala­mint a munkás- és kommunista mozgalom osztályérdekeinek. Csehszlovákia Kommunista Pártja fokozatosan mozgósítot­ta erőit és bebizonyította hatá­rozottságát. A párton belül kia­lakult az egészséges marxista­leninista és internacionalista alap és ehhez tartozik a népi milícia is. A népi milícia tagjai meg­alakulásuk óta a nyugodt békés építés időszakában éppúgy, mint nemzeteink súlyos pillana­taiban és az elmúlt két év rendkívüli helyzetében is áldo­zatkész munkájukkal és szilárd osztálynézetükkel mindig a munkásosztály Csehszlovákia Kommunista Pártja és a prole­tár internacionalizmus pozíció­in álltak. A népi milícia állás­foglalásával és fellépésével 1968-ban és 1969-ben jelentős szerepet játszott a csehszlová­kiai szocializmus védelmében. A párt Központi Bizottsága újból nagyra értékeli a népi milícia tagjainak tevékenységét és azt az áldozatkészséget, amellyel e fontos pártmunkát teljesíti. Pártunk és vezetősége a CSKP Központi Bizottsága 1960 áprilisi plénuma óta újból a marxista—leninista úton halad. A CSKP Központi Bizottsága 1969 májusi és szeptemberi, va­lamint 1970 januári plénuma határozatait teljesítve arra moz­gósítja társadalmunkat, hogy kiküszöböljük az utóbbi évek politikai válságát és a gazda­sági pangást. Céljaink elérésében döntő je­lentőségű az 1970. év, amelyben el akarjuk érni a politikai élet konszolidálását és meg akar­juk teremteni az alapfeltétele­ket országunk további dinami­kus gazdasági fejlődéséhez. Nem kis feladatok állnak előt­tünk, de eltökélt szándékunk, hogy minden erőnkkel ezek tel­jesítéséért küzdünk, tgy ünne­peljük meg a legjobban két nemzetünk nagy évfordulóinak — Lenin születése 100. évfor­dulójának és hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 25. évfordulójá­nak jubileumi évét. Elvtársak! Pártunk élete bo­nyolult időszakában megértet­ték, hol van a helyük, inik a feladataik, hol járulhatnak hoz­zá közös ügyünkhöz. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége nevében, továbbá mint a népi milícia parancsno­ka felhívom önöket, hogy a CSKP Központi Bizottsága ja­nuári plénumának határozatá­val összhangban nyújtsanak se­gítséget a párt egységének a marxizmus—leninizmus alap­ján történő felújításában, a párt akcióképessége és forradalmi harckészsége növelésében, a pártélet fejlesztésében és ab­ban, hogy a pártépítés vala­mennyi fokán, a párt vala­mennyi láncszemében és a tár­sadalmi élet összes területén érvényesüljön a párt vezető szerepe. Azt várjuk, hogy a népi milícia tagjai jelentős sze­repet játsszanak a munkaakti­vitás, a fegyelem és a kezde­ményezés fejlesztésében, mivel a gazdaság jelenti a fő csata­mezőt, ahol országunk további sikereiről döntenek. Mint a párt politikai aktívá­jának része, a népi milícia tag­jainak hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy valamennyi mun­kahelyen emelkedjék a pártmun­ka színvonala, és segítséget kell nyújtaniuk a pártnak sorai megszilárdításához és eszmei egységesítéséhez, valamint ah­hoz, hogy az emberek tudatát megtisztítsuk a jobboldali opportunista és revizionista né­zetek maradványaitól. A párt­nak mint a társadalom vezető erejének nézetegysége, eszmei és akcióegysége alapvető fel­tétele az egész társadalom si­kerének. Meggyőződésünk, hogy sike­resen teljesítik a feladatokat 1970-ben is a harci és a politi­kai felkészülés terén, és készen állnak arra, hogy teljesítsék alapvető funkciójukat, valamint gyarapítsák harci és politikai ismereteiket, és így országunk védelmi rendszere hasznos ré­szévé válnak. A népi milícia a szocialista út biztosítéka és biz­tosítéka marad a párt és a munkásosztály szerves része és a Csehszlovák Szövetségi Szocialista Köztársaság fegyve­res erőinek hatékony része. Elvtársak! Jókívánságaimat fejezem ki önöknek a dicső februári győzelem, és a népi milícia megalakulása 22. évfor­dulója alkalmából. Bízunk ab­ban, hogy úgy, mint a múltban, a jövőben is becsületesen telje­sítik feladataikat. Mindnyájuknak személyesen és családjaiknak is jó egészséget és sok sikert kívánok a munká­ban és magánéletükben is. Dr. GUSTÁV HUSÁK, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szövetségi Szocialista Köztársaság népi milíciájának főparancsnoka Prága, 1970. február 24. Fogadás a prágai vár Spanyol-termében 1970. II. 25. (Folytatás az 1. oldalról) Ezután Kempný elvtárs a né­pi milíciának az 1968-ban ért támadások idején tanúsított bátor és jellemes kiállását is­mertette. Kijelentette, hogy 1969 augusztusában bebizonyo­sodott, mennyire ésszerű volt a pártnak 1948-ban a munkások felfegyverezésével kapcsolat­ban hozott határozata. A népi milícia a jövőben is a munkás­osztály és a kommunista párt megbízható fegyveres ereje ma­rad. A felelősségteljes harci és politikai feladatait ezentúl ls teljesíteni fogja. A pártszervek­kel és az üzemek gazdasági vezetőivel együtt megteremti harci felkészültsége fokozásá­nak további feltételeit. A párt vezetősége ezért becsüli oly nagyra a népi milícia múltbeli és jelenlegi tevékenységét. Kempný elvtárs szavait a je­lenlevők többször is tapssal szakították félbe. Beszéde vé­gén pedig valamennyien a CSKP-t éltették. Ezután a jelenlevők meghall­gatták a népi milícia főpa­rancsnokának a 22 évvel ezelőt­ti februári események mai év­fordulójára kiadott napiparan­csát, amelyet František Weis, a népi milícia vezérkara parancs­nokának helyettese olvasott fel. Az ünnepség a kitüntetések átadásával folytatódott. G. Hu­sák, a CSKP KB első titkára a népi milícia több egységének és néhány milicistának a CSKP-ben, a népi milíciában és a szocializmus építésében ki­fejtett eredményes tevékeny­ségükért magas állami kitünte­téseket nyújtott át. A Vörös Csillag Érdemrenddel összesen hat csoportot, köztük a pozso­nyi Csehszlovák Dunahajózási Vállalat, a Martini Gépgyár és a Szlovák Magnezitüzemek jols­vai részlege népi milicistáinak egységeit, valamint hét elvtár­sat tüntetett ki. További tíz mi­licista egység az Építésben szerzett érdemekért kitüntetést kapta. A kitüntettek nevében Mi­loslav Džbánek szólalt fel. Megköszönte az elismerést és arról biztosította a CSKP Köz­ponti Bizottságát, hogy a népi milícia tagjai továbbra is min­den igyekezetükkel támogatni fogják a CSKP politikáját, és a gazdasági feladatokból ls nagy mértékben kiveszik részüket. Ugyanakkor vállalják a népi milícia egységeire háruló harci és politikai feladatok maradék­talan teljesítését is. Az ünnepélyes találkozó a prágai vár Spanyol-termében az Internacionáléval ért véget. —km— FEBRUÁR KÖTELEZ Ü nnepelünk, az 1948-as februári események 22. évfordu­lójára emlékezünk. A mostanihoz hasonló méretben rendszerint még az olyan sorsfordulót jelentő esemény­ről is, mint amilyen 1948 februárja, csak kerek évforduló alkalmából szoktunk megemlékezni. Most azért történik kivé­tel, mert az utóbbi években a társadalmi rendünk megvál­toztatására törekvő erők az 1948. február 25-én történt ese­mények jelentőségét is igyekeztek elferdíteni, vagy a saját érdeküknek megfelelően „értékelni", magyarázni. Azon az emlékezetes februári napon Csehszlovákia dolgo­zó népe harckészségből és fejlettségből vizsgázott. A vizsga kitűnően sikerült. Az élcsapat irányításával a vezetésre hiva­tott osztály a történelem színpadáról egyszer és mindenkorra lesöpörte az 1945 után visszamaradt csehszlovák burzsoáziát. A hatalom új birtokosai a tettek sorozatával bizonyították be, hogy urai a helyzetnek és nyugati orientáció nélkül is lehet virágzó társadalmat építeni. Az első ötéves tervek időszakában életünk minden terüle­tén olyan sikerek születtek, amelyek méltán váltották ki a külföld elismerését is. A burzsoázia befolyásától megfosztott gyárak, üzemek és intézmények élére került dolgozók az új körülmények között is magukra találtak. Diploma nélkül is tudtak vezetni, tudtak szervezni, irányítani. Általában job­ban, mindenekelőtt humánusabban, mint elődeik. A februárt követő út, sajnos, nem volt nyílegyenes és hi­bamenetes. Különösen az 1960-as évek elején, majd később is, számos botlás, visszásság történt. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy rosszul indultunk, hogy február az oka min­dennek. Ellenségeink gyakran mégis 1948 februárjáig a nagy fordulatig mentek vissza, a bajokat innen eredeztették. Az „új" elvek harcosai ahol és amikor lehetővé vált, a munkás­hatalom pilléreit kezdték döngetni. Előbb az „igényesség" leple alatt, arra hivatkozva, hogy „növelni kell a vezetés színvonalát", a munkásosztály küldötteit, az üzemek és vál­lalatok élére került népi kádereket próbálták eltávolítani, Később már nemcsak a munkásigazgatók és a munkás szár­mazású vezetők, hanem általában mindenki útban volt, aki hű maradt a szocialista rendszerhez, a munkásosztályhoz, a mar­xista—leninista elvekhez. A magukat „progresszív"-nek tartó, a valóságban „őrség­váltásra", leszámolásra, a hatalom átvételére törekvő elemek kétségbe vonták a munkásságnak mint osztálynak a létét és tagadták a munkásság, a parasztság és az értelmiség szövet­ségére épülő vezetés szükségességét és életképességét. Szá­mosan a burzsoáziának azzal a hamis és az élet által már sokszor megcáfolt terminológiájával gondolkoztak, hogy a munkásosztály műveletlen, képtelen a vezetésre. A gyors technikai fejlődésből, valamint az elkövetkezett hibákból azt a következtetést vonták le, hogy a ma társadalmának a veze­tő ereje csak a technika felett uralkodó értelmiség, azaz csak az úgynevezett „elit" lehet. Az letagadhatatlan tény, hogy a munkásosztály fogalma szélesedik, az osztályhatárok kiterjednek, viszonylagossá vál­nak. Az osztály fogalmát, szerepét és történelmi küldetését meghatározó tényezők azonban változatlanok. Azt például, hogy a termelés legfőbb komponense — ma és a jövőben is — csak a dolgozó ember lehet, nem változtatja meg sem a szocialista építés során elkövetett hiba, sem a technika ug­rásszerű fejlődése, sem más. Ennek következtében nem vál­tozhat az a szerep sem, amelyet a munkásosztály a társa­dalomban betölt és amire a történelemben hivatott. A mun­kásosztálynak mint a javakat előállító termelő emberek ösz­szességének a történelmi szerepét lebecsülő „eszmék" meg­buktak nálunk és előbb-utóbb megbuknak mindenütt, ahol még vegetálnak. A februári évforduló alkalmából mindezt egyrészt azért szükséges hangoztatni, hogy tudatosítsuk: jövője csak a tudományosan megalapozott világnézetnek van, más­részt azért, hogy egy pillanatra se felejtsük el: 1968 januárját többen 1948 antifebruárjává igyekeztek változtatni. Február sorsfordulót és korszakhatárt jelentett a csehszlo­vákiai magyarság életében is. Az esemény arra kötelez, hogy tanuljunk a történtekből, becsüljük jobban a munkásosz­tályt, gazdálkodjunk ésszerűbben február hagyatékával. BALÁZS BÉLA Miről tárgyalt az SZNT mezőgazdasági bizottsága Kérdőjelek a gépesítés körül Fontos kérdéseket tárgyalt meg tegnap délelőtt a Szlovák Nemze­ti Tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi bizottsága. Első pont­ként a természetvédelmi törvény előkészítése szerepelt a napiren­den. Az ezzel kapcsolatos előké­szítő felmérésekről FRANTIŠEK HAGARA, Szlovákia erdő- és víz­gazdálkodási minisztere tájékoz­tatta a bizottság tagjait. Rámuta­tott, hogy az iparosítás során a beruházók nem ügyeltek eléggé a természetvédelmi előírások meg­tartására. Népgazdaságunknak ez­zel sok milliós kárt okoztak. A vitában több képviselő is fel­szólalt. Küziilük többen is rámu­tattak az eddig érvényes előírá­sok és a természetvédelmet szabá­lyozó törvények hiányosságaira. Több mint ötven ilyen előírás és rendelkezés van ma érvényben. A inost előkészített törvény egységes jogi alapot teremt majd a termé­szetvédelem érdekében. A szakemberek által előterjesz­tett tanulmány elgondolkoztató adatokat közöl. Csak egy példa a sok közül: 1955-ben Szlovákia te­rületén évente 184 ezer tonna kén­dioxid került a levegőbe, viszont tíz évvel később ez a mennyiség már csaknem elérte az egymillió tonnát. Ennek nem kevesebb mint háromnegyedmiilió ember látja kárát. Károkat szenved a termő­föld is. A levegő, a folyóvizek és a talaj szennyezettsége miatt 1920 és 1965 között 1BG ezer hektárral csökkent a termőterület. E tények — és a többi tény — birtokában sürgősen szükség van a törvényjavaslat mielőbbi tör­vénybe iktatására. Dr. TIBOR BOHDANOVSKÝ, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese a lakos­ság élelmiszerellátásáról és az 1970-es terv teljesítésének lehető­ségeiről, valamint a tárca 1971— 1975 közötti kilátásairól számolt be a jelenlevő képviselőknek. Beszáinolújának súlypontját a mezőgazdaság korszerűsítése körü­li problémák taglalása képezte. Rámutatott, hogy a mezőgazdasági géppark felújítása nélkül a terme­lés fejlesztése elképzelhetetlen. Az elmúlt néhány év alatt az ál­lami gazdaságok és a szövetkeze­tek országos viszonylatban a kel­leténél kevesebb gépet vásároltak. Az így keletkezett hiány már most megmutatkozik. Tovább bo­nyolítja a helyzetet, hogy a gép­gyárak — köztük a Brnői Traktor­gyár is — a csekély hazai keres­let miatt termékeik jelentős részét kivitelre kötötték le. Ezzel magya­rázható, hogy a mezőgazdaság lényleges szükségleteit ma a me­zőgazdasági gépgyáraink képtele­nek kielégíteni. Lehetséges meg­oldás lenne a géppark exportszer­ződéseinek a felmondása, de ez jelentős népgazdasági kárral jár­na. A mezőgazdasági és élelmezés­ügyi bizottság ezért úgy határo­zott, hogy a probléma megoldásá­hoz a legfelsőbb pártszervek se­gítségét kéri. Amint a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter helyetlese hangsúlyozta, a mezőgazdasági feldolgozó iparban is sok a meg­oldásra váró probléma. Az ipar például képtelen megfelelő meny­nyiségű csomagolóanyagot gyárta­ni, így egy-egy termékből az el­látás is akadozik. Hasonlóképpen a műtrágyagyártásban is nehéz­ségek vannak, mert a közelmúlt­ban az áramkiesés miatt csökkent a vegyipar produkciója. Mivel né­hány hét múlva megkezdődnek a tavaszi mezőgazdasági munkák, az SZNT-bizottság sürgős intézkedé­sek megtételéről hozott határoza­tot. (X. M.J

Next

/
Thumbnails
Contents