Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

A FÁRAÓ HAJÓJA A Khufu (Cheopsj-piramis körül befejezéshez közeled­nek a fáraó hajójának restaurálásán végzett munkála­tok. A piramis környékének tüzetes tanulmányozása még 1940-ben elkezdődött. Egy hajót fedeztek fel, amely sok más régebben találthoz hasonlóan katafalkként szolgált az elhunyt fáraó tetemének szállttására. Egy ilyen hajó az uralkodó múmiájával csak egy utat tett. Utána a fá­raó sok más, másvilágra szánt használati tárgyával együtt a temetkezési hely közelében hagyták. A Khufu piramis közelében azonban 1954-ben még egy ilyen hajót találtak. A tudósok 15 éven át vitáztak arról, vajon kö­zönséges temetkezést bajó-e ez, vagy pedig megtalálták a „Nap hajóját" Ez a hajó különleges mélyedésben he­vert, s a mélyedés 41 darab, egyenként 18 tonna súlyú kőtömbbel volt burkolva. A hajóorr koronát viselt, mely­nek egyik oldala — a feltevések szerint — a tengerre, a másik pedig a Nílus forrásvidékére nézett. Úgy lát szik, nem véletlen, hogy a temetési szertartáson két hajó is részt vett. Nyilvánvalóan az egyik hajó Felső-Egyip tomot, a másik pedig Alsó-Egyiptomot ábrázolta. Eredménytelenek maradtak azonban azok a kísérletek, hogy a leletben felismerjék a mitikus „Nap hajóját", amelyen az ősi legendák szerint a fáraó nappal keletről nyugatra, éjjel pedig nyugatról keletre hajókázott. Sok tudós most valószínűtlennek tartja a legendát és azt véli a „Nap hajójáról", hogy a valóságban talán sohasem létezett. A piramis tövében talált hajó 43,4 méter hosszú, és 224 darab, egyenként 23 méter hosszú deszkalapból ké­szült. Az éveken át tartó szorgos kutatás eredmenyeként azt is megállapították, hogy a hajót libanoni cédrusfából építették. Komszomolszkoja Pravda MERÉNYLET MŰALKOTÁSOK ELLEN Időszámításunk előtt 356 ban egy gyújto­gató áldozatául esett Kis-Ázsia legnevesebb építészeti alkotása, Artemisz temploma, A gyújtogató kínvallatás közben beismerte, hogy tettével örök dicsőséget akart szerez­ni magának. Ez a vágya teljesült. Ezt a mű­vészetrongálót Herosztratosznak hívták és azóta mindenkit, aki ilyen gaztettet követ el, nevével illetnek. A műalkotások ellen elkövetett merény­letekkel sokszor pótolhatatlan károkat okoz­nak. A merényletek oka különböző. Egye­sek őrületből, bosszúból, vagy esetleg dics­vágyból rongálnak meg felbecsülhetetlen ér­tékű műalkotásokat. 1919-ben egy diák „Túlságosan sok a véri" felkiáltással rávetette magát a moszk­vai Tretyakov képtárban Rjepin egyik is­mert festményére, és késsel szétvagdosta a vásznat. Az „Iván fia holttesténél" eímű kép bizonyára félelmet és borzalmat keltett a diák lelkében. 1914 ben Mary Richardson baltával szét­verte Velasquez Venus tükörrel című alko­tását. Richardson így tiltakozott az angol nőmozgalom vezetőjének letartóztatása el­len. Az incidensre akkor került sor, amikor Angliában országos kampányt indítottak a nők választójogáért. Mary Richardson a bí­róság előtt kijelentette, aeért semmisítette meg a legszebb mitológiai nőalak képét, hogy felhívja a világ figyelmét az angol kormány eljárására. 1845-ben a londoni British Múzeumban egy idősebb férfi követ dobott egy 17. századi rendkívül értékes üvegedényre. A serleg több ezer darabra tört. Megállapították, hogy a tettes a múzeum egyik alkalmazott­ja. Tettét azzal indokolta, hogy nem tudta elviselni a műemlék többmilliós értéke és a saját szegényes háztartása közti különb­séget. A müncheni képtárban egy idegbeteg ember késsel keresztülszúrta Dürer önarcké­pét. A beteg ember kiszúrta Dürer szemét, mivel nem tudta elviselni tekintetét. Az amszterdami múzeumban 1931-ben egy Frederik Ancous nevű egyén fejszével hét csapást mért Franz Háls egyik festményé­re. A mai napig nem sikerült megállapítani, hogy a 48 éves állástalan tisztviselő miért követte el a merényletet. A párizsi Louvre-ban egy Dupon nevű mérnök 1932-ben borotvával szétvagdosta Miilet Hálaadók című festményét. A kihall­gatás során azt állította, hogy munkanélküli és mivel nem tudott munkát találni, így akar­ta magára terelni a figyelmet. Volksstimme jelenet a párizsi Lido év végi „Grand Prix"-nagydíjas látványos műsorából. Vie Nouve Autócsónak Félix Wankel új típusú motorcsónakot talált fel, amelyet „autó-csónak"-nak nevez. Az autó-csónak áramvo­nalas, formája lövedékhez hasonló, s utasai zárt, üve­ges fülkében foglalnak he­lyet. Feltalálója szerint ez az új csónaknak a hagyo­mányos motoros vízi jár­művekhez viszonyítva az az előnye, hogy biztonság­gal közlekedhet a nyílt tengeren és ellenálló a hi­deggel szemben. Ezenkívül rendkívül gyors, óránként 100 km sebességet is elér. így minden autó-csónak tuiajdonos családostul és csomagostul elméletileg öt óra alatt átszelheti a Föld­közi-tengert és két és fél nap alatt átkelhet az At­lanti-óceánon, egészen Amerikába. A feltaláló kerek negy­ven éve foglalkozik talál­mányának fejlesztésével, míg elkészült a „tigriscá­pának" nevezett kísérleti csónakja, amelyet egy Avenger típusú angol mo­torcsónakból épített át. Az autó-csónak felülete teljesen zárt, felépítése la­pos, áramvonalas, ék ala­kú, hogy könnyen átszel­hesse a hullámfalakat, ahe­lyett, hogy mint a hagyo­mányos csónakok, „a hul­lámhegyeken nyargaljon". Szükséges, hogy a csónak külső burkolata mindenütt teljesen sima legyen — liangoztatja Wankel —, hisz a halak bőre is telje­sen sima. A feltaláló elképzelése szerint azonban egy óceán­járó autó-csónak delfin­alakú legyen, amely rövid időre a víz alá is merülhet, tehát tengeralattjáróhoz hasonlóan kell megszer­keszteni. Ennek az óceán­járó csónaknak már elké szült az 1,20 méter hosszú modellje, amelybe 0,6 16 erős kétütemű motort sze reltek be. A kísérleti mintapéldányt megbízható szellőztető be rendezéssel látták el, amely ötletes megoldással bizto­sítja az utasok és a motor számára szükséges levegőt E szellőztető nyílásokat az eljegesedéstől biztosított berendezés automatikusan lezárja, mihelyt az a ve­szély fenyeget, hogy víz hatol be a fűtött utasfülké­be. A csónak motorjának, elemtelepének és startoló berendezésének — épp úgy mint a repülőgépnél — ak­kor is megbízhatóan mű­ködnie kell, ha a csónak felfordul. Bizonyára még sok idő telik el, míg az autó-csó­nak bátran útrakelhet a vi­haros, nyílt tengeren. Maga a feltaláló így vé­lekedik: „Terveimen a ha­jóépítő szakértők 95 száza léka mosolyogni jog". Der Spiegel Boy (fiút volt a beceneve annak az oroszlánnak, amely |oy Adam son amerikai írónő Szabadon szü letett című elbeszélésének filmvál tozatában a főszerepet játszotta. A film forgatásának befejezése után Boyt szabadon engedték a kenyai Meru rezervátumban. Az állatok királya azonban nem tu­dott alkalmazkodni a szabad élet bez. Verekedés közben súlyos se­beket szenvedett egy bölénytől. A taréjos síin is az ajkába szúrta tövisét. Boy magára hagyottan el­pusztult volna, ha véletlenül fel nem karolja őt George Adamson, az írónő férje. Most már lábadó zik és kedvére van megszokott környezete, a rabság és az ember közelsége. Life

Next

/
Thumbnails
Contents