Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

DIPLOMATA - POLITIKUS A Csehszlovák Televízió sorozatának befejező része Jan Masaryk haláláról Három héttel ezelőtt ismertettük olvasóinkkal (Causa ian Masaryk címmel) a Csehszlovák Televízió adását Jan Masaryk haláláról. Ennek az ügynek 1968-ban a cseh és szlovák sajtó- és televízió nagy teret szentelt. Számos találgatás látott napvilágot, melyekből az olvasók arra is következtethettek, hogy Jan Masaryk politikai gyilkosság áldozata lett. Ezért vált szükségessé egy szakcsoport megalakítása, a főügyészség mellett, amely az ügyet — húsz év után — ismét felülvizsgálta. A tévé-sorozat e csoport munkájának eredményeit ismerteti. JAN MASARYK A

sorozat befejező részében Jan Masaryk külügyniníszter utols^ napjának eseményei elevenednek fel. Dokumentumokból, egykori munkatársak emlékezéséből, mint apró mozaikkockákból alakul ki a teljes kép ... Bohumil Príhoda, Jan Masaryk komornyikja emlékezik, hogy a külügyminiszter reggel nyolckor sonkát és kiflit reggelizett, majd kilenckor indult munkába. Valamivel tíz óra előtt érkezett Sezimovo Ostiba Beneš köztársasági elnökhöz gépkocsin, ahol a lengyel nagykövettel tárgyaltak. Tizenegy órakor a filmesek dokumentumfelvételeket készítettek a találkozóról. Masaryk Benešnél ebédelt, majd ebéd után ugyancsak a köztársasági elnökkel sétált a kertben. Innen gépkocsival érkezett vissza a Külügyminisztérium épületébe, a Černin palotába. Itt Josej Novotný titkárral beszélt, akit másnapra meghívott azzal az ígérettel, hogy néhány újságot mond majd el neki. A komornyik vallomása szerint Masarýk délután lefeküdt, de meghagyta, hogy ötkor keltse őt fel. Hatkor dr. Jirí Špaček titkárt fogadta, akivel megbeszélte másnapi programját. Este hétkor egy másik titkán rával, dr. Antonín Sum-mal beszélt telefonon, aki valami interjún dolgozott és ezzel kapcsolatban hívta fel. Ez volt Jan Masaryk utolsó telefonbeszélgetése . . . A komornyik, Bohumil Príhoda nyolckor tálalta fel a vacsorát (becsinált csirkét). A komornyiknak is panaszkodott, hogy rosszu) alszik. B. Príhoda felajánlotta, hogy készít számára fürdőt, amit Masaryk visszautasított. A komornyik fél kilenckor köszönt el főnökétől. Masaryk másoknak is panaszkodott álmatlanságáról. így gépkocsivezetőjének felesége, Kamila Dohnálová, még most is emlékszik az utolsó napra, amikor férje hazatért szolgálatból. Otthon megjegyezte, hogy a miniszter nagyon fáradt s hozzátette, hogy nem tutszik neki. Aznap is megkérdezte őt, a gépkocsivezetőt, hogy jól alszik-e. Mae ő azt felelte, hogy mindig jól. A külügyminiszter lemondóan legyin. tett, hogy ő viszont mindig rosszul. A. képernyőn megjelenik dr. Karel Palkovskg, Beneš köztársasági elnök tanácsosa is. Emlékszik, hogy Masaryk neki is többször panaszkodott álmatlanságról. Palkovský a londoni emigráció idején (a második világháború éveiben) ugyancsak rosszul aludt, mire orvosa azt tanácsolta, éjszakára nyisson ablakot. Palkovský ugyanezt tanácsolta Masaryknak is, aki később felhívta őt, hogy a tanács bevált. Tragikus véletlen? Az utólagos nyomozás — az 1968ban felmerült találgatásokkal ellentétben — újra megállapította, hogy a külügyminiszter az itt felsoroltakon kívül más személyekkel nem találkozott, nem látogatta meg őt senki, és ő sem hagyta el a Cernin palota épületét. Semmi tény nem támasztja alá tehát a gyilkosság gyanúját. Ezt a gyanút kizárta dr. Soukup is, Masaryk volt titkára, aki ma Nyugaton él és a kivizsgálás során magnószalagra rögzített nyilatkozatot adott a csehszlovák megbízottnak. A Spiegel című nyugatnémet lapban a Weigl tollából megjelent cfkk indította el a lavinát 1966-baft. Weigl ezzel kapcsolatban utólag cinikusan kijelentette: írásáért 1000 dollárt kapott és ez az összeg megéri, hogy az esettel kapcsolatban feltüntetetteknek legalább a felét kigondolja . .. Dr. Václav Černý egyetemi tanár Sviták írásával kapcsolatban mondott véleményt. Ugyanis a cseh sajtóban a Masaryk-ügyet elsőként a már Nyugaton élő Sviták vetette fel a Spiegel nyomán. Cerný professzor megállapítja, hogy Svitákkal személyesen is beszélt. írását megfontolatlannak tartja azért is, mert Sviták Masaryk haláláról vajmi keveset tudott, az adatokat jobbára a Spiegel-bői vette át. Dr. Karel Pešta, a főügyészség által a kivizsgálással megbízott csoport főnöke kijelentette, hogy a gyilkosság gyanújának ejtése után marad két feltételezés: öngyilkosság vagy tragikus véletlen. Szerinte a véletlen lehetőségét a nyomozás kezdetén vajmi kevés tény támasztotta alá. A későbbiek folyamán azonban egyre több adat szólt amellett, hogy ez a lehetőség sem zárható ki teljesen. Beneš köztársasági elnök tanácsosa, dr. K. Paalovský elmondotta például, hogy már a tragikus eset után kifejtette nézetét az akkori belügyminiszternek a véletlen szerencsétlenség lehetőségéről. Tudomása volt arról, hogy Masaryk rosSz alvó és álmatlan éjszakákon gyakran üldögélt a nyitott ablakban. Képekről és barátok, munkatársak elbeszéléséből az is ismert tény, hogy Masaryk különös testhelyzetben szokott ülni... Hátha a sok véletlen egy tragikus pillanatban egyszerre összejátszott? Mi késztetted Mustot iifyilkösáfra? Motívum akad bőséggel. Az alábbiakban felsoroljuk a iegfigyelemreméltóbbakat. A kellő terjedelem hiányában nem idézzük a forrásokat, amelyekből a következtetések levonhatók, a tények beszéljenek önmagukért ... Jan Masaryk fogadalmat tett apjának, a köztársaság első . elnökének, hogy mindig Beneš mellett marad és Benešt nem hagyja el. Ismert" tiány volt az is, hogy a halálät megelőző napon Masaryk Benešsel beszélgetett és kérte, hogy oldja őt fel e fogadalom alól. Ezt Beneš megtagadta. Masaryk tehát nem válhatott ki Gottwald kormányából. Ezért már eddig is rengeteg szemrehányás érte. Nyugati barátai, ismerősei, egykori munkatársai elárasztották levelekkel, táviratokkal. Csalódásukat fejezték ki és szemére vetették, hogy részt vesz a kommunisták vezette kormányban. A nyugati sajtó is hadjáratot indított ellene. Masaryk nehezen viselte el ezt a támadást személye ellen. Nem szabad elfelejteni, hogy a hatalom átvétele után 1948 tavaszán tisztogatás folyt az állami szervekben is. A külképviseletből is számos személyt visszahívtak, elbocsátottak. Masaryk sok esetben barátai, közeli munkatársai elbocsátását volt kénytelen saját aláírásával hitelesíteni. Masaryk ismert pacifista volt. A második világháború idején a londoni emigrációban a Hitler elleni koalíció oldalán állt, ennek megszilárdítása érdekében nagy erőfeszítéseket tett. 1948 tavaszán ez a koalíció már nemcsak bomladozik, hanem valósággal szétesik. A nyugati szövetségesek egyszeriben felkarolják Nyugat-Németországot, a Csehszlovákiát letipró fasizmus nemrégi fészkét. Masaryk a Szovjetunióval való szövetséget Csehszlovákia létérdekének tekintette. Ezt nemegyszer ki is fejtette. Az ő beállítottságának, politikai koncepciójának azonban olyan szovjet szövetséges felelt meg, aki egyben a nyugati hatalmak szövetségese is, mint az a második világháború folyamán meg- is volt. Mert Masaryk politikai orientációja mégiscsak nyugati (angolszász) volt. Édesanyja amerikai asszony, életének egy jelentős részét Nyugaton, diplomáciai szolgálatban töltötte. S most Nyugatról, ahol sok barátja is élt, hazája, Csehszlovákia ellen vad támadás, indult. Látni kell azt is, hogy Jan Masaryk a polgárság, a burzsoázia képviselője volt. Ahhoz a társadalmi osztályhoz tartozott, amely 1948 februárjában vereséget szenvedett. Természetes, hogy nemigen értett egyet a belső viszonyok alakulásával Csehszlovákiában. Sokszor elhangzott feltételezés volt az is, hogy Masaryk talán önként válaszotta'a halált, s öngyilkosságával tiltakozását fejezte ki a Csehszlovákiában lezajlott eseményekkel szemben. Ám sok minden e feltételezés ellen szól. Masaryk a halála előtti estén még a Lengyelországgal kötendő barátsági szerződés vázlatán dolgozott. Nem hagyott hátra búcsúlevelet sem, amelyben ezt a tiltakozást kifejezhette volna — bizonyára nem is hatás nélkül. Ennyit hát Jan Masaryk haláláról. Szükségesnek véltük olvasóink tájékoztatását a tv adásáról, mert két évvel ezelőtt sok hír kelt szárnyra, amelyek kételyekre, különféle feltételezésekre adhattak okot. Jan Masaryk megérdemli, hogy tiszta emlékét megőrizzük ZS1LKA LÁSZLÓ m Lév&s egy zöldre festett családi házacskában bukkanok rá Pomothy Jánosra. Egészen véletlenül toppantam be hozzá ... SZAKMAI LÁZADÁS? Rögvest megakad a szemem egy ponton, az ágy fölötti falon függő vaslemezre kovácsolt rózsán. A szoba csillárja is mondern kovácsmunka. Az öttusa egyes jelenetei díszítik. A tvkészülék ugyancsak kovácsolt bárpulton áll. A falon függő képek Munkácsy, Murillo utánzatok. Rézbe kovácsolta őket Pomothy János. A színeket domborulatokkal, térbeli változtatásokkal próbálta kifejezni. Az asztalon két dobozka áll. Két kazetta. Az egyiken ó-kereszény motívum, a másikon X. századi bizánci jelenet ékeskedik, amelyeket rézbe kalapálta a mester. Nem is találom már különösnek, hogy töltényhüvelyekből készített serlegeket, kupákat rak elém. Megcsodálom a felém mosolygó miniatűr arcokat, s szinte kételkedem abban, hogy kemény kovácskéz véste rézbe az aprócska részleteket. Pomothy bácsi már nyugdíjas. Kovács. Ősei, elődei is kovácsok, fegyverművesek voltak, mégha egyik másik nemesi címet is szerzett magának. Édesapja a Báti utcában kovácskodott s fiát már 11 éves korától inasként dolgoztatta. A fiatal segéd 17 éves korában mestert változtatott s kicsit szakmát is, mert a lakatosságot Kostyek mesternél tanulta ki. Azután több mint tíz esztendeig sofőrködött, majd nyugdíjazásáig mint vasúti lakatos, gőzösöket javított. Jelenleg is állásban van: a mezőgazdasági iskola szerszúnijavítója. Kezemben váltakoznak a tárgyak, szemein már fárad, hisz az egész lakás tárlója a mester alkotásainak. Nem is tudom, mit nézzek, mit csodáljak. Inkább hallgatom vallomását az életről, a munkáról: — Apámnál — magyarázza — majdnem mindent másfajta vasból csináltunk. Másból a kerékabroncsot, másból a kazalmetszöt. Ha felhevítjük a vasat, megmutatja, mit lehet belőle kihozni. Itt kell kezdeni s ma erről az igazságról oly gyakran elfeledkeznek ... Hosszan beszélgettünk. Később megérkezett a fia is, aki elektrotechnikus, azért érti jól apja mesterségét is. Hamarosan szakmai vitává alakult a beszélgetés. Az apa úgy mondta, hogy ő már nem kovács, egyszerűen megvált ettől a mesterségtől, s amit csinál, az egészen más. Fia szakmai lázadásról beszélt. A vasút felé ballagva különféle kérdések tolultak tudatomba: Miért nem ismerik Pomothy mester műveit legalább a városban? Fényképek és grafikai művek kiállítása mór volt Léván. Nem érdemelnék ki ezt Pomothy János munkái? Miért nem veszszük észne magunk körül a szépet? Miért nem látjuk ineg azok tehetségét is, akik végtelenül szerények? KALITA GÁBOR Foto: Tóihpál Gyula