Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám, szombat

« MIRŐL ÍRNAK rapodaŕske noviny ES tribun

a iMii m.Ti

n ímMMíiwvw/ ĽE " PRÁGAI LAPOK Ä Az ifjúsági mozgalom A csehszlovákiai ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseivel, elsősorban az ifjúsági szervezetek egységtörekvésével kapcsolatos problémákkal foglalkozik a Rudé právo csütörtöki számában Jifí Neubert, a CSKP KB dolgozója. Cikkében elemzi az ifjúsági mozgalmunkban uralkodó helyzetet, megállapítja, hogy az egységtörekvések körül két szélsőséges Irányzatnak lehetünk tanúi: 1. az egyik szerint az egységesítő folyamatot meg kell gyorsítani, 2. a másik nézet vallói meg azt hirdetik, hogy ezt a folyamatot hosszú távlatú ügynek kell tekinteni. A gyors egységesítés hívei a többi közt egyes ifjúsági szer- * vezetek vezetői köréből kerülnek ki, azok közül, akik a közelmúltban a leghangosabban követelték a CSISZ feloszlatását. Ma pedig az egységesítés legnagyobb „harcosai" közé tartoznak. Az Ilyen szélsőséges politika komoly hibákat idézhet elő — írja J. Neubert. A cikkíró rámutat arra-, hogy a különböző ifjúsági érdekvédelmi szervezetek megosztottsága fokozatosan politikai megosztottsághoz vezetett volna. A valóságban nem az ifjúság igazi érdekeiről volt itt szó, hanem azoknak az erőknek a politikai céljairól, amelyeknek a szocializmushoz semmi közük sem volt. Az ifjúsági szervezetnek eszmei célkitűzéseivel, programjával és szervezeti felépítésével ki kell fejezni a fiatalság érdekét. A CSISZ komoly fogyatékossága volt, hogy az 50-es évek második felében, 1965-ig nem vette tekintetbe az ifjúság egyes rétegeinek érdeklődési irányait. A januárt követő időszakban azonban az ifjúság pillanatnyi vagy átmeneti jellegű igényeit a szocialista társadalom szempontjából fontosabb követelmények fölé helyezte. Akkor is azt hirdették, hogy a szocialista társadalomban az egyes nemzedékek között áthidalhatatlan ellentétek keletkeznek. Ugyanakkor az ifjúság védelmezőjének tüntették fel azokat az idősebb generációhoz tartozó egyéneket, akik jobbegységéről van szó oldali opportunista nézeteket hirdettek. Az egyes ifjúsági szervezetek jelenleg nemcsak kor- és érdeklődésbeli sajátosságuk szerint különböznek egymástól, hanem ezekben a szervezetekben a politikai differenciálódás is létezik már. Ez azonban nem vonatkoztatható egyes kivételektől eltekintve a szervezetekre, mint egészre, inkább csak a vezető káderekre, akik Jobboldali opportunista és szocialistaellenes álláspontra helyezkedtek. Ebből a szempontból az ifjúsági szervezeteket három csoportra lehet felosztani: 1. olyan szervezetek, amelyek vezetői vagy vezetőinek egy része jobboldali opportunista politikát folytatott, mint például a Cseh-Morva Főiskolások Szövetsége; 2. szervezetek, amelyek pozitív politikát akartak folytatni, de egyes időszakokban, bizonyos nyomások hatására indokolatlan, meggondolatlan nyilatkozatokat és lépéseket tettek; 3. szervezetek, amelyek kezdettől fogva a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus talaján álltak, és feltétel nélkül támogatták pártunk 1969. áprilisi plénumán megválasztott vezetőséget. Ilyen ifjúsági szervezet például a Lenini Ifjúsági Szövetség. J. Neubert cikke végén hangoztatja: mivel az egyes ifjúsági szervezeteken belül is jelentős politikai elkülönülés van, az erőfeszítést az ifjúsági mozgalom egységének megteremtése érdekében kell kifejteni. Nem lehet az ifjúsági szervezeteket egy kalap alá helyezni, mert ez a lépés szektássághoz vezetne. Azonnal meg kell kezdeni egy program kidolgozását, amely egyértelműen kifejezné, milyen eszmei alapelveken dolgoznának az ifjúsági szervezetek. Egyúttal konkrét példákon meg kell magyarázni a fiatalságnak a január utáni fejlődés lényegét az ifjúsági szervezetekben, és az ifjúsági szervezetek vezetőségeiből el kell távolítani azokat, akik a jobboldali opportunista nézetek hatása alá kerültek. Attelelés helyett elkötelezettségre van szükség A cseh kormány hetilapjában a Národní výboryban Oldŕich Svlc Ota Šiknek a csehszlovák gazdasági életben betöltfltt szerepével, valamint a közgazdaságtudományi intézetekben és tanszékekben meghúzódó Sik-barát elemekkel foglalkozik. Megírja, hogy tévedés lenne azt hinni, hogy az úgynevezett új gazdaságirányítási rendszer szellemi atyja Ota Šik. Ez a rendszer nem lehetett egyetlen ember, de még egy erős gazdaságtudományi elméleti kollektíva alkotása sem. Ebhez számos tudományos intézet és elméleti kiizpont segítségére, és nem utolsósorban a legmagasabb kormánykörük támogatására volt szüksége. Azok, akik főleg a hiányos elméleti felkészültségük alapján értettek egyet az új gazdaságirányítási rendszerrel, •na is magas gazdasági posztokat töltenek be. Itt az ideje, hogy ezeket az embereket leváltsuk — írja O. Svic —, majd felhívja a figyelmet azokra a közgazdászokra — véleménye szerint ezek a legveszélyesebbek —, akik az új gazdaságirányítási rendszer körüA jó politikai munka A Život strany legutóbbi számában közli Stefan Ferencei elvtársnak, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság vezető titkárának cikkét a járás politikai helyzeíéről és a kommunisták helytállásáról az elmúlt időszakban. Foglalkozik a járás nemzetiségi problémájával is, valamint a magyar nemzetiségű lakosság teljes egyenjogúsítása terén elért eredményekkel. Stefan Ferencei cikkében elismeréssel szól a mezőgazdaságban dolgozó kommunistákról, akik 1968—69-ben nemcsak áldozatkészségről, hanem magas fokú politikai érettségről is tanúságot tettek. Határozottan visszautasítja azt a szemenszedett koholmányt, hogy <a járási szervek 1968-ban szloli propaganda-konjunktúra idején a leghasznosabb szószólói voltak az új gazdasági elméletnek. Ezek közül sokan a részletkérdésekben vitába szálltak Sikkel, és most ezekbűi a szakmai vitákból akarnak tökét kovácsolni. „Ezek az emberek hajlandók további hároin gazdaságirányítási rendszer kidolgozásában is részt venni, csakhogy ne kelljen otthagyni kényelmes állásukat" — Írja a cikk szerzője, majd rámutat arra, hogy £ik baráti körének számos tagja ma is az egyetemeken és tudományos intézetekben tevékenykedik. jelszavuk: „Bennünket nem dobhatnak ki — mert szükségük van ránk" ... Többen közülük azt hiszik, hogy a csehszlovákiai felsőoktatási és tudományos intézetek kiváló „áttelelő helynek" bizonyulnak. De ezeken a munkahelyeken is véget kell vetni a bújócskának, és elérkezett az ideje, hogy nagyon határozottan leszögezzük: ezek a területek Is fontos, politikailag exponált helyek, ahol az „idők átvészelése" helyett határozott elkötelezettségre van szükség. meghozta az eredményt vákellenes programokat szerveztek volna. A járásban végzett rendszeres politikai munka meghozta gyümölcsét. Amikor a szocializmus ellenségei támadták a pártot, sztrájkokat szerveztek, járásunkból tovább szállítottuk a húst és más mezőgazdasági termékeket — írja, — tehát járásunk kommunistái nagy elégtételként fogadták a szövetséges csapatok érkezését, és ezt a lépést úgy értékelték, mint az utolsó pillanatban érkező segítséget. A kommunisták túlnyomó többsége — noha az események okát nem ismerték, hiszen rájuk is megtévesztően hatottak a tömegtájékoztatási eszközök — helyeselte a szövetségesek elhatározását — áll cikkben. Ism) • ••••••••••••••• -Ű J FILMEK• ••••••••••••••• Ezúttal két új cseh filmet ismertetünk olvasóinkkal. A cseh filmek népszerűsége világszerte közismert, s a krimikedvelők bZUZESSÉG ÉS BÖRTÖN széles tábora sem csökken — érdemes tehát felfigyelni az alábbi tájékoztatókra: (cseh) Egy fiatal forgatókönyvíró (az 1943-as születésű, FAMU-t végzett Rudolf Rál) és egy újdonsült rendező (a sokszor látott karakterszínész, Václav Lohniskjj j bemutatkozása a „kissé cinikus vígjáték"-nak jelölt film. Az első képek után nyilvánvaló, hogy a szerzők szimpatikus tudatossággal vállalják az egyszerű, szélesebb körű Igényekre hangolt filmsztorit. A megvalósítás mikéntjében nincs semmi váratlan, formai, vagy hangulati újra-törekvés. Egy valóban megtörtént helyzet szolid, realista átdolgozásáról van szó, némi iróniával, némi társadalmi utalással és némi „nemi-pikantériával". A kicsit sem cinikus vígjátéki helyzeteket: a falusi kocsma és széna-padlás nyári levegőjét, a „sors iróniáját" (amikor éppen az ártatlanság kellős közepén gyanúsítják meg a szoknyaügyekben egyébként nem éppen szeplőtlen elnökjelöltet), a fiatalok „szex-centrizmusét" — szinte egy az egyhez szerkeszti, kerek történetté ötvözi a film. A realista hangvétel az utolsó képekben kissé eltolódik és érKÜLVÁROSI SZENT dekes, a film éppen ekkor villanyozza fel legjobban a néző képzeletét. Ezek a jelenetek, túlhajtottságuk mellett ís sikerrel gúnyolják ki azt a közösséget, amelyben az ember az egyik napról a másikra lehet ünnepelt hős, börtöntöltelék, majd még jobban ünnepelt hős. A szatíra kiteljesedése az, hogy mind a két véglet alaptalan. Emberünk nem is hős és nem ís bűnös. Á'lagos. Viszont az említett közösség megköveteli maga áldozatait és hőseit egyaránt — és ami „divat" manapság: egy személyben! Lohniský minden bizonnyal több éves színészi gyakorlatának kö. szönheti, hogy meglepő rutinnal szerkeszti filmmé az egyszerű helyzeteket. Vladimír Men'šík — Souška szerepében — ezúttal ls extra-klasszis, viszont nem nő a saját átlaga fölé. Mindössze azt nem értjük, hogyan bírta ki (úgyis mint Menšik, úgy is mint pane Souška") 16 éves unokahúgának — a tényleg szép lábú Lucie Žulovának — ellene irányuló „megerőszakolási" kísérleteit?! (cseh) Akárcsak az imént méltatott film, a Külvárosi szent is rendezői bemutatkozás. Petr Tucek első filmje nemcsak megrázó képsorozat, filmdráma, tragikomédia (?), de olyan mű, amely magán hordja az egyéni hangot, a sajátos stílustörekvéseket is. Ennek a filmnek egymástól távoleső izeket, érzéseket, hangulat-elemeket egymásba kötő hiteles „levegője" van. Míg dinamikus képei helyenként neorealista ízű környezetben peregnek, addig hősei furcsa, szinte irreális típusok; különféle magatartások, világok és filozófiák megtestesítői. A rendező és színészeinek érdeme, hogy ezt az ellentmondásos környezet-szerep-helyzetet végig lenyűgözően hitelessé tudják varázsolni. Nyomorult emberek, nyomorult környezetben; valami különösen szánalmas, mohó boldogságvággyal — mint egy szép költeményben — rohannak. Nem mernek megállni, nem mernek félrenézni. Mintha éreznék, hogy a fékezés a valóság felismerése: kétségbeejtő. A kényszerítő megállásokat azonnal alkohollal telítik, bogy megmentsék isteni derűjüket. Egy szánalmas, de szeretetreméltó emberke — Lájoš Clna — annyira boldog lesz, mert remélve boldoggá tehet másokat. Repes az örömtől, hogy egy négygyerekes nőnek — akinek fogalma sincs, kik a gyerekek apái — családi fészket teremtsen, akinek még azt is megbocsájtja, hogy első „közös" gyermekük, a család ötödik palántája, négerre sikerült. De hiába! így is otthagyja őt örökbefogadott — hőn szeretett neje. Az emberek nem igénylik a jóságot. Megutálják a szeretetet. Lenézik a ragaszkodást. Nem akarnak egyedül lenni, s megvesznek egy csepp boldogságért! Végletes és ellentmondásos érzelmek lesznek nagy hatású élménnyé Prága külvárosának miliőjében. TuCek rendező kezében az összes nyomorult vagány — az enyhén szólva — szabad szerelmű Magda és a többi különös figura mind olyan feszültségeket hordoznak, hogy véleményünk, ítéletünk egy percig sem lehet róluk egyértelmű. Ugyanez elmondható magáról a filmről is. Nem lehet sablonba, klisébe szorítani. Öntörvényű, de megszabott útjáról nem tér le és ez kétségkívül nagy erénye. A rendező alkotótársai — egy-két kivétellel csupa ismeretlen név — színvonalas munkát végeztek. Az operatőr Andrej Barla, a zeneszerző Svatopluk Havelka és a színészek: a nagyszerű Václav Kotva, a markáns František Peterka s „jobbat el sem lehet képzelni") mint faroslava VyslouZllová Magdája és a többiek; kellemes meglepetéssel szolgáltak. A végletes filmnek, valószínűleg végletes lesz a visszhangja is. CSEMADOK helyi szervezet Vereknyén A CSEMADOK járási bizottsága úgy döntött, hogy megalakítja a CSEMADOK helyi szervese tét Vereknyén. Ezt az elhatározást annak • célnak érdekében tettük, hogy hozzájáruljunk a helyi lakosság társadalmi és kulturális életének fellendítéséhez. Az alakuló ülés 1970. februAr 22-én (vasárnap) 15.00 órakor lesz a helyi knltúrhézban. Az alakuló ülésen fellép ä „Forrás" irodalmi szinpad, valamint a CSEMADOK KB mellett működő kamara-táncegyüttes. A kél kis ágrólszakadt aligha jutott volna b( o , kastély kapuián, de o tfc . császár véletlenül oH m

|!íi sétált a porkban és meghallotta, hogyan osztozkodik velük a strázsa, Mivel éppen kegyes hongulatban volt, parancsol adott, hogv bocsássák elébe őket. . V* 15 J 'Micsoda? Ti Kovács ( redes gyermekei vagy tok? ts hogvan jutót- latok ide? (Pozsonyban (altiunk, felség, egy tóvôlí rok onynknál, obová opánk I cdotíj mivel m

áf i anyánk íneghalt Apómi( uram mindért hónooban pénzt odoti ériünk, š ného eljött hozzánk. De mosl már jó ideje i se pénzt nem küldött, i 5e nem jőff, és ve'ünk . i « rosszul bónlok, Meg 11 I szöktünk hát, és, eljöl - J I j lünk hozzád, hogy odd / \ vissza nekünk öz apón- f mm '/I A ísászár lelkét önszemrehányás szúrta meg, hogy eddig meg sem tudakolta, maradt-e családja annak 0 szegény embernek, aki helyelte hall meg. Elhatározta, hogy gyermekeit pártfogósába veszi. Kovács Gyuri a bécsújhelyi katonaiskolába került, Ilonka pedig Szilvássyné 9*zszony bécsi leányneve lő intézetének lakája leli. Gyámul mulallatáját rendelte meüé'ük a császár. Miklósnak kedvére volt o feladat. Nagy buzgalommal gondoskodott oz árvákról, hétről hétre meg'ólogalta őket, és ahogv teli oz idö, egyre jobban belopta magái a szivükbe. A következő években Akli mind bennfentesebb Fett az udvarnál, úgy, hogy mór o politika menetére is befolyási kezdett gyakorolni. Nem jó szemmé! nézte ezf a császár nagyhatalmú minisztere, Stadion gróf, s végre, egy napon... A bolondnak kj kell o rendőrtönök úr s3s* i II.