Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-19 / 42. szám, csütörtök

A NEGYEDIK SZOVJET ARANYÉREM MS 1970 fri VYSOKÉ Tegnap a világbajnokságon az ntol*6 nói egyéni számot, • 10 km-es Intést bonyolították le. Ebben ls szovjet győzelem szüle­tett,. s igy a Szovjetunió versenyzői tegnap a negyedik aranyér­mei szerezték hazájuknak. Remek teljesítményt nyújtott exen a tá­von a csehszlovák Sikolova, aki a nagyon előkelő 4. helyen vég­zett. A versenyt végigkísérte a havazás. Ax időjárás ugyan nem volt kellemetlen, de a frissen esett hő sok gondot okozott a vlaszolás­nál. Azt talán felesleges különösen hangsúlyoznunk, hogy ebben a számban is a szovjet futónfik voltak az esélyesek. Piljuseaka, Ku­lakova. Oljunyina és Mjagar közül bármelyik megnyerhette a ver­senyt. De itt volt még a finn Kajosmää is, aki nemcsak meglepe­tésekre, hanem kitűnő teljesítményekre is képes. 3 u. i/i LU 411 K Í= IM Z O "J LU 2o u. < Z => O m * ­1 Alevtyina OLJUNYINA a 4. szov­jet aranyérmes versenyző. VB MOZAIK A szovjet versenyzők öt nap alatt 4 arany, 2 ezüst és 4 bronz­érmet szereztek, s az a megálla­pítás, hogy fölényesen vezetnek, nem is ledi teljesen azt a klasz­sziskülönbséget, amely a többiek­től elválasztja őket. Mindenki kí­váncsi, hogyan tudtak a szovjet sportolók ilyen magas szinvonalat elérni. A szovjet szakemberek, ha nem is titkoláznak, mindent ők sem árulnak el. Tény, hogy nem hajtották agyon versenyzőiket. A síugrók az NDK-beli oberhofi sán­con tartottak edzőtáborozást, itt készültek a világbajnokságra, mi­után a négysáncversenyen előző­leg próbára tették képességeiket és felmérhették ellenfeleik tudá­sát. A fntők sein sokat gürcöltek, s ez a szakemberek helyes csele kedetét dicsérik. Két héttel a VB kezdete előtt Bakurianlban, 1200 méteres magasságban végezték utolsó felkészüléseiket. Igy nem volt szükséges akklimatizáciéra, és az eredmények bizonyítják, hogy felkészülésük szinte tökéle­tes volt. • • • 1970. A csehszlovák ugrők — bár még a nagysáncon szerezhetnek kelle­mes meglepetést, — az első ver­senyen, a középsáncon formájuk alatt szerepelnek. Ggy látszik, a négysáncversenyen voltak a leg­jobb tormában. Raška kiegyensú­lyozott, kiváló adottságokkal ren­delkező ngró, Matouš felnő a fal­adatok nagyságához és talajérés előtt még méterekkel meg tudja nyújtani ugrását. Erre tizetett rá a középsáncon, ennek köszönhette bukását is. Höhnl a balszerencsés versenyzők közé tartozik. Már nemegyszer végzett a 4. helyen és csak minimális különbségen múlott, hogy bronzérmet nyerjen. A csehszlovákok eredményei nem múlják leiül a szovjet ngrőkét, de mindenki bizakodva tekint a szombati versenyek elé. Lehet, hogy holnapig javul a tormájnk. • • • Az NDK és az NSZK ugrói és fu­tói sem szerepeltek eddig — Grini mer kivételével — a várakozásnak megfelelően. Különösen az ugrók­tól vártak többet. Űk is a négy­sáncversenyen voltak a legjobb formában. A nyugatnémetek azon­ban már ott is „gyengélkedtek". Hiába vettek részt több nemzet­közi versenyen, nem segített, sőt talán még ártott is. Mintha fárad­tak lennének. Az is lehet, hogy az •kklimatizálédással is bajok vol­tak. « • • A norvégok nem panaszkodnak, de örömre sincs okuk. Martinsen révén egy ezüst és egy bronz­éremhez jutottak. Nekik nagy a válogatási lehetőségük, s csak a legjobbaknak biztosítanak megfe­lelő felkészülési lehetőségeket. Az idei VB-re is a tőlük megszokott kemény edzésekkel készültek, s hogy nem koronázta siker munká­jukat, azt az ellenfeleknek „kő szönhetik", akik úgy látszik még jobban felkészülve Jöttek a VB­re. A svéd táborban érthetően nagy volt az öröm, amikor Aslund meg­nyerte a 15 km-es futást. Náluk is nagy népszerűségnek örvend a sí­futás s ezt a versenyszámot támo­gatják a legjobban. A válogatott keret 20 tagja 1000 svéd korona segélyt kap, hogy gond nélkül végezhesse edzéseit. Elmondták, hogy a skandináv versenyző számára a Csorba-tő magassága hátrányt Jelent. Aslund kijelentette, — annak köszönheti győzelmét, hogy rendkivül erős tüdővel és szívvel rendelkezik. A finn futónónek volt az első őt kilométeren a legjobb ideje, bár a szovjet Oljunyina szorosan a nyomában volt, alig három má­sodperccel rosszabb idővel. Ka­Josmää a táv második felében szemmel láthatóan elfáradt, és szovjet ellentele több mint 20 má­sodperccel előzte meg. Oljunyina a táv elején nem hajszolta na­gyon magát és igy kitűnően bírta a hajrát. Még fantasztikusabb teljesít­ményt nyújtott az öt kilométeres verseny aranyérmese, Knlaksva, aki a táv első felében még csak a 13. helyen állt. Az utolsó kilo­métereken elképesztő hajrába kezdett és végül bronzérmet nyert. A ílnn Takalo a 3. helyről esett vissza a 7.-re. Hiába, a magaslati levegő sok gondot okozott a skan­dináv versenyzőknek. A legnagyobb meglepetést a cseh­szlovák Sikolová szolgáltatta. Olyan nagynevű ellenfeleket elő­zött meg, mint a szovjet Piljusen­ko, Mjagart, valamint számos finn, norvég és svéd futónő. A világ­bajnok Kulakova is csupán hat másodperccel tudta megelőzni. A közönség olyan ünneplésben ré­szesítette a csehszlovák futönőt, mintha legalábbis érmet szerzett volna. Ml tagadás, meg Is érde­melte. Gyengébben szerepeltek a svéd és a német futónők. A magyar Balázs £va erejéből csupán a 33. hely megszerzésére tellett. A 10 km-es női síkfutás világ­bajnoka: Alevtyina Oljunyina (Szovjetunió) 36:19,00 perc, 2. Ka­josmää (Finnország) 38:40,05 p, 3. Knlakova (Szovjetunió) 37:00,04 p, 4. Helena Sikolová (Csehszlo­kia) 37:12,32 p, 5. Fischer (NDK) 37:12,99 p, 6. Piljusenko (Szovjet­unió) 37:12,99 perc... 18. Chlu­mová (Csehszlovákia) 38:18,57 p. Pillanatfelvételek A Folynak az edzések a nagysán­con. A lelátókon sokan foglal­nak helyet, ami érthető is, hi­szen ezek az ugrások a leglátvá­nyosabbak. Érdekes megfigyelni a sporto­lók pszichológiáját. Aki nyer, il­letve jó eredményt ért el, mindig mindennel elégedett. Aki viszont veszt, vagy gyengébb teljesít­ményt nyújt, rendszerint szidja a körülményeket, nincs megelé­gedve a pályával ,az Időjárással. A legutóbbi ugróedzések során a szovjet Belouszov 112 métert ugrott. Amikor lecsatolta síléceit, boszúsan legyintett, csak ennyit mondott: „Nem értem a zsűri tag­jait, hogy beleegyeznek a hosz­szabb nekifntóba, hiszen 110 m-en felül már életveszélyes a talajfo­gás." • • * Szegény zsűri. Míg a labdarú­gók, a jégkorongozók, a kézilab­dázók a játékvezetők Ítéletével nincsenek megelégedve, a síugrás­ban a zsűri határozatai váltanak ki gyakran nemtetszést a verseny­zők körében. Raška, Matouš, Höhnl és a többiek 90—100 méter közötti ugrásokat teljesítettek, de rövidebb nekifutóval. Amikor a zsürl látta, hogy a legjobbak se Jutnak 100 méter fölé, megenged­te, hogy a többiek a hosszabb ne­kifutót használják. Igy sikerült Belouszovnak az emiitett nagy ugrása, melynek ő maga sem na­gyon örült. Érthető is, hiszen 112 m-nél már alig lejt a sánc, s Itt jól talajt fogni valóban művészet. Raška viszont azért volt elége­detlen a zsűri döntésével, meri nem ugorhatott ugyanolyan körül­mények mellett mint ellenfelel. Nem értem — mondotta bosszú­san — miért engedik a verseny­zők felét rövidebb, -a másik felét pedig hosszabb nekifutóval ugra­ni. Most honnan tudjam, mennyit értem volna el hosszabb nekifu­tással, illetve mennyit ugrott vol­na Belouszov rövidebb nekifutás­sal." • . • Sok vita folyik a sáncok körül. Alkalmnnk volt francia és oszt­rák szakemberekkel beszélgetnL Mindnyájan elismerték, hogy a sáncokat remekül építették, de különösen a középsánc-asztallal nem voltak megelégedve. Ugyan­azt mondták, mint Szakáll Imre, a magyar szövetség elnöke, hogy mindkét sáncasztal rövidebb egy kissé. A nagysáncot már módosították Ismeretes, hogy először készült el a sáncasztal, s azután építették hozzá az impozáns neklfntőt. Ké­sőbb bebizonyosodott, hogy túl egyenes, s igy ntőlag mélyíteni kellett, hogy az elugrás biztonsá­gosabb legyen. • • • A magyar Gellér Mihály edzés­eredményei ismét kitűnőek voltak. Megközelítette a 100 m-t, ami egy­általán nem rossz, ha figyelem­be vesszük, hogy a világ élvona­lába tartozó csehszlovák verseny­zők sem ugrottak nagyobbat. Kérdés, hogy a versenyek során megismétll-e az edzéseken elért ugrásalt. Mert ha nem marad „hű a hagyományokhoz" és nem ugrik 10 m-el kevesebbet, mint edzés­ben, akkor jő eredményt érhet el. • Kanadai küldöttség utazott Lausaune-ba, ahol megbeszélést kíván folytatni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság amerikai elnö­kével. „írásbeli véleményt kérünk a NOB-tól a jégkorongozók ama­tör kérdéseit Illetően" Jelentette ki a Kanadai Jégkorong Szövetség elnöke. A Szovjetunió és a világ... Jelenleg is a szovjet sakko­zók a földkerekség legjobbjai, s igy nem meglepő, hogy sor kerül a Világválogatott—Szov­jetunió erőpróbára. A szovjet együttes a követ­kező nagymestereket szerepel­teti: Szpasszkij, Petroszjan, Korcsnoj, Botvinnxk, Szmiszlov, Tal, Keresz, Polugajevszkij, Gel­ler, Tajmanov, Stejn és Bron­stejn. A Világválogatott felállítását már a ranglistának megfelelően előbb közölte dr. Euwe, volt holland nagymester és világbaj­nok: Fiscber, Larsen, Portisch, Hort, Gligorics, Reshevski, Uhl­mann, Matulovics, Najdorf, Iv­kov. A nagy érdeklődéssel várt ta­lálkozóra Belgrádban március 29 és április 6 között kerül sor. A diákok példaképe A negyedik szovjet aranyér­mes, Alevtyina Oljunyina 27 esztendős, férjezett tanítónő. Sikere után diákjai bizonyára példaképül választják és most szerzett aranyérme sok hívet szerezhet a fiatalok körében a sísportnak. •k Meglepte-e a táv jelénél a második helyezése? „Nem nagyon, hiszen becsüle­tesen készültem a világbajnok­ságra és tudtam, hogy csak rajtam múlik az éremszerzés. A frissen esett hó egyáltalán nem zavart, nyugodtan indul­tam a táv második felének." -k Mit szól a szovjet lányok sikeréhez? „Remélem, sok örömet sze­reztünk edzőinknek, szakembe­reinknek és szurkolóinknak egyaránt. Eredményeinket első­sorban szakembereink körülte­kintő munkájának és lelkiisme­retes edzéseinknek köszönhet­jük. Váltóban is szeretnénk diadalra vinni a szovjet színe­ket. Nem tudom, hányadiknak futok a váltóban, de nem ls ez a fontos, hanem az, hogy győz­zünk." A csallóközcsütörtöki tekézők A falusi embernek évtizedek óta kedvenc szórakozása a kngli­zás. A kemény izmú, jó szemű fiatalok és öregek vasárnap délu­tánonként a falu nagy nyilvános­sága előtt mérik össze erejüket. Természetesen tétje Is van egy­egy „szikrázó" összecsapásnak. Sör. bor, esetleg pénz Illeti a leg­jobban dobő kuglizút. Az emberek szeretik ezt a fagolyókkal labá­bubkra történő, régi, népi erede­tű céldobő játékot, amely a maga mődján felüdülést Jelent a min­dennapi nehéz munka után. Amikor több mint 100 évvel eze­lőtt megalakult az első kngli egyesület (Németország), ponto­san előirt keretek közé szorított sportággá fejlődött, s „tekének" kezdték becézni az egész világon népszerű „kuglit" ... A csallóközcsütürtöki emberek kitfinő kuglizók hírében állanak. 1963-ban gondoltak egy merészet és nagyot: felhasználva a helyi gépállomás anyagi segítségét, társadalmi munkával egy új, a versenyszabályoknak megfelelő, 120 000 korona értékű pályát épí­tettek. Büszkék ls erre a falu la­kéi, mert ritkán látni a környé­ken ilyen tekepályát. A pálya telépitése után csak egymással „szórakoztak" a csü­törtökiek, de már akkor teltfint, hogy negyvea éven lelttliek kö­zött akad számtalan olyan kugli­ző, aki „sok sört nyert". Illetve nagyon jól „verte" a bábukat. Gondolkodni kezdtek: Jó lenne be­nevezni valamilyen versenyre, mert mégiscsak nem Illik, hogy öt hat ember — „kiütéses győzel­meik" következtében — állandóan zsebbenyúlni kényszerítse a be­csületes földieket. Az elgondolást realizálás követte: 1387-ben bene­veztek a területi bajnokság II. osztályába. Az ellenfelek erősek voltak, „nem sörre ment a Já­ték", de a csütörtökiek bebizonyí­tották, hogy tudnak „tekézni" Is. Tavaly például 13 csapat közül „kikuglizták" a 7. helyet. Es a siker annál is hízelgőbb számuk­ra, mert Linbach kivételével po­zsonyi csapatok szerepelnek a bajnokságban, (elenleg az ötödik helyen állnak ... Gyakran megcsodálom az önkén­tes sportvezetőket, akiknek a sport ezernyi nehézségével kell megküzdeniük vidéken, hogy ne „haljon" meg a sport talujukban, kisvárosukban. Sokszor saiát zse­bükbe nyúlnak, lutnak Ide, szalad­nak oda, Intézkednek. A csütörtö­ki tekézők is minden elismerést megérdemelnek. Kemény lizikai mnnka után hetente kétszer edze­nek. Szombaton, amint levetik a mnnkarnhát, rohannak haza; egy kis MlUiknsaak éppen aem mondható „eszmecserét" folytat­nak feleségükkel, s lutás a vo­nathoz. Lehet ezt sportszeretet nélkül csinálni? Nem hinnénk. S ráadásul már nem is tartoznak a legfiatalabbak közé. Vagy talán éppen ezért? Azt mondják, a mai elkényelmesedett fiatalokbői ép­pen a sportszeretet hiányzik ... A csapat vezetője és versenyző­je, Bors Mihály bácsi pél­dául 64 éves (hatvannégy!!), Kállai Boldizsár, V a 1 a c s a y Ferenc, és még nébá nyan már túl vannak az ütődik „X"-en. — Két dologért vállaljnk a ver­senyzést és az ntazásokkal Járó nehézségeket — mondotta Bors Mihály bácsi. — Talán nem is kell mondanom, hogy mennyire szeret­jük a kuglizást. A másik dolog: eredményeinkkel a falunak is el­ismerést szerzünk. Mert hát tud ja, vidéken is van fő értelembe vett lokálpatriotizmus. Meg itt van a kollektívánk. Nagyon megért­jük egymást. Ez talán a korral Jár. Nem tndom. De mi negyven érvel ezelőtt is mások voltunk, mint a mai tiatalok. Sportszere­tet, bajtárslas szellem nélkül nem lehet boldogulni vidéken sem ... Mihály bácsi nem tejezete be gondolatét. Gyűlésre hívták, majd edzésre megy. Hatvannégy éves korban... TOMI VINCE CSALÓDNI FÁJ A finn Marjatta Kajosmaa a verseny után nagyon fáradtnak látszott. A 29 éves kétgyerme­kes anyát — aki civilben ka­lauznö — erősen igénybe vette a 10 km. Vafon miért? „Nem is a táv hossza, hanem a magaslati levegő felentette számomra a nehézséget — mon­dotta a finn futónő. — Mi ott­hon sokkal alacsonyabb vidé­ken edzünk és versenyzünk. Itt, 1500 m-es magasságban mór nem bírtam teljes erővel a táv másik felét. Csak ennek tulaj­doníthatom, hogy vereséget szenvedtem." * Ml a véleménye a szovfet futónők szerepléséről? „Kétségtelenül elismerésre méltó teljesítményt nyúftottak. Nagy körültekintéssel készültek a VB-re, nem voltak akkltmat± zátódásl gondjaik, mert otthon hasonló tengerszint feletti ma­gasságon készülhettek. Az egész szovfet válogatott nagyon erős. Ezt igazolja, hogy Kulakova, aki öt kilométeren első volt, itt csak a 3. helyen végzett." Az üstökös és Černý Bizonyára feltűnt olvasóink­nak, hogy a ZKL Brno hazai mérkőzésein közönsége „Komé­ta csatakiáltással biztatja csa­patát. Ez a sző magyarul DstS­kőst jelent. A brnői csapatot lénykorában Rndá Hvézda-nak, Vörös Csillagnak hívták, s a csillag fogalmától az üstökösig nem is olyan göröngyös a hűsé­ges szurkoló fantáziájának az útja. A ZKL sokáig nem felviilané és továbbtűnő üstökös, hanem csodálatos fényű állócsillag volt. Sorozatban nyerte az ar­szágos bajnokságot. Vlastimil Bnbnik, Danda, s a jégkorong­professzor Vanek mellett nőtt lel a többi között Cerný is, aki a hajdani nagyok közül egyedül maradt hírmondónak a brnői együttesben. Jlfík kladnól neve­lésű játékos volt, de brnói „át­ültetése" nagyon jől sikerült. Vezéregyéniség tudott lenni, da tavaly meggondolta a dolgot, s elment szerencsét próbálni a jégkorongozás őshazájába. Az 1989/70 es idényre tehát Černý lett a játékmester, a min­denes. Ez az alacsonytermetű, de hatalmas munkabírású játé­kos, amatőr képességeinek csú­csára jntott. Mindazt, amit a CH, illetve a ZKL Brno, meg a válogatott nagy sportcsatái so­rán megtannlt, most maradék­talanul kamatoztatja. A jég nagy egyénisége. Bottechnikája, ko­rongvezetése, helyzetfelismerése, korcsolyázó készsége teszi a földkerekség egyik legjobbjává. Jő, hogy a ZKL csapatának, a igy az országos válogatottnak is Golonka és Jiflk távozta után maradt ilyen nagy játékosegyé­nisége. Biztosan nagy szükség lesz rá az ismét Stockholmban sorra kerülő, a kanadaiakat ezál­tal nélkülöző világbajnokságon. Ogy gondoljuk, hogy különö­sen emberhátrány során lesz rá nagy szükség. Megközelítőleg még a Hollk fivérek, meg talán Suchý tudják úgy „tartani" a korongot, mint ő. Csak az, akt a jégkorongsport csínját-bínját ismeri, tudja, hogy mennyi erő­bedobást igényel az a „csak két perc". A svéd fővárosbői ismét nagy jégkorong-parádé képét vetíti vi­lággá a tv. El tndjuk képzelni, bogy a „csillagok csapatában" ezúttal jut hely Josef Černý számára Is. Cgy érezzük, formá­ja most tetőz. Mozgása nem árulja el, hogy csupán a kort nézve (31 eszten­dő) öreg játékos. Vagy hí mé­gis annak akarjuk minősíteni, rá is vonatkoztathatjuk a népi bölcsesség állítását: „Jő az öreg a háznál." ZALA JĎZSKF

Next

/
Thumbnails
Contents