Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám, szombat

Sikeres vadászidény Véget ért a vadászidény. A vadak — bár még tél van — a tavaszi nászra készülnek, és ilyen­kor már tilos őket puskavégre kapni. Hogy az elmúlt vadászidény milyen eredményekkel fárt és mennyi gondot okozott, erről PAVEL HELL mérnököt, a Szlovák Vadászszövetség Központi Bizottsága vadászati szakbizottságának elnökét kérdeztük meg. • Milyen tervet tűztek ma­guk elé a vadászidény előtt? — A tervünk mintegy 190 000 nyúl, 48 000 fácán, 8000 őz, 4000 szarvas, 1500—1800 vad­disznó és 20 000 fogoly lelövé­sét tűzte kl. Célul tűztük ki an­nak megfigyelését is, hogy mi­lyen hatással van a foglyokra a mezőgazdasági gépesítés és a vegyszeres gyomirtás. Figyelem­mel kísértük a foglyok i várbe­li és életkor szerinti összetéte­lét is. • Sikerült a célt elérni? — A múlt vadászidény mér­lege még nem készült el, azon­ban már így is elmondhatom, hogy sikeres volt. Bár a kedve­zőtlen időjárás gyakran akadá­lyozott bennünket, a tervet tel­jesítettük, sőt itt-ott túlteljesí­tettük. A vadhúsexport terén is jelentős eredményeket értünk el. A vadászszövetség tagjai Ausztriába, az NSZK-ba és más nyugati országba 20 000 nyulat, 3500 fácánt, 150 őzet és 20 szarvast szállítottak lelőtt ál­lapotban. Ezzel népgazdasá­gunknak mintegy 30 000 dollárt szereztünk. Ezenkívül élő va­dat is exportáltunk, mégpedig mintegy 15 000 nyulat, 5000 fog lyot és 3000 fácánt. Hogy ez mit hozott, nem tudom még, de elég ha elmondom, hogy egy élő nyúlért 70—80 kilő naran­csot hozhatunk be. A járások közül a legeredményesebb a ga­lántai volt. • Persze, a vadakat nem­csak lelőni, hanem etet­ni is kell. .. Ez így igaz, hisz a vadakról való kellő gondoskodásnak kö­szönhetjük idei eredményein­ket. Sajnos azonban, hogy a va­dak gondozását még nem min­den vadásztársulat végzi jól. A nyulak — mint ismeretes —, há éhesek, lerágják a fák kér­gét kárt tesznek a szőlőben. Éppen ezért nem lehet beérni azzal, hogy van takarmányka­zal a (tatárban, hanem etetni is kell őket. Különösen vonatkozik ez Csallóközre. • Az orvvadászok nem tet­tek kárt a vadállomány­ban? Mint minden évben, most is garázdálkodtak az orvvadászok. Remélhetőleg az orvvadászatot rövidesen nem kihágásnak, ha­nem bűntettnek fogják minősí­teni, annál is inkább, mert ezek a „lesipuskások" jogtalanul vi­selnek fegyvert. A határban kó­száló kutyák is sok kárt okoz­nak. Sok vadász szintén tete­mes kárt tesz a vadállomány­ban azzal, hogy engedély nélkül ejt el vadat saját szük­ségletére. Határozottan állítha­tom, hogy ezektől félek a leg­jobban, mert egyáltalán nem csekély az a pusztítás, amit a vadállományban végeznek. A ne­velőmunka terén tehát még nem értük el a szükséges eredményt. • Kelet-Szlovákia vadállo­mánya nem a legjobb. Mit tesznek itt a jobb helyzet érdekében? — Célul tűztük ki a kassai, az eperjesi, a nagymihályi, a tő­keterebesi járás vadállományá­nak feljavítását. Eredményt itt csakis úgy érhetünk el, ha a vadorzás és a káros vadak, a ragadozó állatok ellen felvesz­szíik a küzdelmet. A tavasszal mintegy 100 000 mérgezett to­jást rakunk ki. Sajnos, a vadá­szok a káros vadak pusztítását két okból hanyagolják el. Egy­részt azért, mert nehéz vadász­töltényhez jutni, másrészt, mi­vel egy vad elejtéséhez kb. 3 töltény szükséges. Ha figyelem­be vesszük azt a tényt, hogy egy töltény 2,90 koronúba ke­rül, akkor érthető, hogy például varjúra nem pocsékolják tölté­nyeiket. Igen Jő és kívánatos volna, ha végre Szlovákiában is lenne egy vadásztölténygyár. • A vadász nemcsak a hú­sáért, hanem a trófeáért ls vadássza a vadat... — Igen, és örömmel mondha­tom, e téren is egyre jobb ered­ményeket értünk el. Október­ben Brnóban lesz egy orszá­gos kiállítás, amelyen a vadá­szok bemutatják a szarvasagan­csokat, vaddisznóagyarakat, a ragadozó vadak koponyáit, egy­szóval a trófeákat. Ez előké­szület lesz egy hasonló jellegű budapesti nemzetközi kiállítás­ra. Éppen ezért szeretném fel­hívni a vadászszövetség tagjait, hogy ne titkolják el a tulajdo­nukban levő trófeákat, hanem jelentsék be azokat a kiállítás­ra. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából lö­vészemlékversenyt rendezünk, amelyen részt vesznek a szocia­lista országok vadászainak kép­viselői is. Az idén ünnepeljük meg a vadászszövetség megala­kulásának 50. évfordulóját is. • Beszélgetésünk során em litette, hogy a nevelás te­rén sok a pótolni való. Ugyanakkor magyar nyel­ven nem jelenik meg egyetlen vadászati szak folyóirat sem. Nem okoz ez hátrányt? — Kétségtelen, hogy ez gon­dot okoz, hisz a szomszédos Ma­gyarországról behozott szaklap más szemszögből foglalkozik a problémákkal, mások az előírá­sok is. Űgy terveztük, hogy a halászok és vadászok szaklap­jában magyar mellékletet adunk ki. Ehhez azonban 8—7000 elő­fizetőre volna szükség. A Szlo­vák Vadászszövetség járási bi­zottságalt utasítottuk, készítse­nek járásukban felmérést. A du­naszerdahelyi járás mindeddig erről nem küldött be jelentést. A többi 12 magyarlakta járás összesített jelentése alapján csak 741-en fizetnék elő az em­lített lap mellékletét. Most nem tudjuk, hogy csakugyan ilyen csekély az érdeklődés, vagy a járási bizottságok végeztek-e felületes munkát. NÉMETH JÁNOS ÉljHzahui tnentöszolgé In t 1970. II. 14. E gy traktor áll .meg a lo­sonci kórház előtt. Bo­rostás állú, alacsony ember száll le róla, és az éjszakai mentő­szolgálat felé siet. Az innen 17 kilométernyire fekvő Lipovany községben lakik a traktoros. Próbálgatta jó ideig a telefont, de az nem működött. A szövet­kezeti irodából sem telefonálha­tott. Tizennégy éves fiának a láza azonban egyre emelkedett, s már nem tudta, mitévő legyen. Felkapott a traktorra és behaj­tott Losoncra orvosért. Mária MataSková, a szolgála­tos nővér felvette az adatokat és ellátta jó tanáccsal a trak­torost: borogatást és acylpirint a gyereknek, a doktor rövidesen jön, legyen nyugodt. A doktor most Euboriečkán van, vagy 30 kilométerre. Közben telefonhívás Rapp községből. Baleset, valaki bal­tával levágta az ujját. Ide men­tőautót küld a nővér, hozzák be a sebesültet, a sebészeten kezelésbe veszik. A másik men­tőautó indul. Ilyenkor, influen­za-járvány idején két mentőau­tó és egy orvos teljesít szolgá­latot. A kocsi kifut és egy fia­talemberrel jön vissza, aki nem levágta, hanem bevágta az uj­ját és egy kis jóakarattal az ép­pen Induló busszal is bejöhe­tett volna az orvoshoz. De hát, ha van mentőszolgálat... Sike­rül lekésnie a visszamenő busz­ról is, s utazik még egyet a mentővel. .. — Tudja — meséli a nővér —, ezt már megszoktuk. így van ez gyakran a „nagy" lázakkal is. Telefonon mindig két fokkal magasabb a láz, mint az orvos érkezésekor. De kimenni köte­lességünk, mert távolságra nem lehet rendelni. A múltkor is hasfájásra panaszkodtak telefo­non. Ilyesmiért mégsem szokás zaklatni a mentőt. De kikérdez­tem részletesen, hol, hogyan fáj és vakbélgyulladásra kezd­tem gyanakodni. Küldtem a mentőkocsit. Az utolsó percek­ben került sebészkés alá a be­teg.. . Ismét cseng a telefon — ideg­roham orrvérzéssel. Majd 40 fo­kos lázt jeleznek innen, Lo­soncról és még egy lázas meg­betegedést a szomszéd faluból. Megérkezik az orvos, dr. Pavel Hermán, a losonci IV. körzet orvosa, a mai szolgálatos. 17 órától másnap 7Mg tartja a szol­gálatot. Ma hatvan influenzás betege volt a rendelőben. Most a továbbiak jönnek — éjszakai szolgálatban. Az idegrohamos leányt közben behozták a kórházba, úgyhogy kiszállásra maradnak az „inf­luenzák". Indulás! Varga Gyula sofőr a síkos éj­szakába indítja Skodáját. Elő­ször a traktoros kisfiát vesszük útba. Az éjszakában ködfoszlá­nyok úsznak az úttest felett, sí­kos, jeges, döcögős az út. Éj­félre jár már az idő. A falvak, amelyeken áthaladtunk, korom­sötétek. Közben megtudom a gépkocsivezetőtől, hogy egy éj­szakai műszakon 150, de néha több kilométert ls lefut. Ö csak esti tíz órától van szolgálatban reggelig. Az orvos is reggelig szolgála­tos, de nyolc órakor már ott sorakoznak rendelője előtt a be­tegek. 13 óráig rendel, járvány­kor tovább is. Azután beteglá­togatás. Háromszor egy hónap­ban éjszakai szolgálat. Neki nem jár szabad idő éjszakai szolgálat után ... A beteg házát arról ismerjük meg, hogy csak itt világít az ab­lak a faluban. A nagyszemű fiúcska valóban nagyon lázas. Penicillin, tanácsok. A hálás traktoros almával kínál. Két zsebre való almát „kerestem", mert engem ts orvosnak né­zett ... Vissza a fagyos éjszakába. Az orvos napi gondjairól mesél. 4500 saját és 1000, más körzet­ből neki utalt lakos tartozik hozzá. 2500-ről jól lehetne gon­doskodni, az egy jó körzet len­ne. De ennyi? Rengeteg. A múlt hónapban Í900 betege volt, na­ponta átlag 96. Legalább 40 or­vos kellene még a járásba. A visszaélésekre panaszkodik. Sen­kinek nem jut például eszébe, hogy egy tüdőröntgen 80 koro­nába kerül... Meg azok a szö­vetkezetek! Ilyenkor, télidőben egyenesen jól jön nekik, ha sok a beteg, mert a betegjáradékot a szakszervezeti tanács fizeti és ennyivel is több marad a szö­vetkezeti kasszában . .. Meg né­ha csak azért hívnak orvost az emberek, mert úgy tűnik, hogy lázas a gyerek, de nincs otthon hőmérő ... Mérje meg az or­vos! Ne feledjük, nagy körzet a losonci: Podkriváö 40 kilomé­terre van innen és a tanyákra sok helyütt autóval fel sem le­het kapaszkodni... Több kolléga beteg, sokat he­lyettesítünk. Látja, mennyire náthás vagyok ... Azt hiszi, oda merek állni az igazgató elé, engedjen otthon maradnom? Ilyenkor? Eszembe sem jut. Hat zsebkendőt hordok magamnál. É jfél után csökken a hívá­sok száma. De voltak olyanok is, akik már napközben betegek voltak, csak nehezük­re esett bemenni a túlzsúfolt váróterembe ahol „még össze­szed valamit az ember", és in­kább éjszaka kihívják az or­vost ... Ez éjjel kevés „átejtés" volt. Többnyire influenza, ma­gas láz, légcsőhurut, angina, megfázás. Két baleset is. — Nyugodt szolgálat volt, nem panaszkodhatok — kommen­tálja az orvos az átvirrasztott éjszakát. Én pedig zsebkendőm­höz nyúlok. Hideg volt a mentő­kocsiban. Otthon majd megmé­rem a lázamat. VILCSEK GÉZA -Ö J FILMEK­• ••••••••••••••• KALAPÁCS BOSZORKÁNYOKK Á (cseh) Otakar Vávra valamennyi filmjét mindig rendkívüli vára­kozás előzi meg. Joggal mond­ják, hogy művel kinematográ­flánkban határkövet jelente­nek ... A Kalapács boszorkányokra című filmje legtöbb müvéhez hasonlóan, irodalmi műre, Vác­lav Kapllcký ismert regényére támaszkodik. A regény azonban számára inkább indíték, inspirá­ció volt. Maga is úgy nyilatko­zott, hogy a szövegkönyv, me­yet Ester Krumbachovával együtt készített, Kaplický regényéből mai összecsapása alkotja. Laut­irér az a férfi, akí a barokk korszak műveltjeit mindenkép­pen felülmúlta, aki azonban hu­manista nézeteiért életével fi­zet, mert az inkvizítor veszedel­mes, és az általa szított gonosz erők már túlságosan elhatalma­sodtak ahhoz, hogy felettük az igazság és a jog győzelmet arat­hasson. Ez tehát Vávra müvének alap­gondolata, melyet a művész leplezetlen iróniával tár fel. A film ugyanis iszonyatos ellent­mondással végződik: az embe­A film egyik jelenei < született, de „miután legjobban a boszorkányperek gépezete ér­dekelt, betekintettem a régi, devonatkozó írásokba és ameny­nyire csak lehetett, kirekesz­tettem a kigondolt, epikus ré­szeket. A végső filmszöveg túl­nyomó részben már csak a régi per jegy zetekbőt, a hazánkban lezajlott legutolsó boszorkány­perekben folytatott levelezésből vett szövegét tartalmazza ..." Mit ls akart Vávra kiemelni ebben a filmben? Az emberi ke­gyetlenség, a közömbösség lég­körét, melyben lehajlik ez a bor­zalmas esemény. A legkiemel­kedőbb szerepet éppen Bobling, az inkvizítor, az átlagon alu­li férfi játssza, akinek ha­lalma és magabiztossága a pe­rek elhatalmasodásával arány­ban növekedik, majd végül tel­jesen ura lesz az emberek gon­dolkodásának, mindenütt félel­met, kölcsönös bizalmatlansá­got, megvetést hintve szét. Bobling a maga módján a ki­csinyesség és a gonoszság gé­niusza; olyan ember, aki részé­vé vált ennek a borzalmas gé­pezetnek, melyet tudatosan és tudat alatt szolgál. A film tengelyét az inkvlzí­tornak az ellenfelével, Lautner felvilágosult dékánnal való drá­rek százainak máglyahalálával — és azzal a tömör megállapí­tással, hogy „az edelstadti Bob­ling úr békességben és jó mód­ban, később meg ls Aösiilve ma­gas kort élt meg..." E nyil­vánvaló gúnyt heiyesen a film alkotójának a rossztól és Igaz­ságtalanságtól való iszonyodá­sa kinyilatkozásaként kell ér­telmeznünk. A Kalapács boszorkányokra című film művészileg igényes mű. Sikeréhez kétségtelenül hozzájárult Vávra munkatársai­nak igyekezete is. Mőr említést tettünk E. Krumbachová társ­szövegíróról, az operatőr pedig josef Illik volt. A színészek so­rában első hely illeti meg Vla­dimír Smeral nemzeti művészt (Bobling), aki Josef Kemrral (Ignác írnok) az embertelenség­nek mintegy kafkai ikerportré­ját alkotja. Utána következik Elo Romanöík, a nemes, hasz­talanul küzdő Lautner, továbbá Lola Skrbková Maryna koldus­asszony szerepében. A film al­kotói és a színészgárda egy ba­rokk-kori, minden jelenetben monumentális, komor hangolá­sú művet hoztak létre, mely min­den tragikuma ellenére az em­berségesség, az igazság dicsőí­tése. (sv -) Kulturális hírek • SZÍNHÁZI dokumentációs központot alapított a lyoni egyetem Roger Planchon veze­tesével. Az anyagot ideiglene­sen az egyetem könyvtárában helyezik el, amíg felépül a színházi kutatóintézet és a hozzá tartozó színházterem. • A WASHINGTONI Fehér Házban — állítólag Nixon öt­lete nyomán — karácsony óta színházi előadásokat tartanak a ház keleti termében. Az elő­adásokat természetesen a há­ziak látogatják, s az első mű­sort a Bob Hope Varieté művé­szei állították össze. • THX 1138 a címe annak a tudományos-fantasztikus film­nek, amelyben az egykori Tar­zan-filmek főszereplőjének fia, Wohny Weissmüller bemutatko­zik. • KORMÁNYINTÉZKEDÉSE­KET hoznak az amerikai tévé­filmek erkölcstelenségének megfékezésére — jelentette ki Dean Blrch, az amerikai táv­közlési bizottság elnöke. Bizott­ságot hoznak létre, amely az ilyen filmeket megbírságolhatja és be is tilthatja. • A NEMZETEK SZÍNHÁZA április 15-én nyílik meg Párizs­ban. Az előadásokat az Odeon Színházban tartják. • SZAKFOLYÓIRATOKNÁL meglehetősen ritka jelenség az utánnyomás. De a nemzetközi hírű angol zenei folyóirattal, a Tempóval most mégis megtör­tént: tavaly tavaszi magyar szá­ma teljesen elfogyott, mezért most utánnyomás készül belő­le.

Next

/
Thumbnails
Contents