Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-13 / 37. szám, péntek

Hogyan készítik elö a fcgkönyvcserét a dunaszerdahelyi járásban? Ketten egy kérdésről A párttagok tagkönyvcseréjévii kapcsolatos kérdéseket a napokban vitatják meg a járási pártbizottságok. Stefan Ferenczei elvtárssal, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság vezető titkárával, és Paksi László szervezési titkárral beszélgettünk el. Arra kértünk választ, hogyan valósítják meg a CSKP Központi Bizottsága levelében kitűzött elveket a gyakorlatban, miként készíti elő a járási pártbizottság a tagkönyvcserét? — A Központi Bizottság levele elméleti alapot nyújt a tagkönyvcseréhez. Nagyon világosan kifejti azt is, hogy miért szükséges ez a csere, milyen célt -szolgál. A pártot ki kell vezetni a válságból, vagyis a marxizmus—leninizmus alapján fel kell újítani a párt egységét, fokozni kell akcíóképességét; s megszilárdítani vezető szerepét az irányítás valamennyi fokán és a társadalmi élet minden területén. Mindezt nem lehet hónapok alatt megvalósítani. Tudjuk, a párt és a társadalom konszolidálása hosszú folyamat. Ezen folyamat lényeges állomása a tagkönyvcsere. — Pártbizottságunk e kérdés megvitatásánál a reális tényeken alapuló megismerésből indult ki. Ismerjük a járásban a politikai helyzetet. A pártbizottság tagjainak döntő többsége már hosszú évek óta tölti be e tisztséget, személyes kapcsolatuk van egy egész sor alapszervezettel. Dolgoztak 1968 januárja előtt, megértették a januári változások társadalmi szükségszerűségét, de tudtak helyesen tájékozódni, nem tévesztették meg őket a hangzatos jelszavak. A járási pártszerv többször is felhívta a felsőbb szervek figyelmét a negatív jelenségekre, láttuk és éreztük, hogy a párt által elindított demokratizálódási folyamatot, a múlt hibáinak őszinte feltárását egyesek tudatosan kihasználják, kétségbe vonják a párt vezető szerepének létjogosultságát, ellentéteket szítnak a nemzetiségek között és szovjetellenes hangulatot keltenek. Elítéltük e jelenségeket, nem engedtünk teret a jobboldali opportunista megnyilvánulásoknak. Tények igazolják, hogy a járási pártszerv megőrizte a járásban a párt vezető szerepét. Természetes, egyes „progreszszív" újságírók maradiaknak, a fejlődés kerékkötőinek bélyegeztek, majd augusztus 21-e után az áruló nevet is kiérdemeltük. — Mindezt csupán azért elevenítjük fel, hogy érzékeltessük a politikai helyzet alakulását, ami sok vonatkozásban eltér a más járásokban tapasztalt helyzettől. E tény tudatosítása nagyon lényeges. Mi az országos viszonyokhoz hasonlítva úgy ítéljük meg helyzetünket, hogy bizonyos előnyre tettünk szert a konszolidációs folyamatban. Ez a megállapítás nem jelenti azt, hogy elégedettek vagyunk önmagunkkal és a jelenlegi helyzettel. Mint minden más, ez az előny is relatív. Annyi viszont tény marad, hogy a járási pártbizottság az elmúlt év őszén nagyon következetesen feldolgozta a CSKP KB májusi határozatát. S a helyzet mérlegelése után olyan határozatot fogadtunk el, hogy beszélgetünk minden egyes párttaggal. A plénumtagokból, az aktivistákból és a pártelnökökből alakítottunk bizottságokat, s ezek az elvtársak az elmúlt három hónap alatt szinte felbecsülhetetlen munkát végeztek. Beszéltek a párttagokkal munkájukról, az állásfoglalásukról, a párthoz való kapcsolatukról. Ennek alapján rövid jellemzést készítettek minden elvtársról. Ezt a munkát az alapszervezetek 95 százalékában elvégezték. Az említett értékeléseket alapanyagként felhasználjuk a tagkönyvcserénél. — Szeretnénk megemlíteni, hogy a járási pártszerv 2—3 alapszervezet kivételével az alapszervezetekre bízza a párttagok értékelését. Vagyis az alapszervezet által javasolt elvtársak beszélgetnek a párttagokkal és értékelik munkájukat. Nem az a célunk, hogy megbélyegezzük az embereket, hanem az, hogy lehetőséget adjunk a megtévesztetteknek hibáik beismerésére és annak bizonyítására, hogy méltók a párttagságra. Az elmúlt két évben minden párttag bizonyítványt állított ki a párt iránti viszonyáról. Természetes, hngy nem csak ezt az időszakot, hanem egész életét és munkáját figyelembe kell venni az értékeléskor. Kiindulva a járásban levő politikai helyzetből, ahol lényegében egységesek maradtak a pártszervezetek, nem ingott meg a vezető szerepük — nagyon fontos, hogy a megtévesztett egyszerű párttagban ne ellenséget lássunk, hanem azt igyekezzünk elérni a tagkönyvcserét megelőző beszélgetéseken, hogy felszámoljuk a párttagok passzivitását, mert igényes feladatainkat csak szilárd, akcióképes alapszervezetek képesek biztosítani. A félroértések elkerülése végett hangsúlyozom, nem hirdetünk „általános" megbocsájtást mindenkinek. A felelősség mértékét és fokát a párttag beosztása, műveltsége, a múltbeli magatartása, önbírálatának őszintesége szabja meg. — Még egy tényt említenénk, ez szintén jellemzi helyzetünket. A felsőbb szervek beleegyezésével járásunkban, mint az előző években, most is megtartják évzáró taggyűléseiket a pártalapszervezetek. Erre azért került sor, mert úgy látjuk, semmiféle objektív ok nem gátolja, hogy e téren is érvényesítsük az alapszabályzatot. Az évzáró gyűlések bizonyos mértékig mindig aktivizálták a pártszervezeteket. Tudjuk, milyen országunkban a politikai és gazdasági helyzet. Az emberek sok mindent nem értenek, magyarázatot várnak. A Központi Bizottság most foglalkozott a gazdasági kérdésekkel. Határozatot fogadott el, amit elsősorban nekünk, kommunistáknak' kell teljesíteni és a pártonkívülieket is megnyerni e feladatok teljesítésére. Az évzáró gyűléseken — ezek a szervezetek többségében több mint fél napig tartanak — igen alaposan megvitatják szövetkezetük, üzemük gazdasági feladatait. Nagyon konkrét határozatokat fogadnak el a feladatok biztosítására. Vagyis a kommunistáknak lehetőséget adtunk, hogy megismerjék a problémákat, és a feladatokat helyesen magyarázhassák munkatársaiknak. Ha nem tartottunk volna évzáró pártgyűléseket, ezt a lehetőséget elszalasztottuk volna. De így most már nem kell felaprózni az erőnket, nagyobb gondot fordíthatunk a tagkönyvek cseréjére. — Annak ellenére, hogy a jelen időszakban csupa sürgős, hogy ügy mondjuk: napi feladatokat kell megoldanunk, nem feledkezünk meg a távlati célokról sem. Itt elsősorban a fiatalok nevelésére, a pártszervezetek utánpótlására gondolok. Járásunkban alacsonyabb a szervezettség, mint a kerület nyugati járásaiban. E tény történelmi és szociális okait jól ismerjük. Ügy látszik, a két évtized rö»vid idő volt ahhoz, hogy az arány helyreálljon. Ennek ellenére a jövőben sem „toborzunk", hanem nagyon körültekintőn válogatjuk ki azokat a fiatalokat, akiket párttaggá akarunk neV8l

m- CSETŐ JÁNOS Nincs szó a bérek befagyasztásáról Inflációellenes gazdasági intézkedések • Kevesebb munkaerővel termeljünk többet • A munkatermelékenységnek a béreknél gyorsabban kell növekednie • Új hirdetmény a láthatáron É A kötelező bérlimit és a gazdasági eredmények B Szigorúbb ellenőrzés B Szankciók Aki egy kicsit is gondolkodik, annak feltétlenül tudnia kell, hogy a semmiből aligha vehetünk el egy csipetnyit is. Érthetetlen, hogy a vállalatok, az üzemek és az intézmények vezető dolgozói nem voltak tisztában ezzel a kézenfekvő igazsággal. Csak ezzel magyarázható, hogy noha már a verebek is régen a munkaerőhiányról csKpelnek, a múlt év első három negyedére mégis további 511400 dolgozóval többet igényeltek. Ha tekintetbe vesszük, hogy a munkaerők száma 1969-ben a természetes szaporulat folytán mintegy 100 ezerrel növekedett, akkor nem nehéz kiszámítani, hogy ötször annyi dolgozót követeltek, mint amennyi rendelkezésünkre állt... Ezekről a problémákról beszélgettünk Pŕemysl Tomášek mérnökkel, a szövetségi munkaügyi és népjóléti miniszter első helyettesével. B Mennyire tehető a szocialista szektorban foglalkoztatottak száma és mely ágazatokban dolgoznak a legtöbben? — Az efsz-ek és a kisipari vállalatok dolgozóin kívül 1969. első három negyedében .kb. 5 millió 400 ezer dolgozót foglalkoztatott a szocialista szektor országos viszonylatban, vagyis mindössze 80 ezerrel többet, mint 1968. ugyanezen időszakában. Sajnos azonban, e munkaerőgyarapodás nem anynyira az iparban és az építészetben, tehát ott volt észlelhető, ahol a legnagyobb szükség van a dolgozókra, mint inkább a szolgáltatásokat nyújtó vállalatoknál, ott, ahol a kihasználatlan tartalékok folytán a helyzet nem annyira égető. Szlovákiában a körülmények valamivel kedvezőbbek voltak, azonban az ő cipőjük másutt szorít. A munkaerőben ugyanis nem volt oly nagy hiány, mint Csehországban. Ennek a körülménynek volt köszönhető, hogy nemcsak az aránylag tetemes számban „beérett" serdülőkorúakat sikerült elhelyezni, de ezen túlmenően mintegy 5000 dolgozó (főleg nők) keresett munkát. Ezekkel az aránytalanságokkal magyarázható a kor_ mány több intézkedése, melyeknek célja, hogy a vállalatok és az intézmények hatékonyabb munkával küszöböljék ki a fogyatékosságokat. * ® Hogyan biztosítható e követelmény teljesítése? — A legfejlettebb ipari államok közgazdászainak az utóbbi öt év folyamán szerzett tapasztalatai arra mutatnak, hogy gazdaságosabb irányítással és a munkaerők képességeinek célszerűbb kihasználásával rendkívüli eredmények érhetők el a termelés fokozásában. És minthogy „a jó példa ragadós", miért ne okulhatnánk tapasztalataikon, miért ne sikerülhetne nekünk is? A munkaerők létszámának növelése helyett gazdasági vezetőink a jövőben nagyobb felelősségérzettel és hozzáértéssel ugyancsak jó eredményeket mutathatnak fel. Hiszen bizonyos — főleg a konszolidációs folyamatnak köszönhető — javulás már a múlt év harmadik negyedében is észlelhető volt. Kevesebb munkaerővel, az iparban pl. 6,3 százalékkal, az építészetben pedig 7,2 százalékkal növekedett a termelékenység. De ez csak a kezdet, mert az eredményekkel mindaddig nem lehetünk elégedettek, amíg a termelékenység a béreknél legalább 2—2,5-szer gyorsabban nem növekszik. Persze, az építészetben sem A d tinaszerdahelyi baromfifaldnlgyz i i • " : l3t szállított a sívilágbajnokság alkalmából a Magas-'í'áfrába. Felvételünkön P.'ithe Júlia és Bíró Júlia osztályozzák az árut nagyság és súly szerint. (B. ťaikovte felv. — CSTK) sikerült még az ismert fogyatékosságokat kiküszöbölni. Sőt... a be nem fejezett építkezések száma továbbra is emelkedett ... A múlt év harmadik negyedében a beruházási költségek 16 százalékkal tettek ki többet, mint 1968. ugyanezen időszakában. B Ettől eltekintve azonban a bérek lényegesen emelkedtek ... — Igen, sajnos, ez így igaz. A munkabérek növekedésének az üteme az utóbbi két esztendő alatt a tervvel ellentétben megkétszereződött. De ne beszéljünk arról, mi volt 1967-ben és 1968-ban. Tisztább képet kapunk, ha csak az 1969. évi helyzettel foglalkozunk. Míg az év első felében a bérek átlagosan 9,3 százalékkal emelkedtek, az év utolsó 6 hónapjában ez az emelkedés alig érte el az 5,7 százalékot. A javulás tehát ezen a téren is szemmel látható. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a múlt év második felében az iparban és az építészetben is sikerült az átlagbérek növekedését megfékezni, úgyhogy a bérek és a munkatermelékenység közötti arány 5,7:6,4 volt a termelékenység javára. Ám a hibák továbbra is hibák maradtak: a hangsúly még mindig a bérek szociális funkcióján volt, a nivellizáció virágzott és a jobb munkaeredményekre ösztönző egyszeri pénzjutalmak sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ne csodáljuk hát, hogy a múlt év első 9 hónapjában az ország egész népgazdaságában munkabérek fejében 90 milliárd koronát fizettünk ki. Minthogy ezt a tarthatatlan álalpotot feltétlenül meg kell szüntetnünk, az idei állami terv országos viszonylatban az átlagos bérnek csupán 2,6 százalékos emelkedésével számol, tehát az utóbbi két évi helyzettel szemben mintegy a felére csökkenti a bérek emelkedésének ütemét. Míg tehát az árak esetében átmeneti befagyasztásukról van szó, a bérek befagyasztására a terv nem gondol, csupán emelkedésük ütemének lassítását tartja fontosnak. A terv ezzel az intézkedésével párhuzamosan a nagyés a kiskereskedelmi árak, valamint a piac stabilizálásával igyekszik biztosítani népgazdaságunk egészséges fejlődését. 9 Miért nem szabályozzák a béreket gazdasági eszközök (pl. adórendszer

j segítségével? — Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ez aligha volna eredményes, mert a legtöbb vállalat ma elegendő jövedelemmel rendelkezik ahhoz, hogy magasabb béreket is fizethessen és ezen felül még az előírások megszegéséért kirótt pénzbírságokat is van miből fedezniük. 0 Milyen elvek alapján várható a bérek szabályozása? — A Munka és Népjólétügyi Minisztérium már kidolgozta az erre vonatkozó hirdetménytervezetet, melyet a legközelebbi napokban hozunk nyilvánosságra. A hirdetmény abból az elvből indul ki, hogy meg kell akadályozni, hogy ugyanazért a munkáért más-más bért kapjon a dolgozó a szocialista vállalattól, mint a szövetkezettől. Ez azt jelenti, hogy a bérekben mutatkozó különbségeknek nem a dolgozók egyes kategóriái (pl. a munkások és technikusok ) között ke)l megnyilvánulnak, hanem az egyes Itategóriákon belül, a jó és a rossz dolgozók között. Minden vállalatnak be kell tartania ezentúl a számára megállapított kötelező bérlimitet, mely a tervezett, illetve elért gazdasági eredményektől fog függni. Minthogy azonban az év folyamán az összteljesítmény, tehát az összbérek is változnak és ennek következtében azok egymáshoz fűződő viszonya sem maradhat egyforma, (szabadságok, idénymunkák, új termékek bevezetése stb. miatt), a kötelező bérlimitek az egyes negyedévekre differenciáltan lesznek szétírhatók. Természetesen a vállalatok és a szervezetek bizonyos tartalékokat biztosíthatnak maguknak. B És ha valamelyik szervezet túllépi a kötelező bérlimitet? — Ebben az esetben a felsőbb szerv a szervezet és természetesen igazgatója ellen is az előírások megszegésének arányában — tehát semmi esetre sem gépiesen — anyagi szankciókat köteles érvényesíteni. Ez azt jelenti, hogy a felsőbb szerv mindenekelőtt elrendeli a kötelező limit betartásának havonkénti rendszeres ellenőrzését és felszólítja a pénzintézetet, szigorítsa meg a hitelnyújtás feltételeit. Ám ha minden kötél szakad, mert egyik vagy másik vállalat az ellenőrzés ellenére sem hajlandó jobb belátásra térni és a limit lényeges túllépésének a veszélye fenyeget, akkor a felsőbb szerv a legszigorúbb szankcióhoz folyamodhatik: a vállalatot megfosztja jogától, hogy bankszámlájával korlátlanul rendelkezzék. De olyan szaknciókat is bevezetünk, hogy a kötelező bérlimit túllépéséért pótadót vetünk ki. Ebben az esetben a vállalatok gazdasági eredményeiket, azokat a forrásokat lesznek kénytelenek megrövidíteni, amelyek egyébként a jutalomalap, esetleg más alapok céljaira szolgálnának. 9 Még milyen korlátozó intézkedések vannak készülőben a bérekkel kapcsolatban? — Amint már mondottam és ismételten hangsúlyozom, nincs szó a bérek befagyasztásáróL Emelkedésük ütemének csökkentésével csak azt akarjuk elérni, hogy a gazdasági szervezetek racionálisan, tehát forrásaik kihasználásával és a dolgozók munkájával biztosított megtakarításokkal teremtsék meg a bérek emelésének a feltételeit. Mert a béremeléseknek feltétlenül arányban kell lenniük a termelékenység növekedésével. Ez a céljuk további korlátozó intézkedéseinknek is, melyeknek egyike pl. a gazdasági eredményekben való részesedés korlátozása. Ez a részesedés a bérek és a teljesítmények, illetve a további feladatok közti aránytalanságok elkerülése érdekében csak a megállapított feltételek teljesítésével lesz kifizethető. B Mi történik, ha pl. a szakágazati igazgatóság teljesíti ugyan feladatait, ám alsóbb szerveinek tevékenysége nem kielégítő? — Természetesen nem elegendő, hogy csak a szakágazati igazgatóságok dolgozzanak az előírásoknak megfelelően. Érdekeltekké akarjuk tenni őket abban, hogy vállalataik is pontosan teljesítsék feladataikat. Ezért, ha csak egyik alsóbb szervük is nem éri el a várt eredményeket, akkor a szakágazati igazgatóság dolgozói már nem kaphatják meg részesedésüket. O Hogyan összegezhetnénk az elmondottakat? — Intézkedéseinkkel, melyek őszintén szólva nem tekinthetők népszerűeknek, de sajnos, elkerülhetetlenek, az állami terv szerepének megszilárdítására és a gazdaságirányító szervek jogkörének bérpolitikában való kiterjesztésére törekszünk. A bérek hatékonyabbá tételével igyekszünk rendet teremteni a népgazdaságban, hogy a kezdeti javulást fokozatosan a sikeres konszolidálódás kövesse. KARDOS MÁRTA