Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám, csütörtök

A régi bolgár művészet A sápadt aranyháttér szelíd fényéből átszellemült arcú szentek, próféták, angyalok alakja tűnik elő a Nemzeti Galériában, az óbolgár művészet tárlatán. Több mint hat évszázad művészi fejlődését és színvonalát, s az egyes korszakok jellegzetességeit tárják elénk. A Bolgár Népköztársaság múzeumaiból, templomaiból és kolostoraiból szerető gondossággal, tudós alapossággal összeválogatott anyag elmúlt korok világnézetére, lelkiéletére vet fényt. Mint minden művészet, az óbolgár is valamilyen hagyományban, éspedig a bizánciban gyökerezik. Bizánc sokrétű, színes művészete több szomszéd birodalom hatásának sajátos ötvözetéből virágzott ki. Festészetében szigorú szellemű, liturgikus rendszer alakult ki. Bulgária mozgalmas történeti múltjának élénk művészi tevékenységére a huszadik századi régészeti kutatása vet fényt. Ezt az országot az archeológia klasszikus földjének tartják a feltárt becses és gazdag leletek alapján. A fenti reprezentatív kiállítás anyaga hat csoportra oszlik. Első helyen állnak az ikor »k. 1909-ben találtak rá a kilenc vagy tizedik századbeli festett kerámiára, amely Szent Teodor áhítatos, komoly, dicsfénytől övezett fejét művészi erővel ábrázolja. Ez a legrégibb eddig ismert bolgár ikon. (Itt egy másolata szerepel.) Lenyűgöző hatású a 13. századi Krisztus Pantokrátornak (a mindenség ura) elmélyült egyszerűségében méltóságteljes alakja. A temperával fára festett ikonok bizonyítják, hogy tárgyválasztásukra, színvilágukra, figuráik arányaira milyen döntő hatással volt a bizánci szellem. Ám ennek ellenére sem váltak a nagy példa szolgai utánzóivá. A hivatalos Kánon szerint fogalmazott, a bizánci irányzatot követő 10. századi művek ünnepélyes stílusán, a 12. századiak átszellemített formáin is erőteljesen érvényesül a bolgár nép sajátos világlátása, és a helyi színezet. A festők zömben szerzetesek, kik az egyház megbízásából feladatuk befejezése után egyik kolostorból a másikba vándorolnak. Időnként tanítványokat is vesznek maguk mellé, s olykor csoportokba tömörülnek. Sok a munkájuk, mert egyes bőkezű uralkodók s bojárok hatalmuk és hitbéli buzgalmuk hangsúlyozásaképp számos ikont ajándékoznak a templomoknak s a monostoroknak. Különösen gazdag műtárgyakban az Athos-hegyi kolostor, ahol az ott élő barátok, de vándor piktorok is dolgoztak. A festők még a 15. században ls meggyőződésből s mélyen vallásos érzésből középkori szemléletűek. Nem követik az európai reneszánsz szabadabb felfogását, amely az „égieket" is emberként ábrázolta. Elmerülve a körülvevő látványban érezzük a régi görög mondás igazát: a festészet néma költészet. Mert színes, szép legendák, csodálatos látomások s drámai történések elevenednek meg gyönyörködő szemünk előtt. A Madonnák aggódó gyöngédsége, a Piéták határtalan fájdalmat kifejező vonásai, Krisztus és a szentek egyik kezének finom ívű, szimbolikus jelentésű gesztusa, a kupolás bazilikák vagy természti háttérből előtűnő angyalok lebegő mozdulatai mind egyéni meglátást, igaz érzést sugároznak. A próféták bölcs nyugalmú, jövőbelátó tekintetének, az Illés szekerét az ég felé ragadó tüzes paripáknak, a Szent Györgyök meseillusztrációként ható hősiességének megelevenítése mélységesen hívő lelkek és tehetséges művészek alkotásai. S mennyi finom dekorativitás és dús ornamentika! Fáradt kékek, fakó pirosak, komoly zöldek milyen összhangja csendül föl az arany vagy később azúr háttérből! Döbbenten állok meg a gyötrelmeket és megaláztatásokat elszenvedett negyven Szent Vértanú átérzéssel festett ikonja előtt. Mintha a fasizmus valamelyik megsemmisítő tábora egy jelenetének előrevetített képe volna. De a görcsös feszültséget itt a megtört csoport fölött a felhőkön trónoló Krisztus, s körülötte a mártírokra a túlvilágon váró aranykoronák látványa oldja föl. A 18. és 17. századi szervesen komponált, mértaniasan stilizált, határozottabb körvonalú figurákat mutató ikonokat pompásan faragott keret veszi körül. Díszítő elemei az életből ellesett növényi motívumok, fakadó, nyíló virágok, érett gyümölcsök, eleven állatfigurák. Festő és nép szépségszeretetét, ízlését, ékítési hajlamát jelzik. A 18. századi ikonok érzeJemAz idén először: szlovákiai magyar diáknapok Evek óta vajúdó problémát jelent, hogy a magyar nemzetiségű iskolásoknak nincs olyan országos fóruma, ahol a legtehetségesebbek számot adhatnak az iskolájukban folyó kulturális tevékenységről. Számtalan eredménytelen próbálkozás ellenére néhány lelkes pedagógus és más személy nem adta fel egy Ilyen rendezvény létrejöttének eseményét, s most kitartó munkájuk megérlelte az első gyümölcsöt: az idén első ízben rendezik meg a szlovákiai magyar diáknapokat. A diáknapok koncepciójáról, célkitűzéseiről és az egyéb tudnivalókról Kulcsár Tibor tanárnál, e rendezvény „szülőatyjánál" érdeklődtem. — A szakemberek, pedagógusok és a tanuló ifjúság körében, valamint az utóbbi időben a sajtóban is egyre gyakrabban felvetődött az a vélemény, hogy a magyar tanulóifjúság iskolán kívüli irodalmi tevékenységét rendszeresíteni és intézményesíteni kell. Az utóbbi hat-hét évben aláhagyott és teljesen szervezetlenné, hézagossá vált a magyar tanulóifjúság vetélkedő jellegű szavalás, prózamondás, irodalmi színpad stb. mozgalom. A verselő és prózamondó versenyek az elmúlt időben csupán véletlenszerűek voltak. A szlovák és a cseh tanulóifjúság számára területi rendezvények adnak lehetőséget (Wolkrova Polianka, Hviezdoslavov Kubín stb.), míg a hasonló jellegű magyar rendezvény a Jókai-napok, jellegénél és túlterheltségénél fogva nem adhat teret rendszeresen és kellő mértékben a magyar tanulóifjúságnak. Ezért szükséges, hogy a szlovákiai magyar diákok ilyen igényének kielégítésére létesüljön egy olyan rendezvény, mely fórumot adna az igényeknek és lehetőséget teremtene a rendszeres iskolán kívüli irodalmi tevékenység művelésére országos méretben. Ügy tervezzük, hogy ez a seregszemle minden évben más magyarlakta városban vagy községben kerül megrendezésre. Idén a szlovákiai magyar diáknapokra Érsekújvárott kerül sor, április közepén. A diáknapok fő rendezője és anyagi támogatója a Szlovákiai Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Szövetsége. A szervezéssel megbízott Illetékes pedig Kele Lajos, az ifjúsági szervezet dolgozója. A rendezvénnyel kapcsolatos mindennemű felvilágokiváltó szentjeinek fejét vert ezüstből készült, díszes glória koronázza. A 19. század elején a 485 éves török elnyomás után a bolgárok vlsszaszerzik nemzeti függetlenségüket. Ez az újjászületés kora. Minden téren lendületes fejlődés, s az egyházi művészet különböző ágaiban is intenzív tevékenyég észlelhető. Grafikáik a 18. a 19. században jó felkészültséget jelző fametszetek, egyházi naptárak. Felfigyeltető a samokovi iskola allegórikus felfogású Hét halálos bűn című lapja, melyet nyilván a gótika kőfaragóinak fantáziája ihletett. A monostorok csendjében dolgozó buzgó barátok művészi készségére, türelmére vallanak a bibliák és zsoltáros könyvek remekbe készült miniatúrái. Az evangéliumok ezüst- és arany fémdomborítású fedőlapjain hol barokkos pompájú trónra ültetik Krisztust, hol meg kínszenvedését vagy mennybemenetelét jelenítik meg erős expresszivitással. Az ötvösművészet nagy értékű remeke a rilal, bacskovi s több más kolostor és templom 17. és 18. századi oltárkeresztjei, melyeket filigránművű, ékköves ezüst és aranykeretek közé Illesztett miniatűr fafaragású Jelenetek, s a rekeszes zománc tompított kék, zöld színei ékítenek. A vésett figurális díszű kelyhek vagy nemesen egyszerű vonalúak, vagy arányosan tagoltak s csipkeszerűen áttört díszűek. A fantázia bőségét dicsérik az apró kovácsolt virágfűzéses, zománcos kancsók. A bibliai jeleneteket ábrázoló cizellált paténák, perselyek, szenteltvíz- és ostyatartók keleti pompájúak. Az egyházi öltözékek, stólák selyemszövetét arany-, és ezüstfonállal készült plasztikus hímzés borítja. A hasonló technikával készült liturgiái függönyökön mozgalmas, átlós kompozícióban jelenik meg Mária siratása, az Apostolok csoportja, türelmes kezek évekig tartó áhítatos művészi munkája. A bolgárok a fafaragásnak is mesterei voltak. A szárnyasoltárok pompás díszű ajtajait, az ikonosztázokon (a szentélyt a templomtól elválasztó fal) dú san egymás mellé helyezett ikonok kereteit, s a párkányt ritka technikai készséggel és kompozíciós biztonsággal oldották meg. J. Arp a művészetet „embertől született gyümölcsének nevezi. A régi bolgár mesterek sokrétű, kifinomult ízlésű, szemet-szfvet gyönyörködtető alkotásai valóban ilyen gyümölcsök. BÁRKANY JENÖNÉ sítással ő tud szolgálni az iskoláknak. — Milyen kategóriákból tevődik össze a verseny és kik vehetnek rajta részt? — A részletes felvilágosítást minden iskola igazgatósága megkapta, vagy a közeli napokban megkapja. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a diáknapokat iskolai versenyek előzik meg, melyeknek lefolyásáról a rendezőséget értesíteni kell a nyomtatványban megküldött címen és az ott meghatározott időpontig. A rendezvény egyébként négy fő ágazatra oszlik, vers-, illetve prózamondásra, irodalmi színpadok, valamint diákszínjátszók országos versenyére. Ezen belül a résztvevők életkora szerint még több kategóriát különböztetünk meg, ezeknek pontos leírása a szétküldött propozícióban megtalálható. Rendezvényünk érdekessége, hogy a vers és prózamondás országos seregszemléjére minden magyar iskola egy-egy képviselője jut el, tehát a döntő során bizonyos képet kaphatunk az egyes iskolák kulturális tevékenységéről. A négy kategória győztesei az egyéni jutalmakon kívül bemutatkoznak a Jókai-napokon is, vagyis ezáltal a komáromi rendezvény is sokrétűbbé, értékesebbé válik. A diáknapok pontos műsoráról ma, a szervező munka kezdetén még nem tudok semmi konkrétat mondani, de azt biztosra veszem, hogy sikerül fellendíteni és felkarolni a magyar tanulóifjúság iskolán kívüli kulturális tevékenységét, s ez mindenképpen nagy nyeresége lesz szellemi életünknek. SZILVASSY JÓZSEF SZU LÖK, N E V EL ÖK F Ó R U MA AZ ERKÖLCSI FELELŐSSÉG AZ EMBER társadalmi lény, ezért tetteiért, cselekedeteiért erkölcsileg is felelős. Az ember ugyanis nincs abszolút mértékben kiszolgáltatva az objektív körülmények kénye-kedvének, de nem rendelkezik abszolút értelemben vett szabad akarattal sem. Az ember erkölcsi fe» felelőssége összefüggésben van tevékenységének viszonylagos autonómiájával, azaz azzal, hogy az adott időben az emberi cselekedeteket nemcsak külső erők határozzák meg, hanem igen nagy szerepet játszanak a belső tényezők is (az ember fiziológiai struktúrája, az eszmék, a hangulatok, a kívánságok, a jellemvonások stb.). Az egyén azért lehet felelős a tetteiért, mert a viszonylagos tevékenységi autonómia alapján a választásaiban, a cselekedetei kialakításában meghatározott keretek között saját maga is részt vesz. A külső körülmények ugyanis többféle cselekvési lehetőséget hordoznak magukban és kínálnak, s az, hogy az adott egyén így és nem másképpen cselekszik, az tőle, mint egyéniségtől függ. A viszonylagos tevékenységi autonómia alapján lehetőségek közül választhat. Ha például egy gépkocsivezető elgázol egy embert, ez a külső körülmény több cselekvési lehetőséget kínál: jelentheti a rendőrségnek, kihívhatja a mentőket, megkérhet erre egy másik személyt, cserbenhagyhatja áldozatát stb. A választást persze az teszi nehézzé és bonyolulttá, hogy az esetek többségében az embernek nem tiszta „jő" és tiszta „rossz" között kell választania. Felmerül a kérdés: Kinek felelős az ember a cselekedeteiért? Ha az ember magányosan élő, társadalmon kívüli „Robinson" lenne, akkor nem okozna problémát az erkölcsi felelősség, mivel nem lenne kinek számot adnia a cselekedeteiről. Az ember azonban társadalomban él, erkölcsi felelőssége az egyén és a társadalom viszonyában nyilvánul meg. Erkölcsi felelősségről azért beszélhetünk, mert az ember cselekedetei társadalmi jelentőségűek, mert minden tett az egyén és a közösség viszonyát fejezi kl. Az egyén tehát a közösségnek felelős a cselekedeteiért és a közösség tetteiért felelősségre vonja. Az erkölcsi felelősség alapja a közösség objektív érdeke, a felelősség fokának mértéke pedig a társadalmi hasznosság, vagy veszélyesség. Mivel az ember társadalmi lény, a közösségnek tartozik felelősséggel. E marxista tételnek fontos szerepe van az erkölcsi nevelés szempontjából is. Nemcsak azt emeli kl, hogy az egyén a viszonylagos tevékenységi autonómia alapján felelős cselekedetelért, hanem arra is rámutat, hogy nem valami misztikus, túlvilági lénnyel szemben, hanem a kollektívával, a társadalommal szemben tartozunk erkölcsi felelősséggel. A CSELEKVÉS erkölcsi értékelésekor nem elégséges a cselekvéssel kapcsolatos egyik vagy másik körülményt figyelembe venni. A cselekvés erkölcsi tartalmának értékelésekor a cselekvés valamennyi összetevőjét számításba kell venni. A cselekvés összetevői: az objektív külső környezet, a tettet előkészítő belső munka, az ehhez képest külső, objektív tett s a tett következményei. Az embert az objektív külső környezet, a körülmények ösztönzik a cselekvésre, feladatot állítanak az ember elé és az egész cselekvés folyamán hatással vannak az emberre. Az egyén szerepe az, hogy felisllllllllllllllllllllllllllllllilllllllll • TAVALY több mint tízmillió koronás kárt okoztak az állami vagyon fosztogatói — állapítja meg a nyugat-szlovákiai rendőrigazgatóság jelentése. A kár kétmillió koronával több, mint 1968-ban volt. A fosztogatók főleg építőanyaggal, élelmiszerkészítményekkel stb. üzérkedtek. Egyesek csehszlovák koronáért forintot vásároltak és azt schillingre cserélték be. merje környezetét, megfelelően cselekedjen és visszahasson a környezetére. Az erkölcsi felelősség szempontjából is rendkívül nagy jelentősége van a tettet előkészítő belső munkának, amely közvetlenül meghatározza az ember magatartását. A tettet elő" készítő belső munka magába foglalja: a motivációt (ősztö* nök, kívánságok, szenvedélyek, érzelmek, érdekek kiváltódása), a megfontolás-választást, a szándékot, az elhatározást és a belső akarati-lelki cselekvést. A belső munkát mindig megelőzik a külső környezetből eredő indítékok, amelyek az embert a kívánságai és ösztönei alapján befolyásolják, motiválják, cselekvésre ösztönzik. Az ingerek hatására az egyén, saját egyéniségének megfelelően, mérlegeli a fennálló helyzetet, megfontolja a különböző indítékokat, választ ezek közül és ennek megfelelően feladatokat tűz ki. Ez az úgynevezett megfontolás-választás szakasza. Ezt követi a cselekvési szándék megfogalmazása, amikor az egyén felteszi magában a kérdést, minek az érdekében, miért cselekedjék így vagy ügy, és a feleletet igyekszik megfelelően alátámasztani, összhangba hozni a társadalmi ideállal és saját életcéljával. Ez azt jelenti, hogy a szándékot a választott feladat tudatosítása követi. Az egyén szempontjából a tett előkészítésében a szándék megmagyarázása a legfontosabb, amely az elhatározáshoz vezet. A szándékkal azonban a belső munka még nem zárul le, mert nem minden szándékot követi a tett. A szándékot az elhatározásnak kell követnie, amelyben véglegesen döntünk, hogy így és nem másképpen cselekszünk. A tett csak az elhatározás után következik. Az elhatározást az akarati-lelki cselekvés követi, amely tulajdonképpen a tett gondolati főpróbája, amikor az egyén elképzeli a tettének végigvitelét és következményeit is. AZ ERKÖLCSI cselekedetek értékelésével azonban nem zárul le az erkölcsi felelősségre vonás, mert a következményben tovább gyűrűzik az erkölcsi tartalmak objektivlzálódása. Az egyénnek még a tett előtt tisztában kell lennie a következményekkel. A következmény az egyén megfontolt vagy megfontolatlan cselekedeteinek várt vagy nem várt eredménye. Az egyén természetesen tetteinek csak azért a következményeiért felelős, amelyek a tettel szükségszerű (és nem véletlen) összefüggésben vannak. Ez jelenti a felelősségre vonás objektív határát. Az egyén azokért a szükségszerű, okozati öszefüggésekből eredő következményekért felelős, amelyeket előre látott, vagy előre kellett volna látnia. Ez viszont az úgynevezett elvárhatóság vagy az erkölcsi felelősség szubjektív határa. Nem kétséges, hogy az egyén felelős a cselekedetek előkészítésében fontos szerepet játszó belső munkájáért, hiszen egyénisége e belső munka minden mozzanatában, a motivációtól a következmények átgondolásáig aktív szerepet játszik. S éppen ezért, mert ilyen aktív a szerep, felelős a tetteiért is. Ara azáltal, hogy az egyén felelős a tetteiért és ezek következményeiért, felelőssé válik az őt körülvevő és az őt meghatározó külső környezetért is, hiszen aktivitásával vagy passzivitásával önmaga is részt vesz ennek kialakításában. Az erkölcsi felelősség tehát minden területen fennáll. Az erkölcsi értékelésnél a cselekvés egyik oldala sem értékesebb a másiknál, hanem valamennyi komponens egyformán érvényesül. IFJÜSÁGUNKAT arra kell nevelnünk, hogy minden egyes alkalommal, a cselekvés erkölcsi előkészítésének, megvalósításának és értékelésének valamenynyi említett komponensét, öszszetevőjét tartsa szemelőtt. Hiszen nyilvánvaló, hogy nem vezethet helyes eredményihez, ha az egyén cselekvésének valamely komponensét figyelmen kívül hagyjuk. ONÚDI JÁNOS 1970. II. 12.