Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám, szerda

Közigazgatás - sajátos feltételek szerint Beszélgetés JOZEF VANÍČEKKEL, a Bratislava-vidéki Jnb elnökével A kerületi nemzeti bizottságok megszüntetésével és a nemzeti bizottságok körzeti hivatalainak létrehozásával közigazgatásunkban jelentős minőségi változások álltak be. Sokszor leírtuk már, hogy minden változásnak a polgárok érdekében kell történnie. Csak helyeselhető, hogy törekvéseink egyértelműen a közigazgatásnak a lakossághoz való közelebbvitelét szolgálják. Ezt a szempontot a Bratislava-vidéki járás illetékesei is szem előtt tartják, ennek ellenére nem hoznak létre körzeti hivatalokat járásuk területén. Elhatározásukhoz mindenekelőtt helyi viszonyaik mérlegelése alapján jutottak. Hogy megismerkedhessünk a járási nemzeti bizottság legfontosabb érveivel és ellenérveivel, néhány kérdést intézünk [ozef Vaníček mérnökhöz, a jnb elnökéhez. • Miért döntöttek úgy, hogy járásuk területén nem hoznak létre körzeti hivatalokat? — Elsősorban azért, mert a képviselőkkel, polgárokkal, nemzeti bizottsági dolgozókkal és jogi szakemberekkel folytatott viták alapján azt a nézetet valljuk, hogy a „nemzeti bizottság — az államhatalom és államigazgatás szervének" fogalmát nem lehet kettéválasztani, sem e funkciók tartalmát, sem szervezési felépítését tekintve. Minden nemzeti bizottságot, helyit, városit, járásit, úgy fogunk fel, mint egységes egészet, amely nagysága, illetve a község, a város, a járás jelentősége szerint belsőleg strukturált. A nemzeti bizottságnak ezt az egységét tekintjük fő és jellegzetes Jegyének. Ebben nyer hangsúlyozást a nemzeti bizottság társadalmi funkciójának egysége munkájának tartalmi egységével. Nézetünk szerint a polgárok nemzeti bizottságukat nemcsak az általános dolgok igazgatására választják, hanem általában a társadalmi ügyek irányítására is. Azokban a községekben, melyekben nem lesz körzeti hivatalnak székhelye, a polgárok megérzik helyi nemzeti bizott1970. II. 12, Együttes erővel jobban megy A szlovákiai takarmányipar az idén ünnepli fennállásának 10 évfordulóját. A mezőgazdasági üzemek ugyanakkor már két évtizedet hagytak maguk mögött. Mindkét ágazat figyelemreméltó munkát végzett az említőit idő alatt. Míg a takarmányipar 1962-ben 480 000 tonna takarmánykeveréket állított elő, ta valy* már 1 267 (1011 tonnát, s az idén pedig már 1 300 0011 tonnát adnak át a mezőgazdasági üzemeknek. A mezőgazdasági üzemek a múlt évben a növénytermelésből eredő bevételek terén 8 százalékos, az állattenyésztésnél pedig 1,8 százalékos növekedést értek el az 1968-as évhez viszonyítva. A takarmányipar és a mező gazdasági üzemek ngyiitU's erőfeszítésének tudhatő be, hogy régebbi 0—5,5, kiló szemes ta karmány helyett 1 kilő sertéshús előállításához ma már csak 4,2—3,8 kilóra van szükség, és ez a megtakarítás nem kevesebb, mint 200 000 tonna szemes takarmányt jelent. A baromfitenyésztésben a megtakarítás 110 U00 tonnát tesz ki. Persze, a hústermelés és ellátfis tarén még mindig akad fogyatékosság, de rejtett tartalék is. Ha például a sertések napi súlygyarapodását (tavaly 5(1 dkg volt) 5 dkg-mal növelnék, az évente 18—18 000 tonnával több sertéshúst jelentene. Ha a tojáshozamot évente 20-szal (tavaly tyúkonként 177 darab volt) nö vélnék, 36 millió tojással több jutna a közellátás részére. 250 000 malaccal több lenne, ha • kocáktól évente kettővel (tavaly a szlovákiai átlag 15 malac volt) több malacot váiaszta nának el. Ez lehetővé tenné, hogy Szlovákia a malactenyésztés (erén önellátó lenne. Ha a takarmányipar dolgozói az elkövetkező időben még jobban ügyelnek a takarmánykeverékek minőségére, folyamatosan biztosítják az ellátást, a mezőgazdasági üzemek pedig betartják a szakemberek által megbatározott takarmányozási előírásokat, vagyis, ha összefognak és integrációs szerződést kötnek, a felsorolt eredményeket még túl is szárnyalhatják. Együttes erővel jobban megy a munkai (németh) ságuk tehetetlenségét. Az ilyen hnb nehezen fogja létrehozni a szükséges széles polgári bázist. Járásunkban a nagyközségek nagy számát tekintve sem felel meg a nemzeti bizottságok körzeti hivatalainak modellje. Az ilyen rendszer mellett a 2000nél több lakosú községeket is meg kellene fosztanunk eddigi hatáskörüktől, és ez végleg nem lenne helyes. A CSSZSZK népességi dokumentációjának alapján az 1500—2000 lakosú községek országos szemszögből nézve már központinak tekinthetők. jelenleg elsőrendű feladatunknak tartjuk, hogy meghatározzuk a járási nemzeti bizottságok tevékenységének tartalmát, miután a kerületi nemzeti bizottságok megszűnte után a nemzeti bizottságok rendszerében a járási nemzeti bizottságok vették át a koncipiálás, az irányító és az ellenőrző funkciót. Ezért új munkamódszerrel kell dolgozniuk, új kapcsolatokat kell kialakítaniuk, részben „felfelé", a nemzeti minisztériumokkal, részben „lefelé", a városi, illetve a helyi nemzeti bizottságokkal. Ezek azok a kérdések, amelyeket járásunkban alaposan kidolgoztunk. Véleményünk szerint ma már csaknem minden községben, de főleg azokban, amelyek lakossága több mint 500 főt számlál, a társadalom mozgató erőinek színvonala oly magas, hogy az adott község polgáraínak köréből is meg lehetne szervezni egy egészen életképes helyi nemzeti bizottságot plénummal, tanácscsal, bizottságokkal, és adminisztrációval együtt. Helytelennek tartjuk, hogy most, a megszűnt kerületi nemzeti bizottságok után maradt űrt az egyes szakágazatok különböző területi igazgatóságainak csakis adminisztratív jellegű hivatalai töltsék be. Amennyiben tehát a községekben, s a legújabb értesülések szerint a városokban is megtörténne a közigazgatás elválasztása az alapfokú nemzeti bizottságoktól mint képviseleti szervektől, akkor szemmel láthatóan az adminisztratív irányítást célzó törekvések érvényesülnek. • Amint látom, még sok mondanivalója van. De engedjen meg egy kérdést. Bizonyára figyelemmel kisérik más járások körzeti hivatalainak tapasztalatait is. Felhasználják-e a pozitív tapasztalatokat saját járásukban is, főleg abban a tekintetben, hogy a közigazgatás közelebb kerüljön a lakossághoz? Vagy mások az elképzeléseik e gondolat megvalósításáról? — Igen, figyeljük más járások körzeti hivatalainak tapasztalatait és a funkcionáriusok tanácskozásain, sőt magánemberekként is sokat vitatkozunk ezekről a kérdésekről. Az igazgatásnak a lakossághoz való közeledését nem abban látjuk, hogy egyszer egy héten — fogadási napon — kimegy a faluba a körzeti hivatal egy vagy két embere. Ilyenformán ugyan mitévők lennének a hét többi napján? Ma már minden nagyobb községben a lakosság mindennapos kapcsolatba került a hslyi nemzeti bizottsággal, azért, mert szüksége van rá. Mint már mondottam, a körzeti hivatalok rendszere számunkra nem megfelelő, nemcsak a jelentős számú nagyközség miatt, amelyek ily módon elvesztenék azt, amijük már megvan, amiben már kiismerik magukat, hanem az ügyintézés általános nehézkessége miatt, s ezért is, mert ebben az esetben naponta igen nagyszámú falusi nak kellene Bratislavába utaznia. • Mivel a kerületi nemzeti bizottságok megszűnése után jogkörük egy része átruházódott a városi és a helyi nemzeti bizottságokra, bizonyos falvak lakossága nem hiányolja a körzeti hivatalokat? - Űgy hiszem — és erről a többiek is meg vannak győződ ve —, hogy nein. A járási nemzeti bizottság és a városi, illetve a helyi nemzeti bizottságok kölcsönös kapcsolata, különösen most, a kerületi nemzeti bizottságok megszűnte után, az utóbbi hónapokban minden nemzeti bizottsági funkcionáriusi tanácskozásnak témája. Közösen határoztuk meg és már meg is egyeztünk abban, hogy melyek lesznek azok az operatív fela datok, amelyeket a járási nemzeti bizottságoktól átvesznek, mégpedig az adott helyi, illetve városi nemzeti bizottságok nagyságának, lehetőségeinek és szükségleteinek megfelelően. Ezekben a napokban dolgozzuk ki a járási nemzeti bizottság hatáskörének részleteit, munkájának új tartalmát, s egyben leszögezzük, mely funkciók ruházódtak át a kerületi nemzeti bizottságról a járási nemzeti bizottságra, s melyeket kell még szétosztanunk a helyi és a városi nemzeti bizottságok között. Ennek az anyagnak a feldolgozása után a községi és a városi funkcionáriusokkal együtt szeretnők sémailag lefektetni a helyi nemzeti bizottságok — külön a kisebb és a nagyobb községekben — feladatkörét és körvonalazni kapcsolatukat a járási nemzeti bizottsággal. Meg vagyunk győződve arról, hogy a közigazgatás és a lakosság közelebbhozásának legjobb útja az ügyintézés egyszerűsítése minden vonalon, teljes terjedelemében. • A lakosság nem követeli a körzeti hivatalok megalakítását? -— Nem. Sem nálam, sem más járási funkcionáriusoknál még nem jártak olyan polgárok, akik e hivatalok létrehozását követelték volna. F. I. Hogyan tovább? A forma tartalomra vár — a Parasztszövetségben A LEGTÖBB SZÖVETKEZETBEN arról folyik a vita, hogy milyen munkatartalmat, illetve működési teret kapjon a Parasztszövetség helyi szervezete. Arról van szó ugyanis, hogy szövetkezeti parasztságunk társadalmi-szervezeti életéből ki kellene küszöbölni a formalizmussal fertőzött, mondvacsinált „ tevékenységet". De honnun lehet hirtelen „előrántani" egy minden igénynek megfelelő munkatartalmat, amikor még január közepéig a legfelsőbb szervben sem tisztázódtak a jogkörrel kapcsolatos kérdések. Van-e kiindulópont az alapszervezetek maximális tevékenységének kibontakoztatásához? Bennem és másokban is sokszor felvetődtek ezek a kérdések. A negyedmilliós taglétszámmal rendelkező Parasztszövetség alapszervezetei nem maradhatnak a jelenlegi bizonytalanságban. Valamiféle működési teret nem kiagyalni, hanem körvonalazni kell számukra. A közelmúltban találkoztam egy szövetkezet elnökével, illetve a Parasztszövetség lévai járási bizottságának elnökével, Milan Smolka mérnökkel, akinek mások számára is elfogadható elképzelései vannak az alapszervezet működési és életterére vonatkozólag. Helyesebben nem is elképzelés, hanem konkrét valóság ez, mert náluk, a fakóvezekényi szövetkezetben már huzamosabb ideje s nem kis eredménynyel alkalmazzák. Milan Smolka mérnök ugyanis kiváló szervezési szakember. Olyan vezető, aki jóval a Parasztszövetség megalakítása előtt hatékony intézkedésekkel segítette elő a gazdaság fejlődését és egyben a tagság életszínvonalának emelkedését. A PARASZTSZÖVETSÉG Központi Bizottságának megalakítása után, mint a plénum tagja, az emlékezetes nyitrai konferenciáról hazatérve behatóan tanulmányozta mindazokat a tételeket, amelyeket a szövetség programjában elfogadtak. Körvonalazta, hogyan valósíthatók meg a gyakorlatban. Abból indult ki, hogy a szövetkezet legfelsőbbb fóruma a taggyűlés. Az elnök és a vezetőség minden tekintetben alárendeltje a közgyűlésnek. Ennek velejárója, hogy a vezetőknek olyan szervezési módszert keli alkalmazniuk, hogy a társadalom és a szövetkezet, illetve a szövetség alapszervezetének tagsága szempontjából elfogadható legyen. A fakóvezekényi szövetkezet vezetősége éppen ebből az alapvető követelményből indult ki, amikor magáévá tette és a gyakorlatban bevezette a szervezés eddig legésszerűbbnek tűnő módszerét. A módszer lényege az, hogy az elnöktől elágaztatva három részlegre osztották a szövetkezet szervezeti fölépítését. Ha ábrában kellene felvázolnom, sokkal könnyebb dolgom lenne. .. Helyezzük talán középre a termelési részleget, mint az értékek létrehozójôt, élén az önálló vezetővel, aki egyben a szövetkezet elnökének helyettese. Ide tartoznak a termeléssel összefüggő munkaszakaszok és a termelőeszközök. Ettől balra képzeljük el a közgazdasági részleget a könyvvitellel, a gépesítővel és más idetartozó szakaszok vezetőivel. A termelési részlegtől jobbra vázolhatjuk tel a társadalmi ügyek részlegét, vagyis azt a szakaszt, ahová a Parasztszövetség alapszervezetének sokrétű tevékenységét is besorolhatjuk. így a társadalmi ügyek részlegének is önálló vezetője van, aki egyben tagja a szövetkezet havonta ülésező elnökségének. A szűk körű vezetőség azonban hetenként tárgyalja a soron levő feladatokat. A gyűléseken tájékoztatják a részlegek munkájáról az elnökséget, amely megerősíti vagy kiegészíti az egyes résziegek tevékenységével összefüggő irányelveket. A társadalmi ügyek intézője szintén köteles beszámolni a szövetkezetben lefolytatott ellenőrzésekről, a szociális, a kulturális, a munkabiztonsági, valamint a tűzvédelmi és más biztonsági intézkedések megvalósításáról, és javaslatot nyújthat be a vezetőségnek, amely indokolt esetben elfogadja vagy módosítja azt. A részlegek vezetői az elnökkel tartott értekezlet után egybehívják a dolgozókat, és konkrét termelési, gazdasági és társadalmi problémákról vagy célkitűzésekről tárgyalnak. A gyűléseket mindig valamelyik gazdasági részleg vezetője tartja, őzen részt vesz a társadalmi részleg vezetője is, és a feltett kérdésekre magyarázatot ad. A fakóvezekényi szövetkezetben a taggyűlést negyedévenként hívják egybe Smolka elvtárs elnökletével. A gyűlés Időtartamát mindig három egyenlő harmadra osztják. Az egyik harmadban termelési, a másikban gazdasági, a harmadik harmadban pedig a társadalmi természetű ügyeket tárgyalják. így a taggyűlés szervezettebb, és nem fajul semmit meg nem oldó gyülekezetté. ÉRDEMES MEGEMLÍTENI, hogy a szövetkezet vezetősége mellett a társadalmi ügyek bizottságát is létrehozták; elnöke a társadalmi részleg vezetője. A bizottság javaslatot terjeszthet a taggyűlés, illetve a szövetkezet vezetősége elé. Az évzáró gyűléseken a társadalmi bizottság elnöke egész évrw szóló munkaprogramot terjeszt a tagság elé. mely jóváhagyás után jogerőre emelkedik. Beszél a katonai szolgálatból hazatérő fiatalokkal, tájékoztatja őket az érvényesülési lehetőségekről. Megszervezi iskoláztatásukat, valamint megteremti a sportolás és a kulturális tevékenység feltételeit. Törődik a nyugdíjaztatás előtt álló öregekkel. Jó előre beszél velük, és óhajukat közli a szövetkezet vezetőségével. A Járási szerveknél intézkedik a nyugdíjak folyósításáról stb. Egyszóval gondoskodik az emberekről. így a fiatalok, sőt az idősebbek is támaszra leltek. Tudják, hogy ügyes-bajos — sokszor családi természetű — dolgaikkal ia kihez forduljanak. A munkában megöregedett tagoknak — minden esetben a szociális helyzet elbírálása után — pénzért vagy teljesen ingyen két mázsa gabonát és pénzjutalékot adnak. A katonai szolgálatból hazatérő fiatalok, ugyancsak egyéni elbírálás után, egyszeri 1000— 2000 koronás juttatásban részesülnek. Az új házasoknak esetenként 6000 koronával járulnak hozzá a „fészekrakáshoz". Azoknak a fiataloknak, akik különféle Iskolákban folytatott tanulmányaik elvégzése után a szövetkezetben munkát vállalnak, 2000 korona egyszeri jutalmat fizetnek. így sorolhatnánk tovább, mi mindent ad a Parasztszövetség alapszervezete tagjainak a saját pénzeszközeiből. Milan Smolka megjegyezte, hogy szövetkezetükben a legnépszerűbb ember éppen a társadalmi részleg vezetője. Mindenki bizalommal fordul hozzá, ha szüksége van valamire. Ez azért jó, mert a termelés felelősei zavartalanul végezhetik a maguk dolgát, s erre szükség is van, hiszen most már nemcsak a termelési alapok bővítésére és a munkadíjakra, hanem a társadalmi célkitűzések valóra váltására Is elő kell teremteniük a pénzt. így készül majd a több mint 3 millió koronás beruházási költséggel épülő szövetkezeti kultúrház is, és ebből az összegből a társadalmi munka értéke körülijeiül 600 ezer korona. Az alapszervezet tagsôgának közreműködésével Fakóvezekényen félhektáros parkot és a község különböző pontjain díszcserjékkel és virágokkal beültetett zöldsávokat létesítenek. A fiatalság kulturális igényeinek kielégítése céljából hangszereket vásároltak és megszervezték a színjétszó csoportot. VÉLEMÉNYEM SZERINT valahogy így képzelhetnénk el másutt is a Parasztszövetség alapszervezetének tevékenységét. HOKSZA ISTVÁN