Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-11 / 35. szám, szerda

Viszonylagos csend a dél-vietnami hadszíntéren A kambodzsai külügyminisztérium tiltakozása # Az USA [okozza beavatkozását Laoszban néhány sorban Folytatódnak az olasz kormányalakítási tárgyalások Saigon — Hétfőn viszonyla­gos csend uralkodott a dél-viet­nami hadszíntéren. A saigoni amerikai parancsnokság szóvi­vője szerint a szabadságharco­sok keddre virradóan 13 tüzér­ségi támadást hajtottak végre. Az elmúlt 24 órában egy ösz­szecsapás zajlott le a szabad­ságharcosok és az amerikaiak között, további három pedig a szabadságharcosok és a saigo­ni kormány katonái között. Laird amerikai hadügyminiszter látogatásának előestéjén az amerikai parancsnokság szüne­teltette a B-52-es légierődök szőnyegbombázásait. A dél-vietnami szabadsághar­cosok Felszabadulás hírügynök­ségének közlése szerint január folyamán a felszabadító fegy­veres erők az ellenfél 3300 ka­tonáját tették harcképtelenné. Ugyanebben az időszakban a saigoni kormánycsapatok 1036 katonája hagyta el a bábhad­sereg sorait. A jelentésből kitű­nik, hogy január folyamán a leghevesebb összecsapások Ben Tre tartományban zajlottak le, ahol egy hónap alatt 56 ki­sebb-nagyobb ütközet volt. Az Egyesült Államok vietna­mi háborúja elleni tiltakozáso­kat szervező új mozgósítási bi­zottság egyik szóvivője bejelen­tette, hogy február 14-e és 21-e között a bizottságnak mintegy 100 helyi csoportja szervez or­szágszerte gyűléseket és tün­tetéseket. A megmozdulások résztvevői azok ellen a kor­mányintézkedések ellen tilta­koznak, amelyekkel Washing­ton megpróbálja akadályozni a béke híveinek és a polgárjogi mozgalom aktivistáinak tevé­kenységét. Az amerikai Demokrata Párt politikai tanácsa — amelynek Humphrey volt amerikai alel­nök a vezetője — Vietnamra vonatkozóan most kiadott hatá­rozatában követeli a háború befejezését és az amerikai csa­patok teljes kivonását Dél-Viet­namból legkésőbb 18 hónapon belül. A kambodzsai hírügynökség jelentése szerint a kambodzsai külügyminisztérium hat jegy­zékben tiltakozott a Phnom Penh-i amerikai nagykövetség­nél az ellen, hogy az amerikai és a saigoni csapatok január 2-a és 11-e között tizenhétszer sértették meg Kambodzsa szuve­renitását. A Laoszban tartózkodó ame­rikai erők kiürítik a laoszi kor­mánycsapatok által amerikai segédlettel a közelmúltban el­foglalt Kőedény-síkságot, és a lakosságot a vientianei kormány ellenőrzése alatt álló területek­re hurcolják — tűnik ki az AFP egyik helyszíni jelentésé­ből. A lakosokat egy Vientiane melletti gyűjtőtáborba szállít­ják, majd onnan teherautón a főváros környékén levő szűz­földekre viszik őket. Albert Gore demokrata párti szenátor, aki mint a szenátus tagja hozzájutott a testület külügyi bizottságában Laosszal kapcsolatban tavaly lefolytatott zárt kihallgatások anyagához. Az ott készült jegyzőkönyvek adatainak ismeretében a szená­tusban elhangzott beszédében kijelentette: „Az Egyesült Álla- ­mok Nixon elnök ígéretei elle­nére fokozza jelenlétét és be­avatkozását Laoszban, elkötelezi magát a laoszi polgárháború­ban. A kormány szándékosan elhallgatja a tényeket, nem hajlandó nyilvánosan beismer­ni a történteket." AZ ANGOL KÖZÖS PIACI TAGSÁG ÁRA London — Az angol kormány a közvélemény és számos poli­tikai szóvivő nyomására Fehér Könyvet adott kl, mely szerint Nagy-Britannia fizetési mérlege a Közös Piachoz való csatlako­zás következtében csaknem egy­milliárd font sterlinggel rom­lik. Más számítások szerint az élelmiszer árát 18—26 százalék­kal emelik, hogy kiegyenlítsék az árakat a Közös Piac többi tagállamával. Igy tehát a becs­lés szerint a létfenntartási költ­ségek évente átlag 5 százalék­kal emelkednek. A Fehér Könyv egyáltalán nem nyújt biztosíté­kot arra, hogy a közös piaci tagságtól várt gazdasági fel­lendülés kiegyensúlyozná a kö­zeli években ezeket a negatív következményeket. A legtöbb probléma a mezőgazdasági poli­tikában várható. Nagy-Britan­niában egyes mezőgazdasági termékek ára 50 százalékkal alacsonyabb, mint a Közös Piac országaiban és ennek következ­tében az élelmiszerek ára is olcsóbb. Szakemberek szerint pl. a vaj ára 100 százalékkal emelkedne és ugyancsak jelen­tősen növekedne a tej, a ke­nyér és más élelmiszer ára is. A moszkvai Pravda kommen­tárjában foglalkozik Nagy-Bri­tannia közös piaci tagságával. Megállapítja, hogy Wilson washingtoni látogatása után az angol kormány különösen aktí­van törekszik arra, hogy Nagy­Britanniát fölvegyék a közös­ségbe. A hat ország azonban nem siet azzal, hogy eleget te­gyen London kérésének. Tovább­ra is attól félnek, hogy Nagy­Britannia a Közös Piacban az Egyesült Államok politikai és gazdasági „trójai lovának" sze­repét játszaná. MOSZKVÁBAN tegnap Jaro­szewicz, a KGST végrehajtó bizottságának elnöke, Lengyel­ország Minisztertanácsának el­nökhelyettese, és Fagyejev, a KGST titkára a munkacsopor­tok elnökeivel tanácskozott. A tanácsokzáson a KGST munka­csoportjának további tevékeny­ségéről, s külkereskedelmi és pénzügyi kérdésekről volt szó. MIT JA RIBICSICS, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke kedden fo­gadta Ivan Benegyiktov belgrá­di szovjet nagykövetet. Ez al­kalommal Benegyiktov nagykö­vet átnyújtotta Ribicsicsnek Alekszej Koszigin szovjet mi­niszterelnök meghívását, hogy Mitja Ribicsics jugoszláv kor­mányfő a folyó évben tegyen hivatalos látogatást a Szovjet­unióban. Ribicsics a meghívást elvben elfogadta, a látogatás időpontját később határozzák meg. A SZOVJETUNIÓ Afroázsiai Szolidaritási Bizottságának meghívására kedden a szovjet fővárosba érkezett a paleszti­nai felszabadítási szervezet küldöttsége. A delegációt Jassszer Arafat, a szervezet végrehajtó bizottságának elnö­ke vezeti. SEEWOOSAGUR RAMGOOLAM, Mauretánia miniszterelnöke kedden kétnapos látogatásra az NSZK-ba érkezett. Találkozik Willy Brandt kancellárral is. A BRIT LÉGI TÁRSASÁGOK 5,5 százalékkal emelték a bel­földi légi közlekedés árát. A tarifák emelését a Brit Légi­forgalmi Hivatal hagyta jóvá. TITO JUGOSZLÁV ELNÖK és Hailé Szelasszié Etiópia császá­ra tegnap háromórás beszélge­tést tartott különböző nemzet­közi kérdésekről. Tito elnök há­romnapos hivatalos látogatáson van Etiópiában. Tárgyalásainak fő témája a közel-keleti és a vietnami helyzet. ROGER SEYDOUX Franciaor­szág szovjetunióbeli nagykövete tegnáp a Kremlben találkozott Szpiridonovval, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnökével. Andrej Grecsko Varsóban Varsó — Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, lengyel nem­zetvédelmi miniszter meghívá­sára Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter vezetésé­vel szovjet katonai küldöttség érkezett Varsóba. A látogatás célja: a két baráti hadsereg együttműködésének és fegyver­barátságának további erősítése. A varsói lapok kedden vezető helyen köszöntötték a szovjet küldöttséget, s közölték Grecs­ko marsall fényképét és élet­rajzát. Róma — Saragat olasz köz­társasági elnök kedden folytat­ta tanácskozásait az új kor­mány megalakítása céljából. Az olasz államfő a Quirinale pa­lotában fogadta Bucciarelli Duc­cit, a képviselőház volt elnö­két, majd Moro, Scelba, Pella és Parri volt miniszterelnökö­ket. A kereszténydemokrata párt szenátusi csoportjánaik ügyve­zető bizottsága úgy határozott, Mariano Rumor lemondott mi­niszterelnököt javasolja a párt egyetlen miniszterelnök-Jelöltje­ként Sáragat köztársasági el­nöknek. A kereszténydemokrata párt képviselőházi csoportjának ügy­vezető bizottsága a maga ré­széről Rumort állította főjelölt­ként, pótjelöltként pedig Amin­tore Fanfanit, a szenátus elnö­két, Aldo Moro külügyminisz­tert, Emilio Colombo kincs­tárügyi minisztert és Emilio Ta­viani tárcanélktili minisztert. Megemlékezés Moszkvában Moszkva — Kedden Stráhl Sándor ezredes, Magyarország moszkvai nagykövetségének ka­tonai attaséja filmbemutatóval egybekötött sajtóértekezletet tartott Budapest felszabadulásá­nak közelgő negyedszázados jubileuma alkalmából. A szovjet központi lapok, a moszkvai rádió, valamint a köz­társasági sajtó nagy számban megjelent képviselői élénk ér­deklődéssel kisérték Stráhl Sándornak a magyar fővárost felszabadító szovjet hadsereg hősi harcait, a budai önkéntes ezred, valamint a főváros kerü­leteiben szervezett partizáncso­portok bátor tetteit idéző tájé­koztatóját. A sajtóértekezleten beszámolt magyarországi emlékeiről Afo­nyin altábornagy, a magyar fő­várost felszabadító hadsereg­csoportosítás egykori parancs­noka és Zamercev vezérőrnagy, aki 1945 telétől csaknem három évig töltötte be Budapest szov­jet városparancsnoki tisztét. Irán hajlandó tárgyalni Irakkal Teherán — Mint a Teherán Journal című iráni angol nyelvű újság keddi számában jelentet­te, Irán hajlandó béketárgyalá­sokat kezdeni az iraki kor­mánnyal, és visszavonni a déli határövezetben elhelyezkedő csapatait, ha Irak kölcsönössé­gi lépést tesz. A kijelentés Ab­basz Ali Khalat-Bari iráni kül­ügyminiszter-helyettestől szár­mazik, aki újságíróknak nyilat­kozott. Rogers Tuniszban Tunisz — William Rogers amerikai külügyminiszter hét­főn este befejezte kétnapos marokkói látogatását, és tovább utazott tíz országra tervezett afrikai körútjának második ál­lomáshelyére: Tuniszba. Tunéziában az amerikai kül­ügyminisztert kollégája, ifjabb Habib Burgiba fogadta. A re­pülőtérre csak külön engedély­lyel lehetett bejutni, így Ro­gers nem vehetett személyesen tudomást arról a tüntetésről, amelyet Amerika-ellenes érzésű diákok szerveztek megérkezése alkalmából Tuniszban. Rogers szerdán utazik Addisz Abebába, ahol állítólag találkoz­ni fog Tito elnökkel. Ezt a hírt Rogers nem erősítette meg. Rogers és ifjabb Habib Burgi­ba kedden délelőtt megkezdte érdemi tanácskozásait. Miköz­ben a konferencia tartott, Tu­nisz belvárosában a tüntetők újabb százai gyülekeztek az amerikai kulturális központ épületénél. 1970. II. 12, Teljes iramban folyik a már­cius 1-én sorra kerülő parlamen­ti választásokat megelőző had­járat. Jellemzője, hogy vala­mennyi párt — a kommunisták kivételével — különféle jelsza­vak mögé rejti igazi terveit és szándékait, úgy, hogy a válasz­tók nem Ismerhetik meg e pár­tok igazi célkitűzéseit. Sok ese­mény e választási harcban ed­dig nem történt. Túlzás volna ugyanis Klaus szövetségi kan­cellár, a Néppárt vezére és Kreisky, a Szocialista Párt ve­zetője nemrégen lefolyt televí­ziós vitáját eseménynek minősí­teni. Egyikük sem érintette Ausztria égető problémáit, és a két pártvezér politikai állásfog­lalásában alapvető különbség nem mutatkozott. A vitában mindegyikük igyekezett bizony­gatni, hogy pártja milyen jól védelmezi a tőkés rendet megőrizve „a belső békét", és a „szocialista békét", amin az ér­tendő, hogy az utóbbi években nem került sor jóformán semmi bérharcra, sztrájkra, tüntetésre. Ezt az érdemet először Klaus magának tulajdonította. Kreisky vitába szállt vele, azt állítva, hogy ez az ő pártjának az ér­deme, s elsősorban az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) vezetőségének köszönhető, hogy nem törtek ki társadalmi zavar­gások. Kreisky viszont öngólt vétett, amikor szemére vetette Klaus­nak, hogy egyedül a néppárti kormány felelős a hatalmas ár­Választási harc Ausztriában drágulási hullámért, az új laká­sok csillagászati nagyságrendű lakbéreiért, és hogy a kormány tarifa- és illetékemelésekkel 1966 óta mintegy 27 milliárd schillinget vett ki a lakosság zsebéből. Bármennyire igazak ls e vádak, nyomban felvetődik a kérdés: Miért tűrte mindezt az ellenzékben levő Szocialista Párt. A német nacionalista, szélső­ségesen reakciós úgynevezett Szabadságpárt (FPÖ) — a parla­mentben Jelenleg hat képviselő­je van, míg a Néppártnak 85 és a Szocialista Pártnak 74 — ki­használja azt, hogy a két nagy párt ténylegesen neki segít az­által, hogy titokban koalíciós partnerként igyekeznek meg­nyerni az FPÖ-t, s egyikük sem utasította el eddig nyilvánosan és határozottan „egy kiskoálí­ció" lehetőségét. Az FPÖ jelsza­va: „Az FPÖ szavatolja, ne le­gyen vörös szövetségi kancel­lár, ne legyen fekete Ausztria!" Ezzel a jelszóval bizonyos ha­tást gyakorolhat az elégedetlen rétegek egy részére, amelyek nem képesek meglátni e párt nemzetellenes és népellenes jel­legét. Ebben hibás a két nagy párt Is, mert nem mutatnak rá és nem bírálják élesen az FPÖ jellegét. A most folyó választási har­cot különösen az jellemzi, hogy a Néppárt és a Szocialista Párt egymást túlszárnyalni igyekszik a jól bevált antikommunista jelszavak hangoztatásában, s azt vetik egymás szemére, hogy nem eléggé kommunistaellene­sek. Valamennyi párt számára próbakő az, milyen állást fog­lal el Ausztria semlegességét illetően. Hisz az FPÖ számára, amelynek elnöke Peter, az egy­kori SS-tiszt kijelentette, hogy a semlegességet fel kellene használni Európa gazdasági és politikai egyesítésére", a való­ságban ez a semlegesség feladá­sát jelentené. Nem véletlen, hogy az FPÖ e jelszót abban az Az iráni álláspontot máris továbbította Irakba a közvetítői szerepre vállalkozott Eralp tö­rök külügyminiszter. Eralp há­romnapos teheráni látogatásá­1 nak befejeztével hétfőn utazott el. Az AP hírügynökség jelentése szerint nem egészen 24 órával Eralp elutazása után a két or­szág viszonyában máris mutat­koztak az enyhülés jelei: az iráni és az iraki rádióállomások csökkentették az ellenséges propagandát. időpontban dobta be a köztudat­ba, amikor a Közös Piac politi­kai unióvá való átalakítását ké­szítik elő. Az FPÖ kijelenti, hogy Ausztria integrációját nem lehet csupán kereskedelmi egyezménnyel és vámegyez­ménnyel elérni. Erről az „in­tegrációról", vagyis a közös piaci csatlakozásról, ami ösz­szeegyeztethetetlen Ausztria semlegességével, az osztrák Néppárt sem mondott le. Csu­pán a kommunisták szállnak síkra a következetes semleges­ségi politika mellett. Míg az FPÖ-t a két nagy párt kiskoalíció létrehozása céljából környékezi meg, mindkét nagy pártban fokozódik az a követe­lés, hogy egy úfabb nagykoálí cló jöjjön létre a Néppárt és a Szocialista Párt között, mert va­lószínűtlen, hogy e két párt bár­melyike is abszolút többséget szerez a választásokon. Kreisky már 1966-ban hajlandó volt a Néppárt kapitulációnak beillő feltételeit elfogadni csupán azért, hogy a Szocialista Párt néhány miniszteri tárcát szerez­zen. A Szocialista Párt lapja, az Arbeiter Zeitung most beje­lentette, hogy a Szocialista Párt kész együttműködni a Néppárt­tal. Ezáltal létrejön „a nagy al­ternatíva", amelyért a Szocia­lista Párt a választási küzdelem előtt és kezdetén is síkra szállt. SZÉLJEGYZETÜNK Vietnamizált szódavíz A „vietnamizálás" fogalmával az amerikai diplomácia gyarapí­totta szókincsünket, s bár mindmáig nem vagyunk vele teljesen tisztában, vajon Viet­namot tulajdonképpen miért szükséges feltétlenül vietnami­zálnl, s ezt miért pont az Egye­sült Államok teszi, a lényeg az, hogy a folyamat kisebb-nagyobb zökkenőkkel megindult. Jelen­leg éppen Laird hadügyminisz­ter vietnamizál Saigonban, s úgy tűnik, hogy a Nixon-kor­mányzat valamennyi tagjának el kell sajátítania e különös mű­velet fortélyait. Tény viszont, hogy ki-kt más­képp értelmezi és valósítja meg a vietnamizálási programot. Így például a saigoni kormány zsol­dosai, akiknek egy bajba jutott amerikai autókonvoj segítségé­re kellett sietniük, egészen sa­játosan értelmezték. Eredeti megbízatásuk helyett mindenek­előtt kifosztották a konvojt, „meglovasítottak" kétszáz láda szódavizet, s ha már egyszer ar­ra jártak, leszerelték a tábori rádióállomást is. Vietnamizálva így az üdítő Italokat, mint aki dolgát jól végezte, simán „olaj­ra léptek". Eszük ágában sem volt üldözőbe venni a partizáno­kat, sőt inkább arra vigyáztak, nehogy esetleg őket „vietnami­zálfa" az amerikai katonai rend­őrség, mégpedig zsákmányostul. Kétségtelen, hogy a Fehér Házban merőben más elképzelé­sek érvényesülnek, s az új fo­galom megalkotót lényegesen más irányú tevékenységet vár­nak a saigoni csapatoktól. S bár jóllehet, a zsoldosok kissé meg­szomjaztak, az enyhet nyújtó „hűs cseppek" beszerzésének a módfa nem ad okot sok derű­látásra. Már ami a vietnamizá­ció gyors lefolyását és stkerét illeti... Előfordulhat ugyanis, hogy a saigoni katonák, felbuz­dulva az első sikereken, „viet­namizálnak" majd egyebet is. Az előjelekből nyilvánvaló, hogy nem éppen a fegyvert akarják kivenni „szövetségeseik" kezé­ből. Mi lesz tehát, ha megtud­ják, hogy jó amerikai szokás szerint a szódavízhez whisky is járt... BALOGH P. IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents