Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

Derűs sorok MEGKAPTA A MAGÁÉT I,ajta úr egy nagy társaságban fel akarta hívni magára a figyelmet, s a vitában, mely a férfiak és a nők jó és rossz tulajdonságairól folyt, csípősen megjegyezte: — Úgy vélem, minden baj a nőktől származik ... A megjegyzés általános megütközést keltett, mert a jelenlevők többsége nő volt. Végül is « háziasszony törte meg a csendet: — Igaza van ... Még a férfiak is. ROKONI BÁNÁSMÓD — Smithéket ismét otthagyta a szakácsnőjük. Egy évnél tovább senki sem bírja ki náluk... — Nem is csodálom. Minden szakácsnővel úgy bánnak, mintha családtag volna! HOGYAN KELL SZIMFÓNIÁT ÍRNI Egyszer egy fiatal zeneszerző megkérdezte Mozartot, hogyan kell szimfóniát írni. — Ön még fiatal, próbálkozzék inkább balladával, — válaszolta Mozart. — De mester, hisz ön már tizenkét éves korában szerzett szimfóniát! — Igen, de senkitől sem kérdeztem meg, hogyan kell csinálni ÍL. L.j MONOLÓG Egy kutyo baktat a Szaharában és elkámpicsorodva dünnyögi: - Ha tíz percig nem találok egy fát, akkor bevizelek . . . GYÓGYSZERTARBAN - Kérek szépen valami vitamint! - Milyet? A, B, C, vagy D vitamint? - Mindegy! Analfabétának lesz! KÖLCSÖNKÉRT BÖLCSESSÉGEK Az élet titka: élvezni is kell a megváltozhatatlant, nemcsak belenyugodni. • Az illető fiatal politikus. Előtte még az egész közélet. -k Az igazságtalanságok elviseléséhez nemes lélek és egy kis gyávaság kell. • Az abszurd művészet rendkívül érdekes, de az ép elme sem szégyen. • De szép lesz, ha valaki egyszer így kiált fel: „Rettenetes, hogy mennyien csalódtak bennem!" • Szép, hogy távoli világoknak akarunk üzenni. De mit üzenünk magunknak? D. F. •M - Kérem, közölje velem, hogy mi van nekem ebből az életből. (V. Renčín karikatúrája.) 1 Na látják, igy mindjárt vonzóbb mint ott a keretben ... lei Paris KÉRDÉS — HalloHad, hogy Pozsonyban egy négyéves kisfiú megmérgezte a szőleit? — Nem. Borzasztói Bs hogy történt ez a szérnyü eset? — Ügy, hogy a kis lurkó bekapcsolta a pozsonyi televízió műsorát. „ A B1ROSAGON — Mondja, Kovács, maga olt volt a szerencsétlenség színhelyén? — Igen, kérem. — Akkor mesélje el, hogy történt az eset! — Sajnos, nem tudom, kérem, mert én a szerencsétlenség előtt egy nappal jártam ott!! Jean viccek — Jean, van farka a citromnak? — Nem uram. — Akkor megint egy papagájt csavartam bele a teámba. * ÜS — Jean, mászik a ribizli? — Nem uram. — Akkor megint katicabogarat ettem. • — Jean hívja a sógoromat vadászni! — Hogyan uram, hiszen á sógora vak. — Nem baj, majd fehér puskát adunk neki • — Jean megyünk vadászni. — Nem lehet uram, hiszen a felesége alszik. — Nem baj, majd lábujjhegyen fogunk vadászni. • — Jean, esik az esö? — Igen uram. — Akkor vigye sétálni a halakat. • — Jean, kösse meg ai anyó-' sómat! — Minek uram? — Sárkányt akarok eregetni. *• • — Jean, hozzon egy baltát. — Minek uram? ' — Embert akarok magából fa; rágni! • — Jean, dugja a tehén farkát a konnektorba! — Minek uram? — Forralt tejet akarok inni! • — Jean, altassa el a tehenet! — Minek uram? , — Aludt tejet akarok inni! • — Jean, dobja fel a kalapomat! — Minek uram? — Ujjongani akarok! Ossz: gyűjtötte: Himmler György írnnmumimumn fliflFIHIMHfiniHlljlflieiB 1 jilozojálgatást nem lehet a

elég korán kezdeni. Ha Pali fiam ifjan bölcs lesz, akkor a nehézségeket, az okokat ludva, a filozófia ítéleteiben megnyugodva viseli. Különben is, az okos mindenütt otthon van. Éppen ezért oktatgatom, tanítgatom, szinte tölcsérrel töltöm a fejébe a tudományt, de neki mindig csak az ajándékon, meg az édességen jár az esze. — Hoztál-e csokoládét, papa? Mondom, korán lett materialista. De a válasz fönnakad a levegőben. Csönd van. — Nem. Nem hoztam — dadogom. Zavarban vagyok, de ezt az érzést nem írom le, minden apa jól ismeri, akinek, egy fitying sincs a zsebében. — Miért nem hoztál, papa? — Mert nem volt pénzem. — És miért nem volt pénzed? — Mert keveset keresek. Azt hittem megáll ennél a kérdésnél. De nem. — És miért keresel keveset? —• Miért? — kérdem —, miért ls keresek keveset? Mert aszerint kapom a fizetésemet, amennyit tudok. — Hm — mondja. — Igen, igen — ismétlem —, aszerint kapom a fizetésemet, amit tudok. Mindenki aszerint kapja, fiam. Bezzeg, mennyire másként lenne, ha aszerint szurkolnák le a markomba, amit nem tudok. Hű! Akkor minden nap lenne csokoládé, mégpedig egy ládávalI Van-e fogalmad róla, hogy apád mennyi mindent nem tud még? A gyerek rám néz, a láda szónál összefut a szájában a nyál. Egy hete Miért kevés a pénzem ? ls elmúlt, hogy csokoládé volt a nyelve hegyén. — Papa — mondja és érzem, hogy keresztkérdéseibe rohanok —, mondd, vannak-e nálunk olyanok, akik azért kapnak pénzt, amit nem tudnak? — Nem, dehogy fiam — mondom megkönnyebbülten, mintha kő esett volna le a szívemről. — Pedig én tudok olyant. Itt van például Hofmann doktor bácsi, aki ügyvéd létére elment zöldségesnek. Margit tanítónéniből kötődés lett. A Kornhúber úrból úgy lett bankigazgató, hogy annyit sem ért a pénzhez, mint a hajdú a harangöntéshez. A pénzt ma is a felesége kezeli. A Hofmann bácsi is annyit tud a zöldségtermelésből, mint a tyúk az ábécéből, s mégis Simcával jár. — Ezek kivételek — mondom. — A tanító néni házat vett, pedig az ő eszében ma is csak a gyerekek járnak. — Az is igaz. Az asszony abbahagyja a gyereknadrágok foltozását és hegyezi a fülét, a fiam pedig így folytatja: — Papa, akkor te miért nem keresel olyan állást, ahol nem azért fizetnek, amit tudsz, hanem azért, amit nem tudsz? A mama is jobban jönne kl a fizetésedből. Alighanem igaza van a gyereknek. Ezért hát a sajtó nyilvánosságát felhasználva, ezúton teszem közzé, hogy állást változtatnék. Elmennék zöldségesnek, kötődésnek, vendéglősnek, de ha minden kötél szakad, vállalok bankigazgatói állást is. — Miért ne? — teszi hozzá az aszszony, amikor a gyerekek lefeküdtek. — Amíg észreveszik, hogy nem értesz hozzá, addig is elmúlik néhány esztendő. SZÜTS ISTVÁN Szöveg nélkül (A. Dostálová rajza)