Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

31e jaargang, nummer 11 maandag 9 juni 1969 J Dam Amszterdam egyik főtere. Itt áll John Raedecker remeke: az ellenállási mozgalom egyik monumentális emlékműve. Hét széles lépcsőfok visz fel az óriási obeliszkhez. Félkörívben helyezkednek el a szoborfigurák. Középütt golgota, láncravert férfiak, az izmos testek felszabadulást jósolnak, a férfiak fölött aszszonyalak, jobbjában gyermek, bal kezében virág. Eredetileg antifasiszta emlékmű, de ma már tapintatból vagy opportunizmusból — a sok nyugatnémet turista miatt egyszerűen háborús emlékműnek nevezik. Ma az emlékmű a hosszú hajú fiúk és rövidre nyírt „minisemmi" szoknyás fiatal lányok gyülekezőhelye. Ott egyszerűen hippiknek nevezik őket. A provo-mozgalom már megszűnt. Akár munkaidőben, akár délután elég szép számmal jelennek meg e helyen. Az az elvük, hogy munka nélkül is meg lehet élni, elég egy napra 6 forint, azt valahogy csak megkeresik, vagy koldulásból megszerzik maguknak. Megfigyeltem, hogy a Central-stationtól, a főpályaudvartól egyenesen idejönnek, itt kapják a címeket, hova menjenek szállást keresni. Engem is megszólított az egyik fiú és egy forintot kért. Amikor azt feleltem, hogy magam is külföldi, szűkpénzű turista vagyok, elszégyellte magát és eliszkolt. Másnap ugyancsak egy idősebb férfi kért tőlem egy guldent, de későn eszméltem csak rá, hogy cserébe 4 darab 25 centest kínált. Vasárnap lévén, az automatában akart cigarettát vásárolni A sajtvárosban Minden pénteken a „sajtexpressz" elindul Alkmaarba, a történelmi nevezetességű sajtvásárra. A régi városi mázsa tövében zajlik le már vagy 300 éves hagyományok alapján. Nagy idegenforgalmi látványosság. A szép aranysárga sajtgömbök vagy korongok nagy garmadákban vannak kiállítva. Ide jönnek a vevők, akik az árut megkóstolják. Utána megkezdődik az alku. A hagyományos szertartásnál felvonul a sajthordók céhe, amely 4 csoportból áll. Mindegyikük tiszta fehér ruháján kívül más színű — zöld, kék, vörös és sárga kalapot visel. Minden csoport hat sajthordóból és egy ún. „zsebemberből" áll. Kétévenként vezetőt választanak, akit a polgármester és a városi tanács erősít meg. A céh 28 fizetett és néhány tiszteletbeli tagból áll és még egy „foglárt", valamint „hóhért" nevez ki. Az a feladatuk, hogy a céh helyiségében az ún. „szégyentáblára" írják azokat a tagokat, akik elkésve érkeznek az összejövetelekre. A sajtvásáron a sajthordók minden csoportja az ugyanolyan színre festett hordágyszerű alkalmatosságokon egyszerre kb. 160 kilogramm sajtot hoz a mázsákhoz. Mihelyt minden mérlegnél kb. 800 kg sajt összegyűlik, lemérik és a mázsamester feljegyezi a saját computerével — számító központjával számít ki, ugyanakkor a számítóközpont más vállalatok részére is vállal bérmunkát. Baťa nem szűnt meg A háború előtti jellegzetes Bat'a felírások nálunk már teljesen eltűntek, de nem Hollandiában. Láttam a nagyobb városokban kétféle Baťa üzletet is, az egyikben az ún. kommersz árut, a másikban kifejezetten luxuscipőket árusítottak. Hollandiában - — Észak Brabant egyik városkájában, Bestben van a BATA-gyár. A mai nemzedék már csak BATA néven ismeri. Ugyanis azt hiszik, hogy a hollandok előtt itt élt germán batávoktól származik. A besti gyár már több mint 30 évvel ezelőtt épült, főleg bőrt, gumicipőket és csizmákat, férficipőket, térdharisnyákat, zoknikat gyárt. Körutamon kiszálltam Bestben is. Előtte telefonon beszéltem Jiran nevű egykori hazánkfiával. Bocsánatot kért, hogy nem lehet leien megérkezésemkor, mert Londonba repül a Bata-gyárak konferenciájára. Helyettese: Komzák úr, majd Uttendorfský úr vett pártfogásába. Mindketten Zlín neveltjei. Még a háború előtt Indonéziában és Singapooreban Bat'a-üzemekben dolgoztak. A japán megszállás alatt is folytathatták munkájukat, megtanulták az itteni nyelvet is. Ma már holland állampolgárok, de azért nem szakították meg kapcsolataikat az óhazával, különösen a mai Gottwaldovval és környékével. A besti gyárban sok még a csehszlovák származású alkalmazott: így dr. V. Samec igazgató, G. Pavel gyártásvezető. Megismerkedtem Pavlovics Bélával, az egykori magyar evezősválogatott tagjával, aki a bőrgyárban műszaki tisztviselő. Az üzemben lapot, az ún. BATA KOERIER-t adnak ki, amelyben beszámolnak az alkalmazottak munkájáról, életéről, gyártási, eladási problémákról. Az alkalmazottak szép és modem házakban élnek a kis Bata-városkában. a kézi munka a gyártásban, elsősorban kiváló minőségre törekszenek. Kiemelendők speciális készítményeik: a likőr- és cseresznyepralinék, a fehér csokoládé, turista áru, valamint a különféle diabetikus csokoládék. Beszélgettem a munkásokkal. A csokoládégyárban hetenként egy szakmunkás tisztán 160 forintot, a fiatalabbak 125—135 forintot keresnek — 43 óra heti munkaidő alatt. A régi gyár sok számolási műveletet A sors iróniája, hogy Bestben kis mesterek gyártják a híres holland fapapucsokat, mégpedig ugyanazon módszerekkel, mint Rembrandt idején: kis szekercével, kézi vésővel és kalapáccsal. Hagyomány ez itten és egyesek jól megélnek belőle. Érdekes, hogy Bafa sem tudta kiszorítani vagy tönkre tenni ezt a kisipart. Ugyanis a lápos vidéken a legalkalmasabb a fapapucs, több előnye van, mint a gumicsizmának. «n O i•a » >o «*» x> c _D U jr O >3 E je -dl E « « c M f E -C • -O c > M < Uí A besti Baťa-miívek komplexuma. súlyt. A sajthordók további feladata, hogy az eladott sajtmennyiséget a vevő raktárába, hajójára szállítsák. Tizenegy órakor megszólal a harangjáték és befejeződik az ünnepély. A mai kb. 50 ezer lakosú Alkmaarban, mely Észak-Hollandia egyik élénk kereskedelmi központja, néhány ipari vállalat is működik. Felkerestem az egyik legnagyobb élelmiszeripari üzemet: a RINGER'S kakaóés csokoládégyárat. Hatvankét éve létezik, és családi részvénytársaság kezében van. Vezetői: H. Ringers 89 éves, Th. Ringers 86 éves és f. Ringers 51 éves fivérek. A két utóbbi naponta szorgalmasan dolgozik a gyárban. f. Becht úr, az eladási főnök és Schiphort úr, a csokoládérészleg vezetője kísér az üzemben. Megtudom, hogy sokat exportálnak Angliába, az Egyesült Államokba, Belgiumba, Nyugat-Németországba. Habár még elég sok v