Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám, kedd

IGAZ TÖRTÉNET avagy nem kell mindjárt begyulladni A játéküzletek polcaiban gyönyörködöm. Igaz ugyan, hogy már őszülő halántékkal, de ki ne emlékezne a „fűzfasípot fújva, szilaj nádparipán ... éveire hajlott derékkal is. No meg gyermekeink is igényesebbek ma mint mi voltunk annak idején. Akkor egy ólomkatona vagy rongybaba megtette a magáét. Most embernyi méretű mackók, miniszoknyás csodalények, rakéták és a játékteroezők a megmondhatói, mennyi pénztárcalaposító sípoló-zakatoló micsoda sorakozik az elárusítónök háta mögött. H Végre rám kerül a sor. A realitások embere vagyok, nem soká teketóriáztam a válogatással. — Legyen szíves egy holdautót adni az Apollók utasait csodáló fiamnak, no meg azt a mosógépet. Tetszik tudni, jó ha a leányok már zsenge korukban megismerik a háztartás korszerű eszközeit — darálom el egy szuszra kívánságomat. — Tessék, mindkettő eredeti csomagolásban — mondja az elárusító szolgálatkészen. Igaza van. Most nincs idő szépen kipróbálni mindent, hiszen a nagy tülekedésben hering sorstársaim is szóhoz szeretnének jutni. Dehát, aki Évát tartja ősanyjának, az mind kíváncsi természetű. Este, alighogy a gyerekek álomba szenderültek, feleségemmel együtt játszani akartunk. Mármint a holdautóval meg a mosógéppel. Türelmetlenül bontogattuk a csomagokat. A sok papír közül elsőnek a bolygójármű került elő. Papírmaséből holdtájat varázsoltunk és elérkezett a boldog pillanat. A motorokat bekapcsolnil — hangzott fel életem jobbik felének utasítása. (Istenem, már a Holdon is ők akarnak dirigálni!) Készségesen megnyomom a gombot. — Pikk ... Aztán lélegzetvisszafojtva várjuk a „bolygásť. Semmi. — Jobban nézd át a használati utasítást — szól rám lesújtó tekintettel feleségem —, biztosan rossz gombot nyomtál meg. Verejtékező homlokkal átrágom magamat még egyszer a szövegen. Aztán újra kipróbálom. Pikk! Pakk! Rittyl Roityl — Nézd meg ezt a mosógépet is, úgy mos majd, hogy öröm lesz nézni — adja a kegyelemdöfést, és asszonyi fölénnyel önti is a vizet a minigépbe. Meghúzza a kapcsolót, nyomkodja, de az ördöngös masina ellenáll. — Biztosan ez is ledobta a hajtószíjat — szólok közbe, de vesztemre tettem. — Igen, titeket még játékvételre sem lehet befogni, megvesztek minden vacak selejtet! — tör ki belőle a szóáradat. Aztán szapul nyelvével kegyetlenül, még a papagájom is méltatlankodik a nagy fejmosás miatt: — Nemm kelll mindjárrrt be... — Kuss, te fránya! — kapja meg ő is, szegény Frici, a magáét. — No, látod anyuci. Fricinek van igaza, nem kell mindjárt begyulladni. Holnap visszaviszem, kérek helyettük másikat. Biztosan ezekből kihagytak valamit gyártás közben. Valahogyan eltelt az éjszaka. Korán reggel visszadugtam a két dacos masinát dobozába, és gyerünk az üzletbe. — Majd megmondom én a magamét — forrott bennem az epe mi mindent meg nem vetetnek a szegény gürcölő apákkal. — Nem működnek ezek az izék — mondom kissé alázatos hangon a készségesen rámmosolygó nőnek. — Tetszett venni bele elemet? — kérdezte kissé elnéző hangon a szőke baba. — Ez elektromos játék, csak lapos elemre működik — teszi hozzá makulátlan udvariassággal. Megmagyarázza, hogy ezt a villamossági részlegen árulják. Én szamár, hogy erre eddig nem Jöttem rá. Persze nem tudhattam, hogy a játékgyár és az elemkészítő ilyen rosszul kooperál. Nagy kő esett le a szívemről. Valami elnézésfélét motyogtam, azután irány a kijelölt részleg. — Safnos elemünk nincs. A múlt hónapban volt és az ünnepek után is lesz, már megkaptuk az árujegyzéket — hangzik a szakszerű válasz. No, jól kezdődik a szabadságom! Most utazhatok ebből az együzletes városkából világot látni. Két vacak lapos elemért. Otthon az asztalon hagytam egy rövid üzenetet: „Sürgős ügyben elutaztam, este vagy holnap megjövök." Utána topogás az autóbuszmegállónál, kilincselés a piripócsi üzletekben. Eredmény — nulla. Én csökönyös ember vagyok. Ha itt nincs, majd lesz máshol. Délután már Lötyögdi utcáit rovom. Nem panaszkodhatom. Mindenütt udvariasak voltak hozzám: volt, lesz, volt, lesz ... Szegény Lőrincze Lajos! Mi lesz szép anyanyelvünkkel, ha a lenni ige jelen idejű alakja elkorcsosodik. Nincs, aki használja: A van igealak meghált, eltűnt Csehszlovákiában. Ragozás közben bevetődök a oipőboltba. — Kérek két laposelemet! — Itt cipót árulunk, nem elemeket — vág vissza kissé sértődötten a pult mögül egy matróna. — De kérem, hogyan képzelik maguk az egészet — dőlt el bennem a borjú egész hoszszában — télen, ilyen hidegben nincs elemük, mivel fütsük azokat a hártyatalpú női csizmákat, amit a kirakatban mutogatnak! (Ügy látszik már agyamra ment a laposelem ügy. f Sokáig veszekedtünk, már mindenki engem bámul. Végül is a fonnyadó szépség valamilyen pszichiátriát emleget Nyitrán. Ejnye, hogy erre én még eddig nem gondoltam! Nyitra. Ott még nem voltam. A lötyögdi szállóban éjszakáztam és a korai vonattal utaztam Nyitrára. Csak késő este vetődtem haza. Megnyúlt arccal, lelkileg kikészülve léptem át házam napok óta nem látott küszöbét. Mindent meggyóntam feleségemnek. — No te csacsi, majd megoldjuk valahogyan. Ne töprengj annyit. A gyerekek megértik, miért nem bolyog az autó, miért csendes a mosógép. Megnyugodtam. Holnap majd veszünk csillagszórót a holdautóra és madzaggal átrángatjuk a papírmasé-holdtáj nehéz buktatóin. A mosógép üzemeltetéséről sajnos semmilyen okos elképzelés nem jutott az eszünkbe. De sebaj, majd holnapig még valamit kifundálunk. Egész éjjel lázálmok gyötörtek. Üzletből üzletbe rohangásztam. Van-e spárga, csillagszóró? Mert ha nincs..ha nincs...! JUHÄSZ ÁRPAD Kulturális hírek • Jean Giraudoux ismeretlen műveit jelentette meg a párizsi Bemard Crasset könyvkiadó. A La Menteuse című regényének eddig csak a vázlatát ismerték: a frissiben megjelentetett esszégyűjteménynek pedig még a létezéséről se tudott a filológia. • Lisszabonban egy új, erre a célra emelt épületben megnyílt a Gulbenkian Múzeum, amely a világ egyik leggazdagabb műgyűjtőjének a négy földrészen szétszórt kincseit hozza végre össze — egy fedél alá. Calustra Gulbenkian éppen úgy érdeklődött az egyiptomi, a görög és a római ókor művészetei iránt, mint az izlám művészetek, a flamand és a francia iskolák vagy a XIX. századi nagy képzőművészeti áramlatok iránt. • 1970 őszéu oroszul mutatják be a Szovjetunióban Az ember tragédiájá-t, Leonyid Martinov tolmácsolásában. • Marc Chagall kiállította az Ószövetség illusztrációjának szánt 500 rézmetszetét, amelyékhez 1930-ban fogott hozzá, de a világháború idejére megszakította munkáját. EPITOK KÖZÖTT Alacsony épület húzódik meg a párkányi papírgyár szomszédságában. Néhány éve a „zöld mezőn" épült, innen irányítják a gyár építését az első árok kiásása óta. Az épület az építők főhadiszállása. Tőle egy kőhajításnyira a kerítésen belül már kialakul „az üzemi élet". A gyár a termelés megkezdésével az érdeklődés homlokterébe került, s az építőkről, akik ezt a milliárdos értéket létrehozták, mind kevesebb szó esik. Pedig sokan továbbra is itt maradtak, végzik a befejezési munkálatokat, és készülődnek a gyár második szakaszának az építéséhez. Lényegében továbbra is az ő munkájuktól függ, mikor kezdhetik meg a termelést az épülő részlegeken. Štefan Holý építész 1954-ben kezdte az „országjárást". Azóta csupán hétvégi vendég a családjánál Pozsonyban. Épített Garamkereszten, Martinban, Ostraván. 1963 végén „vezényelték" Párkányba. Azok közé tartozik, akiknek élettapasztalatát a „nagy építkezések" gondjai és örömei formálták. Nem véletlen, hogy egy éve éppen őt bízták meg a Priemstav 7-es számú üzemének a vezetésével. — Az igazgatói tisztség nem hálás feladat, de aki felveszi a kolompot, az kongassa... Ez már becsület dolga. Több mint másfél évtizedes építésvezetői gyakorlatát gyümölcsözteti mai posztján. Méghozzá eredményesen. Asztala mögött látom a vállalat vörös vándorzászlaját. — A múlt év első félévében elért eredményeinkért kaptuk. Szeretnénk, ha az év végi értékelés után is nálunk maradna. Előzetes számítások szerint feladataikat teljesítették. A legigényesebb munkát, a „Dechtoteclina" építését — itt készítik majd a kátránypapírt — egy hónappal a megszabott határidő ©lőtt befejezték. Az első negyedévben ezen a részlegen is megkezdődhet a próbaüzemeltetés. Építenek lakásokat, „besegítenek" a lévai textilkombinát építésén, de ez utóbbi önkéntes vállalásukat munkaerőhiány miatt nem teljesítették. Megszoktuk, hogy az ország nyugati és északi területein munkáshiánnyal küzdenek az üzemek. Ez a jelenség az utóbbi időben a délvidéki építkezéseken is mindjobban érezteti negatív hatását. Az Igazgató szerint az üzem tervteljesítésének egyik feltétele, hogy az ötszázas létszámot száz dolgozóval — főként szakmunkásokkal — bővítsék. Gondot okoz az építőknek az építőanyag szállítása is. A vasút már hónapok óta alig vállal szállítást. Kozárovcéről, Šaštínból és a többi építőanyag-termelő üzemből tehergépkocsikon szállítják az építőanyagot. A szállítási költségek lényegesen drágítják az építést. — Ha teljesíteni akarjuk az építés időrendi tervét, akkor mindenkinek elsősorban önmagának kell feltennie a kérdést: hogyan dolgozhatnék eredményesebben? Hovan László, az 5-ös részleg egyik építésvezetője, az emberek alkotó kezdeményezésének kibontakoztatásában látjai az egyik legnagyobb tartalékot. A szakmunkások többségében él az őrök emberi becsvágy: várják, vajon észreveszi-e valaki, ha jobban végeznek el egyegy feladatot, mint a szomszédjuk. Ez a „valaki", — a csoportvezetőtől az igazgatóig — bármely vezető lehet. — Csak az erkölcsi és az anyagi elismerés helyes összekapcsolásával lehet olyan légkört kialakítani, amely állandó kezdeményezésre serkenti az embereket. Az egyik legnehezebb feladatunk ezt a helyes elvet megvalósítani a gyakorlatban. Az 5-ös _ részlegen, melynek vezetője Čuzi Peter mérnök, 120—140 ember dolgozik. Két építésvezető: Horák Ladislav és Hovan László, valamint Bucsek István és Klucska József mester irányítja a csoportok munkáját. A részlegen dolgozóknak közel fele szakmunkás. Többségük az alapoktól építi a gyárat. Egy egész sor csoport nevét említik, akik a vasszerkezetek, a szivattyúállomás és a „Dechtotechna" építésénél végeztek kiváló munkát. A szakmunkások többsége már bejárta a fél országot, mielőtt közelebb húzódott volna az otthonhoz. Közéjük tartozott Hovan László is. 1943-ban mint kőmüvesinas még csodálta az építésvezetőt, nem sejtette, hogy tíz év múlva egy igazságosabb társadalmi rendszerben ő ís építést vezet. Az 1950—52-es években a legjobb szakmunkásokból egyéves tanfolyamokon építésvezetőket képeztek. — Bizonyos értelemben a szakmunkás is alkotómunkát végez, de mégis más az, mikor egy tervrajz fölé hajolva elképzelem a kivitelezést... Épített lakásokat Zólyomban, gépállomást a hajdani korponai járásban. Ö vezette Ipolyságon a Strojstav építését, majd a gyűgyi fürdőnél a közművesítést. Kostolné Moravcén iskolát épített. — Megkaptam a tervrajzokat és átadtam a kész épület kulcsát. A kivitelezést teljesen reám bízták. Dolgozott, közben tanult, építőipari középiskolán szerzett érettségit. Ha egyetlen mondattal kellene jellemeznem, akkor azt mondanám: olyan ember, akinek a hobbyja a szakmája. Főként szakkönyveket olvas, de a pszichológia ís érdekli. Az eseményekről saját véleménye van, s mint az üzemi pártbizottság alelnöke tevékenyen részt vesz a pártmunkában. — Sokan felelőtlenül általánosítanak. Ez ma nem célravezető megoldás. Arról kell beszélni, de nagyon konkrétan, hogy az egyes munkahelyeken — építkezésen, üzemben, intézményben, minisztériumban stb. — kik végzik becsületesen a munkájukat és kik azok, akik vagy nem akarják, vagy nem tudják elvégezni feladataikat. Persze ezt elsősorban az adott munkahely pártszervezetének, vezetőségének és felettes szervének kell megmondani, akik a legjobbban ismerik az embereket és a problémákat. — Mit tart a legfontosabbnak a jelen időszakban? — A becsületes munkát. Az a lényeg, hogy többet termeljünk, újabb értékeket állítsunk elő. Csak így érhetjük el, hogy jobban éljünk. Lassan lezárul a papírgyár építésének első szakasza. Az idén megkezdik a második szakasz építését. A 7-es építőipari üzem terve: százmillió korona beruházása. Az igazgató teljesíthetőnek tartja a feladatot. — A mi munkásaink tudnak és akarnak dolgozni, erre alapozunk. CS. J. Minden kérdésre vél aszalnak Amikor Gustáv Škarbával, a Zselízi Körzeti Hivatal tervezési ás pénzügyi osztályának a vezetőjével beszélgettünk, többször is megzavartak bennünket. Pontosabban szólva, különböző ügyek intézésére kérték az emberek Skarba elvtársat. Vagyis olyan ügyekben is hozzá fordultak, melyek nem rá tartoznak. Ez persze egyáltalán nem említésre méltó, hiszen a polgárok nem mindig tudják, hogy kihez kell fordulniuk. Ráadásul otttartózkodásunkkor a hivatal több dolgozója éppen „házon kívül" volt. Az azonban figyelemre méltó, hogy Škarba elvtárs senkit sem küldött el kérdése megválaszolása, illetve ügye elintézése nélkül. Amikor megkérdeztük tőle, vajon a hivatal többi alkalmazottja is ilyen jól ismeri-e azokat a problémákat is, melyek nem kizárólag az ő szakterületére tartoznak, mosolyogva válaszolt: — Arra törekszünk, hogy legalább részben kielégítő választ tudjunk adni akkor is, ha olyan ügyben kérnek felvilágosítást polgáraink, melyek nem saját reszortunkba tartoznak. Ezt üzemi iskoláztatással akarjuk elérni. Hogy ez mennyire helyeselhető, arra szinte felesleges külön kitérni. Kivált olyan esetekben vehetik hasznát a hivatal alkalmazottai a reszortjukon kívüli ügyek megismerésének, ha vidékre látogatnak. Ezt pedig rendszeresen teszik, hiszen a körzetbe tartozó helyi nemzeti bizottságokon hivatalos órákat tartanak. A vidéki lakosokat a helyi hangszórón keresztül értesítik a hivatalos órákról. A vidékre látogatással kapcsolatban Škarba elvtárs azt Is elmondja, hogy nagy szüksége lenne a körzeti hivatalnak egy személyautóra. Az emberek egyébként elégedettek a hivatal munkájával. Ami a könyvelést és a nyilvántartást illeti, az a körzeti hivatalban tökéletesebben végezhető. A nemzeti bizottságok ezt azért nem tudták jól elvégezni, mert nem rendelkeztek megfelelő képesítésű hivatalnokokkal. A jnb ugyan rendezett tanfolyamokat a hivatalnokok számára, de az kevésnek bizonyult. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy egyik-másik községben kifogástalanul vezették a könyvelést. Sőt olyan községek is akadtak, ahol a beosztott többet tudott, mint maga az elnök. A körzeti hivatal létrehozásával megoldódott a nemzeti bizottságok alkalmazottjainak egy régi problémája is. Az egy-két alkalmazottal rendelkező nemEredményes esztendő volt Alsúsajó (rozsnyói járás) évek óta arról volt ismert, hogy községi költségvetését nem merítették ki. A „hét szűk esztendő" után a tavalyi év „bőnek", illetve jönak mondható. Befejezték az út portalanítását, új üzletet és vendéglőt építettek, megkezdték a patak szabályozását, valamint 8 tanítói lakás építését is. Az év vége (elé a helyi pártszervezet kezdeményezésére a „nép a gyerekeknek" akció keretében hozzáfogtak az alapfokú középiskola bekötő vízvezetékhálózatának az építéséhez, amelyet már több mint 10 éve nélkülözött a mintegy 600 főnyi diáksereg. Ugyanis anyagi fedezet mindig volt rá, csak kivitelező nem akadt. A faln lakosainak összefogása azonban végre ezt is megoldotta. —n— Gustáv Škarba zeti bizottságok dolgozói ugyanis nem vehették ki szabadságukat egyszerűen azért, mert nem volt, aki helyettesítse őket. Ha mégis kivették szabadságukat, akkor az ügyek intézése maradt el... Nagy előnyt jelent a nemzeti bizottságoknak az is, hogy a körzeti hivatalból mindennemű kérdésre helyes választ kapnak. Nem történik meg például az, hogy a hnbelnök aláírna olyan számlát, mely nem az illetékes hnb-re tartozik. A múltban ilyesmi előfordult. Vagyis a nemzeti bizottságok olyan „adósságot" is kifizettek, amellyel nem tartoztak. A fogyatékosságok közül Skarba elvtárs főleg azt említi, hogy a körzeti hivatal még nem rendelkezik mindazokkal a törvényekkel, rendeletekkel, előírásokkal, melyeket a nemzeti bizottságok hosszú évek során megkaptak az illetékes szervektől. Ezek megszerzéséről viszszamenőleg kell majd gondoskodniuk. Ügy gondoljuk, ez is olyan észrevétel, amelyet máshol Is megszívlelhetnének. —

F— 1970. I. 6. 6