Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-27 / 22. szám, kedd

Megélénkült a dél-vietnami felszabadító erők harci tevékenysége Nigéria tiltakozik az alaptalan TTZZTTľT, ľ . ,, r Kommentárunk vadak ellen Saigon — A dél-vietnami felszabadító erők hétfőre virradó éjszaka 13 ellenséges célpont ellen intéztek aknavető- és rakétatámadásokat. A Da Nangtól 80 kilométerre délkeletre fekvő Chu Lai amerikai támaszpont elleni sorozatos rakétatámadások jelentős anyagi kárt okoztak. B—52-es nehézbombázók több bevetésben támadták a laoszi határ közelében a Shau völgyét. A szőnyegbombázásokat megelőző légifelderítő adatai szerint az említett térségben megélénkült a felszabadító erők harci tevékenysége. Plei Kutól nyugatra a partizánok sikeres, összpontosított támadást intéztek a negyedik amerikai gyalogoshadosztály állásai ellen. Az amerikai katonai parancsnokság szóvivője közölte, hogy vasárnap a Mekong-folyó deltavidékén a dél-vietnami gerillák lelőttek két amerikai helikoptert. Két amerikai és két vietnami katona életét vesztette, négy amerikai katona pedig megsebesült. Tüntetés Londonban Vasárnap este az angol fővárosban mintegy 2000 ember tüntetett a Vietnamban folyó amerikai agresszió ellen. A tüntetők tiltakozó jegyzéket nyújtottak át a miniszterelnöknek. A jegyzék követeli, hogy a brit kormány határolja el magát az amerikalak vietnami politikájától, s ugyanakkor tiltakozik Wilson amerikai látogatása ellen. A tüntetők és a helyszínre vezényelt többszáz rendőr közötti összecsapások során három rendőr megsebesült, 10 tüntetőt letartóztattak. Kambodzsai tiltakozás Hanoi — Az AKP kambodzsai hírügynökség szerint a kambodzsai külügyminisztérium az utóbbi napokban négy jegyzéket nyújtott át a Phnom Penh-i amerikai nagykövetségen, amelyben élesen tiltakozik az amerikai és saigoni légierő támadásai ellen. Egy további jegyzékben a kambodzsai külügyminisztérium a thaiföldi katonák akciói ellen is tiltakozik, akik titokban kambodzsai területre léptek ésKoh Kong tartományban területeket aknáztak alá. Ojukwu Franciaországba készül? Cél: az egység megszilárdítása Nicosia — A ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) és a Szovjetunió Kommunista Pártja Nicosiában kiadott közös közleménye hangsúlyozza, hogy mindkét fél elhatározta, továbbra is maximális erőkifejtéssel fog munkálkodni a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerősítése érdekében annak a programnak az alapján, amelyet a kommunista és munkáspártok 1969-ben megtartott moszkvai tanácskozásán fogadtak el. A közös közlemény hangsúlyozza a Lenin-centenárium óriási jelentőségét a demokratikus és antiimperialista erők számára az egész világon. A ciprusi kérdést illetően a két párt képviselői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ezeket a problémákat békés eszközökkel Ciprus népének kell megoldania minden külső beavatkozás nélkül. A közlemény szolidaritásáról biztosltja a vietnami népet és az Izraellel harcoló arab országokat. néhány sorban BEFEJEZŐDÖTT 85 mexicói politikai fogoly 42-napos éhségsztrájkja. A Mexikói Kommunista Párt elnökségének sajtónyilatkozata szerint az éhségsztrájk résztvevői azzal a felhívással fordultak minden, velük szolidáris csoporthoz, hogy folytassák a harcot a foglyok azonnali szabadon bocsátásáért. WILLY BRANDT kancellár vasárnap este egynapos látogatásra Nyugat-Berlinbe érkezett, ahol megbeszéléseket folytatott a városban állomásozó szövetséges csapatok parancsnokaival, a délutáni órákban pedig Klaus Schütz polgármesterrel tárgyalt, majd részt vett pártja, az SPD parlamenti frakciójának ülésén. A FRANCIA demokrata Centrum Párt vasárnap ismét Jean Lecanuet-t választotta elnökéül évi kongresszusán. A párt főtitkára megint Pierre Abelin lett. Lecanuet — mint ismeretes — elnökjelölt volt az 1965-ben rendezett francia elnökválasztáson. MANLIO BROSIO a NATO főtitkára néhány órás látogatásra a NATO közép-európai főparancsnokságára (AFCENT), a hollandiai Brunssumba érkezett. Elsősorban Jurgen Benneckkel, az AFCENT főparancsnokával tárgyal. BERLINBEN véget ért Lengyelország és az NDK gazdasági ős tudományos-műszaki, együttműködési bizottságának kétnapos ülése. A két ország gazdasági és tudományos-műszaki együttműködéséről tárgyaltak. Lagos — A nigériai tájéikoztatásügyi minisztérium vasárnap este élesen tiltakozott nyugati sajtó-orgánumoknak — közöttük az Amerika Hangja és a BBC — tendenciózus jelentései ellen, amelyek fosztogatással, erőszakkal, fegyelmezetlenséggel vádolták a szövetségi hadsereg harmadik tengerészgyalogos hadosztályát. Ez a divizió foglalta el Owerrit, Biafra utolsó közigazgatási székhelyét, valamint az uli és ugal repülőtereket. A tájékoztatásügyi minisztérium leszögezte, hogy a nyugati tudósítóktól származó vádak „teljes egészükben megalapozatlanok". A hírügynökségek időközben beszámolnak arról, hogy a nigériai legfelső katonai tanács a hét végén rendkívüli ülésen tárgyalta meg az új helyzetet és elsősorban a közép-keleti tartomány megsegítésének problémáit. Az UPI tudósítója jelentette, adibjaini „rendkívül magas állású megfigyelőkre" hivatkozva, hogy Ojukwu, aki az utolsó pillanatban menekült el az összeomlóban levő Biafrából, tovább akar utazni Franciaországba. Ojukwu pillanatnyilag Houphouet-Boigny elefántcsontparti elnök vendégszeretét élvezi. Valószínűleg az abidjani Kani tó partján fekvő, nagykiterjedésű elnöki rezidencia lakója. Grecsko marsall az NDK-ban Berlin — Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere tegnap az NDK-ba érkezett. A repülőtéren Hoffman hadseregtábornok, az NDK honvédelmi minisztere és más hivatalos személyiségek fogadták. Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke tegnap Berlinben fogadta Grecsko marsallt. A fogadáson jelen volt Willi Stoph miniszterelnök, Erich Honecker, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja és Heinz Hoffman hadseregtábornok, honvédelmi miniszter. Szovjet részről jelen volt Abraszimov nagykövet és Kulikov, az NDK-ban állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka. A hosszas megbeszélés folyamán a teljes megértés és nézetazonosság jegyében tárgyalták meg a szovjet csapatok és az NDK nemzeti néphadserege közötti testvéri együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit. Tito afrikai körútra indult Belgrád — Tito jugoszláv elnök vasárnap a késő esti órákban elutazott Belgrádból, hogy megkezdje egyhónapos afrikai körútját, melynek során 23 000 km-t utazik, és hét országban — Tanzániában, Zambiában, Kenyában, Etiópiában, Szudánban, az EAK-ban és Líbiában tesz hivatalos látogatást. Belgrádból történt elutazása India nemzeti ünnepe Delhi — V. Giri indiai elnök, az ország nemzeti ünnepe, a köztársaság napja alkalmából, felhívta az indiai népet a nemzeti egység megszilárdítására, a gazdasági haladás és a szociális harmónia elősegítésére. Moszkva — Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter üdvözlőtáviratot küldött Indira Gandhinak, V. Girinek, illetve Szing külügyminiszternek az évfordulóra. JAROSLAV KOŽEŠNlK, aCSTA alelnöke vezetésével csehszlovák tudósküldöttség érkezett Moszkvába. Štefan Schwarcz, az SZTA elnöke s más jelentős tudósok a tagjai a küldöttségnek. előtt Tito nyilatkozatot adott a Tanjug hírügynökségnek, valamint a jugoszláv sajtónak, rádiónak és televíziónak. Kijelentette, hogy Jugoszlávia együttműködése a meglátogatandó országokkal a kölcsönös előnyök elvén alapul. A jugoszláv elnököt feleségén kívül elkíséri afrikai körutazására Mirko Tepavac külügyminiszter is. Tito és kísérete tegnap délelőtt megérkezett Dar es Salaamba, Tanzánia fővárosába. A repülőtéren a jugoszláv elnököt katonai díszpompával fogadták. A brit miniszterefnök Ottawában Ottawa — Wilson brit miniszterelnök vasárnap este Ottawába érkezett. A katonai támaszponton, ahol repülőgépe földet ért, Sharp kanadai külügyminiszter, valamint Nagy-Britannia kanadai főmegbízottja fogadta. A brit miniszterelnök, a repülőtéren egybegyűlt újságíróknak kijelentette, hogy kanadai tárgyalásai során a nigériai probléma is napirendre kerül. Wilson mindössze húsz órát töltött Ottawában, majd továbbutazott az Egyesült Államokba. 1970. I. 27. Ma kezdődnek Washingtonban Wilson és Nixon tárgyalásai, amelyekről elmondhatjuk, hogy nem éppen túlzott érdeklődés előzte meg őket az Atlanti óceán bármelyik partján. A tegnapi Daily Mail vezércikkírója például finom gúnnyal jegyezte meg, hogy az utazás talán nem okoz nagyobb károkat, de legfőbb ártalma az lehet, hogy fokozza Wilson nagyzási hóbortját. A lap arra a közismert tényre utal, hogy a valaha nagy és dicső Britannia jelenlegi miniszterelnöke, valahányszor növelni akarta saját „világpolitikusi" tekintélyét, meghívatta magát Washingtonba, Moszkvába, Nigériába, vagy éppenséggel romantikus körülmények között cirkálón találkozott Ian Smith-szel. Az eredmény sohasem volt valami káprázatos ... A Daily Mail még hozzáteszi: „Ha Wilson azt hiszi, hogy a politika nem más, mint a show-businsss (a szórakoztató ipar) egyik ágazata, akkor vegye tudomásul, hogy mi már elég nagy árat fizettünk a jegyünkért és szeretnénk vlszszakapni a belépődíjat" ... A mértéktartó Times komolyabban fogalmaz: „Senki sem várja, hogy bármilyen nagyfontosságú döntés születik a Nixon elnökkel folytatandó tárgyalásokon". Az újság felsorolja a megbeszélések legfőbb ponjait: az európai enyhülés, a közelkeleti helyzet, Vietnam ... és az amerikai gazdasági bajok. Wilson washingtoni tárgyalásai Igen, ez az utóbbi lesz talán a tárgyalások legfontosabb része. Amerikai gazdasági bajok? No, persze nem úgy kell értenünk, hogy Amerika elszegényedett, de annyi bizonyos, hogy az utóbbi időben a dollár Inflációja meggyorsult, s ráadásul egyre fenyegetőbbé válik a gazdasági recesszió, a visszaesés veszélye, csökken a belső konjunktúra, s mindez nem túlzottan érdekelné az angolokat, ha a dolog nem fenyegetné súlyos veszélyekkel a szigetország exportját. Az észak-amerikai piac ugyanis Anglia egyik legfontosabb felvevő piaca, s ha a recesszió valóban „beköszönt", a néhány hónapja átmenetileg örvendetesen alakuló angol fizetési mérleg ismét deficites lesz. Ez a lehetőség rémülettel tölti el Wilsont, ugyanis egész többéves belpolitikai stratégiája a fizetési mérleg megjavulására volt felépítve. Gondoljunk csak vissza: 1966 óta vállalta a bérbefagyasztás népszerűtlen politikáját, szembenézett a Munkáspárt, a szakszervezetek kongresszusainak dühével, sorozatosan megszegte a választások előtt tett ígéreteit egyetlen aranyborjú: a fizetési mérleg kedvéért. Körülbelül egy éve végre megfordult a szél, Anglia kezdett többet keresni külföldön, mint amennyit költ. Ám a választópolgárok ezt sem méltányolják eléggé: a legutóbbi közvéleménykutatások szerint a szavazók többsége éppen anynyira elégedetlen a munkáspárti kormány teljesítményével, mint tavaly ilyenkor. Wilson félelemmel gondol a választók reagálására, ha még ez a szép gazdasági eredmény is délibábosnak, mulandónak bizonyul. „Azért vállaltuk a bérbefagyasztást, a fokozódó drágaságot, hogy egy amerikai depresszió még a fizetést mérleg javulását is tönkretegye?" — Ez a ki nem mondott kérdés aggasztja a Fehér Házba érkező angol kormányfőt, mert a választások időpontja bizony fenyegetően közeledik: Legkésőbb 1971. május 7-én meg kell tartani. Mindenfelé találgatják, hogy vajon ez év őszén, vagy Inkább a jövő év tavaszán áll-e Wilson a szavazók elé. Washingtoni tárgyalásain erre nézve is kaphat egy-két ötletet, s talán afelől is megbizonyosodhat, hogy Anglia következő miniszterelnökeként már nem ő látogat a Fehér Házba. Végül pedig érdemes megemlíteni, hogy a mai New York Times hatalmas hirdetést közöl, amely sok angol közéleti személyiség aláírásával felszólítja a brit kormányt, határolja el magát az amerikaiak vietnami háborúfától. Angol képviselők, szakszervezeti vezetők és más ismert emberek összesen négyszáz fontot gyűjtöttek össze a hirdetés költségeire. „Nem htszszük, hogy ez fogja kibillenteni a mérleg nyelvét, de mégis fontos dolognak tartjuk" — mondotta hétfőn Dlck Nettleton, a vietnami békéért küzdő angolok bizottságának titkára. ELSIKKADT A LÉNYEG Nixon elnöki üzenete az Egyesült Államok helyzetéről nem kavart fel nagy hullámokat az ország politikai életében. Nem is kavarhatott, hiszen az üzenet, tartalmát tekintve, közismert tények felsorolására szorítkozik. Külpolitikai vonatkozásban Nixon csak futólag érintette az időszerű problémákat, ugyanis nemzetközi kérdésekkel részletesen egy különüzenetben kíván foglalkozni. Felfigyeltető viszont a vietnami háborúval összefüggő elnöki megállapítás, amely leszögezi, hogy a háborút mielőbb be kell fejezni és „haladunk a cél megvalósítása felé." Nos, nagyon szép az igyekezet, viszont mindeddig kevés nyomát látni az őszinte szándéknak, amelyet ugyan a jelentéktelen csapatkivonásoknak kellene bizonyítania, csakhogy ez még édeskevés a boldogsághoz, illetve ahhoz, hogy Nixon ígéreteit komolyan lehessen venni. A szovjet—amerikai kapcsolatokat érintve, Nixon elnök enyhén szólva homályos formulációkba rejtette elgondolásait. Egy „új típusú" kapcsolat megteremtését hangoztatta, amely a béke megőrzésének feltétele lenne. Kár, hogy az „új típusú" kifejezés a diplomácia virágnyelvén sokmindent jelenthet ... Tehát nem lehet egészen bizonyosra venni, vajon pozitív, avagy negatív előjelű eltolódásra kerül-e sor az amerikai külpolitikában. Nixon ugyan hozzátette, hogy a szovjet—amerikai tárgyalások középpontjában „a közös érdekeltségnek, nem pedig a naiv szentimentalizmusnak kell lenni" s bár ez egészen jól hangzik, Ismét ködbe burkolja a kérdés lényegét, s főként nem ad választ arra, vajon definitíven mikor kerül sor érdembeni megbeszélésekre. A varsói kínai—amerikai tárgyalásokra Nixon ugyanezen megállapításait vonatkoztatta, s miután a 'megbeszélésekkel összefüggésben csupán feltevésekre szorítkozhatunk, nem tudni, vajon ezek a „közös érdekeltség", illetve a világ népei érdekeltségének a jegyében zajlanak-e. A Nixon-beszéd lényegét belpolitikai kérdések alkották, s ezek közül is elsősorban a költségvetési program, s ezen belül a szociális kiadások korlátozása. Nixon ugyanakkor nagy általánosságban kifejtette az életfeltételek megjavítására vonatkozó programját is, csupán a kérdés nyitjánál akadt el, vajon ki fedezze a program költségeit, amelyek csillagászati összeget érnek el. Az amerikai polgárban ugyanis felmerül a gyanú, vajon életfeltételeit nem adókorrekcióval akarják-e megjavítani, mert ebben az esetben ugyancsak „kár a gőzért", hiszen amit nyer a vámon, elveszti a réven. Nixonnak szólnia kellett a bűnözés fokozódásának problémájáról. Annál is inkább, mert választási hadjárata során azt ígérte volt, hogy szigorúan fellép a rend megbontói ellen. Hát, ami az intézkedéseket illeti, abban talán nem ls lenne hiány, más kérdés, mennyire bizonyulnak hatásosnak ezek az intézkedések. Sőt, arról sincsenek az Egyesült Államokban meggyőződve, vajon a rendőrség hatalmának korlátlan növelésével sikerül-e megfékezni ezt a jelentést. Edward Kennedy szenátor rámutatott, hogy Nixon elnök elképzelései a demokratikus szabadságjogok megnyirbálásával járnának. A lényeg tehát itt is más. A jelenség kiváltó okának a megszüntetésére kellene törekedni, nem pedig rendőr-terror bevezetésére. Hiszen mégiscsak mulatságos, hogy amíg a Fehér Ház főnöke a bűnözéssel kapcsolatos koncepcióját „alkotja" az elnöki irodában, néhány házzal odébb, mintha csak időzítve, három fegyveres bandita kirabolja a kereskedelmi minisztérium alkalmazottainak takarékpénztárát. Még viccnek is rossz!... BALOGH P. IMRE