Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám, kedd

1970. április 22 én lesz 100. évfordulója annak, hogy megszületett Vlagyimir Iljics üljanov Lenin: Kari Marx és Friedrich Engels forradalmi tanításának zseniális folytatója, a Szovjetunió Kommunista Pártjának megteremtője, a legnagyobb társadalmi forradalom vezetője és a világ első szocialista államának megalapítója, a nemzetközi munkásosztály, minden dolgozó vezére. Lenin nevéhez és tevékenységéhez az emberiség életének egész forradalmi korszaka kapcsolódik. Lenin válaszolt azokra a legidőszerűbb kérdésekre, amelyeket a történelmi fejlődés menete vetett fel, minden vonalon kifejlesztette a szocialista forradalomnak és a kommunista társadalom építésének elméletét, tudományosan megalapozott stratégiával és taktikával fegyverezte fel az oroszországi és az egész nemzetközi forradalmi mozgalmat, élére állt a munkásosztály harcának a szocializmus ideáljainak megvalósításáért. A szocializmus, amelyet Marx és Engels utópiából tudománnyá változtatott és Lenin új következtetésekkel és felfedezésekkel gazdagított, világtörténelmi méretű társadalmi gyakorlatként öltött testet, korunk alapvető forradalmi erejévé vált. Forradalmi tevékenységének legkezdetétől fogva Lenin szilárdan a marxizmus álláspontjára helyezkedett, megértette annak forradalmi-kritikai szellemét, alkotó és tettekre serkentő jellegét, a proletár internacionalizmust. Egész életét a munkásosztály, az egész dolgozó nép kizsákmányolás és elnyomás alól való felszabadítása ügyének, a szocialista forradalom és az új, kommunista társadalom építése ügyének szentelte. Az új történelmi viszonyokra alkalmazva'Lenin tovább fejlesztette és gyarapította nagy tanítóinak elméleti hagyatékát. Erélyesen küzdött ama kísérletek ellen, hogy Marx—Engels tanítását megmerevedett, holt dogmává változtassák. „Egyáltalán nem úgy tekintjük Marx elméletét, mint valami befejezett és érinthetetlen dolgot — írta. — Ellenkezőleg, az a meggyőződésünk, hogy ez az elmélet csak annak a tudománynak sarkköveit rakta le, amelyet a szocialistáknak minden irányban tovább kell vinniük, ha nem akarnak elmaradni az élettől." (Lenin öszszes Művei, 4. kötet, 184. old. — oroszul.) A marxizmus alkotó szellemű továbbfejlesztésében látta Lenin a forradalmi tanítás hatékonyságának , elengedhetetlen feltételét, a munkásosztály megoldásra érett feladatainak elméleti és gyakorlati megoldása kulcsát, a legfontosabb eszközt a jobboldali és a „balos" opportunizmus, a dogmatizmus és revizionizmus minden válfaja elleni harcban. V. I. Lenin újtípusú politikus volt, tudós, a nép nyelvén megszólaló propagandista, a széles néptömegek szervezője. Megkülönböztető vonása a mélyenszántó tudományosság az események elemzésében, az osztályerők viszonyának és megoszlásának józan számbavétele, következetesség és szilárdság a marxista elvek védelmében, céltudatosság a cselekvésben, hajlékonyság a harci taktikában, a proletármozgalom érde keinek és céljainak önfeláldozó szolgálata. Az elmélet és a tudományos politika kidolgozását Lenin szorosan összekapcsolta a tömegek harci tapasztalatainak tanulmányozásával és általánosításával. A milliók tapasztalataiban kereste és találta meg a választ a munkásmozgalom égető kérdéseire. Lenin, mint a proletár osztályharc felülmúlhatatlan stratégája és taktikusa a legszorosabb kapcsolatot tartotta a dolgozókkal, az ö alapvető érdekeikből indult ki, állandóan rajta tartotta kezét a nép életének pulzusán, behatóan tanulmányozta a munkások és parasztok, valamennyi társadalmi réteg társadalmi lélektanát és mindezt figyelembe vette a politikai döntések kidolgozásánál. Lenin élete hőstett. Ez az élet a gondolkodás alkotó munkájában és lankadatlan forradalmi cselekvésben, ideológiai és politikai csatákban telt el. Lenin megtestesítette magában a proletár forradalmár legkiválóbb,vonásait: a roppant értelmi erőt, a mindent leküzdő akaratot, a' szolgaság és az elnyomás szent gyűlöletét, a forradalmi szenvedélyt, a következetes Internacionalizmust, a határtalan hitet a tömegek alkotó erőiben, az őriási szervező lángelmét. Lenin élete és tevékenysége összefonódott a munkásosztály és a kommunista párt harcával. Lenin tevékenysége, tanítása hatalmas hatást gyakorolt az oroszországi és a nemzetközi felszabadító mozgalomra, megadta e mozgalomnak az eszmei, forradalmi céltudatosságot és szervezettséget. A leninizmus az imperializmus és a proletár forradalmak korának marxizmusa, a gyarmati rendszer bukásának és a nemzeti felszabadító mozgalmak győzelme korának, annak a korszaknak marxizmusa, amikor az emberiség a kapitalizmusból áttér a szocializmusba és építi a kommunista társadalmat. „A világot átfogó szocializmusnak, munkás és nemzeti felszabadító mozgalomnak minden tapasztalata igazolta a marxista —leninista tanítás nemzetközi jelentőségét — mondja a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásán a Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójára kiadott felhívás. — A szocialista forradalom győzelme az országok egy csoportjában, a szocialista világrendszer létrejötte, a munkásmozgalomnak a tőkés országokban elért vívmányai, a volt gyarmatok és félgyarmatok népeinek kilépése az önálló társadalmi-politikai tevékenység küzdőterére, az antiimperialista harc sohasem látott fellendülése: mindez a korunk alapvető szükségleteit kifejezésre juttató leninizmus történelmi igazságát bizonyítja." A társadalmi jelenségek és folyamatok lenini megközelítésében a fő, hogy szervesen egyesíti a tudományos objektivitást e jelenségeknek és folyamatoknak a munkásosztály álláspontja szempontjából történő elvi értékelésével. A marxisták—leninisták számára, minden igazi forradalmár számára a leninizmus a forradalmi gondolkodás és a forradalmi cselekvés módszertana. A leninizmust állandóan gazdagítja a Szovjetunió Kommunista Pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom a szocializmus és a kommunizmus építésében, a felszabadító mozgalom élő gyakorlatában kialakuló tapasztalatok alapján. A kommunista pártok a lenini ideológiai hagyatékra támaszkodva nagyszabású alkotó munkát végeznek és kérlelhetetlenül fellépnek korunk burzsoá ideológiája ellen, a forradalmi elmélet jobboldali és „álbaloldali" torzításai ellen. A marxizmus—leninizmus nagy internacionalista tanítás. Minden kísérlet a marxizmus—leninizmus egységének aláásására, különböző nemzeti vagy regionális „variánsokra" való mesterséges széttagolására elkerülhetetlenül a munkásosztály forradalmi tanítása elveinek revíziójával végződik. Ez a tanítás természeténél fogva egységes és minden kommunista, minden forradalmár munkás, minden dolgozó vívmánya. Lenin születésének 100. évfordulójáról megemlékezve a szovjet nép, a szocialista országok népei, a nemzetközi munkásosztály. az egész haladó emberiség újra meg újra a világ proletariátusa és valamennyi dolgozó vezetőjének, a nagy forradalmárnak, kommunistának eszméihez és tetteihez fordul, a felé az ember felé, aki élére állt a dolgozó emberek érdekeit szolgáló hatalmas társadalmi átalakításokat megvalósító erőknek. Lenin születésének 100. évfordulójára emlékezve a szovjet nép, a szocialista országok népei, a nemzetközi munkásosztály, az egész haladó emberiség kifejezésre juttatja őszinte lelkesedését a zseniális gondolkodó iránt. Lenin rendkívül nagy tudós volt a forradalomban és forradalmár a tudományban, aki új szakaszt nyitott meg a marxista elmélet fejlesztésében, gazdagította a marxizmus minden összetevőjét: filozófiáját, politikai gazdaságtanát és a tudományos kommunizmust. Lenin születésének 100. évfordulójára emlékezve a szovjet nép, a szocialista országok népei, a nemzetközi munkásosztály, minden forradalmár harcos szemlét tart erői fölött, meghatározza tevékenységének további távlatait és feladatalt, erősíti harci egységét a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért folyó küzdelemben. 2 >1 amennyiben előmozdítja képzettségének és kulturális színvonalának emelését, tudományos és technikai látókörének bővülését. Korunk Jellemző vonása, hogy a tudomány egyre behatóbban a társadalom közvetlen termelőerejévé válik. A gazdasági növekedés üteme mind nagyobb mértékben függ most a tudományos kutatások ütemétől s « kutatások eredményeinek a termelésben való felhasználásától. A tudomány és a technika a mai világban a két ellentétes társadalmi és gazdasági rendszer versenyének igen fontos küzdőterévé vált. Itt hosszú és szívós küzdelemre van kilátás. A tudomány meghonosodása a társadalmi élet különböző területein, a tudományos és műszaki fejlődés lehetőségeinek egyre teljesebb felhasználása a gazdasági fejlődés meggyorsításához és a társadalom valamennyi tagja szükségleteinek kielégítéséhez: igen fontos gazdasági és politikai feladat. A kommunizmus építésének irányítását megvalósítva, az SZKP Leninnek abból az útmutatásából Indul ki, hogy „a tudomány nálunk ne maradjon holt betű vagy divatos frázis..., a tudomány valóban húsunkká, vérünkké váljék, teljesen és igazán életünk szerves alkotó eleme legyen". (Lenin összes Művei, 45. kötet, 391. old. — oroszul.) A gazdaságot lenini módon, kommunista módon irányítani annyit jelent, mint a tudományra támaszkodni. 19. A kommunizmus építése feltételezi a szocialista társadalom gazdasági kapcsolatai egész rendszerének tökéletesítését. Lenin megjegyezte, hogy a szocializmus „a munka társadalmi megszervezésének magasabb típusa a kapitalizmushoz viszonyítva. Ebben rejlik a dolog lényege. Ebben rejlik a kommunizmus erejének forrása és elkerülhetetlen teljes győzelmének záloga." (Lenin összes Művei, 39. kötet, 13. oldal — oroszul.) Országunk termelőerőinek gigászi növekedése, a tudományos-műszaki forradalom kibontakozása parancsolóan megköveteli a gazdaságirányítás módszereinek és formáinak további tökéletesítését. Ezt a célt szolgálja a gazdasági reform, amelynek megvalósítása az SZKP Központi Bizottsága 1965 márciusi és szeptemberi plénumain, valamint a XXIII. pártkongresszuson hozott határozatoknak megfelelően folyamatban van. Növekszik a távlati tervnek, mint az egész államra kiterjedő tervezés vezető formájának szerepe, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődésre vonatkozóan hosszú időre készített, tudományosan megalapozott prognózisok jelentősége. V. I. Lenin igen nagy jelentőséget tulajdonított a dolgozók szocialista versenyének a társadalmi termelés fejlesztése szempontjából. Lenin útmutatását teljesítve a párt arra törekszik, hogy maradéktalanul kihasználják a munka anyagi és erkölcsi ösztönzésének minden formáját, kibontakozzék a szocialista verseny, amely tág teret nyit a kezdeményezés, az alkotó újítás számára. A gazdálkodás egész ügyét úgy kell megszervezni — tanította Lenin —, hogy „az öntudatos munkás nemcsak gazdának érezze magát saját üzemében, hanem az ország képviselőjének, hogy érezze felelősségét". (Lenin összes Művei, 36. kötet, 369—370. old. — oroszul.) A kommunizmus építése az egész nép ügye, minden szovjet ember ügye. öntudatosságától, kezdeményezéseitől, kulturális színvonalától, és szakmai hozzáértésétől függ a kommunizmus gazdasági programjának sikeres teljesítése. Mélyreható változások történnek a mezőgazdaságban. A mezőgazdasági termelés mindinkább ipari jelleget ölt, növekszik technikai felszerelésekkel való ellátottsága. Megvalósulóban van a talajjavításnak, a kemizálásnak, a földművelési és állattenyésztési kultúra emelésének hosszú lejáratú programja. Erősödnek gazdaságilag az állami gazdaságok. Magasabb szintűvé válik a szövetkezeti-kolhoztulajdon társadalmi jellege azáltal, hogy növekednek a kolhozok oszthatatlan alapjai, bővülnek a kapcsolatok az állam és a kolhozok között, valamint a kolhozok egymás közti viszonylatában. A párt mindent megtesz a mezőgazdaság továbbfejlesztéséért. A falu, az egész szovjet ország életében jelentős esemény volt a kolhozparasztok III. országos kongresszusa, amely elfogadta a kolhozok új minta-alapszabályzatát a kolhoz-élet törvényét a kommunizmus építésének időszakában. Amilyen arányban növekszik a munka termelékenysége és gyarapodnak a társadalmi javak, olyan arányban emelkedik állandóan a nép jóléte, javulnak évről évre a lakásviszonyok, tökéletesedik a végzett munka szerint való elosztás szocialista elvének megválfisltása, növekednek a fogyasztási cikkekből rendelkezésre álló társadalmi készletek. Az eredmények még jelentősebbek lehetnének, ha az ország minden erőforrását a gazdaság fejlesztésére, az életszínvonal emelésére és a kultúra fellendítésére lehetne fordítani. Az állam kénytelen tetetemes összegeket védelmi célokra felhasználni, hogy az ország védelmét a legmagasabb, korszerű szinten tudja tartanL 20. A kommunizmus építésének gazdasági eredményei — mint Lenin tanította —, sokban függnek a társadalmi-politikai feladatok sikeres megoldásától. A kommunista építés folyamán a társadalom osztályszerkezete a társadalmi homogenitás irányában fejlődik. Megvalósul a lenini gondolat, amely szerint fokozatosan eltűnnek a lényeges különbségek a szellemi és a fizikai munkát végző dolgozók között. Az anyagi termelés növekedése a legújabb technikai bázis alapján, a munka termelékenységének jelentős emelkedése előmozdítja, hogy a két tulajdonforma az egységes kommunista tulajdon megteremtésének irányában fejlődjék, kiegyenlítődjenek a falusi és városi lakosok kulturális-jóléti viszonyai, megváltozzék a munka jellege, fokozatosan elmosódjanak az osztálykülönbségek. Mint azt Lenin előre látta, országunkban folyamatban van a szocialista nemzetek további virágzó fejlődése és közeledése, e nemzetek mind nagyobb arányban kerülnek érintkezésbe egymással. Minél szorosabb ez az érintkezés, minél jobban, megértik az össznépi feladatokat, annál sikeresebben küzdik le a lokálpatriotizmus és a nemzeti önzés megnyilvánulásait. A párt következetesen megvalósítja a lenini nemzetiségi politikát s kérlelhetetlen a nacionalizmus és a sovinizmus, a nemzeti kizárólagosság és elkülönülés minden megnyilvánulásával szemben. A párt a szocialista haza iránti szeretet és a szabad népek testvérisége szellemében neveli a dolgozókat. A szocializmus új típusú hazafiságot hozott létre, aimely szervesen egybeolvad az internacionalizmussal. Társadalmunk egész munkásélete, politikai és közélete a szocialista demokratizmus szilárd alapzatára épül. „ ... Minél nagyobb, minél felelősségteljesebb az új történelmi feladat — mondotta Lenin —, annál több embert, az emberek millióit kell bevonni e feladatok önálló megoldásában való önálló részvételre." (Lenin Összes Művei 36. kötet, 446. old. — oroszul.) A szocialista demokrácia alapja a dolgozók öntudatos fegyelme és szervezettsége. A párt elvi jelentőséget tulajdonít annak, hogy kifejlődjék és kétségtelen támogatásban részesüljön a hiányosságok és mulasztások, a munkánkat gátló alkalmatlan és elavult tényezők tárgyilagos bírálata és az önbírálat. A párt egész tevékenységében — mint ezt Lenin követelte — határozottan kigyomlálja a bürokratizmust, szervezetlenséget, aktatologatást, naplopást, nemtörődömséget, azt a hajlandóságot, hogy az eleven ügyintézés helyett szócsépléshez folyamodjanak. Olyan mélyreható, a szocializmustól idegen társadalomellenes jelenségek osztálypolitikai értékelése, mint a szocialista tulajdon dézsmálása, nyerészkedés, a munkafegyelem és a közrend megsértése, a harc e negatív jelenségek ellen: a szocialista állam, az egész társadalom fontos funkciója, a szovjet ember állampolgári kötelessége. A megoldásra váró feladatok arányai és bonyolultsága fokozza azt a szerepet, amelyet az öntudatos szervező élcsapat, a kommunisták lenini pártja tölt be társadalmunk életében. A marxista—leninista elmélettel, rendkívül gazdag politikai tapasztalattal felfegyverezve a párt tervszerűvé, céltudatossá teszi a kommunizmus építésére irányuló munkát. 21. A kommunizmus építését Lenin olyan komplex feladatnak tekintette, amelyben a gazdasági, a társadalmi és a politikai kérdések megoldása szervesen összefügg az új ember formálódásával, „sokoldalúan fejlett és sokoldalúan képzett emberek" kinevelésével, kiképzésével. (Lenin összes Müvei 41. kötet, 33. oldal — oroszul.) Ebben a nevelő munkában aktív szerepre hivatott a kommunista ideológia. A marxista—leninista ideológia következetesen kifejezésre juttatja a munkásosztály, valamennyi dolgozó alapvető érdekeit és mint olyan tudományos elmélet, amelyet egyúttal a szocializmus tapasztalatai kipróbáltak, tárgyilagos, hű világképet ad, megbízható iránytű a gyakorlati tevékenységhez. Az SZKP XXIII. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a párt ideoló15