Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-23 / 19. szám, péntek
(Folytatás tegnapi számunkbál.) És ez minennek a felszámolását jelenti, egy megszállási rendszer kialakítását mindazzal az erőszakkal, amely már ezzel jár." „Egészen őszintén szólva — mondja — „diktátum alatt vagyunk, szemtől szembe a feldühödött tigrissel (ezért még a maoistáknak sem kellene szégyenkezniük — a szerző megjegyzése), amely mindenre képes." Ezt követően ecseteli, hogy az új KB rekonstrukciója esetén kinek kellene távoznia a párt vezetőségéből, és úgy mondja, hogy azok a „kompromittált" funkcionáriusok. „Aztán az elnökséget ki kellene egészíteni ennek az új KB-nak a tagjaiból, számítva Šilhan elvtársra és a többiekre, akik a leginkább elkötelezettek voltak a munkában ... A káderpolitika irányvonalának olyannak kell lenni, hogy a kompromittált funkcionáriusok eltávoznak és újak jönnek, akik teljes mértékben élvezik a párt és a rendkívüli kongresszus első ülésszakának bizalmát." Č. Císaŕ beszél még a „pártvezetőségben létrejöhető kompromisszumról arra nézve, hogy kit akarnak az élre emelni, és kinek kell elmenni... Svestkára és a hozzá hasonló emberekre gondolnak... Ha az egész úgy zajlana le, hogy csak a moszkvai egyezmény aláíróit távolítanák el, akiket nálunk árulóknak és kollaboránsoknak kiáltottak ki — mint Svestka, Indra és mások — akkor ez a szovjet félből éppen olyan reakciót váltana ki, amilyen semmiképpen sem kívánatos, s amit el akarunk kerülni. Ezért van szükség a fokozatos kompromisszumra ..." Ezután Císaí elvtárs tájékoztat arról a munkamenetről, amelynek célja „mozgásba hozni a KB apparátusának munkáját, amely átment az új vezetőség szolgálatába. Ez a vezetőség velünk dolgozik és nem azzal a csoporttal, amelynek a párt vezetőségéből fokozatosan el kell távoznia. Špaček elvtársi bízták meg azzal, hogy M. Vaculíkkál megegyezve ... végezze el az apparátus egységesítését és beindítását, a KB épületének átvevését is beleszámítva. Ennek a lépésnek kell elvezetnie a pártvezetőség és az apparátus fokozatos egységesítéséhez és a párt irányításához felülről lefelé az élen Dubček, Smrkovský, Silhan stb. elvtársakkal... hogy ez az egységesítés, ez az egység teljes legyen." És így folytatja': „Dubček elvtárs nagyon szeretett volna megjelenni ezen az ülésen, de a moszkvai egyezmény ezt lehetetlenné tette a számára. Dubček elvtárs nagyon kéri önöket, értsék meg, ezen a napon a legcsekélyebb okot sem szolgáltathatja arra, hogy esetleg valamiképpen ki akarná vonni magát, vagyis hogy lényegében nem tartja magát a diktátumhoz, amelyet kénytelen volt aláírni " „Nem szabad gyanút keltenünk" Hogy milyen komolyan és becsületesen vették számításba a moszkvai egyezményt, az kitű nik Č. Císaŕ további szavaiból: „... Úgy közöljük, hogy ez a régi KB ülése lesz, és azzal, hogy sok elvtárs mint küldött részt vesz a kongresszuson, úgyhogy ez a KB is képviselve lesz. Nem szabad gyanút keltenünk, nem szabad, hogy itt kettős uralom legyen, úgy mint ma van. Természetesen ez bizalom kérdése, amelyet érzünk vagy nem érzünk azon elvtársak iránt, akik ezt az újraválasztott elnökséget és az új titkárságot fogják képviselni. Megbeszéltük az új elv társakkal, hogy néhányan közülük, akiket leginkább fenyeget az üldöztetés veszélye, továbbra is betölti közéleti funkció ját, de ne az olyannyira megtámadható és radikális hadállásokból" A szavak, amelyeket oly rész véttel ejt ki, kifejezik, „mily mérhetetlenül nehéz lesz a pártnak, a közvéleménynek és a nyilvánosságnak is, ha kijelentjük, hogy például Kriegelt, Hejzlart, Císart, Pelikánt új, ke-ésbé jelentős funkcióba helye zik, mert mindannyian tudják, hogy a legélesebb támadások céltáblái, és fizikai megsemmisítésre vannak ítélve." (C. Cí saf még ezt a hazugságot is pirulás nélkül mondotta. — A. S.) „A párt vezetősége és Dubček elvtárs úgy vélekedik, hogy könnyelműség lenne bármit is kockáztatni. A pártnak megvan a haladó szellemű elvtársakból álló élgárdája, amety képes lesz ezeket a helyeket elfoglal. n ni. „Dubček és Silhan-elvtárs dolgozza ki ezt a kérdést" — mondta C. Císaŕ, — „készek szavatolni az emberek kiválasztását, azt, hogy az összeállítás olyan lesz, hogy képes lesz a feladatok megoldására és az adott helyzetet úgy alakítja, hogy visszatérhetünk azokhoz a feladatokhoz, amelyet pillanatnyilag nem oldhatunk meg ..." Egy-két mondatból álló közlemény elfogadására buzdít, mert „ők" nagyon is figyelemmel kísérik, hogy mi történik. A közlemény fejezze ki a Dubček iránti bizalmát, s azt, hogy fegyelmezetten fognak hozzá a feladatok megoldásához, hozzájárulva így a párt egységesítéséhez. „Nem a mandátumok száANNA SVAROVSKÁ: mítanak, hanem az akarat, hogy hozzájáruljunk az egységesítéshez és a feladatok megolásához... r Felszólalása végén arra kéri az elvtársakat, javaslataikkal és indítványaikkal egészítsék ki az eljárás módját, hogy 24 óra leforgása alatt átvehessék a KB épületét és az embereket az apparátusban is, „akiknek hiszünk, és mozgásba hozni ezt az elkerülhetetlen politikát..." Átgondolt taktika J. Litera jelentkezett, hogy kiegészítse Císaŕ elvtárs szavait. Hozzászólásából kiemeljük: „Dubček elvtárs összehívja a CSKP Központi Bizottságát, mind a két központi bizottságot, miközben a nyilvánosság előtt ilyen formában hívjuk össze ezt a tanácskozást: Dubček összehívja a központi bizottságot, azaz a régi központi bizottságot és a kongresszus küldötteit, azokat a kongresszusi küldötteket, akiket a kerület vezetősége jelölt ki. A kerületek vezetősége úgy jelöli ki a kongreszszusi küldötteket, hogy az itt jelenlevő központi bizottság tagjai köztük legyenek és esetleg azok az elvtársak is, akik a kerületi szervezet magvát alkotják és egyúttal kongresszusi küldöttek is." L. Sochor elismerően nyilatkozik erről a javaslatról: „ végighallgattam Císaŕ elvtárs tájékoztatását, valamint Litera elvtárs kiegészítését és magyarázatát, ezért úgy gondolom, hogy a javasolt taktika jól átgondolt és jó eredményekhez vezethet. Nézetem szerint fogadjuk el ezt a javaslatot. Mindamellett hozzá akarok még valamit fűzni, vállalva — hogy úgy mondjam — az ördög prókátorának szerepét, hogy elgondolkozzunk a többi lehetőségen, amelyek keresztülhúznák a mi taktikánkat. Azt akarom, hogy hallják a kétségeket is, mivel a kétkedő mindig filozófus és ez az én hivatásom." „A kétkedő" azt fontolgatja, hogy „ez a taktika jó, de csak azzal a feltétellel, hogy a másik szerződő fél megtartja a kötelezettségeket, amelyeket ő maga diktált és kényszerített ránk. A történelmi tapasztalatok és az utóbbi napok tapasztalatai azt mutatják, hogy a partner ... teljesen cinikusan megsérti a szerződéseket, akkor, amikor ez éppen megfelel neki". A továbbiakban arról „filozofál" milyen módon „sértheti meg a partner a szerződést", majd afelé hajlik, hogy mégis hívják össze a kongresszust. Egy héten, legfeljebb 14 napon belül, össze kell hívni a kongresszust más pártok küldötteinek részvételével". Konkrétan azt javasolja, hogy „hívják meg valamennyi kommunista és munkáspártot, figyelmen kívül hagyva, hogy vannak-e köztünk ideológiai nézeteltérések, ami azt jelenti, hogy az olyan pártokat is, amelyek koncepciójából kül- és belpolitikánk is nagyon távol áll, így az Albán Munkapártot, a Kínai Kommunista Pártot és minden olyan pártot is, amelyek e két párt ideológiai hatása alatt állnak ..." Kolmistr elvtárs is támogatja Č Císaŕ javaslatát: „... Fennáll az a kérdés, hogy a régi központi bizottság — amint megkezdi munkáját — jó segítőtársra talál-e a régi apparátusban, amely nem volt egységes a megszállás előtt, és a megszálás alatt pedig meglapult. Amikor a plénumra jöttem, láttam egyes olyan pártdolgozókat, akik a központi bizottság előtt álltak és élénken vitatkoztak ... Látnunk kell, hogy nagy előnyben vannak velünk szemben, minden eszköz rendelkezésükre áll, hogy gyorsan kapcsolatokat kössenek. Nekünk, amint szétosztunk, már nem lesznek ilyen lehetőségeink". Aztán arról beszélt, konkrétan meg kell mondani, hogyan oldjuk meg a dolgokat, mivel „fennáll a veszély, — amelyről Litera elvtárs nyíltan beszélt —, hogy abban az esetben, ha Litera eltűnik, vajon valaki abból a kollektívából folytatja-e a munkát". V. Slavík felszólalásában reagál az apparátus és a megállapodás problémájára. „A megállapodást úgy kötötték meg, hogy Špaček és Vaculík elvtárs a biztosítéka annak, miszerint ez a munka helyes irányban folyik ..., hogy a megszállás első napjaiban a pártapparátus túlnyomó többsége a mi oldalunkra állt és az elvtársak ebből indulnak majd ki... Dubček elvtárs legközelebbi munkatársaitól. pl. Provazníktól, Gajdostól, farostól kezdve, a többieknél azonban megkülönböztetést kell tenni. J. Litera határozottan kijelenti, hogy „ ... ezeket az embereket irgalom nélkül félre kell állítani, azokat, akik nem voltak velünk, de mégis itt voltak, azaz, akik valóban elkötelezték magukat és nemcsak szerepet játszottak ..., de sokan, egész csoportok nem kötelezték el magukat valami különös módon. Az apparátus újjáépítése nem lesz idealizált újjáépítés — új vezetőket az osztályok éléreI Sokan közülük csalódást okoztak, ez tagadhatatlan. Ilyen értelemben kell átszervezni az apparátust." Nemčanský mérnök ismerteti azoknak az embereknek a nézetét, akikkel kapcsolatba lépett. Azt mondja, hogy „az a nézet, az az irányvonal uralkodik, amelyet nagy vonalakban Císaŕ elvtárs Ismertetett. Szabad kezet kell biztosítani Dubčeknek abban, amit tennie kell, amire kötelezték, mivel kétségtelen, hogy a másik fél bősz tigris, amely semmitől sem riad vissza ..." Egyetért azzal, amit Litera elvtárs mondott — „.. • nem lesz az becstelen, amennyiben ilyen módon járunk el a továbbiakban". További ötleteket vet fel: „Fontos kérdés, mit kell csinálnunk az alacsonyabb szervek funkcionáriusaival. Eleinte az volt a nézet, hogy tömegesen adják le a pártigazolványukat jegy munkásszervezet volt ez) ... és ez nem egyedülálló eset. Az elvtársak felkeresték a szervezetet, megmagyarázták a helyzetet, és ök lemondtak szándékukról." Hogy világos legyen az a tény, miszerint önmagunk elásásáról van szó, Nemčanský mérnök még hozzáteszi: „... Mi megállapodtunk abban, hogy semmilyen esetben sem lehet megnyitni az utat. A pártszerveknek ki kell tartaniuk álláspontjuk mellett, mivel ellenkező esetben a kollaboránsok, azok, akik hátul álltak, akik nem szólaltak fel a nyilvánosság előtt, kerülnének hatalomra ..." J. Sabata szintén egyetért Č. Císaŕ javaslatával, de nem támogatja azt a javaslatot, hogv csak rövid jelentést terjesszenek a közvélemény elé: „ .. . Sok szem tekint a központi bizottság felé. A kerületekből, az üzemekből érkező határozatok nagyon radikálisak, lényegében nem fogadják el a moszkvai közleményt, vagy csak nagy fenntartásokkal fogadják el. Ebben az esetben durva politikai hibát követnénk el, ha nem foglalnák állást ezzel kapcsolatban". Álláspontját azonnal meg is fogalmazza. A dokumentumokat jóváhagyják Azon ajánlás után, hogy Sábát elvtárs vitassa meg személyesen a kérdést az „Elvtárssal" és további vita után V. Slavík berekeszti a tárgyalást, majd ezt ajánlja: „Císaŕ elvtárs határozati javaslat formájában terjessze elő javaslatunkat. Ezt még megvitatnánk, majd jóváhagynánk ... Az itt elmondottak alapján közleményt kell elfogadni, amely magába foglalja azokat a tényeket, amelyekről judl elvtárs beszélt, beleértve a vysočanyi üzemek dolgozóinak mondott köszönetet. A közleményt annak tudatában tennénk közzé, amit Císaŕ elvtárs mondott, hogy nem adunk nyilvánosan semmit a másik félnek, és mindenki visszatér a saját helyére". Císaŕ elvtárs később azt javasolja, hagyjanak jóvá két dokumentumot: „... elsőként egy határozatot, amelyet nem hoznánk nyilvánosságra". (Mivel ezt a dokumentumot akkoriban eltitkolták, most ismertetjük.) A dokumentum így hangzik: A CSKP Központi Bizottsága, valamint a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága a mai bonyolult helyzetben az egész párt egyesítése és munkája hatékonysága növelése érdekében így határozott: 1. Egyetértünk a központi bizottság elnöksége és titkársága átszervezésével szükségességével. Ez az átépítés megfelelne a megváltozott körülmények és a párt új feladatatnak és a legközelebbi napokban hajtanák végre. 2. Követeljük a XIV. pártkongresszus mielőbbi összehívását, legkésőbb 1968. szeptember 9-ig. A kongresszus megtárgyalná a politikai helyzetet, az államjogi rendezés kérdését, valamint a párt legfelsőbb szerveinek összetételét. 3. Egyetértünk azzal, hogy az átszervezett apparátus — mint a pártvezetőség jelentős eszköze — teljes mértékben fejlessze munkáját. A. központi bizottság apparátusában csak olyan elvtársak dolgozhatnak, akik az egész párt bizalmát élvezik. 4. Egyetértünk az olyan káderpolitikával, amely eltávolítja a vezető funkciókból a kompromittált funkcionáriusokat, és olyan elvtársakat bíz meg ezekkel a funkciókkal, akik a január utáni időszakban és a legutóbbi nehéz napokban teljes mértékben beváltak a párton belül és a közvéleményben is tekintélynek örvendnek. 5. Teljes mértékben támogatjuk és megvalósítjuk a központi bizottság átszervezett elnökségének és titkárságának intézkedéseit. A XIV. kongresszus küldöttjei és az általuk választott központi bizottság a vezető pártfunkcionáriusok olyan testületét alkotják, amely teljes mértékben tudatában van felelősségének. A pártvezetőséghez legközelebbi kollektívának érezzük magunkat, és a legnagyobb mértékben hozzá akarunk járulni az azonnal szükséges intézkedések megtételéhez és a kongresszus sikeréhez. Tudatában vagyunk annak, hogy a körülmények nagyon súlyosak és egyre változnak, ezért a meghatározott politikai irányvonalat ehhez fogjuk módosítani" A második dokumentum, amelyet ugyancsak Č. Císaŕ terjesztett elő, a közlésre szánt közlemény volt. Ebben köszönetet mondanak a demokratikus, hu manista szocializmus gondola tához való hűségért, nagyra értékelik a dolgozók áldozatkészségét. köszönetet mondanak a tömegtájékoztatási eszközök valamennyi dolgozójának. A közlemény a szokásos „Önökkel vagyunk, legyenek önök is velünk!" mondattal fejeződik be. Ojabb vita keletkezett a nem közölt határozatról. A legjellemzőbben R. Kalivoda nyilatkozott: „A CSKP városi bizottsága plénumának határozatából indulok ki... Respektálnunk kell a XIV. kongresszust. Pontosabban kell fogalmaznunk, olyan értelemben, hogy követeljük a XIV. kongresszus második szakaszának gyors összehívását és'nem a XIV. kongreszszus összehívását, mivel ezzel tagadnánk, hogy a XIV. kongresszus már megkezdődött... Mindent nagyon körültekintően kell tennünk, különösen azért, mert az első dokumentumot nem hozzuk nyilvánosságra és azért is, mert ez jelenti majd a kivezető utat. A XIV. kongresszust támogató szervezeteknek meg kell érteniük, hogy nem érvénytelenítjük a kongresszust, hanem folytatjuk. A belső használatra szánt pártdokumentumban ezt úgy kell megfogalmazni, hogy ne keletkezhessenek nézeteltérések." V. Slavík azzal fejezi be: „Fogadjanak el olyan határozatot, amelynek alapján nyilvánvalóvá válna, hogy megtartották a XIV. kongresszust és ez jelentené, a betetőzését annak, amit Kalivoda elvtárs mondott". A legalitás irányvonalának védése J. Pelikán emelkedett szóra és beszámolt a Nemzetgyűlés üléséről, ahol határozatot fogadtak el, miszerint „a Nemzetgyűlés továbbra is törvényellenesnek, a nemzetközi szerződésekkel ellentétben álló ténynek tekinti Csehszlovákia megszállását az öt állam katonasága áltál". Közli, hogy heves vita előzte meg a határozatot. „...Ismertetni akarom még a képviselők nézetét. A Nemzetgyűlés által elfogadott határozat jelentős mértékben összefügg a központi bizottság plenáris ülésével. Ök azt mondják, addig harcolhatunk, amíg tudjuk, hogy létezik ez a központi bizottság és ez az egyedüli szerv, amely állást foglalhat..." Továbbá megemlíti azokat a káderintézkedéseket, amelyeket a rádióval és televízióval szemben akarnak érvényesíteni és kijelenti: „... nem tudom, mi a biztositéka annak, hogy az átszervezés során bizonyos emberek távoznak ebből az elnökségből. Én attól félek, úgy végződik a dolog, hogy azok az emberek távoznak, akiket a szovje fél elfogadhatatlanoknak minősített, hogy azok távoznak majd, akik számunkra elfogadhatók. Smrkovský elvtárs teljhatalmat kért a kormány számára, hogy intézkedhessen ebben az időszakban. A Nemzetgyűlés nem szavazta meg a teljhatalmat ... mivel nem akar ezekkel kapcsolatban szankciókat elfogadni, sem pedig tudomásul venni őket. . ." Z. Hejzlar kiegészíti a tájékoztatást: „ • • • még az éjjel beszéltem Cerník elvtárssal. Természetesen tömegtájékoztatást eszközeinkben fennáll az a lehetőség, hogy tömegesen ellentállnak bármilyen intézkedéssel szemben, mivel a fiúk nem tűrnének el ilyesmit" — és felhívja a figyelmet a súlyos helyzetre, mivel .abbahagynák a munkát, vaqy valami hasonlót csinálnának ... Azt javasoltam, keressünk valami más, alkalmasabb megoldást, amely csökkentené ezt a veszélyt, mivel nem érdekünk az ilyen heves reakció. Azt ígérte, hogy átgondolja még egyszer a kérdést, hogy esetleg nem létesíthetnének-e átmenetileg egy igazgató tanácsot, úgy, hogy nem beszélnének igazgatóról és ezzel ideiglenesen lehetővé tennénk, hoy hatást qyakorolianak . . " Starý elvtárs emelkedett szóra: „Ugyanolyah elégedetlen vagyok, mint Pelikán elvtárs, mivel a megszállás alatt az illegális pártban dolgoztam és tudom, hógy milyen nehéz ez a munka, nekünk ma védenünk kell a leqalitás irányvonalát, de más helyzetbe is kerülhetünk." A továbbiakban azt kérdezi, megvannak-e az elvtársak gvő 7ődve arról ., ki hogyan fog szavazni a központi bizottság pétneki ülésén és vajon csak a központi bizottsáq régi tagiai lesznek-e ótf">" Miután biztosították, hogy a kongresszus küldöttjei is ott lesznek, megelégedéssel jelen (Folytatás a 2. oldalon) (Folytatás a 2. oldalon) A NÉMA TANÚ