Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-23 / 19. szám, péntek

(Folytatás tegnapi számunkbál.) És ez minennek a felszámolá­sát jelenti, egy megszállási rendszer kialakítását mindaz­zal az erőszakkal, amely már ezzel jár." „Egészen őszintén szólva — mondja — „diktá­tum alatt vagyunk, szemtől szembe a feldühödött tigrissel (ezért még a maoistáknak sem kellene szégyenkezniük — a szerző megjegyzése), amely mindenre képes." Ezt követően ecseteli, hogy az új KB rekonstrukciója ese­tén kinek kellene távoznia a párt vezetőségéből, és úgy mondja, hogy azok a „kompro­mittált" funkcionáriusok. „Az­tán az elnökséget ki kellene egészíteni ennek az új KB-nak a tagjaiból, számítva Šilhan elvtársra és a többiekre, akik a leginkább elkötelezettek vol­tak a munkában ... A káderpo­litika irányvonalának olyannak kell lenni, hogy a kompromit­tált funkcionáriusok eltávoz­nak és újak jönnek, akik teljes mértékben élvezik a párt és a rendkívüli kongresszus első ülésszakának bizalmát." Č. Císaŕ beszél még a „párt­vezetőségben létrejöhető komp­romisszumról arra nézve, hogy kit akarnak az élre emelni, és kinek kell elmenni... Svestká­ra és a hozzá hasonló emberek­re gondolnak... Ha az egész úgy zajlana le, hogy csak a moszkvai egyezmény aláíróit távolítanák el, akiket nálunk árulóknak és kollaboránsoknak kiáltottak ki — mint Svestka, Indra és mások — akkor ez a szovjet félből éppen olyan reakciót váltana ki, amilyen semmiképpen sem kívánatos, s amit el akarunk kerülni. Ezért van szükség a fokozatos komp­romisszumra ..." Ezután Císaí elvtárs tájékoz­tat arról a munkamenetről, amelynek célja „mozgásba hoz­ni a KB apparátusának munká­ját, amely átment az új veze­tőség szolgálatába. Ez a veze­tőség velünk dolgozik és nem azzal a csoporttal, amelynek a párt vezetőségéből fokozatosan el kell távoznia. Špaček elv­társi bízták meg azzal, hogy M. Vaculíkkál megegyezve ... végezze el az apparátus egy­ségesítését és beindítását, a KB épületének átvevését is beleszá­mítva. Ennek a lépésnek kell elvezetnie a pártvezetőség és az apparátus fokozatos egysé­gesítéséhez és a párt irányítá­sához felülről lefelé az élen Dubček, Smrkovský, Silhan stb. elvtársakkal... hogy ez az egységesítés, ez az egység tel­jes legyen." És így folytatja': „Dubček elvtárs nagyon szeretett volna megjelenni ezen az ülésen, de a moszkvai egyezmény ezt le­hetetlenné tette a számára. Dubček elvtárs nagyon kéri önöket, értsék meg, ezen a na­pon a legcsekélyebb okot sem szolgáltathatja arra, hogy eset­leg valamiképpen ki akarná vonni magát, vagyis hogy lé­nyegében nem tartja magát a diktátumhoz, amelyet kénytelen volt aláírni " „Nem szabad gyanút keltenünk" Hogy milyen komolyan és be­csületesen vették számításba a moszkvai egyezményt, az kitű nik Č. Císaŕ további szavaiból: „... Úgy közöljük, hogy ez a ré­gi KB ülése lesz, és azzal, hogy sok elvtárs mint küldött részt vesz a kongresszuson, úgyhogy ez a KB is képviselve lesz. Nem szabad gyanút keltenünk, nem szabad, hogy itt kettős uralom legyen, úgy mint ma van. Ter­mészetesen ez bizalom kérdése, amelyet érzünk vagy nem ér­zünk azon elvtársak iránt, akik ezt az újraválasztott elnökséget és az új titkárságot fogják kép­viselni. Megbeszéltük az új elv társakkal, hogy néhányan közü­lük, akiket leginkább fenyeget az üldöztetés veszélye, tovább­ra is betölti közéleti funkció ját, de ne az olyannyira meg­támadható és radikális hadállá­sokból" A szavak, amelyeket oly rész véttel ejt ki, kifejezik, „mily mérhetetlenül nehéz lesz a párt­nak, a közvéleménynek és a nyilvánosságnak is, ha kije­lentjük, hogy például Kriegelt, Hejzlart, Císart, Pelikánt új, ke­-ésbé jelentős funkcióba helye zik, mert mindannyian tudják, hogy a legélesebb támadások céltáblái, és fizikai megsemmi­sítésre vannak ítélve." (C. Cí saf még ezt a hazugságot is pi­rulás nélkül mondotta. — A. S.) „A párt vezetősége és Dubček elvtárs úgy vélekedik, hogy könnyelműség lenne bármit is kockáztatni. A pártnak megvan a haladó szellemű elvtársakból álló élgárdája, amety képes lesz ezeket a helyeket elfoglal­. n ni. „Dubček és Silhan-elvtárs dol­gozza ki ezt a kérdést" — mondta C. Císaŕ, — „készek sza­vatolni az emberek kiválasztá­sát, azt, hogy az összeállítás olyan lesz, hogy képes lesz a feladatok megoldására és az adott helyzetet úgy alakítja, hogy visszatérhetünk azokhoz a feladatokhoz, amelyet pillanat­nyilag nem oldhatunk meg ..." Egy-két mondatból álló köz­lemény elfogadására buzdít, mert „ők" nagyon is figyelem­mel kísérik, hogy mi történik. A közlemény fejezze ki a Dub­ček iránti bizalmát, s azt, hogy fegyelmezetten fognak hozzá a feladatok megoldásához, hozzá­járulva így a párt egységesíté­séhez. „Nem a mandátumok szá­ANNA SVAROVSKÁ: mítanak, hanem az akarat, hogy hozzájáruljunk az egységesítés­hez és a feladatok megolásá­hoz... r Felszólalása végén arra kéri az elvtársakat, javaslataikkal és indítványaikkal egészítsék ki az eljárás módját, hogy 24 óra leforgása alatt átvehessék a KB épületét és az embereket az apparátusban is, „akiknek hiszünk, és mozgásba hozni ezt az elkerülhetetlen politikát..." Átgondolt taktika J. Litera jelentkezett, hogy ki­egészítse Císaŕ elvtárs szavait. Hozzászólásából kiemeljük: „Dubček elvtárs összehívja a CSKP Központi Bizottságát, mind a két központi bizottságot, mi­közben a nyilvánosság előtt ilyen formában hívjuk össze ezt a tanácskozást: Dubček össze­hívja a központi bizottságot, azaz a régi központi bizottságot és a kongresszus küldötteit, azokat a kongresszusi küldötte­ket, akiket a kerület vezetősé­ge jelölt ki. A kerületek veze­tősége úgy jelöli ki a kongresz­szusi küldötteket, hogy az itt jelenlevő központi bizottság tagjai köztük legyenek és eset­leg azok az elvtársak is, akik a kerületi szervezet magvát alkot­ják és egyúttal kongresszusi küldöttek is." L. Sochor elismerően nyilat­kozik erről a javaslatról: „ végighallgattam Císaŕ elvtárs tájékoztatását, valamint Litera elvtárs kiegészítését és magya­rázatát, ezért úgy gondolom, hogy a javasolt taktika jól át­gondolt és jó eredményekhez vezethet. Nézetem szerint fo­gadjuk el ezt a javaslatot. Mind­amellett hozzá akarok még va­lamit fűzni, vállalva — hogy úgy mondjam — az ördög pró­kátorának szerepét, hogy elgon­dolkozzunk a többi lehetőségen, amelyek keresztülhúznák a mi taktikánkat. Azt akarom, hogy hallják a kétségeket is, mivel a kétkedő mindig filozófus és ez az én hivatásom." „A kétkedő" azt fontolgatja, hogy „ez a taktika jó, de csak azzal a feltétellel, hogy a másik szerződő fél megtartja a köte­lezettségeket, amelyeket ő ma­ga diktált és kényszerített ránk. A történelmi tapasztalatok és az utóbbi napok tapasztalatai azt mutatják, hogy a partner ... tel­jesen cinikusan megsérti a szer­ződéseket, akkor, amikor ez ép­pen megfelel neki". A továbbiakban arról „filozo­fál" milyen módon „sértheti meg a partner a szerződést", majd afelé hajlik, hogy mégis hívják össze a kongresszust. Egy héten, legfeljebb 14 napon belül, össze kell hívni a kongresszust más pártok küldöt­teinek részvételével". Konkrétan azt javasolja, hogy „hívják meg valamennyi kommunista és munkáspártot, figyelmen kívül hagyva, hogy vannak-e köztünk ideológiai nézeteltérések, ami azt jelenti, hogy az olyan pár­tokat is, amelyek koncepciójá­ból kül- és belpolitikánk is na­gyon távol áll, így az Albán Munkapártot, a Kínai Kommu­nista Pártot és minden olyan pártot is, amelyek e két párt ideológiai hatása alatt áll­nak ..." Kolmistr elvtárs is támogatja Č Císaŕ javaslatát: „... Fenn­áll az a kérdés, hogy a régi központi bizottság — amint megkezdi munkáját — jó segí­tőtársra talál-e a régi appará­tusban, amely nem volt egysé­ges a megszállás előtt, és a megszálás alatt pedig megla­pult. Amikor a plénumra jöttem, láttam egyes olyan pártdolgozó­kat, akik a központi bizottság előtt álltak és élénken vitat­koztak ... Látnunk kell, hogy nagy előnyben vannak velünk szemben, minden eszköz rendel­kezésükre áll, hogy gyorsan kapcsolatokat kössenek. Ne­künk, amint szétosztunk, már nem lesznek ilyen lehetősé­geink". Aztán arról beszélt, konkré­tan meg kell mondani, hogyan oldjuk meg a dolgokat, mivel „fennáll a veszély, — amelyről Litera elvtárs nyíltan beszélt —, hogy abban az esetben, ha Lite­ra eltűnik, vajon valaki abból a kollektívából folytatja-e a munkát". V. Slavík felszólalásában rea­gál az apparátus és a megálla­podás problémájára. „A megál­lapodást úgy kötötték meg, hogy Špaček és Vaculík elvtárs a biztosítéka annak, miszerint ez a munka helyes irányban fo­lyik ..., hogy a megszállás első napjaiban a pártapparátus túl­nyomó többsége a mi oldalunk­ra állt és az elvtársak ebből in­dulnak majd ki... Dubček elv­társ legközelebbi munkatársai­tól. pl. Provazníktól, Gajdostól, farostól kezdve, a többieknél azonban megkülönböztetést kell tenni. J. Litera határozottan kijelen­ti, hogy „ ... ezeket az embere­ket irgalom nélkül félre kell ál­lítani, azokat, akik nem voltak velünk, de mégis itt voltak, azaz, akik valóban elkötelezték magukat és nemcsak szerepet játszottak ..., de sokan, egész csoportok nem kötelezték el magukat valami különös módon. Az apparátus újjáépítése nem lesz idealizált újjáépítés — új vezetőket az osztályok éléreI Sokan közülük csalódást okoz­tak, ez tagadhatatlan. Ilyen ér­telemben kell átszervezni az apparátust." Nemčanský mérnök ismerteti azoknak az embereknek a né­zetét, akikkel kapcsolatba lé­pett. Azt mondja, hogy „az a nézet, az az irányvonal uralko­dik, amelyet nagy vonalakban Císaŕ elvtárs Ismertetett. Sza­bad kezet kell biztosítani Dub­čeknek abban, amit tennie kell, amire kötelezték, mivel kétség­telen, hogy a másik fél bősz tigris, amely semmitől sem riad vissza ..." Egyetért azzal, amit Litera elvtárs mondott — „.. • nem lesz az becstelen, amennyiben ilyen módon járunk el a továb­biakban". További ötleteket vet fel: „Fontos kérdés, mit kell csinálnunk az alacsonyabb szer­vek funkcionáriusaival. Eleinte az volt a nézet, hogy tömege­sen adják le a pártigazolványu­kat jegy munkásszervezet volt ez) ... és ez nem egyedülálló eset. Az elvtársak felkeresték a szervezetet, megmagyarázták a helyzetet, és ök lemondtak szándékukról." Hogy világos legyen az a tény, miszerint önmagunk elásá­sáról van szó, Nemčanský mér­nök még hozzáteszi: „... Mi megállapodtunk abban, hogy semmilyen esetben sem lehet megnyitni az utat. A pártszer­veknek ki kell tartaniuk állás­pontjuk mellett, mivel ellenkező esetben a kollaboránsok, azok, akik hátul álltak, akik nem szó­laltak fel a nyilvánosság előtt, kerülnének hatalomra ..." J. Sabata szintén egyetért Č. Císaŕ javaslatával, de nem tá­mogatja azt a javaslatot, hogv csak rövid jelentést terjessze­nek a közvélemény elé: „ .. . Sok szem tekint a központi bizottság felé. A kerületekből, az üzemek­ből érkező határozatok nagyon radikálisak, lényegében nem fo­gadják el a moszkvai közle­ményt, vagy csak nagy fenn­tartásokkal fogadják el. Ebben az esetben durva politikai hibát követnénk el, ha nem foglal­nák állást ezzel kapcsolatban". Álláspontját azonnal meg is fo­galmazza. A dokumentumokat jóváhagyják Azon ajánlás után, hogy Sá­bát elvtárs vitassa meg szemé­lyesen a kérdést az „Elvtárssal" és további vita után V. Slavík berekeszti a tárgyalást, majd ezt ajánlja: „Císaŕ elvtárs ha­tározati javaslat formájában ter­jessze elő javaslatunkat. Ezt még megvitatnánk, majd jóvá­hagynánk ... Az itt elmondottak alapján közleményt kell elfo­gadni, amely magába foglalja azokat a tényeket, amelyekről judl elvtárs beszélt, beleértve a vysočanyi üzemek dolgozói­nak mondott köszönetet. A köz­leményt annak tudatában ten­nénk közzé, amit Císaŕ elvtárs mondott, hogy nem adunk nyil­vánosan semmit a másik félnek, és mindenki visszatér a saját helyére". Císaŕ elvtárs később azt java­solja, hagyjanak jóvá két doku­mentumot: „... elsőként egy ha­tározatot, amelyet nem hoznánk nyilvánosságra". (Mivel ezt a dokumentumot akkoriban eltitkolták, most is­mertetjük.) A dokumentum így hangzik: A CSKP Központi Bizottsága, valamint a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága a mai bo­nyolult helyzetben az egész párt egyesítése és munkája haté­konysága növelése érdekében így határozott: 1. Egyetértünk a központi bi­zottság elnöksége és titkársága átszervezésével szükségességé­vel. Ez az átépítés megfelelne a megváltozott körülmények és a párt új feladatatnak és a leg­közelebbi napokban hajtanák végre. 2. Követeljük a XIV. párt­kongresszus mielőbbi összehívá­sát, legkésőbb 1968. szeptember 9-ig. A kongresszus megtár­gyalná a politikai helyzetet, az államjogi rendezés kérdését, valamint a párt legfelsőbb szer­veinek összetételét. 3. Egyetértünk azzal, hogy az átszervezett apparátus — mint a pártvezetőség jelentős eszköze — teljes mértékben fej­lessze munkáját. A. központi bi­zottság apparátusában csak olyan elvtársak dolgozhatnak, akik az egész párt bizalmát él­vezik. 4. Egyetértünk az olyan ká­derpolitikával, amely eltávolít­ja a vezető funkciókból a komp­romittált funkcionáriusokat, és olyan elvtársakat bíz meg ezek­kel a funkciókkal, akik a ja­nuár utáni időszakban és a leg­utóbbi nehéz napokban teljes mértékben beváltak a párton belül és a közvéleményben is tekintélynek örvendnek. 5. Teljes mértékben támogat­juk és megvalósítjuk a közpon­ti bizottság átszervezett elnök­ségének és titkárságának intéz­kedéseit. A XIV. kongresszus küldöttjei és az általuk válasz­tott központi bizottság a vezető pártfunkcionáriusok olyan tes­tületét alkotják, amely teljes mértékben tudatában van fele­lősségének. A pártvezetőséghez legközelebbi kollektívának érez­zük magunkat, és a legnagyobb mértékben hozzá akarunk járul­ni az azonnal szükséges intézke­dések megtételéhez és a kong­resszus sikeréhez. Tudatában vagyunk annak, hogy a körül­mények nagyon súlyosak és egy­re változnak, ezért a meghatá­rozott politikai irányvonalat ehhez fogjuk módosítani" A második dokumentum, ame­lyet ugyancsak Č. Císaŕ terjesz­tett elő, a közlésre szánt köz­lemény volt. Ebben köszönetet mondanak a demokratikus, hu manista szocializmus gondola tához való hűségért, nagyra ér­tékelik a dolgozók áldozatkész­ségét. köszönetet mondanak a tömegtájékoztatási eszközök va­lamennyi dolgozójának. A köz­lemény a szokásos „Önökkel va­gyunk, legyenek önök is ve­lünk!" mondattal fejeződik be. Ojabb vita keletkezett a nem közölt határozatról. A legjel­lemzőbben R. Kalivoda nyilat­kozott: „A CSKP városi bizott­sága plénumának határozatából indulok ki... Respektálnunk kell a XIV. kongresszust. Pon­tosabban kell fogalmaznunk, olyan értelemben, hogy köve­teljük a XIV. kongresszus máso­dik szakaszának gyors összehí­vását és'nem a XIV. kongresz­szus összehívását, mivel ezzel tagadnánk, hogy a XIV. kong­resszus már megkezdődött... Mindent nagyon körültekintően kell tennünk, különösen azért, mert az első dokumentumot nem hozzuk nyilvánosságra és azért is, mert ez jelenti majd a kivezető utat. A XIV. kong­resszust támogató szervezetek­nek meg kell érteniük, hogy nem érvénytelenítjük a kong­resszust, hanem folytatjuk. A belső használatra szánt pártdo­kumentumban ezt úgy kell meg­fogalmazni, hogy ne keletkez­hessenek nézeteltérések." V. Slavík azzal fejezi be: „Fogadjanak el olyan határo­zatot, amelynek alapján nyil­vánvalóvá válna, hogy megtar­tották a XIV. kongresszust és ez jelentené, a betetőzését an­nak, amit Kalivoda elvtárs mon­dott". A legalitás irányvonalának védése J. Pelikán emelkedett szóra és beszámolt a Nemzetgyűlés ülé­séről, ahol határozatot fogadtak el, miszerint „a Nemzetgyűlés továbbra is törvényellenesnek, a nemzetközi szerződésekkel el­lentétben álló ténynek tekinti Csehszlovákia megszállását az öt állam katonasága áltál". Közli, hogy heves vita előzte meg a határozatot. „...Ismer­tetni akarom még a képviselők nézetét. A Nemzetgyűlés által elfogadott határozat jelentős mértékben összefügg a közpon­ti bizottság plenáris ülésével. Ök azt mondják, addig harcol­hatunk, amíg tudjuk, hogy lé­tezik ez a központi bizottság és ez az egyedüli szerv, amely állást foglalhat..." Továbbá megemlíti azokat a káderintézkedéseket, amelyeket a rádióval és televízióval szem­ben akarnak érvényesíteni és kijelenti: „... nem tudom, mi a biztositéka annak, hogy az át­szervezés során bizonyos embe­rek távoznak ebből az elnökség­ből. Én attól félek, úgy végző­dik a dolog, hogy azok az em­berek távoznak, akiket a szov­je fél elfogadhatatlanoknak mi­nősített, hogy azok távoznak majd, akik számunkra elfogad­hatók. Smrkovský elvtárs telj­hatalmat kért a kormány szá­mára, hogy intézkedhessen eb­ben az időszakban. A Nemzet­gyűlés nem szavazta meg a telj­hatalmat ... mivel nem akar ezekkel kapcsolatban szankció­kat elfogadni, sem pedig tudo­másul venni őket. . ." Z. Hejzlar kiegészíti a tájé­koztatást: „ • • • még az éjjel be­széltem Cerník elvtárssal. Ter­mészetesen tömegtájékoztatást eszközeinkben fennáll az a le­hetőség, hogy tömegesen ellent­állnak bármilyen intézkedéssel szemben, mivel a fiúk nem tűr­nének el ilyesmit" — és felhív­ja a figyelmet a súlyos helyzet­re, mivel .abbahagynák a munkát, vaqy valami hasonlót csinálnának ... Azt javasoltam, keressünk valami más, alkal­masabb megoldást, amely csök­kentené ezt a veszélyt, mivel nem érdekünk az ilyen heves reakció. Azt ígérte, hogy átgon­dolja még egyszer a kérdést, hogy esetleg nem létesíthetné­nek-e átmenetileg egy igazgató tanácsot, úgy, hogy nem beszél­nének igazgatóról és ezzel ideiglenesen lehetővé tennénk, hoy hatást qyakorolianak . . " Starý elvtárs emelkedett szó­ra: „Ugyanolyah elégedetlen vagyok, mint Pelikán elvtárs, mivel a megszállás alatt az il­legális pártban dolgoztam és tu­dom, hógy milyen nehéz ez a munka, nekünk ma védenünk kell a leqalitás irányvonalát, de más helyzetbe is kerülhetünk." A továbbiakban azt kérdezi, megvannak-e az elvtársak gvő 7ődve arról ., ki hogyan fog szavazni a központi bizottság pétneki ülésén és vajon csak a központi bizottsáq régi tagiai lesznek-e ótf">" Miután biztosították, hogy a kongresszus küldöttjei is ott lesznek, megelégedéssel jelen (Folytatás a 2. oldalon) (Folytatás a 2. oldalon) A NÉMA TANÚ

Next

/
Thumbnails
Contents