Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-05 / 3. szám, hétfő

* A mi válaszunk: feSs<-uoadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére növeljük a termelést EZT A MONDATOT a Bősi Aljami Gazdaság dolgozóinak kötelezettségvállalásából emeltem ki, annak ellenére, hogy legalább milliószor leírták, kimondták azt a ... tiszteletére ennyi és ennyi százalékkal növeljük a termelést. Mégis ezt választottam és nem tartom elcsépeltnek. Mert a gazdaság utóbbi két évben elért eredményei biztosítékot nyújtanak arra, hogy a vállalás náluk nem elkoptatott szóhasználat, hanem az alapos elemzésnek, az erők és a lehetőségek szakmai szemmel történő felmérésének a vetülete. Mögötte akarattal, tettrekészséggel, és nem utolsósorban szakmai hozzáértéssel az állami gazdaság vezetősége és több száz tagú kollektívája áll. A vállalás a bevezetőben az 1968—1969-es politikai gazdasági helyzetet elemzi s többek között hangsúlyozza: „Gazdaságunk dolgozói nem szerkesztettek és nem írtak alá rezolúciókat sem Dubček mellett, sem a szövetséges csapatok ellen, nem szóltak a szirénák az egyórás sztrájkfelhívásra, nem támogatták a karrierista és népellenes érdekeket képviselő politikusokat. Nálunk az 1968—69-es évben a politikai hisztériára a dolgozók egységesen fokozott munkasznrgalommal válaszoltak." Hány és hány olyan nyilatkozattal találkoztunk már, amelyekben utólag mindenki okos volt, előre látta a következményeket. Itt is csupán nagy szavakról, utólagos bölcsességről van-e szó, vagy valami másról? Hívjuk talán segítségül a megmásíthatatlan tényeket. A gazdaság 13 vagon gabonával, 124 vagon cukorrépával és 7 vagon zöldséggel termelt többet a tervezettnél. Húsból 724 mázsával, tejből 306 000 literrel többet adtak el, mint amennyit a terv előirányzott. Talán még ennél is nagyobb sikernek számít, hogy az egy dolgozóra eső munkatermelékenység 19,16 °/o-kal növekedett 1967-hez viszonyítva. 1968ban a Bősi Állami Gazdaság 9 millió 18 ezer korona tiszta nyereséggel zárta az évet. Ki tudja, hogy mennyi lett volna a nyereség, ha a csúcsmunkák idején rezolúciókat szerkesztenek. 1969 a mérlegen Michal Chudík igazgató, Bodnár főmérnök és a gazdaság többi vezetői úgy látták helyesnek, hogy az 1969-es évre még a korábbinál is merészebb tervet készítsenek. így az 1968-as évhez viszonyítva a termelés 10,6 százalékos növelését irányozták elő, ami pénzben nem kevesebb, mint 4 millió 34 ezer koronát jelent. Búzából például 36 mázsás, szemes kukoricából 40, lucernaszénából 72, silókukoricából 420, takarmányrépából 520 mázsás hektárhozamot terveztek. Nos, az alábbi táblázatban lássuk az elért eredményeket: Termény: Búza 1003 Árpa 313 Zab 72 Szemes kukorica 423 Silókukorica 259 Cukorrépa 206 Évelő takarmányok 507 A növénytermesztés eredményei természetesen az állattenyésztésre is kihatottak. De mielőtt az állattenyésztésben elért sikerekről szólnék, hadd mondjam el, hogy a gazdaság vezetői milyen helyesen látták azt a követelményt, hogy az állatállomány létszámának országos viszonylatban mutatkozó csökkenő irányzatát meg kell állítani. Sőt! Ök nem maradtak ennyinél. Leglényegesebbnek a tehén- és a kocaállomány számának növelését tartották. Persze, ez a nehezebbik dolog, mert itt a számszerűség még nem feltétlenül jelent előrehaladást, a fajta és a minőség megválasztása a számokkal szemben előtérbe kerül. Tehát az állomány számának növelése alapos szaktudást is követel. Nos, hogy a létszámbővítésnél a fajta-minőség javítását mennyire sikerült keresztülvinni, az majd a későbbiekből kiderül. Lássuk előbb, hogyan alakult az állomány. Tehénállományuk a hektárokra számítva eddig is lényegesen Jobb volt az országos átlagnál, ennek ellenére 980-ról 1132 darabra növelték. A múlt évben 400 kocát tartottak, most 520 kocájuk van. S hogy a fajta megválasztásáról se feledkezzem meg: 1969-ben az egy tehénre jutó évi tejhozam kb. 3140 liter, egy-egy kocától pedig több mint 17 malacot választottak le. Tehát a létszámbővítéssel mind a tejhozam, mind a malacleválasztás nemcsak a számszerű növekedés arányában, hanem annál jobban is javult. Meg kell még jegyeznem, hogy az állattenyésztés fejlesztése nem merült ki az eddig elmondottakban. Egészében a szarvasmarha-állományt 2634ről 3100-ra, a sertésállományt 4285-ről 4810 darabra növelték. 4327 pulykát adtak piacra, s ez kb. 250 mázsa kiváló húst jelent a fogyasztóknak, összesítve: a Bősi Állami Gazdaság az idén 400 mázsa hússal és 300 000 liter tejjel túlteljesíti eladási tervét. Egy másik összegezés: a teljes termelést a kedvezőnek mondható 1968-as esztendőhöz Terület/ha: Hektárhozam/mázsa: 40,09 37,50 34,99 58,00 446,00 401,00 80,00 viszonyítva 4 millió 896 ezer koronával túlszárnyalták. Ez pedig nagy dolog. Ugyancsak elismerésre méltó, hogy a termelés növelésén kívül a munkatermelékenység fokozásáról sem feledkeztek meg. 1969-ben az egy dolgozóra eső termelés 9286 koronával volt több, mint 1968-ban, s ez 16,69 százalékkal jobb az 1968-as munkatermelékenységi mutatónál. A tartalékok kihasználására alapozzák az 1970-es tervet Azt mondhatnám, hogy a sikereken felbuzdulva még fokozottabb ütemben akarják növelni a termelést, ám ez csupán részigazság. Mert a lényeg nem a felbuzdulás, hanem az, hogy, a tartalékokat, a lehetőségeket árgus szemmel leltározták. Nem raktározás, hanem forgalomba hozás céljából. Lássuk csak, hogy a tartalékok közül a gazdaság vezetői mit tettek az első helyre. Látszólag megint egy sablonos dolog. Talajjavítás. Ez már 15 évvel ezelőtt is vesszőparipa volt a nagyüzemi termelésben. De higgyük, hogy a talajjavítás gondolata a szocialista nagyüzemi termeléssel egyidős. Ennek gyökerei a földművelés legősibb koráig nyúlnak vissza. Az azonban tény, hogy hazánkban csupán a szocialista nagyüzemi termelés létrejöttével vett lendületet a magasabb színtű talajjavítás. Akkor, amikor a földművelőt ebben a nehéz munkában már a gépek, a műtrágyák, majd a vegyszerek is segítették és segítik. Erre a segítségre alapozzák a Bősi Állami Gazdaság vezetői azt a vállalásukat, hogy 1970-ben 60 hektárral bővítik a szántóterületet. 1971-ben pedig 86 hektárral. Persze a termőterület növelése még nem jelenti a talajjavítás teljességét. Éppen ezért határozták el azt is, hogy a trágya minősége javításának céljából minden gazdasági udvarban központi trágyatelepet építenek. Ugyancsak a talajjavításhoz tartozik az is, hogy 93 ha legelőt fognak öntözni, így ezt a területet szakaszos legeltetéssel intenzíven ki tudják majd használni. A növénytermesztéssel kapcsolatosan a vállalás a továbbiakban azt a fontos irányvonalat követi, amely lényeges része a mezőgazdasági termelés konszolidálódásának, vagyis a kedvezőtlen strukturális Irányzat helyrehozásának. Néhány év óta ugyanis az irányítás „jóvoltából" a gabonatermesztésen kívül valamennyi fontosabb mezőgazdasági termelési ágazat csökkenő irányzatú. Országos méretben lényegesen csökkent a kukorica, a cukorrépa, a burgonya vetésterülete, a szarvasmarha- és a sertésállomány száma. A fellazult központi irányításon kívül ennek az irányzatnak kedvezett az árpolitika, a gazdasági ösztönzők, és nem utolsósorban a gépesítés alacsony színvonala a kapásnövények termesztésénél. A foglalkoztatottság szívügyük Annál inkább örvendetes, hogy a Bősi Állami Gazdaság már harmadik éve nem a „divatos" irányzatot követi. Már említettem, hogy ebben a gazdaságban nagy gondot fordítanak az állatállomány számának növelésére. Hogy az állomány részére saját takarmányalappal rendelkezhessenek, elsősorban a szemes kukorica vetésterületét akarják növelni. Az 1969-es 423 hektárral szemben 1970-ben 510 hektáron termelnek szemes kukoricát, s ebből 50 mázsás átlagos hektárhozamra tettek kötelezettségvállalást. Figyelemre méltó helyet foglal el a vállalásban a foglalkoztatottságról való gondoskodás. Tudvalevő, hogy milyen komoly probléma ez az olyan területen, ahol nincs ipar. A Bősi Állami Gazdaság dolgozóit az egyre több munkaerőt kiszorító gépesítés mellett ráadásul még az is sújtja, hogy a korábban elég nagy területen termelt — és aránylag sok munkaerőt foglalkoztató — dohány iránt az illetékes iparágak részéről kicsi az érdeklődés. A foglalkoztatottságot illetően elsősorban a nőkről van szó. Hogy a gazdaság ezt a kedvezőtlen helyzetet némileg orvosolja, a munkaerőszükséglet csökkenését legalább megállítsa, 1970-ben lényegesen növelik a zöldség-, ezen belül főkép a paradicsomtermesztést, 7 hektáron ribizlit telepítenek és sürgősen befejezik a 103 hektáros gyümölcskertészetben a telepítőmunkálatokat. Hangsúlyozni kell — itt nem annyira a gazdasági haszon, mint a foglalkoztatottság játssza a főszerepet. Beszélnem kell még az állattenyésztés 1970-re szóló tervéről. Marhahúsból — 1969-hez viszonyítva — 950 mázsával növelik az árutermelést, sertéshúsból 510 mázsával. Pulykahúst csaknem kétszer annyit adnak piacra, mint 1969-ben. Tehenenként 3300 literre növelik az évi tejhozamot. Azt is vállalták, hogy az elválasztott malacokból nemcsak a gazdaság és dolgozóinak szükségletét elégítik kl, hanem 500 malac eladására szerződést kötnek más szocialista vállalatokkal. Az emberről való gondoskodás sem hiányzik a vállalásból. Például szövetkezeti alapon 12 lakást építenek fel és 15 egyéni építkezéshez adnak stabilizációs hitelt. És így sorolhatnám tovább az üzemi klubot, az üzemi munkaiskolát stb. De hadd fejezzem be azzal: bízom benne, hogy a Bősi Állami Gazdaság dolgozói a felszabadulás 25. és Lenin születése 100. évfordulójának esztendejében az eddigieknél is nagyobb sikerekkel zárják majd az évet. Ezt azért merem mondani, mert a gazdaság vezetői úgy készítik a tervet, hogy abban teljes összhangban van a népgazdasági érdek és a gazdaság dolgozóinak az érdeke. Ebben gyökeredzik a nehéz feladatokkal is sikeresen megbirkózó munkaaktivitás. HARASZTI GYULA Tudósítás a Vasműből II. JCavciei Stefan Ordzovensky mérnök vegyésznek készült. Tíz esztendeje álmában se gondolt arra, hogy egyszer még kohász lesz belőle. Piros diplomáján ez áll: vegyészmérnök. Egykori professzorai kissé csalódtak benne. Csalódtak, mert ő volt a vegyészmérnöki kar egyik legtehetségesebb hallgatója. Főiskolai hallgató volt még, amikor egy amerikai szakfolyóirat közölte az alumínium korszerű technológiájáról szóló tanulmányát. Ügy volt, hogy a főiskoláról egyenesen a Szlovák Tudományos Akadémia egyik munkahelyére megy majd dolgozni. Aztán kilépett az életbe és rájött, hogy az embernek az olyan prózai dolgokkal is számolnia kell, mint például a — lakás. És egy kezdő embernek, férjnek az se közömbös, hogy havonta milyen összeget talál a fizetési borítékban. Egy szó mint száz, Stefan Ordzovensky mérnök annak idején szerződést kötött a Vasművel. Ismerősei akkor sajnálkozva tekintettek a fiúra. Volt, aki nyíltan megmondta: ragyogó karriert adott fel egy szürke állás kedvéért. A mérnök kezdetben három esztendeig mesterként dolgozott. Most Ordzovensky mérnök munkahelyén nézelődöm. A munkahely egy jó négyszáz méter hosszú csarnok, ahol csodálatos gépek duruzsolnak. — Nem bánta meg, hogy hűtlen lett a vegyészmérnökséghez? A karrierje ... Vidáman legyint. — Én megtaláltam itt is a számításom. Itt is alkothatok. Talán többet, értékesebbet, mintha kísérleti intézetben dolgoznék. Higgye el, nem árt, ha a kohászat mellett a vegyészeihez is konyítok. — És az a húrom év? Amíg „csak" mester volt... — Tudja mit? Szép rendben nézzük végig a hideghengerdét, utána pedig munkahelyemet, a cinező részleget. Megmagyarázom, mit jelent itt „csak" mesternek lenni. Nagy vonalakban a Vasmű termelésének „képlete" a következő: A nagyolvasztókban nyersvasat készítenek. Ezt az acélműben tovább nemesítik. Az acélból később profilacélt, illetve lemezt hengerelnek. A világpiacon ma az acéllemez — keresett cikk. A kohóipari vállalatok — így a Vasmű is — arra törekszik, hogy a profilacél és a lemezgyártás közötti részarány az utóbbi javára dőljön el. Ugyanis ez a gazdaságosabb, keresettebb cikk a kettő közül. A hideghenget'de — tizedmilliméteres pontossággal dolgozik. Az itt készült anyag vastagsága — a hengerszékek beállítása szerint — 0,18 és egy milliméter között változhat, egy másik hideghenger-soron pedig 0,4 és 2 milliméter között mozoghat a gyártott lemez vastagsága. Amellett, hogy az acél hidegen való hengerléséhez óriási erőkifejtés szükséges, itt a nagy pontosság is elengedhetetlen követelmény. A hengersor különböző pontjain — mind a hideghengerdében, mind pedig a cinezőben — érzékeny műszerek, láthatatlan sugarak, fotocellák ellenőrzik az anyag vastagságát. A cinezőben ezen kívül Ipari röntgen segítségével is ellenőrzik még az anyag minőségét. A megrendelők ugyanis egyre igényesebbek, a konkurrencia pedig mind kíméletlenebb. Annak ellenére, hogy a Vasmű még nem rendelkezik sok évtizedes hagyományokkal (építését éppen tíz esztendeje, 1960-ban kezdték meg), termékei jól megállják helyüket a világpiacon. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az itt gyártott lemez — jó minőségű. Most már, ahogy elnézegetem, milyen műszereken, automatákon és mechanizmusokon dolgoznak Ordzovensky mérnök beosztottjai, számomra is világos, miért kell itt mérnöki oklevél a mestereknek. A két cinező hengersor mindegyikében 400—400 méter hosszú lemez van befűzve. A sor elején ez az acélszalag még feleannyit sem ér, mint a másik végén, ott, ahol a szennytől megtisztítva, minőség szerint osztályozva és felületén megcinezve, esetleg alumíniumréteggel bevonva, vagy műanyagfóliával ellátva elhagyja a hengert. Akár csak néhány negyedórás üzemzavar is százezres károkat okozhat itt. A fiatal mérnökre már kezdetben felfigyelt a vállalat vezetősége. Külföldi tanulmányutakra küldték, majd végül rábízták a lemezfelület-megmunkáló részleget. — Körülbelül százötven ember dolgozik a csarnokban. Munka közben el-elnézegetem őket. Többségük tizenöt-húsz esztendeje még kisiparos vagy földműves volt. Úgy vélem, az se volt jelentéktelen tett, hogy aránylag rövid idő alatt viszonylag jó színvonalú technikusokat sikerült belőlük faragni. Ez azonban még csak az első kohászgeneráció. Meggyőződésem, hogy a következő nemzedék, amely „beleszületett" a Vasműbe, még jobb munkát végez majd. Boszorkányos sebességgel pereg az orsóról a nyers acéllemez. Kifogástalanul megtisztítva kerül végül is a forró cinfürdőbe. Ebből kikerülve hamarosan jégvirágokhoz hasonló ábrákká szárad, kristályosodik a cin. Kissé távolabb a lemezt automata vágja megfelelő darabokra, de ugyanaz az automata minden egyes darabon a minőségi ellenőrzést is elvégzi. Súlyra, vastagságra, méretre egyaránt. Mostanában az NSZK-ból, Olaszországból, Magyarországról, Jugoszláviából és Kínából érkeztek jelentősebb megrendelések. Én, aki egykori iskoláskönyveimből tudom, hogy Svédország — acélgyártó ország, meglepődöm, hogy onnan is kap a Vasmű megrendelést. — Mind nagyobb keletje van az acéllemeznek. A konzervipar és az autógyárak, az építőipar és a mezőgazdaság, meg a többi ágazat mind nagy mennyiségben igényli ezt a terméket. Az a fontos, hogy külkereskedelmi szakembereink idejében felmérjék, hogy az elkövetkező időszakban majd miként változnak a piaci igények. Más szóval: hogy tudjuk, mikor mit kell gyártanunk. Ami a termelést illeti, azt csak bízzák ránk. A Vasmű ma úgyszólván minden szakmába vágó feladat elvégzésére képes. így nyilatkozott a lehetőségekről Ordzovensky mérnök, a fiatal szakember, aki néhány esztendeje még nem is gondolt arra, hogy, belőle egyszer még kohász lesz. Ma az óriásüzem egyik legfontosabb és legigényesebb részlegét vezeti. A Vasműben sok emberrel beszéltem. Sokan azt mondják róla: karriert csinált. De hozzáteszik, hogy az ilyen karriercsinálás a Vasműben tipikus eset. Szükség van ott a tehetséges emberekre. Olyanokra, akik már főiskolás korukban — még ha más szakmában is — figyelemre méltót alkottak. Egyszóval: a Vasműnek korszerűen, mai módon gondolkodó emberekre van szüksége. Az ilyenek — ne féljünk a kifejezéstől — karriert csinálnak ott. TÓTH MIHÁLY