Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

| EGY RITKA FOGLALKOZÁS: A menedzser Tanár ismerősöm mesélte a minap: osztályfőnöki órán a pályaválasztásról beszélgettek. Az egyik diák érdekes tervvel lepte meg az osztályt a hagyományos „te mi szeretnél len­ni?" — kérdésre! „Menedzser szeretnék lenni! Olyan férfi, mint a sportvilágban közismert Ukrainczyk vagy a neves szí­nészek, énekesek kötelességeit számon tartó és ügyeit intéző többi menedzser..." — mondta. Mi tagadás, az osztályfőnök nem tudott azonnal helyes út­mutatással szolgálni. Nos, hogy mind tanár kollégái, mind pedig a diákok számára is egyszerűbbé, „kézzel foghatóbbá" tegyük ezt a nem mindennapi pályát, egy hivatásos mened­zsert kértünk meg: röviden fogalmazza meg teendőit, munká­jának lényegét. A „menedzser" angol szár­mazású szó. Az idegen szavak szótára szerint annyit Jelent: vállalkozás intézője, üzletveze­tő, rendező, felügyelő, stb. És ezzel körülbelül meg is fogal­maztam azt a feladatot, amely a menedzser előtt áll — min­den szakmában. No de zenei te­rületen? Igen. Mindazokban az esetekben, amikor el kell vala­mit intézni, valamit le kell bo­nyolítani, színre lép a mened­zser — pontosabban színre kel­lene lépnie, ha volna. Mert nincs mindig. Ebből származ­nak a különféle bonyodalmak. Félreértés ne essék, nem aka­rom azt állítani, hogyha egy vőllalkozásnak nincs menedzse­re, akkor az a vállalkozás ku­darcra van ítélve! De sok prob­lémát lehet elkerülni, és főleg, a vállalkozások résztvevői nyu­godtabban koncentrálhatnak magára a VÁLLALKOZÁSRA. A menedzser tevékenységét két fő irányvonal jellemzi. Az egyik az adott együttes műkö­désével kapcsolatos mindenna­pi ügyintézés, a másik pedig az együttes nyilvános fellépései esetében csúcsosodó problé­mák megoldása. Az előbbi a jó menedzser számára csak rutin munka, míg az utóbbi kívánja meg jobban a menedzser helyt­állását. Egy-egy fellépés — legyen az rádiófelvétel, szinházi sze­replés, hangversenyterem, vagy a televízió kamerája, vidéki vagy külföldi fellépés, — ren­geteg előzetes és utólagos ügy­intézést kiván. Aki nem gondolt még bele a feladatok sokaságá­ba, annak talán túlzottnak tű­nik ez a megállapítás. De ha felsorolunk néhányat a felada­tok közül, talán Ízelítőül szol­gál a háttérben mozgó „szür­ke eminenciás" sokrétű munká­jának érzékeltetésére: próbák szervezése, a résztvevők pontos időre történő összehívása, szer­ződés kötés, Időpontok egyez­tetése, az öltözék ellenőrzése, a rendezői instrukciók továbbí­tása, fegyelmezési feladatok, ügyelői feladatkör az együttest illetően, a produkció szemmel kisérése, a honorárium felvéte­le és elosztősa, utazások ese­tében a szükséges technikai kérdések biztosítása. Egyszóval, mindenütt ott lenni, mindenre vigyázni, biztosítani, hogy az együttes megfeleljen a vele szemben támasztott követelmé­nyeknek, és ezzel egyidejűleg megvédeni érdekeit. És ha mindennek megfelelt? Együtt örülhet a sikernek az együttes tagjaival, vagy együtt viseli a kudarc kellemetlen ér­zéseit. Mert együtt kell élnie az együttessel, gondjaival, örö­meivel egyaránt. Mi kell mindehez? Szervezési kézsség és ügyszeretet. No meg egy kis ember szeretet, művészetszeretet, és kielégülés a mások szolgálatában anél­kül, hogy személyes sikerekre pályázna. A jó menedzser annál jobb, minél „szürkébb emi­nenciás". TARNAI JÁNOS H kó !ÍApK ! | POÓR PÉTER LEVELE A HF-NEK: A magyar tánczene 1969. évi mérlege ľ i • könnyűzenei élményekben talán gazdagabb, mint eddig bár­melyik. Érdemes tehát néhány szót ejteni az év magyar táncze­nei terméséről. A legjelentősebb hazai könnyű­zenei esemény az utóbbi négy év­ben minden esetben a táncdal­fesztivál volt. Oj arcok tűntek fel, ugyanakkor néhányan a beér­kezett sztárok közül lassan el­tűntek az élvonalból. Az idén a fesztivál szerkesztői a fiatal te­hetségek bemutatásával kissé „túllőttek" a célon. Egyszerre hu­szonnyolc olyan énekest vonultat­tak fel, aki még nem szerepelt ilyen nagy nyilvánosság előtt. Bár legtöbbjük valóban tehetségesnek bizonyult, néhány kivételtől elte­kintve — kellő felkészültség hiá­nyában — nem tudták kiaknázni a kínálkozó lehetőséget. A töb­biek jobban szerepeltek, rájuk a fejlődés Jellemző. Az egyre erő­sebb mezőnyben csak állandó szorgalmas tanulással lehet helyt­állni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tánczenénk színvonala 1969­ben magasabb volt, mint az elő­ző években. A legjobb előadók váltakozó si­kerrel vetélkedtek a nem hivata­los, de minden hivatalos címnél többet jelentő legnépszerűbb elő­adói pozícióért. A beat-együtte­seknél megszűnt az Illés-egyed­uralom, az Omega felzárkózott melléjük. Az énekesnőknél Ha­rangozó Teri, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta régebbi vezető szerepüket őrizték meg, a feszti­vál győztes dalát énkelő Késmár­ky Marika azonban — bár külföl­dön már voltak sikerei — szinte a teljes ismeretlenség homályából került a reflektorfénybe. A fér­fiak közül az év legnagyobb si­kereit Koós János és Korda György érte el. A legeredménye­sebb zeneszerzők Bágya András és Lovas Róbert, a legsikeresebb szövegíró Szenes Iván és S. Nagy István volt. Ugyancsak komoly si­kert könyvelhet el az Omega­együttes házi szerzőpárja: Presser Gábor és Adamis Anna is. A leg­jobb- hangszereléseket Körmendi Vilmos, Bágya András, valamint Malek Miklós, az Express-egyiit­tes tagja végezte. 1969-ben a magyar tánczene egy lépéssel közelebb került a vi­lágszínvonalhoz. Ez előbb-utóbb komoly nemzetközi sikerekhez ls vezethet. Kíváncsian várjuk tehát a folytatást. | AKTUALIS KÉRDÉS; I AZ IFJÚSÁG ÉS A TARSADALOM A szövetségi kormány őszi nyilatkozatában töb­bek között említést tett az állam kulturális-neve­lési szerepéről. A nyilatkozatnak ez a része na gyon fontos társadalmunk fiataljai számára. Le kell szögeznünk azonban, hogy a társadalom szá­mára hasznos, új ember megformálására irányuló igyekezet nem lehet egyoldalú, vagy ahogy bölcs nagymamáink mondják: a sült galamb senki ölé­be nem pottyant A biztonságérzet megteremtése az egyén fejlő­désében nélkülözhetetlen. Amilyen a társadalom nevelése, olyan lesz majd annak visszhangja „öreg napjainkra". Ha a fiatalokkal óvatoskodva bánunk, ha eléjük megvalósíthatatlan terveket tűzUnk, ha a fiatalok és a gyermekek életét bizonytalanság­gal töltjUk meg, akkor a szocialista társadalom ideális emberének megformálására irányuló min­den igyekezetünk csődöt mond. A mai világban, ingyen senki senkinek semmit sem ad — ezt tudatosltaniok kell a fiataloknak. Dolgozni pedig mindenütt kell. Fontos tehát, hogy az ifjúság bekapcsolódjon a társadalom életébe. Ehhez, valamint a különböző vitákhoz és bizonyos álláspontok kifejezéséhez lehetőséget kell nyújta­nunk. Csak ilyen módon válhat sikeressé, érté­kessé az új program; hiszen a fiatalság egyszer majd átveszi szüleitől a jogart, irányítani fogja a fejlődést, a társadalmat. És senki sem akarja azt, hogy az új nemzedék politikai és gazdasági vál­ságokban éljen. A jelenben élve a jövőre olyan módon kell fel­készülni, hogy életünk jobb, megrázkódtat&sok és bizonytalanság nélküli legyen. A kormány ezért főleg a szociális politika teréa fejt ki jelentős igyekezetet. Ebben a programban található, többek között, a fiatal családoknak nyújtandó segítség fokozása. A népjóléti program­mal párhuzamosan szem előtt tartották a fiatalok lakáshelyzetének a javítását. Mert a lakáskérdés döntő fontosságú. Minden egyes év, melyben nem teljesítették a lakásépítési leiadatokat, bizonyta­lanságot, konfliktusos helyzeteket, a népszaporu­lat hanyatlását jelenti. A szociális szolgálatokról — a gyermek szociá­lis és jogi védelméről, a tanácsadói szolgálatról sem feledkezhetünk meg. Természetesen, a fiatalság sem fog ölbe tett kézzel várakozni. Ki akarja venni részét a társa­dalomfejlesztés feladataiból, persze csak akkor, ha a program, a végcél reális lesz, ha számára jobb életszínvonalat biztosít. (SVSL) GYERMEKVILÁG Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis dromedár, egypúpú teve, amelyet nagyon megsértettek. Egy este örömmel újságolta barátainak: „Holnap a papá­val és a mamával előadásra megyek. Irigyelhettek! A többiek kórusban csodál­koztak: „No de Ilyet, milyen szerencséje vanl Előadásra megyek. Irigyelhettek." A kis dromedár lázas várako­zásában egész éjszaka le sem hunyta szemét. Utána azonban nagyon elkeseredett, mert az előadás egyáltalán nem olyan volt, amint azt elképzelte. Ze­ne sem volt, nagyon unatko­zott, és a legszívesebben sírva fakadt volna. Egy teljes óráig és még 45 percig beszélt egy kövér úri­ember. Előtte állt egy vizes­kancsó meg egy szájöblítő po­hár, de fogkefe nélkül. Az úri­ember időnkint vizet öntött a pohárba, de nem mosott fogat, hanem különféle jelentéktelen dolgokról fecsegett — például a dromedárokról és a tevékről. A kis dromedár nagyon szen­vedett a hőségben, kellemetlen volt ülnie, mert a szék támlája nyomta a púpját. Izgett-moz­gott, s anyja nemegyszer rá­JACQUES PREVERT: A felháborodott dromedár szólt: „Ülj nyugodtan, ne za­vard a szónokot!" S hogy nyo­matékot adjon szavainak, be­lecsípett fiacskája púpjába. A kis dromedár meg csak egyre A HÁROM TANÁCSOS (BURMAI MESE) Mit ér egy király bölcs mi­aiazter nélkül, aki az állam Sgyeit az orsság javára intézi? Pagan királyságban élt egyszer egy uralkodó. Minisztere megöre­gedett, gyakran betegeskedett, nem tudta hivatalát ellátni, le­mondott. A király nagyon elszo­morodott, mivel minisztere igen bölcs és körültekintő volt. Sokáig tűnődött, hogyan találhatna hoz­- zá hasonlót. Addig törte a fejét, míg egyszer magához hívatta leg­híresebb három tanácsadóját. Ki­sétált velük az Iravadi-folyö part­jára, ahul mindhármukat jobbnál­jobb ételekkel, italokkal vendé­gelte meg. Egyszer észrevétlenül belehají­tott a vízbe egy mangót, amit a csendes folyású víz lassan ringa­tott a hátán. Rámutatott a gyü­mölcsre, s megkérdezte: inkább sírni szeretett volna és hazamenni. A szónok minden öt percben ismételte: „Hölgyeim és uraim, és kedves dromedárok, felhí­vom figyelmüket a legfonto­sabbra: He keverjék össze a dromedárokat a tevékkel. Fi­gyelmeztetem önöket: a tevé­nek két púpja, a dromedárnak csak egy púpja van ..." A teremben ülők összesúg­tak: „Milyen érdekes!" A tevék és a dromedárok, férfiak és nők, meg a gyerekek is — ki­vétel nélkül — jegyezgetni kezdtek kis noteszeikben, a szónok pedig folytatta: „E két állatot az különbözte­ti meg egymástól, hogy a dro­medárnak csak egy púpja van, a tevének viszont kettő... Ez eddig tisztázatlan jelenség, amelyet önöknek meg kell ér­teniük ..." A kis dromedár végül is nem bírta ki. Felugrott az emel­vényre és megharapta a szóno­kot. „Piszkos teve!" — ordított rá a felbőszült előadó. „Piszkos teve, piszkos teve!" -- kiabálták a teremben jelen­levők. Pedig nem is teve, hanem dromedár volt. TÖRD A FEJED * TÖRD A FEJED * TÖRD A VÍZSZINTES: 1. Ismert mondás el­ső része (a nyíl irányában folytat­va). 10. Ga-val a végén nagy tó a Szovjetunióban. 11. Nem utódé. 13. Ré­kamié nagyobb fe­le. 15. A pompás nőszirom latin ne­ve. 16. Személynév­más. 18. Ibsen­dráma. 20. ETR. 21. Van ilyen irat is. 23. Zola-regény. 25 A harmadik sze­mély-e? 26. Ke­gyetlen császár. 28. Peru fővárosa. 30. Női név. 32. Égési termék. 34. Rövid nyári nadrág. 36. Arab betűi. 37. Tetejére. 39. Magyar író, vezetékneve. 41. Három olaszul. 42. Az ételízesítő. 44. ... vala, finn eposz. 46. H-val a hegedűn van. FÜGGŐLEGES: 2. Rangjelző szócska. 3. Ajándék szlovákul. 4. Fontos kikötő a Vörös-ten­— Vajon ml úszhat ott a v íze n ľ Az egyik tanácsos éppen csak hogy odanézett, nem zavartatta magát a lakmározf sban, félvállról odavetatte: — Ml lehet az? Talán mangó? A másik jobban szemügyre vet­te az úszó tárgyat: — Valóbanl Egy mangó. Kár ér­te, olyan érettnek és zamatosnak látszik. A harmadik tanácsos nem szólt semmit, ledobta magáról a ruháit, s beleugrott a folyóba. Kis idő múlva visszajött, s nevetve nyúj­totta át a gyümölcsöt a király­nak. Mit gondoltok, hármuk közül melyiket tette meg miniszternek a király? Fordította: SZIGETI KÁLMÁN Szólások és közmondások az észről ADDIG JÁRT A MAGA ESZE UTÁN, HOGV NEKIMENT A FALNAK = megjárta az önfejűsködéséért. ESZED TOKJA « szó sincs róla, butaságokat beszélsz! HA ESZE NINCS IS, DE VAN NYELVE sok butaságot tud fecsegni. NYÍLIK AZ ESZE = (főleg gyerek) kezd okosodni, értel­messé válni. SOK ESZE VAN, DE MÁS ÉL VELE = okos, de nincs gya­korlati érzéke, más húz hasznot ötleteiből. VAN ESZE AZÉRT, HOGY RITKÁN FÉSÜLKÖDIK (Van Itt ész, csak ki kell fésUlnl) — lám, nem ls olyan ostoba! NEM ADNÁL AZ ESZEDBŰL EGY GYÜSZtíVEL? = (annak mondják, aki sok bolondságot összebeszél). DICSÉREM AZ ESZÉT, AKI KITALÁLTA = okos, ügyes ta­lálmány. ELŐVESZI A JOBBIK ESZET = belátja tévedését, hibáját és jó útra tér, helyesen kell gondolkozni. FELTEKERI AZ ESZÉT = erősen gondolkozik, töpreng, tö­ri a fejét. MEGVETTÉK AZ ESZÉT = rábeszélték, rávették valamire. ELŐBB JÁRJON AZ ESZED, AZUTÁN A NYELVED = igen jól gondold meg, mit beszélsz, mit csel3kszel. ger déli részén. 5. Sógor, koma. 6. Fél rege. 7. Pelikán része. 8. Meztelen. 9. Frissítő. 12. A közmondás második része (a nyíl irőnyában folytatva). 14. Nagy tő a Szovjetunióban. 17. Bíró teszi. 19. O-val a végén Anna beceneve. 22. Műszerész. 24. A szerelem istene a ró­mai mitológiában. 27. Hegy­csúcs (ék felesleg). 29. Mező­gazdasági munkát végez. 31. Ütmenti sánc-e? (ékezet fel­cserélve). 33. Ottó, Anna, RÍ' cliárd, Ursula. 35. Vágány szlo­vákul. (hibásan). 36. Kőrtyalap. 40. De szlovákul. 43. OÜ. 45. És latinul. Beküldte: MOLNÁR MARIA KET HETE MEGJELENT FEJTÚRtiNK MEGFEJTÉSE: Szerencsés, boldog ú) esztendőt kívánunk minden kedves olva­sónknak. KIK NYERTEK? Két hete megjelent fejtörőnk helyes megfejtői közül könyvjuta­lomban részesülnek: Karakó Ferenc Kirőlyhelmec, Szobonya Irén Bajka, Palkovics Ferenc Párkány, Szűcs Tibor Nagysalló, Nyíri Éva Ágcsernyő. Leveleiteket, megfejtéselteket az alábbi címre küldjétek: Oj SZO, Gyermekvilág Bratislava, Gorké­ho 10.

Next

/
Thumbnails
Contents