Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

róna KÖSZÖNET Gazdasági és politikai Helyzetünk nehézségei közismertek. A céltudatos, következetes és hozzáértő pártéi állami irányítás mellett csak az egész ország népének összefogásával juthatunk át a buktatókon. S hogy a próbatétel még nagyobb legyen, az aránylag korán beköszöntő szigorú és kifürkészhetetlen tél is berzenkedik. Tulajdonképpen tavaly december 19-ike óta minden munkahelyen kemény feltételek között kell megbirkózni a feladatokkal. Vannak munkaszakaszok, amelyeken a hirtelen feltornyosuló akadályok leküzdése, a váratlan és veszélyes helyzetek áthidalása a szervezettség, a rátermettség és a fegyelem mellett mélyre ágyazott kötelességtudatot, hivatásszeretetett, sőt mi több, áldozatkészséget igényel. Igaz, nem mindenütt és nem mindenki „állta a sarat". így nagy szónak tűnhet most a dicséret, mégis úgy érezzük, sok százezer dolgozó társunknak méltán kijár. Gondoljuk csak végig ... Mi lenne például, ha vájárjaink a kimondottan cudar időjárásban nem mondanának le a szabad szombatokról és a vasárnapokról, csakhogy több legyen a meleget cdó szén. Mi lenne, ha a vasutasok, gyakran az éjjelt is nappallá téve, nem törekednének a nemegyszer szabad pályán vesztegelő vonatok kiszabadítására, a közlekedés, a teherszállítás lehetőségeknek megfelelő biztosítására. Hová jutnánk, ha az energetika, a villanyerőmüvek sok tízezernyi dolgozója számtalan akadállyal küszködve, ereje fogytán a baráti államok önzetlen segítségére támaszkodva, nem kísérelné meg a szinte lehetetlent, hogy az üzertiek ne álljanak le és lakásainkban minél ritkábban hunyjon ki a fény. Közúti közlekedésünk is hosszú napokra teljesen megszűnne, ha nem akadnának szép szerével dolgos kezek, amelyek elhárítják a méteres hótorlaszokat, S vajon találnánk-e valamit az üzletekben, ha a rakodómunkások, a gépkocsivezetők, az elosztók és az üzletek alkalmazottai nem dacolnának ennek a könyörtelen télnek következményeivel. Utoljára említjük, de nem utolsósorban, az egészségügy dolgozóit, akik amúgy is megfeszített munkaidejük mellett - maguk is megtizedelve - már hetek óta harcolnak a nathaláz-járvány ellen. Folytathatnám a sort, de elég ehhez hozzátennem, hogy az említett járvány minden munkahelyen alaposan megritkította a dolgozók számát, S ez egyben annyit jelent, hogy mindenütt rendkívüli igyekezetet kellett kifejteniük a többieknek. Egyszóval - nem egyesek, hanem sokan érdemelték ki ezekben a hetekben Ludvík Svoboda köztársasági elnök köszönetét, amelyet a felszabadulási munkaversenyben legnagyobb kezdeményezést tanúsító üzemek képviselői előtt január 9-én a prágai Várban mondott beszédében juttatott kifejezésre. Talán nem vagyok messze az igazságtól, hogy a meteg hangú, egyszerű „köszönöm" szó mögött, amelyhez csatlakozik az ország népe, egy gondolatsor húzódik meg. Az, hogy az elmúlt hetek - ne féljünk a szótól - tömeges hősiessége -, politikai tett, amely minden eddiginél fényesebben tanúskodik viszonyaink fokozatos konjiolidálásáról. GÄLY IVÄN ILiSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA HÓVIHARBAN MAI SZAMUNKBAN Dél-Szlovákia egészségügyi gondjai (3. OLDAL) Causa Jan Masaryk halálának (4.0LDAL) (Fischef felv.) Látogatóban Rákos Péternél (8. OLDAL) A fiatal költészetért (9. OLDAL) Az A-2 és rokonai (20. OLDAL)