Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám, csütörtök

SZABÓ BÉLA: Munkások küldötte (Részlet a Steiner Gáborról szóló regényből III.) Bent az irodában a jegyző úr magából kikelve méltatlankodott. — Ha azt hiszi, hogy elér valamit azzal, hogy fellázítja a népet, akkor téved. — Márpedig maga is téved, ha azt hiszi, hogy bezárhatja az ajtót a munkásság képviselői előtt. — Ugyan kérem — intett megvetéssel —, manapság mindenki képviselőnek adja ki magát. — Hogy beszél maga — szólt közbe valaki a sztrájkbizottságból. — Vegye tudomásul, hogy Steiner elvtárs a mi hívásunkra jött és minket képvisel. Tóth jegyző úr, amint meghallotta a Steiner nevet, kissé meghökkent,- ránézett, tetőtől talpig végigmérte, majd ingerülten odavágta: — Hát ha éppen tárgyalni akar, tárgyalhat a csendőrökkel, mindjárt itt lesznek. Steiner Gábor erre, anélkül, hogy felszólították volna, kényelmesen elhelyezkedett egy széken. Dúlt benne ugyan a harag, mégis fegyelmezetten, mosolyogva válaszolta: — Ha várni kell, akkor várok. És nehogy azt higgye, szívbajos vagyok. Meg kell önnek mondanom, hogy nem járok tilosban, a földmunkások érdekeit képviselem, és ha kell, akkor a csendőrökkel is tárgyalok. Az a fontos, hogy megegyezzünk. Okos, meggondolt volt minden szava. Bár a jegyzőnek megmondta a véleményét, válaszának nem volt sértő éle. Az ajtót nyitva hagyta, tárgyalni akart mindenképpen, mert elsősorban a földmunkások érdekeit tartotta szem előtt. Ezt a sztrájkbizottság tagjai is érezték. 'Tetszett nekik Steiner modora, fellépése, s ennek oly módon adtak kijejezést, hogy szépen sorrendben jelsorakoztak a széke mögé. Tóth tehetetlen volt, bosszantotta Steiner fölényes nyugalma és biztonsága. Tanácstalan is volt, nem tudta, beszéljen-e nyíltan vagy sem, ugyanakkor azt is érezte, hogy ezzel a nyakas kis emberrel nem lehet huzakodni, nem lehet szép szavakkal elintézni, félrevezetni sem lehet, neki konkrét kérdései lesznek, és azokra határozott választ kell majd adnia. Hírét már hallotta, tudta, hogy nem lehet őt könnyen lerázni. Azzal a gondolattal foglalkozott hát Tóth úr, hogy felhívja Ullman bárót. Éppen a telefon után nyúlt, amikor bricsesznadrágban, nyitott ingben, fonott korbáccsal a kezében belépett az intéző. — jó, hogy jössz — sietett eléje a jegyző —, tárgyalni akarnak. Itt van Steiner úr, a munkások megbízottja, a kommunista párt... — Megyei vezetőségének a tagja — fejezte be Steiner Gábor a mondatot. — Nekem mindegy, hogy kicsoda — válaszolta az intéző a jegyzőnek. — A tárgyalásnak semmi értelme. Az aratók már itt vannak. Velük kell most foglalkoznunk. El kell őket helyeznünk. Steiner Gábor a hír hallatára felpattant a székről. A jegyző és az intéző elé állt, sötét szemében izzott a harag, amikor a pimasz, hetyke bejelentésre válaszolt: — Akkor valóban nincs mit tárgyalnunk, ha ezeket az idegen munkásokat... Nem fejezhette be a mondatot, mert a jegyző élesen közbevágott. — Ezek a munkások nem idegenek, ezek szlovákok. — Idegenek — felelte nyugodtan. — Nem ismerik az itteni viszonyokat, nem tudják, hogy sztrájktörőknek hozták őket ide. De megnyugtatom önöket, hogy fel fogjuk őket világosítani. S anélkül, hogy köszönt volna, kifelé tartott, társai szó nélkül követték. A kijáratnál az érkező csendőrökbe ütköztek, akik Steiner Gábort mint régi ismerőst üdvözölték. A kemény ellenfél iránt érzett ösztönös tisztelet, de emellett észrevehető gúny is fészkelt üdvözlő mozdulatukban, mint akik azt mondják, „ismerünk, jómadár". Hárman voltak, szuronyosan, teljes felszereléssel érkeztek, tudták, miről van szó, hisz az (Viesejáték a Thália Színházban Érsek György, Szabó Rózsi és Tamás folán próbálják a Bölcs bagoly egyik jelenetét. Az új színházi évadban, úgy látszik, előrehalad az ifjúsági és az iskolások részére szervezett színházi előadások ügye. A Thália Színház ifjúsági sorozatában Gál Sándor: A szürke ló című verses mesejátékot láthatjuk rövidesen. Nem kívánunk elébevágni a kritikának, s nem is lehet a bemutató előtt véleményt mondani, mert itt is érvényes az az általános szabály, hogy egy színdarab erényeit és gyengéit egyaránt a színpad mutatja meg a legtárgyilagosabban. Bizonyos azonban (és egyben a Thália Színház példás érdeme), hogy egy tehetséges költőnknek — Gál Sándornak — megadta a színpadi bizonyítás lehetőségét. A darabban — amelynek bemutatója egyébként január 29éu lesz, Gyurkovics Mihály és Szabó Rózsi mellett jelentős szerepet kapott Kondé István, Érsek György, Bittó Eszter, Horváth Ferenc és többen mások, akik Tarics fános rendezésében és Platzner Tibor színpadképeiben bizonyára sikerre viszik Gál Sándor bemutatkozó színpadi művét. Hosszú szünet után végre egy nagyszerű alkalom arra, hogy a színház és az iskola egy mesejáték építőjellegű fabulájának a segítségével jusson el az esztétikai nevelés módszertanának egyik igen lényeges gyakorlásához is. -eszmeuraságok nemcsak a járási hivatal beleegyezésével, de egyenes ösztönzésére követték el gazságaikat. A csendőrök utat engedtek nekik, egyelőre nem történt semmi. Okuk nem volt hát a beavatkozásra, de ott maradtak az ajtó előtt, várták, hogy mit mond Steiner Gábor a népének. Steiner az igazat mondta meg, de hangsúlyozta azt is, hogy a szlovák aratókat becsapták, nem tudják, hogy sztrájktörőknek hozták őket ide. Majd arra kérte hallgatóit, hogy menjenek nyugodtan haza, mihelyt történik valami, értesíteni fogják őket. A nép zúgolódva ugyan, de kisebb csoportokba verődve szétszéledt. Keserűség fojtogatta a torkát, amint a verőfényes napon a gondterhelt csoportok távozását nézte. Mozdulataikról, egész tartásukról lerítt a viszszafojtott harag. Tudta, hogy otthonukban üres az éléskamra. Kölcsönökből, azokból a rejtett tartalékokból élnek, amelyeket az asszonyok értelmes összefogása nagy erőfeszítések árán előteremtett. Tudta, ha nem sikerül az uraságot meghátrálásra bírni, komoly bajok következhetnek be. Tenni kell valamit, éspedig rögtön. Nem ment vissza Komáromba, ahogy előre tervezte, és ahogy munkahelyén megbeszélte. Maradt, képtelen lett volna dolgavégezetlenül távozni. Attól a pillanattól, ahogy átlépte a falu határát, a falu gondja az övé lett. Ebben a válságos helyzetben megfeledkezett a családjáról, a nyomdáról, az egész városról, egyetlen cél lebegett előtte, hogy a falu földmunkásainak kiharcolja a munkát, a falat kenyeret. Gondolatait erre összpontosította. Öten, a sztrájkbizottság tagjai kísérték. Némán haladtak a falu széles, poros, néptelen utcáján át. Ezen a forró nyári napon még az ablakok is zárva voltak. Néma volt az egész falu, és úgy tetszett, hogy a viszszafojtott haragtól és engesztelhetetlen gyűlölettől a zöldellő fák, a virágok és a tűző napsugarak is reszketnek. Amikor végre egyikük kertjében egy diófa árnyékában helyet foglaltak, Steiner súlyos szemrehányást tett nekik, mert későn hívták. Ha három-négy nappál ezelőtt üzennek érte, akkor az egész kérdést sokkal könnyebben el lehetett volna intézni. A házigazda erre azt jelelte, nem hiszi, hogy könnyebb lett volna. Neki az a meggyőződése, hogy a bérlő és Ullman báró provokációja tulajdonképpen a kommunista párt és a Vörös Szakszervezet ellen irányul. Ök az első perctől kezdve nem voltak hajlandók tárgyalni, előre megfontolt szándékkal robbantották ki a sztrájkot, ürügyet kerestek arra, hogy más vidékről hozathassanak munkásokat, és ezzel bebizonyítsák, nincs szükségük a falu népére. Ezt a nézetet vallották a többiek is, és Steiner Gábornak el kellett ismernie, hogy valóban így is van. (Folytatjuk) Az évforduló kötelez A Csemadok kúntapolcai helyi csoportja évzáró gyűlésén megünnepelte fennállásának és működésének 20. évfordulóját. A kezdeti nehézségek leküzdése után az ötvenes-hatvanas években erősen fellendült a községben a Csemadok szervezte műkedvelő színjátszás. Létrejött a tánccsoport, amelyet LABINA LÁSZLÖ vezetett, és sikeresen fellépett a környező falvakban is. A Csemadok alapszervezete sok irodalmi estet rendezett az olvasókörben tömörült fiatalok kezdeményezésére. A tagság nem feledkezett meg a társadalmi munkáról sem, s a legtöbb brigádórát a művelődési otthonnak szánt épület átalakításán dolgozta le. Az évforduló arra kötelezi a tagságot, hogy még tevékenyebben vegye ki részét a kulturális munkából. (A képen: Kocsis Lajos, az alapszervezet alapító tagja és jelenlegi elnöke. I SESZTINA IVÁN SZÜLÖK, NE V E L ŐK FÓR U M A A SZOCIALISTA HAZAFISÁG A SZOCIALISTA HAZAFISÁG az utóbbi hónapokban nem egyszer az embereknek az átélt valósággal szembeni állásfoglalásának a próbaköve volt. Kétségtelen, hogy az államigazgatás vezető tényezői feltétlenül számítanak az ország lakosságának a haza gazdasági, politikai és társadalmi rendjének a szeretetével, aktív részvételével az erősítésében és továbbfejlesztésében. Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy napjainkban a helyesen értelmezett szocialista hazafiság mindennapi életünk normális kerékvágásba jutásának az egyik alapvető feltétele. Célunk, hogy az alábbiakban felvessük a gyermekek és az ifjúság pozitív hazafias érzelmei keletkezésének a kérdését. Megtörténhet ugyanis az is, hogy egyesek abban a hiszemben élnek, miszerint az a tény, hogy a gyermek valamilyen országban nő fel, fejlődésével párhuzamosan többé-kevésbé eleve helyes irányban formálódik hazafiassága is. Meg kell jegyeznünk, hogy a hazafias érzelmek kialakulása nem ilyen egyszerű. Ellenkezőleg: a szülők, a pedagógusok és a nevelők nagyon is céltudatos, rendszeres nevelésének az eredménye. Igaz ugyan, hogy hazafias megnyilatkozások bizonyos mértékig ösztönösen is létrejönnek. Mégfigyelhető ez olyan egyéneknél, akiket egyáltalán, vagy csak igen ritkán neveltek hazafias szellemben. Ez abból a valós tényből adódik, hogy a gyermek ebben az országban él és nevelkedik. Az érzelmek ez esetben azonban nagyon ösztönösek, változékonyak, rendszertelenek, ily módon a szülő nem minden esetben alapozhat rájuk, főleg olyan esetben nem, amikor a nevelés rendkívüli megfontoltságot igényel. A nevelésben lehetetlen, hogy bármit is a véletlenre bízzunk s a dolgoknak szabad folyást hagyván, a kívánt eredményekre várjunk. Igaz, előfordulhat, hogy az ilyen véletlen esetenként kielégítő eredményhez vezet, ám a legtöbb esetben csakugyan nem kívánt eredményt von maga után. A helyes nevelés sohasem szorítkozik a véletlenre. A hazafias érzelmek első, lényegében még nagyon egyszerű elemeinek a megalapozását aránylag korán, többnyire az iskoláskor elején kezdjük. Ebbéli igyekezetünk legalapvetőbb elve az iskola és a szülők legszorosabb együttműködése. Az iskolák tantervei gyakorlatilag már az első évfolyamtól kezdődőleg számolnak az egyik leglényegesebb emberi tulajdonság, a hazaszeretet nevelésével. A magyar nyelv, a szlovák nyelv, a honvédelem, történelem vagy más tantárgyak a konkrét ismeretnyújtás keretében lehetővé teszik a hazafiságra nevelést is. Az anyanyelv, a haladó .nemzeti hagyományok ápolásával, a múlt értékeink a megbecsülésével, hazánk jelenének a tiszteletében tartásával a gyermekekben fokozatosan megalapozzuk, hogy büszkék legyenek országunkra, s mindenre, legyen az bármilyen csekélység, amely ezzel az országgal, illetve népével kapcsolatos. A SZÍVVEL-LÉLEKKEL nevelő szülő számára azért hasznos, ha ismeri az egyes tantárgyak anyagát. A szocialista hazafiságra nevelést szorgalmazó szülő ösztönzi gyermekét a tanulásra, az ismeretek fokozatos elsajátítására. Ezzel nagy segítA Művészeti Akadémia A pozsonyi művészeti Akadémia színművészeti kara közli, hogy az 1970—71-es tanévben felvesz rendes hallgatókat a színházak és a kulturális intézmények szervezése és igazgatása tanszakra. Jelentkezni lehet 1970. március 31-ig. A felvételi vizsgák ez év májusában lesznek. Közelebbi tájékoztatással a Színművészeti Akadémia tanulmányi osztálya szolgál. séget nyújt a pedagógusoknak is. Hiszen a szülő a gyermekkel foglalkozva a legtöbb esetben más módszerek szerint igazodik, mint a tanító. S törekvése annál hasznosabb és célravezetőbb. A tananyag leghatékonyabb elsajátítása szempontjából ugyanis lényeges a módszerek változatossága. A tanító az iskolában az ismeretszerzés egyik forrása, a szülő a másik, a barátok, a könyvek, a filmek stb. további forrásokat jelentenek. Ennek kapcsán szeretnénk a szülőket figyelmeztetni arra: a fentebb említettek- alapján nem szabad olyan meggyőződésre jutniuk, hogy a hazafiságra nevelés valamilyen elkülönített, izolált tényező, mely rendkívüli nevelési eljárást igényel. Ellenkezőleg: a szocialista hazafiságra nevelésnek szerves részét kell képeznie az egész nevelési folyamatnak, annak a nevelésnek, mely teljes értékű, nemes jellemvonású személyiségek, új arculatú nemzedék formálódását eredményezi. Érthető tehát, hogy az ilyen nemzedék nem nélkülözheti a szocialista haza iránt érzett mély és igazi szeretetet sem. írásunk célja, hogy felhívjuk a szülők figyelmét arra: az egyéniség oly fontos tulajdonsága, mint a hazaszeretet, csak következetes nevelés útján érhető el. A szülőket és a nevelőket már több ízben figyelmeztettük arra, mennyire káros eredményhez vezethet az olyan nevelés, mely mellőzi a kellő következetességet. A szülők erről, sajnos, gyakran megfeledkeznek. Ezért történhet meg az olyasmi, hogy teljesen mást tanítanak a szülők odahaza, mint a tanító az iskolában. A tanító az ismeretek helyességéről meggyőződve a tanterv által előírt tananyagot oktatja, míg a szülők ezzel ellentétben gyakran egészen mást. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak ezen a téren sokkal nehezebb a feladatuk. Hiszen előfordulhat, hogy az iskolában tanultak ellentmondanak az otthon hallottaknak. MEGMÁSÍTHATATLAN az a valóság, hogy a magyar nemzetiségűek is hazánk teljesjogú polgárai, a Csehszlovák Köztársaság az ő hazájuk is. A pedagógusok ebből a tényből kiindulva nevelik a gyermekeket a haza szeretetére, annak a hazának a szeretetére, ahol születtek s nevelkedtek. A szülök kötelessége, hogy a pedagógusokkal összhangban a gyermekeket szintén ilyen szellemben neveljék: Hiszen bármilyen meggyőződés, vagy ezzel ellentétes szubjektív érzelem vezesse őket, tudatosítaniuk kell, hogy az esetleges következetlenség a gyermek lelki világában zavarokat idézhet elő, s ennek következtében a gyermek „irányt veszít", nem tudja kihez igazodjon. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy kizárjuk az anyanyelv, a magyar történelem, a hagyományok, a magyar nemzeti múlt vagy jelen megismerését célzó nevelést, illetve ezek tiszteletben tartását. Kötelességünk, hogy a gyermekeknek ezen a téren is a lehető legtöbbet nyújtsuk, hiszen a nemzeti hagyományok ápolása, tisztelete erősíti a szocialista hazafiság érzését. Ám, ne feledkezzünk meg arról, hogy a mi szülőföldünk Csehszlovákia. A hazát igazán szeretni viszont annyit Jelent, mint a hazát lakó népet szeretni, minden erővel a nép boldogulására törekedni! Ezt mindennél jobban szívébe kell vésni ifjúságunknak. A szülők feladata bizony nem egyszer meglehetősen bonyolult, ám sosem szabad megfeledkezniük a tényekről, arról, hogy az itt élő magyarság bátran vallja szülőföldjének, saját hazájának a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. Ezt a tényt szem előtt tartva kell a szülőknek és a tanítóknak lépésről lépésre haladniuk a szocialista hazafiságra nevelésben. Dr. CZAKÚ MÁTYÁS