Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-11 / 291. szám, csütörtök

Célunk a béke megőrzése (Folytatás az X. oldalról) az államok közötti kapcsolatokban. A potsdami szerződést, a mi nevünkben is aláírták, és senki nem anulálta ezt, a nemzetek sem engednék meg. Azonban nem teljesítik azokat az alapelveket, amelyekben a nagyhatalmak a második világháború végén megegyeztek. Ismét a tárgyalóasztalhoz hívunk, ahol megtárgyalhatnánk az európai együttműködés kérdéseit, hogy mindenütt, ahol csak lehetséges, áttérjünk a tettekre, a konkrét együttműködésre. Igaz, az Északatlanti Tömb köreiből a decemberi ülés után sajnos olyan hangok hallatszanak, amelyek mintha elodázni, illetve még azelőtt akarnák meghiúsítani ezt az értekezletet, mielőtt valójában megkezdődött volna. Kár, hogy ezzel kapcsolatban nem nyilváníthatják ki véleményüket az egyes nemzetek is. i KÉRDÉS: Az európai biztonság egyik kulcsproblémája a Német Szövetségi Köztársaság, amely mindmáig nem nyilvánította ki megfelelő módon azt, hogy tiszteletben tartja Európát úgy, amint a második világháború után kialakult. Most sok szó esik arról az új helyzetről, amely állítólag az NSZK kormánygarnitúrájának megváltozásából következik. Alá támasztja már valami ezt az új helyzetet? VÁLASZ: Nem szívesen jósolgatnék, és egyéni mérlegelésbe sem szeretnék bocsátkozni. Az új helyzetet, amennyiben valóban létrejött, a mai bonni kabinetnek kell alátámasztania. A mostanában hallható egyes szavak és fordulatok az előző nyugatnémet kormányok szótárában valóban ismeretlenek voltak. Természetesen elég sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban is, vajon érvényesek-e avagy érvénytelenek az előző bonni politika dogmái. Vajon ezek elvesztették-e érvényüket azáltal, hogy nem beszélnek róluk? Az új bonni kormány valóban alapvető fordulat bizonyítéka? A Német Szövetségi Köztársaság jellege, osztálylényege nem változott meg — ezt a mostani kopmány sém szándékozik megváltoztatni. Az NSZK-ban bekövetkezett, új helyzetet nekünk természetesen az alapvető kérdésekkel összefüggésben kell mérlegelnünk. Ezek: a második világháború következményeinek tiszteletben tartása s ezzel összefüggésben valamennyi határ sérthetetlensége, beleértve a két német állam közti határokat is stb. Természetesen érdeklődéssel fogadunk minden új, mérsékelt hangot. A múltban a nyugatnémet politika jellegzetes vonása volt, hogy elmaradt a realitás és a történelmi fejlődés mögött. Ez nyugtalanító. Ez az elmaradás akadályozta meg ez ideig, hogy rendeződjenek a két német állam kapcsolatai, valamint a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok és emellett látni kell, hogy az NDK-hoz fűződő kapcsolatuk nemcsak egy szocialista tírszágra, hanem az egész szocialista rendszerre jellemzőek. Teljes szolidaritásunkról biztosítjuk a Német Demokratikus Köztársaságot, támogatjuk teljes nemzetközi elismerését. Elvégre a német nép egyedüli képviseletének abszurd követelményével ma nem lehet semmiféle reális politikát csinálni, ugyanúgy, ahogy nem lehet szótaktikájával sem megkerülni Münchent és annak — valamennyi következményére is vonatkozó — érvénytelenítését. A jószándék természetesen szép dolog, de magában véve nem elegendő. Az NSZK régi politikája nem győzött, hanem ellenkezőleg, válságba került, mivel az NDK nemzetközi helyzete megszilárdult, amit az európai biztonság gondolata vonzerejének köszönhetünk, valamint annak, hogy Csehszlovákiában meghiúsultak az ellenforradalmi tervek és fokozódott a Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje. Minket elválasztani, vagy egyikünket a másik ellen kijátszani — ahogyan azt a nyugatnémet keleti politika akarta azáltal, hogy egyiket a másik elszigetelésére használja fel — továbbra is reménytelen ügy. Ma már több mint világos, hogy tavaly Csehszlovákiának szánták a trójai faló szerepét. KÉRDÉS: A múlt egyik ütközőpontja a Münchennel kapcsolatos nyugatnémet álláspont volt. Ez így marad? VÄLASZ: A müncheni szerződés az árulás nemzetközi jelképévé vált. Népeink számára ez nagy tragédia volt és a létünkért vívott küzdelmet jelentette. A müncheni kérdés körül nem lehet tojástáncot járni. Ideje lenne pontot tenni utána, az ebből eredő összes következményekkel együtt. Hogyan lehet ezt elérni? Erre vonatkozó elképzeléseinket már sokszor ismertettük. A hitleri agresszió egyik első áldozata voltunk, életfontosságú érdekünk a szomszédainkkal való kapcsolatok rendezése. A magunk részéről e rendezést semmivel sem akadályoztuk, hanem fontosnak tartjuk az akadályok elhárítását. Várjuk a kezdeményezést, és mérlegelni fogunk minden reális gondolatot vagy javaslatot, amelynek célja München érvénytelenítése és komplex jóvátétele kezdettől fogva és valamennyi következményeivel. A világ és Európa helyzete, a változások, amelyekről az NSZK-ban beszélnek, valamint a lakosság kívánsága vezethetne az NSZK részéről teendő olyan hatékony, egyértelmű és politikai nyilatkozathoz, amely érvényteleníthetné a több mint harminc évvel ezelőtt lejátszódott, de még ma is az utat eltorlaszoló aktust. KÉRDÉS: Husák elvtárs, az Ön véleménye szerint van-e lehetőség a megértésre és a továbbjutásra? VÁLASZ: Fokozatosan rendet teremtünk tevékenységünk minden területén hazánkban és ez egyben a fokozatos konszolidáció jele is. A nemzetközi kérdések megközelítésének és megoldásának is van egy bizonyos rendje, nem oldhatók meg ösztönösen és olyan kaotikusan, mint a múlt évben. Sohasem utasítottuk vissza az egyenjogúság és a nemzetközi jog kötelező normáin alapuló értelmes közeledést, javaslatot érintkezést vagy tanácskozást. Dialektikusan ítéljük meg azokat a módszerbeli áramlatokat és változásokat, amelyek most vannak alakulóban és most nyilvánulnak meg Bonn politikai irányvonalában. Elmondható, hogy a jelenlegi nyugatnémet kormánynak esélye van. Tanulhat a történelemből, megszabadulhat a múlt terhétől, tárgyalhat a jelen szellemében és bizonyíthatja, hogy reálisan közeledik a feszültséget előidéző problémák felé. Nem békélhet meg sem a revansizmus jelenségeivel, sem az újnáci erők aktivitásával. Vajon nem riasztó tény az, hogy az NPD-nek csak a sza vázatok fél százaléka hiányzott ahhoz, hogy helyet kapjon a szövetségi parlamentben. Mi megértjük a nyugatnémet kormány számos belső •ellentétét és nehézségét. Azt, hogy az t#SZK egyelőre pozitív módon nyilatkozott az európai biztonsági konferencián való részvételről, többletként értékelhetnénk azzal a feltétellel, ha az NDK egyenrangú partnerként lép fel. Ugyanez érvényes az atomsorompó-egyezmény nyugatnémet aláírására is. Sok gyakorlati kérdésben is fennáll a megértés lehetősége és emellett például a kereskedelmi kapcsolataink kérdésének tartós megoldása nem a legutolsó. Létezik számos olyan terület, mint pl. a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény, vagy a tudományos-műszaki együttműködés, ahol országaink között fejleszthető lenne a kölcsönösen sokkal eredményesebb és mindkét léi számára előnyösebb együttműködés. Több európai állammal közös a határunk. Azonban a Német Szövetségi Köztársaság az egyetlen, amelyről távolról sem mondhatjuk el, hogy kapcsolataink rendezettek. Viszont igaz, hogy ezt nem mi okoztuk. Elsű titkár elvtárs, köszönjük a beszélgetést. A

zok közé az államuk közé tartozunk, amelyekben legnagyobb a termőföld csökkenése. Csupán Szlovákiában az elmúlt hat év alatt 42 000 hektárral csökkent a földalap. A mezőgazdaságot irányító szervek évek óta követelik a föld védelmét biztosító törvényt. Jelent meg kormányrendelet és különböző szigorított intézkedések, de a termőtalaj csökkenésének üteme alig változott. Az SZSZK kormánya múlt heti ülésén állami alapút létesített a föld termővé tétele érdekében. Az alap létrehozásával egy kézbe kerül az irányítás, az anyagi eszközök kezelése, így feltételezhető az eddiginél jobb eredmények elérése. Örvendetes jelenség, hogy központilag gondoskodunk a talaj javításáról, sőt az eddig terméketlen területek termővé tételére is gondolunk. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy egy társadalmilag fontos kérdés megoldását még mindig c^ak egy oldalról próbáljuk megközelíteni. Évek óta milliókat költünk a talaj termőképességének a javítására, a meliorációs munkákra, de ugyanakkor megengedjük, hogy a különböző szervek, intézmények és üzemek nagy mezőgazdasági teriileteket, sőt szántóföldet sajátítsanak ki, méghozzá minimális áron. Ez a következetlenség milliós károkat okoz a társadalomnak. Joggal kérdezik a mezőgazdászok: meddig tart még ez a társadalmi érdekekkel ellentétes folyamat? Gyakran halljuk, hogy a mezőgazdaság — az elmúlt válságos évben — stabilizáló tényezőként hatott gazdaságunkban. Persze fejlődése nem érte el a kívánt szintet. Ezért nem a mezőgazdaságban dolgozókat, hanem elsősorban gazdaságirányítási rendszerünket, részben gazdaságpolitikánkat kell elmarasztalnunk. A fejlődést gátló tényezők között „előkelő" Az év végének, a karácsonyi ünnepeknek s az ezekkel kapcsolatos várható kiadásoknak közeledtével az utóbbi hetekben igen gyakran beszéltek nálunk a vállalati haszonrészesedésre kifizetendő előlegekről. Valahogy már megszoktuk, hogy a decemt^eri fizetéssel kapunk valamilyen, elég gyakran jelentős koronákat is a fizetésen feiül, amivel szilárdan számolunk a családi költségvetésekben. Ebben az évben azonban aggályok keletkeztek, hogy haszonrészesedési előlegeket nem fizetnek ki. Megalapozottságú kat fokozza az általános tudat, hogy számos vállalat nem teljesíti termelési feladatait, vagy jelentősen rosszabb gazdasági mutatókkal teljesítik őket, mint amilyen a bérek túllépése, a túlórák és anyagfelhasználás stb. Ezenkívül köztudomású, hogy a vállalati terv elég gyakran ellentétben állhat a kormány gazdasági irányelvével, hogy a nemzeti kormány ragaszkodik ezeknek az ellentéteknek a kiegyenlítéséhez, amiről a vállalatok vezérigazgatóságaikkal, ezek viszont reszortminisztériumaikkal kötelező szerződéseket kötöttek. Hozzávetőlegesen ilyen légkörben terjedtek beszédek, hogy a gazdasági eredmények után járó részesedéseket ezúttal egyáltalán nem fognak kifizetni. Fényt derített a problémára a szövetségi kormány nemrég kelt határozata, amely egyértelműen biztosít arról, hogy részesedések és előlegek kifizetésére sor kerül, Igaz, következetes ellenőrzés mellett, vajon a vállalat vagy a szervezet valóban teljesítette-e a kifizetés feltételeit. Ez mindenekelőtt a fokozott feladatok teljesítését jelenti a megkötött gazdasági egyezmények értelmében. Az eredeti elképzelés szerint, amire nem támaszkodhat a logika, a gazdasági eredmények utáni helyet foglal el a termőterület csökkenése. Vajmi keveset változtatott a helyzeten az a tény, hogy a mezőgazdasági területet törvényerejű rendelet védte. Évről évre csökken ez a terület. Ismerjük a gyakorlatot. Az ipartelepítésre alkalmas területek kiválasztásánál igen gyakran csak az adott helyzetet vették alapul és nem gondolkodtak távlatokban. Helyenként egészen felelőtlenül nagy teriileteket szakítottak ki a szántóterületből. A szántóföld kedvezőtlen csökkenését az alábbi adatok is bizonyítják. A nyilvántartásban 1948-ban 5 millió 287 000, és 1968. január tűni" hektárok elsején már csak 5 082 000 hektár vetésterület szerepelt. Vagyis az említett húsz év alatt csupán a szántóföldből 215 000 hektár „tűnt el". Érdekességként említem, hogy ezen a területen egyetlen évben — közepes termés idején — közel öt és fél millió mázsa gabonát termelhetnénk. i&zt is jó volna tudni, m e ^^ lyek azok a beruházások, amelyeket az elmúlt két évtizedben nem mezőgazdasági jellegű területen is megvalósíthattak volna. Ilyenek is vannak. A nagy iparosítás éveiben a termőtalaj védelme harmadrendű kérdés volt. Sokat beszéltünk, de keveset cselekedtünk, a nagyon is „vitatható" kisajátítások megakadályozása érdekében. A termőföld „eltűnésének" üteme katasztrofális méreteket öltött. 1983 ban 0,33, 1985 ben részesedéseket csak a gazdasági év értékelése után kellett volna kifizetni. Ehhez egyrészt az elmúlt évek tapasztalatai vezettek, amikor nem egy vállalatban decemberben nagyobb előlegeket fizettek ki a részesedésekre, mint maguk a részesedések voltak, másrészt a jelentős vásárlóerő tudata a lakosságnál a bérek lényegesen gyorsabb növekedése következtében ebben az évben, mint ahogyan eredetileg feltételezték. A jelenlegi ellátási nehézségek közepette a részesedési előlegek kifizetése ugyanis tovább fokozza a lakosság vásárlóerejét az amúgyis fokozott bevásárlásoknak .ebben az időszakában, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a piac helyzetét. Az egész probléma újbóli megfontolása után a szövetségi kormány mégiscsak úgy döntött, hogy lehetővé teszi a részesedési előlegek kifizetését ott, ahol erre feltételeket teremtenek, még a gazdasági év végső eredményeinek értékelése előtt Azonban igen határozottan emlékeztet, hogy csak azokban a vállalatokban lehet ezt megtenni, amelyek már ma garanciát adnak, hogy teljesítik ji termelési-gazdasági egységgel kötött szerződésből eredő összes kötelezettségeiket, és a kormány érvényes előírásaiból és rendszabályaiból eredő további kötelezettségeiket, amin az évi részesedésekre, prémiumokra, esetleges jutáimakra vonatkozó jogosultság keletkezése valamennyi feltételének betartását kell érteni. Az előlegek kifizetését a vállalatoknak felsőbb szervük engedélyezheti, melyek vezető dolgozóinak személy szerint felelősséget kell érezniük a büntető megtorlásokig bezárólag az ilyen engedélyezésért. A kifizetett előlegek teljes összegének, beleértve az ez év folyamán már kifizetett előle0,39, 1967-ben 0,17 százalékkal csökkent a mezőgazdasági terület. A szakemberek véleménye szerint ennek a csökkenésnek nem volna szabad meghaladnia az évi 0,1 százalékot. Természetes, sőt törvényszerű, hogy némely ipartelepet mezőgazdasági területre telepítenek. A fujlett európai országokban a fontos ipartelepek területének i kisajátítását nagyon komoly j elemzés előzi meg. Igen lé- ! nyeges tétel a földterület ára. Egyes országokban szinte lehetetlen a szántóterületet kisajátítani. Nálunk tucatíiüámra születtek a „kivételt képe- ! ző esetek", ezért csökkent évente 3 százalékkal a szántóterület. Szakemberek véle- j ménye szerint akkor véde- i nénk a társadalmi érdeket, ha ez a csökkenés nem volna I magasabb évente mint 0,01 százalék. Ezt a veszteséget részben pótolná a talajjavítással nyert új szántóterület. Persze ez a „csere" jelentős beruházást igényel. I |y| índen ország igyekezik j bővíteni a termőtalajt, és elsősorban javítani a talaj termőképességét. A közpunti alapok létesítése bizonyítja, hogy az SZSZK kormánya is nagy jelentőséget tulajdonít e kérdés megoldásának. Lényegében arról van szó, hogy növelnünk kell a gabona, elsősorban a búza hektárhozamát, vagyis csökkenteni a behozatalt. Nagyon is reális távlat, hogy búzából önellátók legyünk. A talajjavításról valő állami gondoskodás egy lépés a cél felé, de csak akkor lesz eredményes, ha követi a többi. A mezőgazdászok várják a termőföld abszolút védelmét biztosító törvényt. Vagyis a kisajátítás, a kivétel csak valóban fehér hDllő legyen. Erre a törvényre két évtizede várunk. A további várakozás újabb száz és ezer hektár „eltűnését" jelenti. CSETŐ JÁNOS geket is, nem szabad meghaladnia az évi eredményekhez kötött és részesedésekre és prémiumokra, esetleg jutalmakra szánt eszközök összege feltételezett magasságának 66 százalékát. Ezen a százalékon leiül részesedésre szánt előlegnek formájában egy fillért sem szabad kifizetni. A további korlátozás abban rejlik, hogy a 66 százalékos limit, mint maximum betartása mellett egy-egy dolgozónak részesedési előlege évi prémium, esetleg jutalom címén a megállapodás után — többnyire a második félév eredményeiről van szó — nem szabad többet kapnia, mint 300U koronát. Vannak olyan szervezetek is, melyeket nem érintett a kötelesség, megállapodást kötni a felsőbb szervvel a termelés növeléséről, esetleg a mutatók magasabb igényességéről. Ebben a 3000 koronában egyénenként beszámítják az évi eredményekhez kötött évi részesedésekre, prémiumokra, esetleges jutalmakra már eddig kifizetett valamennyi előleget. Ha tehát egyes, dolgozók így az év folyamán 3000 koronát vagy többet kaptak, már nem kaphatnak semmiféle további előleget. Ezek kötelező elvek, amelyeket valóban következetesen tiszteletben kell tartani. Számolni kell azzal is, hogy azokban az esetekben, ha az egész évi eredmények értékelése után megmutatkozik, hogy a megszabott feltételeket nem teljesítették, a kifizetett előlegeket viszsza kell fizetni. Nem vagyunk ugyanis olyan gazdasági helyzetben, hogy megengedhetnénk kifizetni hasznosan elvégzett munkával alá nem támasztott eszközöket. Ahol jól dolgoztak, részesedéseket és később utólagos kifizetéseket is kapnak, ahol rosszul, haragudjanak — önnön m agukra. . MEZŐ JÁNOS Haszonrészesedés - igen, de szeriózusan