Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-07 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

A néző szinte világszerte fel­sóhajt: „Hová lett a labdarúgás játékos jellege, szépsége. Miért lett belőle harc eredeti külde­tése, a játék helyett. Harc a bajnoki pontokért, a továbbju tásért a BEK-ben, KEK-ben. EVK-ban, a KK-ban a VB selej­tezők első helyéért. Barátságos ta'^ikozókra Európában úgy­szólván nincs idő, vagy nincs bennük köszönet. Erre példa a Stockholmban lebonyolított Svédország—Magyarország ta­lálkozó, amely után a sVédek szövetségi kapitánya fanyarul jegyezte meg: „Csak akkor van értelme válogatott barátságos mérkőzésnek, ha azt az ellen­felek mindegyike komolyan ve­szi!" A „futball-kereskedő" véleménye Párizs nemcsak a világ legje­lentősebb divattervezőinek a székhelye, hanem ott találjuk a legmagasabb szintű labdarú: gó-kereskedelem egyik legna­gyobb mágnását, Julius Ukrain­czyket, aki úgyszólván egyed­uralkodó menedzser. Mesteri módon egyezteti a kereslet és a kínálat érdekeit, természete­sen leginkább és legjobban az önmagáét szolgálja. Ukrainczyk járja a világ leg­nagyobb stadionjait és nyitott szemmel figyeli azt, ami arra érdemes. Mindenütt tárt ajtók­ra talál. Jó üzletember, s ezért néha magánszorgalomból töb­bet ad, mint amennyire a szer­ződések kötelezik. Ukrainczyk nemrégiben kije­lentette, hogy a labdarúgás iránti érdeklődés csökken. Ügy véli, hogy létjogosultsága még mintegy 20 évre tehető. Borúlá­tását azzal indokolja, hogy a nagy érdeklődést keltő nemzet­közi barátságos mérkőzések olyannyira ritkák, mint a fehér holló. Márpedig ezek hiányában lassacskán eltűnnek a nagy osapatok is. Saldanha kesergője joao Saldanha, a brazil lab­darúgó-válogatott szövetségi ka­pitánya. a volt sportújságíró, eddig fényesen bizonyított. A brazil válogatott ma az 1970-es VB egyik legnagyobb esélyese. Az új szövetségi kapitány az utóbbi időben gyakori vendég volt Európában. Főleg a világ­ija jnoki selejtezők nagynak ígérkező találkozóit látogatta. Vaskos jegyzetfüzetébe renge­teg adat került. Akad közöttük jónéhány, amelyekről a brazil válogatott játékosokon kívül mások sohasem szereznek tudó mást. Meglehetősen elmarasz­talta földrészünk labdarúgását. Szerinte szinte teljes mérték­ben vesztett szépségéből, és maradt a kérlelhetetlen harc. Nem kímélte az itteni bírákat sem, akik úgymond szemet hunynak még a szándékos kí­méletlenségek felett is. Sal­danha attól tart, hogy Európá­ból nagyrészt a kemény, a hal­latlanul szívós labdarúgás kép­viselői jutnak el Mexikóba. — Szerény véleményünk szerint ebben sok az igazság. Az an­gol, a belga, a svéd, a nyugat­német, a szovjet és a román labdarúgás kemény a javából. — Saldanha — a beavatottak szerinti — lesújtó véleménye el­sősorban a román—portugál mérkőzésen kezdett kialakulni. A bolgárok is alkalmasint me­xikói jogosultságot nyernek, és rájuk Peléék még ma is nehez­telnek „Anglia 66" miatt. Mivel az olasz csapat is kivívta a VB szereplés jogát, talán már Sal­danhának is javul a véleménye. A csehszlovák—magyar tovább­jutójával a VB mezőny színeze­te kissé más összetételű lesz. Már csak pár nap kérdése, és végképp kialakul a mexikói VB tizenhatos mezőnye. Kezdődhet­nek a találgatások, az előké­születek az 1970. január 10-én sorra kerülő csoportbeosztásra. Annyi biztos, hogy a világbaj­noki címet védő Anglia, Brazí­lia, és a rendező állam csapata más-más csoportba kerül. A többieket hozzájuk sorsolják. Sokan úgy tudják, hogy a meg­oldás jelentős mértékben ha­sonlítani fog az angliai VB t megelőzőhöz. S akik számára nincs hely Mexikóban? A második csehszlovák—ma­gyar VB selejtező előtt egy aránt feltettük a kérdést Jozef Markonak és Sós Károlynak, va jon nem lenne-e jó megoldás a mexikói VB-re el nem jutó, de nagy játékerőt képviselő euró­pai csapatok úgynevezett fiók VB-je. Egyikük sem lelkesedett e lehetőségért, és kijelentették, hogy az ilyesmi mind a játéko­sok mind az igényes nézők számára „rangon aluli" lenne. Legújabban mégis arról érte­sültünk, hogy sor kerülhet rá. Előbb a jugoszlávok vetették fel a rendezés gondolatát, újab­ban pedig a görögök szeretnék erre a célra megnyerni a nyolc európai selejtezőcsoport egy fej hosszal vagy esetleg többel lemaradt éllovasait. Európa figyelme is lassan, de biztosan Mexikó felé fordul. Lehet, hogy akkorra igazsá­gosabb és humánusabb beosz­tási rendszert fedeznek fel, és akkor még a VB selejtezők so­rán sem kell csak harcnak len­nie a nagy találkozók egy-egy színhelyén. Addigra azonban azt ajánl­juk e legnépszerűbb sportág diplomatáinak, hogy a selejte­ző csoportokon belül igazságo­sabb szabályokat alkossanak. Az élen pontegyenlőség esetén ne kelljen újabb találkozónak sorra kerülnie, hanem — a változatosság kedvéért — dönt­sön a két, egymás ellen elért eredmény (pont-, gólaránnyal vagy ha úgy tetszik, gólkülönb­séggel ). ZALA JOZSflF Marseille után... A Stade Velodrome zöld gyepén befejeződött a nagy fut­ballcsata. Akárcsak a chilei VB előtt, amikor a csehszlovák válogatott a jelenlegihez hasonló csojiortdöntőn 4:2 arány­ban legyőzte a szívós skót együttest, ismét a csehszlovák színek győzelme következett, ezúttal a szárnyszegetten játszó magyar csapat felett. A legyőzött fél számára nemcsak az a tény jelentett hatalmas hátrányt, hogy nélkülöznie kellett a régóta sérült Albert után a letiltott Szűcsöt, sőt az újab­ban megsérült Páncsicsot és Dunai II-t is — (ekkora előnyt talán a világ egyetlen csapata sem adhatna teljes vértezet­ben szereplő ellenfelének) — hanem még az is, hogy helyet­teseik szinte látható felfogás nélkül játszottak és a szabad­rúgásokon kívül úgyszólván veszélyt sem jelentettek a kivá­lóan védő Viktor kapujára. Igaza lett Markónak, aki azt állította, hogy ismeri a ma­gyar játékosokat, tudja, mit várhat tőlük. Nagyon is megfi­gyelte, ki mit tud! A lelátókon sok, nemzetközileg is elismert szakember helyezkedett el abban a reményben, hogy nagyszerű viadal szemtanúja lehet. A frappáns teljesítményt természetesen mindkét küzdő fél részéről várták, hiszen nem kisebb volt a tét, mint a mexikói VB 16-os mezőnyének 14. helye. A nagyszerű játékkal csak a csehszlovák csapat nem maradt adós, a magyar annál inkább. A csehszlovák csapat játéka sokban hasonlított ahhoz, amit 1962-ben Chilében nyújtott. Ebben része van Kvašňáknak is, aki a -chilei siker utolsó hírmondója, s akinek tapasztalata is­mét aranyat ért. Ezen túl tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy kétségtelenül a csehszlovák válogatott volt az egysége­sebb, s annak minden játékosa tudta, mit akar. Keményen ját­szott, mert rájött, hogy ez kihozza sodrából, kizökkenti lendü­letéből a jelenleg vezéregyéniség nélküli magyar együttest. Adamec ezúttal a játékkal törődött. Mindenütt látni lehetett. Nem önzösködött. Változtatta a helyét. Megértette magát társai­val. Jokl is igazolta, hogy érdemes volt rá gondolni. Marko szá­mára kétségtelenül Veselý játéka jelenthette az egyik legkel­lemesebb meglepetést. Hátvédje nem bírt veie. Gólján kívül két alkalommal lövését a .kapufa mentette. Egy szó, tnint száz, a csehszlovák együttesben ezúttal nem volt gyenge pont. Tak­tikailag teljesen ellenfele fölé nőtt. A magyar csapat árnyéka volt néhai önmagának. Kapujában Szentmihályi helyenként ismét brugesi formában védett, két gól a lelkén szárad. A védelemben csak Mészöly volt a cseh­szlovákokra használt mércével mérhető játékos. Halmosi igye­kezett. Többre képességeiből nem futotta. A csatársor két csa­lódását a játékmesternek vélt Göröcs, s az újjászületettnek tar­tott Farkas okozta. Nem jelentettek veszélyt a csehszlovák ka­pura. Bene magára hagyatva nem boldogulhatott. A két szélsőt remekül tartóztatta fel a határozott csehszlovák védelem. A csehszlovák válogatott most már nyugodtan készülhet az 1970 május végén kezdődő mexikói VB-re. Ezzel a játékkal ott határozott esélyei vannak. Az a tény, hogy a magyar csapat • „testén" át jutott a legjobb 16 közé, rangot biztosít számára - a csoportok sorsolásánál is. A magyar labdarúgás bajai tetőztek. Sok a teendő, míg újabb játékosok bevonásával ismét ütőképes csapatot hoz össze az arra hivatott vezetőség. Végül meg kell állapítanunk, hogy „a dán segítség" jelentős volt, de a döntő lépést a csehszlovák csapat most már önerejé­től tette meg. IZ- l-l (FOLYTATJUK) 'Őrizze meg nyugalmai, Mr Vole. Az o bulldoflképú úriember, bW mOSt 5ZÓII kl 0 kocsijóból, minden bi zonnyol Önért jön. Mikor magára marad, oz ügyvéd behívja imokál és lediktálja az ügyre vonat­kozó adatokat. Ahogy fel­sorakoztatja a tényekel, egyre nyilvánvalóbbnak látszik, hagy a szerencsét­len fiatalember' "milyen sú­lyos helyzetben von. Rossz anyagi helyzete , oi idős hölgy iránti „önzet­len" barátsága,,, az örökség ,,, a házvezetőnő vallomása és a többi, rend­re, Mikor végeztek a wvti* tfcával, az ügyvéd veszi a -talapját: „Mrs. Volehoz megyek." Christine Vole semmi nem mutatja a megrem. Ütnek, mikor értesül fé, letartóztatásáról mnapi ÚJ szú Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Főszerkesztőhelyetteset; d'- Gály Ivan es Szűcs Bela. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18 sportrovat: 505-29, gazdaság, ügyek:506-39, távirá: 09308. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislavy Štúrovo «. Hirdetői roda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési dcj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgalat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal él postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače. Brati­slava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Thumbnails
Contents