Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-07 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

Hogyan tanuljunk A közmondás azt tartja, hogy „a jó pap is holtig ta­nul". Azt is tudja mindenki, hogy nem az iskola, hanem saját maga számára tanul. És ha már a tanulásnál tar­tunk, ismernünk kell az indítóokot, annak motívumát, hogy miért tanulunk, miért éppen ezt tanulom, mi a célom, és mit akarok a tanulással elérni. Tegyük fel tehát a kér­dést, hogyan tanulhatnánk kisebb megerőltetéssel, s a leg­rövidebb időn belül? Azt tanuljuk meg könnyen, amit értünk is. Ha az első ol­vasás után nem is értettünk meg mindent, ez ne vegye el a kedvünket. Természetes, hogy ez nem vonatkozik a ma­tematikára, melynél feltétlenül fontos a rendszeres tanu­lás. az előző anyag ismétlése. Második olvasáskor tulajdonképpen már lelkiismeretesen tanulunk: tudatosítjuk az alapgondolatot, az alapgondola­tok közti logikai összefüggést, átmenetet, kiemeljük a je­lentős és fontos meghatározásokat, illetve jegyzeteket ké­szítünk. Azt is feljegyezzük, ami számunkra nem elég vilá­gos Az emlékezőtehetség. Az emberek különböző emlékezőte­hetséggel rendelkeznek. Valaki gyorsabban, más pedig las­sabban tanul, van olyan, akinek jobb az emlékezőtehetsé­ge — nem feled gyorsan; mások viszont jobban emlékez­nek a részletekre. A felidézés gyorsaságában is különböz­nek az emberek. Ezen kívül sok ember jobban emlékezeté­be vési azt, amit látott, hallott; mások megint jobb arcme­móriával, vagy számmemóriával rendelkeznek. Fel kell is­mernünk, hogy melyik csoportba tartozunk, ám léteznek bizonyos általános szabályok is, hogyan kell eljárni a ta­nuláskor, mit hogyan kell megjegyezni. Például legalapve­tőbb a logikus rögzítés (az anyag felfogása), nem pedig a gépies ..magolás". Az ismétlés a tudás anyja. Nem elég az anyagot megta­nulni, azt az ismétléssel kell „edzeni". Minél előbb ismé­telünk, annál jobb, mert a túl hosszú szünet után többet felejtettünk, tehát többet is kell felújítanunk. Legmegfele­lőbb módszer, ha az első ismétlést a második olvasás után tartjuk. Ezzel tulajdonképpen azt ellenőrizzük, mit jegyez­tünk meg az olvasottakból. A további ismétlés aszerint tör­ténik, milyen „típusú" az emlékezőtehetség, mikor kell fe­lelnünk stb. Még egyre felhívjuk a figyelmet: különbséget kell ten­ni aközött, amit „ismerek", amiről „fogalmam van" és amit „tudok". A tanító nem elégszik meg azzal, hogy néhány diák azt hiszi, hogy valamit „tud". A nehezebben tanulók számára ajánlatos a második olvasás után, illetve az első ismétlés után becsükni a könyvet, s az anyagot fennhan­gon felmondani. Amit nem tudunk, azt jelöljük meg, s azt mégegyszer ismételjük. Ha valamit nem értünk, inkább kérjünk magyarázatot. Ugyanakkor ne elégedjünk meg a dolgok passzív ismeretével, az aktív Ismeretre töreked­jünk, vagyis a dolgokról kimerítően tudjunk beszélni is. Elvből ugyanazon a napon ismételjünk, amikor az anyagot tanultuk. Még valamit: Ha idegen nyelvet tanulunk, min­dig hangosan tanuljunk. Hogy mikor tanuljunk, arra nem adhatunk egyértelmű választ. Döntse el mindenki saját maga, melyik a számára legalkalmasabb időpont, a reggel, a délután, vagy az este. Azt is tudjuk, hogy a fáradt, kimerült ember nehezen ta­nul — ha egyáltalán tanulni képes. Ne tanuljunk fekve, mert könnyen elalszunk. Tanulás közben rövid szüneteket tartsunk. Helyes és jó világítás mellett, csendes környezet­ben tanuljunk. Befejezésül: az életben sokkal többre vi­szi az, aki rendszeresen, kitartóan dolgozik, mint egy szunnyadó tehetség. Oj lehetőség: BŐRIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA! Már az 1969/70-es tanévben megkezdődik az oktatás a tre­bíői BŐRIPARI SZAKKÖZÉPIS­KOLÁBAN, melybe ' a kilence­dik osztály sikeres befejezése után jelentkezhetnek majd a fiatalok. A sikeres fölvételi vizsgákat követően a diákokra négy évi tanulmányidő vár. Az érettségi bizonyítvány megszer­zése után az ország különböző bőripari üzemeiben főképpen a cipőgyárakban — helyezkedhet­nek majd el, mint műszaki el­lenőrök, mesterek, technológu­sok vagy modelltervezők. POÓR PÉTER LEVELE A HF-NEK Fesztivál — Moszkvában Már első, Berlinben Irt levelem­ben említettem, bogy a nemzetkö­zt Barátság-fesztivál második ré­sze a Szovjetunióban lesz, ponto­sabban Moszkvában, Leningrád­ban és Vlagyimirban. A Szovjet­unió fővárosában egy örömhír várt bennünket: a rendezőség be­jelentette, hogy ezúttal nem ver­senyt, hanem ,,csak" koncerteket rendeznek, amit a németországi versenyláztői már épp eléggé meg­viselt énekesek többsége nagy örömmel nyugtázott. .. Az első négy fellépés a lenin­grádi Gorkij Kultúrpalotában volt, ahol kitűnő közönség és nagyszerű műszaki berendezés várt ránk. Kik szerepeltek? A nagyon ]ő hanganyagú lengyel Adam Zwlerz, a bolgár Irina Csmlhova és Geor­gl Mlncsev, két-két román és né­met énekes, a hazai Gája quartett, Harangozó Teri és jómagam. Teri egyik legújabb sikerszámát, az „Ördögtáncot" énekelte, nekem pe­dig nagyon könnyű dolgom volt, hiszen a legnagyobb szovjet slá­gert: Babajdzsán és Jevtusenkő „Ördögkerék" című dalát énekel­tem. Előadások, természetesen, csak este voltak, így nap közben bőven akadt időnk megnézni mindazt, amiért Leningrádot a világ egyik legszebb városának tartják. Moszkvában három előadásunk volt az Október moziban. Előadás­ról előadásra nagyszámú közönség gyűlt össze, ami a mi elképzelé­seink szerint talán kissé lehetet­lennek tűnik egy mozihelyiség­ben ... Az Október mozi azonban afféle szovjet méretű filmszínház, nagyobb, mint nálunk egy-egy színházi . . . Tüzetes városnézés, bevásárlái és a Tretyakov képtár megcsodá­lása után turnénk utolsó színhe­lyére: Vlagyimirba Indultunk, ahol szintén nagyon Jő ízlésű, lelkes közönséggel találkoztunk. Sok-sok csomaggal és nem ke­vésbé szép emlékkel térünk haza­erről a több mint egyhónapos né­met—szovjet körútról. A csomago­kon kívül, természetesn új dalo­kat ls hoztunk magunkkal, ame­lyeket nemsokára a ml előadásunk­ban, magyar nyelven is hallhat majd a közönség. 1 1 Cr4 GYERMEKVILÁG Ľgyszer a medve a nyúl lá­bára lépett. — ]a)l Jaj! — nyöszörgött a nyúl. — Mentsetek meg! Meg­halok! Megijedt a jó mackó. Megsaj­nálta a nyuszit. — Bocsáss meg, kérlek! Nem akartam! Véletlenül léptem a lábadra! — Mit érek én a bocsánat­kéréseddel, — jajdult jel a nyúl, — ha egyszer elvesztet­tem a lábam! Hogyan fogok most már ugrálni! Fogta a medve a nyulat s ha­zavitte a barlangjába. — jaj! Jajl jajveszékelt még hangosábban a nyúl, bár való­jában már nem is fájt annyira a lába. — Jaj! Jaj! Mindjárt meghalok! Á medve ápolta, táplálta és itatta a nyulat. Reggelente, éb­redés után, mindjárt ez volt az első kérdése: —- Mit csinál a lábad, tapsi­füles? Gyógyul? — De még mennyire fájl — válaszolta a nyúl. — Tegnap kissé fobban éreztem magam, de ma úgy hasogat, hogy azt hiszem sohasem fogok többé talpra állni. Amikor a medve elballagott az erdőbe, a nyúl levette lábá­ról a kötést, körbeugrált a bar­langban és teli torokkal éne­kelt. Mit énekelt? Arról éne­kelt, hogyan sikerült rászednie a mackót, s most hagyja ma­gát kiszolgálni. A nyúl telfesen ellustult a semmitevésben. Szeszélyeske­dett, időnkint még rá is mor­dult a medvére: — Miért csak répával etetsz engem? Tegnap is répa, ma is répa? Megnyomorítottál most meg ráadásul éheztetsz is? Édes körtét akarok mézzel! Szergej Mihalkov: Elment a medve körtét és mézet keresni. Útközben talál­kozott a rókával. — Hová cammogsz, Mackó koma, ilyen gondterhelten? — Mézet és körtét keresek! — válaszolta a medve, s min­dent elmondott a rókának. — Nem is az kell neki, ha­nem orvos! — mondta a róka. — De hol találok orvost? — kérdezte a medve. — Minek is keresnél, amikor itt vagyok. Hisz tudod, hogy már második hónapja a kór­házban dolgozom, — felelte a róka — Vezess csak a nyúlhoz, majd én gyorsan talpra állí­tom. A medve bevezette a barlang­fába a rókát. Amikor a nyúl megpillantotta a rókát, össze­rezzent. A róka pedig ránézett a nyúlra és így szólt: — Nagy baf van, Mackó paj­tás. Látod, milyen hideglelése van a tapsifülesnek. Magammal viszem őt a kórházba. Nálunk a sebészeten a farkas nagy szaktekintély. Majd együtt fogjuk kezelni a nyuszit. A nyúl egy szempillantás alatt eltűnt, híre-hamva sem maradt. — No látod, makkegészsé­ges! — mondta a róka. — In­kább etted volna meg! — A Jó pap holtig tanul! Nyulat meg nem eszem! — vá­laszolta a Jóságos medve, s vé­gigterült priccsén, hogy végre kiáludja magát, mert amíg a nyúl nála volt, egész idő alatt a földön aludt. (L. L. fordítása) TÖRD "A FEJED * TÖRD A FEJED * TÖRD A VÍZSZINTES: 2. Idézet Petőfi Sándor egyik 1848-ban írt költe­ményéböl {a nyíl Irányában foly­tatva.) 12. Szlovák leánynév. 14. V-vel a határon átvitt áruért fi­zetik. 15. Görög néptörzs. 16. Ku­tya. 17. Äkl 18. Egyiptomi napis­ten. 19. Mama betűi. 21. Igen szlo­vákul és a nitrogén vegyjele. 23. Rém peremei. 24. Fogoly. 25. Pékl 26. Jószívű teszi. 27. A verssorok összecsendülése. 28. Atmoszféra röviden. 30. Négy magánhangzó (a két középső egyformái) 33. To­Egy napon az oroszlán fáradtan pihent a barlangjában. Nagyon el­csigázta a vadászat, így hát ha­marosan elszunnyadt. Váratlanul megjelentek az egerek, és vidá­man hancúroztak az oroszlán kö­rül. Egyszer csak az egyikük vé­letlenül hozzáért az alvű oroszlán­hoz, mire az felriadt és elkapta a szerencsétlen kis egeret. A töb­biek ügy szétrebbentek, mintha va­laki közéjük durrantntt volna. A kisegér ugyancsak szűkölt az oroszlán karmai között. — Ne haragudj, hatalmas orosz­lán, dehogy akartalak én feléb­reszteni! Kérlek, engedj utamra. Mit ér neked egy gyenge kisegér, OLDLKICH SYROVÁTKA: Az oroszlán meg a kisegér amikor szarvasokra meg bikákra vadászol? Mihez kezdesz velem? Addig könyörgött a kisegér, míg végül kiengesztelte az oroszlánt. — Végtére is, igazad van — mo­rogta az oroszlán álmosan. Futni hagyta az egeret, ő meg aludt to­vább. Az egér megköszönte és vil­lámgyorsan eliszkolt. Nem sokkal később az oroszlán a vadászok hálójába került. Véde kezett, dühösen hadakozott, de hiába, annál jobban belekeveredett a hálóba. Hatalmas orditásba fa­gott, kétségbeesve óbégatott. Ekkor megjelent a kisegér és tüstént látta, hányadán áll a do­log. Alaposan szemügyre vette a hálót, aztán nagy buzgalommal nekilátott és elrágta a hálószeme­ket. Az oroszlán megmenekült. Most rajta volt a sor, hogy kö­szönetet mondjon a kisegérnek, akinek nemrég megkegyelmezett. Vércse Miklós fordítása jás németül és kicsinyítő képző. 35. Ékezettel a fa része. 36. Az Egyesült Arab Köztársaság szlo­vák rövidítése. 38. Idézetünk ne­gyedik, befejező része. 41. Majd­nem elad. 42. Kettős találat a ví­vásban. 44. össze-vissza lói 45. Kevert jós. 46. Tél szlovákul. 47. Becsukva. 49. Író folyadék. 51. Vi­lághírű svájci óramárka. FÜGGŐLEGES: 1. Idézetüuk har­madik része (a nyíl Irányában folytatva). 2. Feltételes kötőszó. 3. Szelíd. 4. Háromezer Rómában. 5. Téli sport. 6. Angol férfinév. 7. Vissza: -ra, -re szlovákul. 8. Toll angolul. 9. Salátának való. 10. Végtelenül zár! 11. Nyit. 13. Holnap előtt. 19. Ak! 20. Idéze­tünk második része. 21. A rocs­kán. 22. Szlovák tagadás. 29. Fér­finév. 31. Homoki magánhangzói. 32. Nemcsak a fának van, hanem létezik folyó ... Is. 34. Ezt méri az óra (ékhiba). 35. Balatoni für­dőhely. 37. Rab és réz mással­hangzói. 39. Árnyék csehül (Fone­tikusan és az első négyzetbe két betűt írjunk). 40. Minden házon van (ékhiba). 41. Az emelő teszi. 43. Óvoda része. 46. Ott szlová-' kul — keverve. 48. Rangjelzés. 50. NG. 51. Ottó, Antal. Beküldte: Diószegi Lajos, Lelesa

Next

/
Thumbnails
Contents