Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-07 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

poznani vajdaság mezőgazdaságának vezetői oda tessékeltek egy asztal nagyságú térkép elé. — Barátaink előtt nincsen titkunk, mondd meg, mit szeretné! látni. .. Ez a lengyel udvariasság — még a „szépítés" lehetőségének gyanúját is igyekeztek elhárítani — szinte zavarba hozott. Mit lehet megnézni három nap alatt a több mint kétmillió hektárnyi mezőgazdasági területből? Nézegettem a térképet. A Poznantól nyugatra elterülő hatalmas „zöld tenger" a csallóközi síkságot juttatta eszembe. Találomra rámutattam egy fekete pontra. Vékony betűk hirdették: SARBIA. Vendéglátóim egymásra néztek, itt még egyikük sem járt. Poznanból indulva a berlini főúton robogtunk vagy negyven kilométert, majd letérve apró falvak között folytattuk utunkat. A vidéket látva egészen természetesnek tartom, hogy az ország 17 vajdasága közül a poznaniban van a legtöbb földművesszövetkezet. Számuk 330. A vajdaság mezőgazdasági területének hat százalékán gazdálkodnak. A terület további 14 százalékát az állami gazdaságok, a többit pedig még egyéni gazdálkodók művelik. A vajdaságnak ez a része valóban hasonló Csallóközhöz. Persze a talaj minősége messze marad ez utóbbi mögött. A határban sok a magányos parasztház, gyakoriak a 8—10 házból álló kis települések. A falvak arculata különbözik a megszokott hazai képtől. Lényegesen kevesebb az épülő új ház. Az épületeket nagy kertek ölelik körül s csak a templom, az iskola vagy egyéb középület jelzi, hogy a falu főutcáján járunk. A kertekben és az utak mentén sok a gyümölcsfa, gyakran még a falvak nevét hirdető táblát is elrejti a lombsátruk. Már jó ideig kanyarogtunk egy harmadrendű kavicsos úton kisebb-nagyobb fűzfa szigetek között, amikor gépkocsivezetőnk magabiztosan közölte: — Ott van a kis erdő mögött .. Alig két kilométernyi út után nem kis erdő, hanem egy alaposan megritkított régi kastélykert fái mögül bukkant elénk a kis település. Az egyetlen kavicsos út a szövetkezet gazdasági udvarába torkollott. Sobanski Štefan a sarbiai szövetkezet elnöke, közepes termetű, mozgékony ember. Azok közül való akik 1949ben megalakították a mezőgazdasági kört, majd hirdették a társulás alakításának gondolatát. Elérték, hogy 8 —10 gazda együtt végezte a sürgősebb munkákat. S míg a határ egyik sarkából a másikba „vándoroltak", mindjobban érezték, hogy drága idejükből sokat elfecsérelnek, több munkát tudnának elvégezni egy nagy táblán, ahol nincsen annyi barázda. — 1952-ben alakítottuk a szövetkezetet. A gazdaság magvát 15 család alkotta. Nem szegtük meg az önkénnyereség és az átlagkereset. E szempontból az ötödik helyet foglalják el járásukban. Legnagyobb gondjuk a talaj minőségének javítása, a buza vetésterületének bővítése és hektárhozamának növelése. Vetésterületük felosztása lényegesen eltér az országos átlagtól. Lengyelországban a szántóterület 29 százalékán rozsot, 11 százalékán búzát, 9 százalékán zabot, 4,5 százalékán árpát, 18 százalékán burgonyát termelnek. Náluk a buza, a rozs és a zab számít fő növénynek. Eredményeik lényegesen jobbak az országos átlagnál. Megjegyzem, hogy az 1968-as évben gabonából rekordtermést értek el — 21,4 mázsa volt az országos átlag —, de még az említett évben is több idén is hasonló összegre számítanak, s így a nagy beruházások mellett sikerül kifizetniük a hosszú-lejáratú állami kölcsön utolsó részletét is. Megértem az elnök örömét: — Ez adja nekünk a tekintély, helyesebben nem is nekünk, hanem a szövetkezetnek. járjuk a falut, beszélgetünk az emberekkel. A családi házak hajításnyira vannak egymástól. A falut a szó legteljesebb értelmében a szövetkezet építi. Elhatározták, hogy lebontják a vályogból épített tesség elvét, Így 1956-ban sem hullott szét a szövetkezet. Nem lépett ki senki. Akkor is azt mondtam, amit ma: a parasztok egyéni jólétének növekedését csak a szövetkezet biztosíthatja szilárdan. Az elnök a megalakulás óta vezeti a kis gazdaságot. Előtte 12 hektáron gazdálkodott. Tapasztalt, széles látókörű ember. Munkatársai szerint nemcsak, vezetője, hanem motorja is a szövetkezetnek. Elmondták, hogy a kis falu lakói olyan bizalmas — családi vonatkozású — kérdésekben is kikérik a tanácsát, segítségét, amelyekről mások előtt nem beszélnek. ' — Igazságos ember, így zárja le az elnökről mondottakat Jerzýk Ján főkönyvelő, miközben előszedegeti a különböző kimutatásokat. A munkaegységük értéke 75 zloty, ennek 60 százalékát fizetik ki havonta, a többit az év végi elszámolás után kapják meg a tagok. Négyszáz hektár földjüket 27 családból 64 egyén dolgozza meg. Ha azt számítom, hogy a vajdaságban 50—120 zloty között mozog a munkaegység értéke, akkor a közepesek csoportjába tartoznak. Viszont a gazdálkodásnak náluk is megbízhatóbb fokmérője a tiszta millió dollár értékű búzát importált az ország. Ezekután teljesen érthető a hektárhozamok fokozására irányuló erőfeszítésük. A sarbiai szövetkezetben évről évre magasabb a terméshozam. Ha a háború előtt valamelyik gazdának 20 mázsa gabonája termett egy hektáron, arról évekig beszéltek a faluban. Az idén a szövetkezet búzából, rozsból és zabból 27, árpából 25 mázsát takarított be hektáronként. Eredményeiket elsősorban a talaj termőképességének fokozásával és szakszerű művelésével érték el. Tavaly Lengyelországban 92,5 kilogramm tiszta tápanyagot juttattak a talajba hektáronként, de nálunk ez a mennyiség 196 kiló volt. Nem véletlen, hogy a kis szövetkezetben burgonyából 250, cukorrépából 527 mázsa termett hektáronként. Az aránylag magas hektárhozamok — a lengyel viszonyokat számítva — jó alapul szolgálnak az állattenyésztés fejlesztéséhez. Szarvasmarha-állományunk létszáma magas, 100 hektárra átlag 67 fejős jut, ugyanakkor 3160 liter a darabonkénti évi átlagtejhozamuk. Tavaly 12 100 zloty tiszta nyereséget számoltak el hektáronként. Az öreg házakat, és minden szövetkezti tagnak új lakást építenek. Ezt a munkát a saját építőbrigádjuk végzi. Ha egy szövetkezeti tag saját maga akarna családi házat építeni, akkor legkevesebb egy évtizedig kellene takarékoskodnia. A szövetkezet jövedelméből igen jelentős részt — évente több mint félmillió zlotyt — fordítanak a családi házak építésére. Előbb földszintes házakat építettek két-két család számára, majd megkezdték az egyemeletes tömbök, a négyszer kétszobás összkomfortos lakások építését. A lakások mögé minden családnak sertés- és baromfiólat építenek. Gondoskodnak kertről is, ahol a szükséges zöldség megterem. Ez a sor új ház lesz a jövendő falu magva. Az idén 8 család költözött új lakásba. Házuk szövetkezeti tulajdon, nem fizetnek utána adót, sem lakbért, de csak addig lakhatnak benne, míg tagjai a szövetkezetnek. A faluból nem szándékozik elköltözni egyetlen család sem. A tervek szerint évente négy családnak építenek új lakást, s így öt év múlva a kis szövetkezet minden tagjának összkomfortos lakása lesz. Az agronómusnak egyetlen kívánsága volt, nézzük meg a tííilfp gépjavító műhelyt. Közben elmondta, magas a gépek ára és országos méretben 110 hektár szántóföld jut egy traktorra. Ok nem sajnálják a pénzt a gépekért, hét traktorral művelik a négyszáz hektárt. Nálunk nagy érték a gép, csak az lehet traktoros, aki a gépjavításhoz is ért. A traktorok minden javítását a saját műhelyükben végzik. A szerelők éppen a „legidősebb" csehszlovák Zetor traktort javították. Az agronómus bevallotta, azért hívott ide, hogy ezt a gépet megmutassa. Tizenöt éve használják és a „gazdája" kijelentette, még néhány évig nem igényel új gépet. A szövetkezetben minden második férfi vezetési jogosítvánnyal rendelkezik, így nem gond le cserélni azt, aki a traktorral hanyag munkát végez. Különben a traktorosok munkájának legszigorúbb elbírálói a kunovói parasztok. A két kis falu — Sarbia és Kunovo-határa szinte „egybefolyik". Ez utóbbiban még nincsen szövetkezet, de mindent tudnak a szomszédokról. Minden sarbiai családnak van rokona, ismerőse vagy hajdani „földszomszédja" Kunovón. Az elnök szinte mindennapos vendég a szomszéd faluban, nem egy parasztnak segített az idénymunkában a szövetkezet. Csendes verseny folyik itt, bár erről senki nem beszél. Láttam, miként érvényesítik a gyakorlatban „a fokozatos áttérés" politikáját. A mezőgazdasági körökbe tömörült parasztok hitelt kapnak az államtól gépek vásárlására, beruházásokra. Azt mondják, még közelről sem használnak ki minden lehetőséget a termelés növelésére. Más szóval egy bizonyos ideig még a kis parcellákon is növelhető a termelés. S mi lesz azután? Erről a kérdésről mind gyakrabban vitatkoznak a parasztok. Négy éve annak, hogy az első kunovói gazdálkodó felvételét kérte a szomszédos sarbiai szövetkezetbe. Azóta évente 1—2 gazdálkodó nyújtja be felvételi kérelmét. Így a kunovói határban már 75 hektárt művel meg a szomszédos szövetke zet. Az elnök nagyon reálisan tekint e folyamatra: — Mi nem csalogatjuk az embereket. Ismerünk minden gazdát, ők is ismerik az ered ményeinket. Tudják, nálunk a közösben éppen olyan kemé nyen kell dolgozniuk mint azelőtt, mi csupán a gondot vesszük le a vállukról. Létbiztonságot nyújtunk, hogy ez mit Jelent, azt a parasztember tudja értékelni a legjobban . Búcsúzáskor elmondtam az elnöknek, a véletlen sodort ide, találomra mutattam rá a térképen a falujukat jelző kis fekete pontra. Akkor még nem sejtettem, hogy itt látc-n meg „a csöppben a tengert". Ustrzyk lengyel kisváros Bieszczady lejtőin terül el. Madártávlatból falu-várost látunk. Előtérben a falu, de az új szálloda mögött már kibontakozik az épülő város képe. „PRASA" fe4v. CSETŐ JÁNOS