Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-23 / 301. szám, kedd

I Az anya alkoholista. Az * apa is az. A kétéves Va­lit a közbiztonsági szervek az utcán találták. Piszkos volt és éhest Hatósági döntés alapján a ligeti állami gyermekotthonba helyezték. Valika ma tiszta, jól öltözött, csillogó szemű kislány. December elején volt két és fél éves... Katika kétéves. Tíz hónapja él az intézetben. Ügyében még nem tudott dönteni a bíró­ság, így nagy kérdés, vajon va­laha is megtudja-e: kt az apja?l Az anyja most tizennyolc éves. Laci tavasszal lesz három­esztendős. Édesanyja külföldre szökött, az apja folyami hajós. A kötelesség gyakran hosszú hetekre is a hajón tartja, s így nincs, aki gondozza, nevelje a kisfiút. A virgonc Laci ezért lett állami gondozott. A tizennyolc hónapos Évi apja kétgyermekes családfő, az any­ja egy három évre külföldre szerződött villanyszerelő felesé­ge ... Egyikük sem akart elvál­ni vagy családi botrányt, így a kislányt — titokban — állami gondozásba helyezték. Eddig fele-fele alapon fizették érte a gondozási díjat, de a minap tör­vényesen lemondtak Éviről, akit több gyermektelen család sze­retne mielőbb örökbe fogadni. Vidám színekkel mintásra festett folyosók. Az ajtók mö­gött rácsos, fehér gyermek­ágyak. A játszóteremben sírás, kacaj vegyül egymásba. II 4 ligeti állami gyermek­otthon személyzete pilla­natnyilag harminchét gyerek szüleit pótolja. A riporterben akaratlanul is az a kérdés fogal­mazódik: vajon pótolható-e egy vérbeli édesanya vagy apa? A gyermekotthon kedves ar­cú. fiatal igazgatónője: MÁRIA BEZÄKOVÄ várhatja a kérdést, mert szinte ..kapásból" vála­szol. — Ideális körülmények kö­zött dolgozunk. Egy-egy nővér­re tíz gyerek jut; annyi játé­kunk van már, hogy alig tud­juk elhelyezni; a gyerekek rendszeresen, naponta ötször étkeznek; a kertben függő- és körhintánk van; állandó orvosi felügyelet, egyszóval: gondo­zottjainknak mindenük megvan. Sőt, merem állítani, hogy ná­lunk koronában, anyagilag töb­bet kapnak, mint egy gyengéb­ben kereső családban kapná­nak. De egyet semmiképp sem tudunk pótolni — ... az anyjukat? ... — Igen. Az egy-hároméves korú gyerekeknél ez rendkívül fontos. Ebben a korban már fo­gékonyak és szeretetre vágy­nak. Én, vagy az ápolónők bár­melyike hiába szeretjük őket, nekik nincs kihez kötődniük, hiszen a személyzet váltakozik. Vali, Laci, Kati és társaik így állandóan új arcokkal találkoz­nak. Igaz, mindig ugyanazok az arcok váltakoznak, de ez is ke­vés az őszinte, érzelmi kötelé­kek kialakításához. A harminchét gyerek mind­egyikének törzslapja van. Sze­mélyi adatai mellett ezen a la­pon szerepelnek a betegség, fejlődése egyes fontosabb sza­kaszai. a védőoltások időpontja stb. Szerencse, hogy a tervezők nem rajzoltak külön rovatot a sz"'"' i^noitásnk időnontjának. mert az bizony nagyon szomo­rú vádképet rajzolna a gondo­zottak szüleiről, akiknek több­sége évente legföljebb két-há­romszor érdeklődik gyermeke iránti Akkor is inkább csak le­vél vagy telefonhívás útján. Mert mi sem könnyebb, mint hébe-hóba papírra vetni: .. • nem szeretnék a jövetelemmel fáj­dalmat okozni szeretett gyerme­kemnek, ezért ezúton érdeklő­döm ... remélem egészséges, szép, kerek arcú a kislá­nyom ... tudom, Önöknél jó kezekben van a kisfiam, s na­gyon hálás vagyok fáradozásu­kért ... nagyon meg szeretném már nézni a gyermekemet, de sajnos, egyéb elfoglaltságaim Szeretetre vágynak... ezt sohasem engedik... a leg­jobb akarat mellett sem tudok ellátogatni Önökhöz, ezért azt kérem, hogy küldjenek róla egy fényképet, melynek költségét természetesen postafordultával fedezem .. 1|| Az Igazgatónő arcán eny­he szigor suhan át. — A törvény értelmében a gyerekeket csak akkor adhatom örökbefogadásra nevelő szülők­nek, ha a saját édesanyja vagy édesapja egy teljes évig nem tanúsít érdeklődést iránta. De egyetlen ilyen levél már törő­désnek számít s gátat vet an­nak, hogy a gyerek örökbefoga­dás révén igazi családi légkör­be kerüljön. Egyetlen ilyen kép­mutató levél elég ahhoz, hogy ismét várni kelljen az egyéves próbaidőre. Ha a gyerek közben betölti harmadik életévét, akkor egy iskoláskor előtti állami gyermekotthonba kerül. E vál­tozás rendkívül rossz hatással van érzelmi világára, hiszen erőszakkal van kiszakítva a megszokott környezetből, új, is­meretlen társakkal és ápolók­kal találkozik. S ha évente egy­szer érkezik a címére egy-egy otthonról kapott levél, akkor U­zenöf éves koráig négy külön­böző típusú gyermekotthoni próbál. És ahányféle új környe­zet, annyi balsejtelem, érzelmi törés ... Sokat töprengek aznn. hogy milyen felnőtt is lesz az ilyen gyerekekből? Értelmes, önálló emberekké válnak, az is­kolában ugyanazt a tananyagot tanulják, mint a családi környe­zetben nevelkedő kortársaik, de vajon lesznek-e őszinte érzel­meik, tudnak-e majd szeretni, kö*örln> valakihez? Természetesen, az „álla­• ml gyerekek" is ábrán­doznak a karácsonyfáról, az ajándékokról... Vajon, hogy telik a karácsony a ügeti gyer­mekotthonban? A béke és a szeretet ünnepé­re csaknem két hónapja készül­tek. Miközben a gyerekek ka­rácsonyi vers kéket, dalocská­kat tanultak, az ápolószemély­zet eldöntötte: mi lesz az idei ajándék. A harminchét lurkó mindegyike új ruhácskát, kis­kabátot és játékokat kapott. Az ajándékok beszerzésénél azon­ban szigorúan ügyeltek az egyenlőség elvére, mely a neve­lőotthonok legfontosabb paran­csai Hiszen ha az egyik többet kapna valamiből, az a másik­nak fájna ... Épp ezért az aján­dékozás és az öröm ünnepét már az elmúlt hét péntekén tar­tották, amikor még mind a har­minchét gyermek az otthonban volt. Sok idősebb, gyermektelen szülő ugyanis az ünnepekre év­ről évre „kikölcsönzi" Valit, Lacit vagy társaik egyikét-má­sikát, akiknek az év többi nap fán ellenben rosszul esne, hogy nincs épp olyan piros kiska­bätjuk vagy zöld sapkájuk, mint a karácsonyt is a ligeti otthonban töltött pajtásaiknak. y Bezáková asszony beny't * • a játszóterembe. Egyszer re tíz-tizenkét gyerek jut felénk. Egy kislány kezét a te­nyerembe dugja. Gyerekesen szorítanak az ujjai. Aztán meg­kérdezi: — Ki vagy? Egy barna szemű kisfiú a tás kámba nyúl: — Mit hoztál? Szeretsz? Egy másik a kabátomba ka­paszkodik. A zsivajban, alig hal­lom vékony hangját: — Itt maradsz? Gyere ját szanil Az igazgatónő kezén is leg­alább öten csimpaszkodnak. Megdicséri egyiküket: Ma szép tiszta vagy. A többi négy egy mást akarja túlkiabálni: Én isi — Én is! . . . A lábam mellett labda gurul el, a szőnyegen vonat sípol és kisautó dudál. A sarokban koc­kavár épül. — Kivétel nélkül jó szóra, simogatásra vágynak. Nagyon ragaszkodóak. Az igazgatónő egy pillanatra elmereng, aztán inkább csak magának mondja: — Egyszerűen nem értem a szüleiket: harminchétből ketten vagy hárman jelentkeztek, hogy karácsonyra haza szeretnék vinni gyereküket... A többiek jobbára még csak életjelt sem adtak magukról... Ottjártam óta sokat gondolok Valira, Katira és kis sorstár saikra, akiknek az ápolónővé rek minden jó szava, simogató sa kevés, akik minden idegent épp olyan viharosan fogadnak, mint engem. Az ok: még csak két-hároméves emberkék, de már egy különös érzés uralja lelküket, gondolataikat: a sze retetszomjt MIKLÓSI PÉTER Az Érsekújvári járási Épí­tövállalatban éppen aznap jár­tam, amikor a vállalati pártbi­zottság a felszabadulás huszon­ötödik évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesí­tését értékelte. Mindjárt elöl­járóján megmondhatjuk, hogy eredmSnyes igyekezetről adtak számot. Pedig az érsekújvári építővállaiat dolgozóinak nem volt könnyű adott szavukat áll­ni. Az év folyamán annyi ne­hézség tornyosult fel előttük, hogy szinte lehetetlennek tűnt a tervben kitűzött célok ma radíktalan elérése. Főképpen a rsndszertelen anyagellátás aka­dályozta a munkát. A vállalat az első félévet tetemes l»mara­dissal zárta. Az alapvető épít­kszžsí munkák elvégzésében három és fél millió korona ér tékíi kiesés mutatkozott. A dolgozók a nehéz helyzet­ben sem adták fel a küzdelmei. A lemaradás okait részletesen elemezték a felettes szerv, a járási nemzeti bizottság taná­csának ülésén, majd ezt köve­tően az igazgatósági tanács és az üzemi pártbizottság tanács- . kozá^án. A megbeszéléseken számos intézkedést hoztak a . munka megjavítására. Ezek kö­zül a legfontosabbak a dolgo­zók ieezdsményezésének fejlesz- ­tésSre a szocialista munkaver­seny kibontakoztatására vonat­kerott. Karol Sokol elvtárs, a válla- • lat igazgatója ezzel kapcsolat­ban a következőket mondotta; • Az első félévi lemaradás arra késztetett bennünket, hogy minden erőt mozgósítsunk a Nem lehet Egyre több szo esik a gazda­sági jellegű bűncselekmények­ről. Ez nein véletlen. Az első fél év statisztikája szerint ha­zánkban 3290 gazdasági jelle­gű bűncselekményt és 4881 ki­hágást követtek el. Ezzel a tet­tesek népgazdaságunknak 4 millió 187 ezer korona kárt okoztak. Az említett bűncselek­mények, illetve kihágások szlo­vákiai részaránya 37,1 száza­lék. Sokan a régi kimutatásokra, összehasonlításokra hivatkozva azt állítják, hogy az első köz­társaság idején nagyobb volt a bűnözők száma, mint ma. Le­het, hogy igazuk van, de arról megfeledkeznek, hogy akkor egy betiltott gyűlésen való rész­vételért, kisebb kihágásért két­három napra is becsukták az embert. Ma viszont, ha a gaz­dasági jellegű bűntett nagysága nem haladja meg az 500 koro­nát, a népbíróságoknak kiadott 3B/B1 törvény értelmében csak kihágásnak számít. Így állhat elő aztán az a paradox hely­zet, hogy valaki 480 korona kárt okozó lopásért csak 200 korona büntetést kap. Ha a gazdasági jellegű bűn­cselekmények elkövetőit szo­ciális kategóriákba osztjuk — parsze ez nem felel meg min­den követelménynek — azt lát­hatjuk, hogy a bűncselekmé­nyek elkövetőinek — az év el­ső fél ével véve alapul — 32 százaléka a gépkocsivezetők és a velük dolgozó rakodómunká­sok, 30 százaléka tizikai mun­kások, 14 százaléka részleg-, illetve raktárvezetők, 4,5 szá­zaléka ellenőrző revíziós szer­vek, 2,1 százaléka pedig a gaz­dasági és az üzemvezetők so­rából kerül ki. Bár a statisztika néha fonák képet ad, ez eset­ben mégis fel kell figyelni ar­ra a tényre, hogy a bűncselek­mények elkövetőinek 4,5 száza­léka az ellenőrző és revíziós szervek dolgozóinak soraiból kerül ki. Az egykori Bata-gyárban ke­vés eilenűr dolgozott. A ren­dért, a munkamenetért, a minő­ség ellenőrzéséért és nem uiolsósorban a lopások meg­előzéséért a mester volt a fe­lelős. Ha feladatainak nem fe­lelt meg, útilaput kötöttek a talpára. Ma nem így van. A mesternek ugyanis sok eset­ben kisebb a fizetése, mint az feladatok teljesítésére. Legelő­ször is az egyes részlegek ve­zetőségének és a pártalapszer­vezeteknek a gyűlésén elemez­tük a helyzetet, majd mérlegel­tük a szükséges intézkedéseket, aztán a dolgozókkal tanácskoz­tunk a problémákról és a meg­oldásuk érdekében szükséges teendőkről. Dolgozóink nagy megértést tanúsítottak a beszél­getések folyamán, kötelező ígé­reteket tettek, hogy mindent megt-ssznek a feladatok megva­lósítására. Ugynakkor azt kér­ték tőlünk, hogy a munka jó megszervezésével és az anyag­ellátás megjavításával alapoz­zuk meg a kötelezettségválla­lások megvalósítását. Ebből a célból a vállalat vezetősége az anyagszállításban érdekelt vál­lalatokkal megkötött szerződé­sek r':vén Iparkodott biztosíta­jr " fp'yaroatos. anyagellátást. A CSKP Központi Bizottsága ferhivására tett vállalati köte­lezettségvállalásban nemcsak a lemaradás behozását tűzték kl célul, hanem azt is elhatároz­ták. hogy az építkezési munkák évi tervét több mint egymillió koronával túlteljesítik. A mun­katarm-eiékenység tervében az egy dolgozóra tervezett hetven hároroeser korona helyett het­veohateier négyszázkilencven hat korona elérését vállalták, emellett ígéretet tettek a mun­katermelékenység és az átlag­bérek köpött megszabott 30,60 százalékos arány megtartásá­ra. Felajánlásukban szerepelt még az is, hogy a tiszta nyere­sége! hétszí"h'jsjotihatezer ko rónával túlszárnyalják. közömbös ügyas szakmunkásnak. Igy te­hát nem csoda, ha mitsem, vagy keveset törődik az üzem va­gyonának megvédésével. Ter­mészetesen ez helytelen állás­pont, de ezen csak a mesterek tekintélyének emelése segíthet. A felsorolt bűncselekmények, illetve kihágások számához azt is hozzá kell lenni, hogy ha­zánkban ennél jóval több a gazdasági büntettek száma. Az említett számok csupán a köz­biztonság által feltárt esetek­re vonatkoznak. Sokkal jobb eredmény e téren csakis úgy érhető el, ha a gazdasági és az üzemi vezetők idejében je­lentik az észlelt lopásokat, visz­szaéléseket, és növelni fogják személyi felelősségüket, Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy inkább hallgatnak nehogy rossz fénybe kerüljön ütemük, és talán azért is, mert egy alaposabb ellenőrzés az ö hi­báikat, fogyatékosságokat is feltárná A gazdasági jellegű bűncse­lekmények elleni harc nagyon nehéz. Elsősorban azért, mert törvényeink nem eléggé szigo­rúak a bűncselekmények elkö­vetőivel szemben. Az egyik ol­dalon a rendetlen nyilvántar­tás, másik oldalon az ügyesen megszervezett könyvelési ma­chinációk megnehezítik az el­lenőrzést, amelyről nyíltan meg kell mondanunk, hogy az elkö­vetkező időben tökéletesíteni és szigorítani kell. Már csak azért is, mert a gazdasági jel­legű bűncselekmények nagy részét a szocialista vagyon szét­lopkodása képezi. Senki számára sem lehet kö­zömbös, hogy csupán az év első felében több mint 41) mil­lió korona kárt szenvedett nép­gazdaságunk. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a társadalom ro­vására egyesek munka nélkül, jogtalanul, becstelenül meggaz­dagodnak. Ezért az ellenőrzés feladata, hogy az ilyen embere­ket felelősségre vonják, hogyan és milyen úton jutottak vagyo­nukhoz. „Nyertem a sportkán" állítás ma már nem hangzik elég hihetően. Ne engedjük meg, hogy az élősködők, vissza­élők és csalók büntetlenül folytassák tevékenységüket, mindnyájunk és a társadalom rovására. NÉMETH JÁNOS A vállalati pártbizottság em­lített ülésén megelégedéssel ál­lapíthatták meg, hogy az épít­kezési munkák túlteljesítésére tett kötelezettséget december közepéig csaknem százhetven százalékra valósították meg, terven felül 1853 000 korona értékű munkát végeztek el, és decemberben még további fél­millió korona értékű munka el­végzésére nyílik lehetőség. Csaknem másfélszeresen szár­nyalják túl a gazdaságosság ér­dekében tett vállalásukat és a terven felüli nyereség elérésé­re tett ígéretüket ls megteté­zik vagy háromszáznyolcvan­ezer koronával. A gazdasági eredmények te­hát végül is egészében kedve­zően alakultak. A több mint ezer alkalmazottat foglalkozta­tó, a járás fejlesztésében első­rendű szerepet játszó vállalat a tervezett hetvenöt és fél mil­lió korona értékű építési mun­ka helyett hetvenhét millión felüli értéket produkál, s az egy dolgozóra és egy órára tervezett 59 82 korona munka­termelékenységet a valóságban 61,77 koronára teljesítik. Ennek eredményeképpen egy alkalma­zott átlagfizetése a tervezett 1864 korona helyett előrelátha­tólag 1926 korona lesz. Az egyes építési harmonogramok megtartása is általában kedve­ző, a lakásépítés kivételével. Bár ez idén a tervezett har­minckeltő helyett hatvankét la kást adnak át és a terv sze­rinti hatvankét lakás helyett százhat lakás építését kezdték meg, a folyamatban levő két száztizennyolc lakás építésében tervezett 12 615 000 korona ér­tékű munkában csaknem egy­millió knrnnfls kfic^e mmatvp zik — Ennél a problémánál meg n ;;xín ! s'Jina üznm ti?! !<jnna ' •'—«*>< č-"*: --•«•" ebljsn az évben a karácsony) p'a«ra p'Wniasottafe a bad szombatokon is dolgoznak. Képünké csnmagolá (Holan felv. — ČSTK j Eredmények - problémák EGY JÁRÁSI ÉPÍTŐVÁLLALAT SIKEREI ÉS GONDJAI

Next

/
Thumbnails
Contents