Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-04 / 285. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek! \ SZLOVAKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1969. dec. 4. CSÜTÖRTÖK BRATISLAVA • XXII. ÉVFOLVAM 285. szám Ára 50 fillér A Szövetségi Gyűlés kamarái jóváhagyták az űj vállalati adótörvényt (Tudósítónktól) Szerdán plenáris ülést tartott Prágában a Szövetségi Gyűlés két kamarája. Megvitatták és jóváhagyták az áj vállalati adótörvényt, valamint a nemzetvédelmi miniszter javaslatát a hivatásos katonai bírák, illetve a felsőbb katonai bíróságok különtanácsa tagjainak megválasztására vonatkozóan. A Népi Kamara ülését a prágai vár Spanyol-termében dr. SOŇA PENNIGEROVÁ, a kamara elnöke irányította. Az ülésen jelen voltak a szövetségi kormány tagjai, valamint a meghívott vendégek. A tárgysorozat Ismertetése előtt dr. S. Pennigerová megemlékezett a napokban elhunyt JOSEF HEČKO altábornagyról, a Népi Kamara képviselőjéről. A Népi Kamara tagjai néma felállással adóztak képviselőtársuk emlékének. A képviselők ezután tudomásul vették Z. FIERLINGER levelét, amelyben közölte a Szövetségi Gyűlés elnökségével, hogy magas korára való tekintettel lemond képviselői mandátumáról. A tárgysorozat jóváhagyása után Rohlíéek mérnök, szövetségi pénzügyminiszter megindokolta a szövetségi kormány törvényjavaslatát az űj vállalati adótörvénnyel, valamint a vállalatoknak a társadalombiztosítási alaphoz való hozzájárulásával kapcsolatban. Bevezetőjében hangoztatta, hogy az új vállalati adótörvény lényeges változást jelent a vállalati gazdálkodás terén. A törvényjavaslat szerint 1970. január elsejétől a döntő jelentőségű ágazatokba tartozó vállalatokban — tehát az iparban, az építőiparban és a külkereskedelemben — az eddigi bruttó jövedelmen alapuló költségvetésbeflzetések helyett bevezetjük az új vállalati adórendszert. A bruttó jövedelmen alapuló befizetési rendszer nem vált be, s nem hatott pozitívan sem az anyagi érdekeltségre, sem pedig a bérszabályozásra. Az új vállalati adórendszer (amelyet a Vasárnapi Oj Szó legutóbbi számában részletesen ismertettünk) első lépést jelent a vállalati adók megformálása terén. A jövő évben az új vállalati adórendszert a legtöbb vállalatra alkalmazzák, 1971. január 1-vel pedig már az egész népgazdaságban kötelezővé válik. A törvénytervezet, amint Ismeretes, a vállalatok számára 3 fajta adót ír elő: nyereségadót, vagyonadót és vállalati béradót. A tervezet a gyengén jövedelmező vállalatok számára 2 százaléktót egészen 50 százalékig terjedő nyereségadó kedvezménnyel is számol. A vagyonadó egyik fő célja az, hogy pozitív hatást gyakoroljon az állőalapokkal és a forgóeszközökkel való vállalati gazdálkodásra. A vállalati béradó bevezetésének célja elsősorban a béremelési alap olyan megterhelése, hogy a vállalatoknak ne származzon előnyük abból, ha túlzott béremeléssel csökkentik a nyereséget, s ezzel a nyereségi adó összegét is. A társadalombiztosítási alaphoz való hozzájárulást azokban a vállalatokban vezetik be, ahol áttérnek a vállalati adóra. A hozzájárulás a kifizetett bérek 25 százalékát teszi ki. 1970-re még nem számolunk állami betegsegélyzői és szociális biztosítási alap létrehozásával. Amíg ilyen állami alap nem lesz, addik a vállalatok hozzájárulása az állami költségvetésbe folyik. A pénzügyminiszter hangoztatta: Az új vállalati adórendszer fontos az egyes vállalatok, egyenlő arányú adőmegterhelése szempontjából is. De továbbra is érvényes az az elv, hogy a jobban gazdálkodó vállalatnak több saját anyagi forrása is lesz. A törvénnyel megteremtjük egy alaposabb adó- és pénzügyi politika alapjait. A törvényjavaslatot nemcsak a központi szövetségi és nemzeti szervekkel, hanem számos vállalat vezérigazgatójával is megtárgyaltuk — hangoztatta RohlíCek miniszter. A tervezetet az elmúlt időszakban megvitatták a Szövetségi Gyűlés bizottságaiban is. A széles körű vita eredményeit a törvénytervezet végleges kidolgozásakor figyelembe vették. Érthető, hogy több vállalat számára az adó magasnak tűnhet, de a vállalati adók egyik célja éppen a célszerű gazdasági nyomás a vállalatokra. A miniszter közölte a Szövetségi Gyűlés képviselőivel, hogy nemcsak a szövetségi és a nemzeti szervekkel, hanem a vállalatokkal is "sikerült közös nevezőre jutni az új adórendszert illetően. Egyedül a vállalati béradó kérdésében vannak eltérő nézetek. Beszéde végén a pénzügyminiszter a kormány nevében javasolta, hogy a Népi Kamara hagyja jóvá a törvénytervezetet. A szövetségi pénzügyminiszter expozéja után B. Houser, a törvényjavaslat előadója lépett a szónoki emelvényre. Hangoztatta: — Annak ellenére, hogy a törvénytervezet koncepcióján hosszú ideig folyt a munka, nem valószínű, hogy mindenütt megelégedéssel fogadják, főleg azoknál a vállalatoknál, ahol az új adótörvény az eddiginél jobban megterheli a pénzgazdálkodást. Az előadó kiemelte, hogy a vállalati adók bevezetése jelentős eszköze lesz az állam pénzügyi politikájának, olyan eszköz, amelynek segítségével — egybehangzóan az állami költségvetéssel — befolyásolható a gazdasági egyensúly megteremtése. A törvénytervezet fölötti vitában több képviselő szólalt fel. Az ipari, a közlekedési és a távösszeköttetési bizottság nevében Galaba képviselő fűzött néhány megjegyzést a törvényjavaslathoz. Többek között felhívta a figyelmet, hogy az építőipari, az élelmiszeripari és a közszükségleti ipari vállalatok az új adótörvények bevezetésével hátrányos pénzügyi helyzetbe kerülnek, annak ellenére, hogy ezeket az ágazatokat az 1970. évi tervjavaslat kiemelt ágazatokként kezeli. Fillová (Folytatás a 2. oldalon) A szocialista országok vezetőinek moszkvai értekezletén részt vevő csehszlovák küldöttség fogadtatása a seremetyevói repülőtéren. Jobbról balra: Dr. Gustáv Husák, Nyikolaj Podgornij, Leonyid Brezsnyev, Oldfich Cerník és Vasir Bifak. (TASZSZ felvételei SZOVJETUNIÓ Megkezdődött a szocialista országok vezetőinek értekezlete Moszkva — Moszkvában tegnap megkezdődött Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió párt- és állami vezetőinek értekezlete. Mint már jelentettük, az értekezlet részvevői eszmecserét folytatnak Időszerű nemzetközt kérdésekről. Az értekezlet előreláthatólag 1—2 napig fog tartani. Moszkva — Tegnap 88 éves korában Moszkvában elhunyt Kiiment Jefremovics Vorosilov marsall, kiváló szovjet államférfi. Vorosilov marsall 1881-ben orosz munkáscsaládban született. 1903 óta volt tagja az SZKP-nak. A Szovjetunió marsallja és a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. K. J. Vorosilov 1917-ig üzemekben és bányákban dolgozott. Illegális tevékenységet fejtett ki a forradalmi munkásmozgalomban. Aktívan részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. A polgárháború idején különféle parancsnoki posztokat töltött be. 1925 óta a haditengerészet népbiztosa és honvédelmi népbiztos volt. 1940-től a Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettesi tisztségét töltötte be, s a Népbiztosok Tanácsa melletti Honvédelmi Bizottság elnöke volt. A Nagy Honvédő Háború idején tagja volt az Állami Honvédelmi Bizottságnak. 1946-től a Minisztertanács elnökhelyet, teseként működött, 1953 és 1960 között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke volt. 1926-től 1952-ig tagja volt az SZKP Politikai Bizottságának, 1952 és 1960 között pedig a Központi Bizottság Elnökségének. Vorosilov marsall haláláig tagja volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és az SZKP Központi Bizottságának. M

űvészeti életünk képviselőinek a CSKP politikáját támogató állásfoglalása, valamint a cseh kulturálisügyi minisztérium tudományos tanácsa tagjainak határozata olyan jelentőségű, mint annak Idején a kommunista újságírókhoz intézett felhívás volt. E megnyilatkozások, amelyeket a kommunista nyíltság és az állampolgári becsületesség jellemez, szembeszállnak az alkotószöVetségek egyes tagjai által kialakított erkölcsi nyomással és harcot Indítanak azért, hogy a művészeti élet területén ls érvényesüljön a párt befolyása, a marxistaleninista tanítás. A bírálatra talán egyetlen egy társadalmi réteg sem reagál olyan érzékenyen, mint az értelmiséglek. Ha valaki rámutat arra, hogy értelmüket gyakran az érzések szolgálatába állítják ahelyett, hogy az érzéseket vetnék alá az értelemnek, egyesek közülük megsértődnek, vagy nem látják be tévedésüket. Ez okozza aztán, hogy e réteg a válságból kivezető utat ls nehezebben találja meg, mint a többi dolgozó. Az említett állásfoglalások azért jelentősek, mert hozzájárulnak a nézetek polarizálásához és ahhoz, hogy a ma még tévelygő művészek is belássák hibáikat, és rátérjenek az alkotómunkát ls megkönnyítő helyes útra. Előfordult, hogy egyesek, akik 1968 januárja után az „emberarcú" szocializmus hívének vallották magukat, az egész háború utáni Időszakot „kaszárnyaszoclalizmusnak" minősítették és úgy nyilatkoztak, hogy ezekben az években gúzsba kötötték a gondolatot és az alkotó tevékenységet. Ám felmerült a kérdés, hogyan nevelődtek mégis neves tudósok, hogyan alkothattak jeles műveket a művészek, honnan jöttek a müveit, nagyképességű kultúremberek? TETTEKKEL BIZONYÍTUNK Sajnos azok, akik azt hirdették, hogy a forradalom szolgálata szolgaiságot jelent és régebben nem akarták magukat elkötelezni, az ideológiailag zavaros hónapokban fejest ugrottak a politikai hatalmi harcba és Idealista filozófusokra hivatkozva azt próbálták bizonygatni, hogy csak az az egység Jó, amelyben a vezető szerep az „elité". Tavaly augusztus 21-e után az „elit" szóvivői azt hangoztatták, hogy a válság az egészséges és hasznos „védőanyagok" létezésének és aktivizálásának a megnyilvánulása, és a vezetőségnek nem a társadalom védekező aktivitásának fékezése a feladata, hanem az, hogy vezesse ezt az aktivitást. Az ilyen nézetet képviselők azokra hasonlítanak, akiket egy neves amerikai szakember cinikusan így jellemzett: ülnek egy sajtbúra alatt és azt hiszik magukról, hogy helyzetük és felhívásuk általános érvényű, pedig csak nagyon szűk réteget képviselnek, ós szavukra is csak kevesen figyelnek. A szocialista forradalom több mint félévszázados útja nem volt sima és könnyű. Ezen az úton összetűzések, válságok és tévedések is előfordultak. Ez az út azonban mindig fölfelé és előre vezetett. A „szocializmus" más útjai, a szociáldemokrácia és a „tiszta demokrácia" kudarcot vallott a múltban és kudarcra van ítélve a jövőben is. Utunk zökkenőinél az ellenség a forradalom vereségét, összeomlását hirdette. A küzdelemből mégis a szocialista forradalom erői és hívei kerültek kl győztesen. Bonyolult helyzetben az emberek egy része gyakran Ingatag, bizonytalan. Ezért is érdemelnek megértést és fokozott támogatást, akik nem inogtak meg, ős akik rádöbbentek tévedésükre. O

rszágunkban a differenciálás nem valamelyik alkotószövetséghez, művészeti ágazathoz vagy szociális csoporthc® való hovatartozás alapján, hanem asszerint történik, hogy milyen állást foglalunk el a mai problémákhoz, és hogyan támogatjuk Csehszlovákia Kommunista Pártja politikáját. Ebben nyilvánul meg a valódi hazafiság, a proletár nemzetköziség, a haladó szellem. így van ez ma minden vonalon. Az értelmiség körében sem lehet másképpen. Irp) A 24 OLDALAS ÚJ SZÚ GAZDAG TARTALMÁBÓL: A harmadik helyen — A csehszlovák—magyar kereskedelmi kapcsolatokról Kút a padláson — Lesz-e még Selmecbányából Idegenforgalmi látványosság? (Vilcsek Géza riportja) A kéjelgés keresetszerű űzése — Zsilka László riportsorozatának II. része Mi lesz a párkányi Duna-híd sorsa? — Kerekes István írása Galambok szállnak feketében — Egri Viktor Ozsvald Árpád verseskötetéről A párttitkárnak könnyű — Sólyom József elbeszélése Egy pont a térképen — Csető János lengyelországi riportja Versek, humor, rejtvények