Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-21 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

' i f t GYERTYAGYÚJTÁS (Zsoldos L. karikatúrója) A BÍRÓSÁGON A bíró a tanúhoz: — Miből gondolja, hogy a vádlott ittas volt? — Hát abból, kérem, hogy megrázta a távirópóznát, aztán lehajolt és kereste az almákat... PÁRBESZÉD — Bezzeg az esküvőnk előtt gyengéden udvaroltál nekem ... — Igen, szívem, csakhogy most, mint tisztességes ember nem tehetem meg, hogy egy férjes asszonynak udvaroljak. PRAKTIKUS CSALAD KÉRDÉS A járókelő megállít egy rendőrt. — Mondja, kérem, jár a nagyállomásra százas villamos? — Nem, kérem! — Idáig én is úgy tudtam, de kevéssel ezelőtt itt ácsorgott egy hölgy, megkérdeztem tőle, hogy mire vár és így felelt: •— Egy százasra. PÁRBESZÉD — Vera, téged ez a Péter tényleg szeret?! — Igen? És hogyan jöttél rá? — Hát úgy, hogy a múlt hónapban kölcsönöztél neki ezer koronát és ennek ellenére azóta is veled jár. Meglepetés (Gerö S. karikatúrája) - A karácsonyfát máris megspóroltuk! TELEFON — Magát már húsz perce figyelem: csak odatartja a kagylót a füléhez, de nem szól egy mukkol sem! — Elnézést kérek, a főnökömmel beszélek. NEW YORKBAN Ketten beszélgetnek: — Hallottad? Ma este lóháton átmegy a belvároson egy anyaszült meztelen táncosnő. — Ne mondd. Okvetlen odamegyek. Öregem, én már tíz éve nem létlam lovat. SZEGÉNY — Mondja, miért olvas állandóan munkaidőben krimit? — Tetszik tudni, itt akkora lárma van, hogy lehetetlen valami komolyabb könyvet olvasni VADNYUGATON Az egyik texasi vendéglőben az egyik cowboy megszóliitja társát: - Hé, Joe. Itt volt a serif, keresett, mert téged gyanúsítanak Carper meggyilkolásával. — Tévednek, )im. Kn nem ölteni meg Carpert, tökéletes alibim van. Ugyanakkor lőttem le azt a kutya Tracyt! NYI k e n e Áruházak közt keringek, Ajándék kell ennek, annak, Veszek svéd kést, dán heringet, Családomban sokan vannak. Pultoknál és pénztároknál Préselődöm és tülekszem, Télikabát, sál van rajtam, Nem csoda, hogy kimelegszem. Karácsonyi ajándékhoz Csakis ilyen áron jutsz ám, S kilépve az áruházból, Hideg szél csap meg az utcán. Én mit kapok, hogy kiálltam Hót, hideget és huzatot? Karácsonyra, bár mást vártam, Bizonyára náthát kapok. HIDVÉGY FERENC KARÁCSONYI EREDMÉNYHIRDETES ÉLELMES EMBER | v*'m K

iVé"wctl'T

ota I — Kérem én ezt a kocsit karácsonyi ojándékba kaptam... (Schwott Gy. rajza) A PRÓBÁN A színházban folyik a próba. Az elhagyott feleség szerepét játszó fiatal színésznő oly kényszeredetten beszél és mozog, hogy a rendező kétségbeesetten felkiált: — Ide figyeljen, hölgyem. Az egészet rosszul csinálja! Képzelje magát a hősnő helyébe. Gondoljon arra, hogy megcsalta a kedvese! Maga mit tenne? — Egyszerű ez, kérem. Találnék másikat! A karáesony a szeretet ünnepe. Legközelebbi hozzátartozóim már hetekkel élőt. te igyekeznek meggyőzni arról, hogy karácsonykor magamhoz kell éleim az egész emberiséget. Feleségem hozzáfűzi, hogy a nőnemű egyedek kivételével, mert — mondja a hitves — azt az ölelést sem kell túlzásba vinni. Bn tehát a szeretet ünnepén üde mosolyt öltök és kitárom alelkemet. Az ünnep első estélyén a fenyő mellé készítek egy kibli vizet, hogy legyen mlvtfl eloltani a függönyt, ha véletlenül fellángol az ünnepi lelkesedéstől. Aztán eszünk. Aztán éjfél két órakor csengetnek. A harmadik házból csenget egy ifjú mama, hívjam azonnell a mentőket, mert ttzhónapos figyermeke már egy Órája nem nedvesítette be a pelenkát, tehát biztosan uré• I miája van. Fél órán át álldogálok az ajtóban és megnyugtatom bölcsen, nyugodtan, mert karácsony a szeretet ünnepe. Hajnali négy órákor frissen, fiatalosan rikolt a telefon. Bájosan eliuott bariton jelentkezik: — Lajos? — Nem, Gyula! — A fene a pofádat, mit ugatsz bele a beszélgetésbe? —• Szó nélkül leteszem a kagylót, mert karácsony a szeretet ünnepe. Az ünnep első napján megjelenik Sturci néni, aki olyan távoli rokonom, mint a neandervölgyi ősember, de 0 tartja a rokonságot. Aztán eszünk. Sturci néni csak csipeget, mert 0 fogyókúrázik. Blcsipeget egy fazék töltött káposztát és két rúd báfgllt. A morzsát a talpával gyengéden elkeni a szőnyegen, betapossa a bojtok közé. Aztán megérkezik Stanel néni, aki Sturci néni rokona, tehát úgy véli, hogy az én rokonom ts és boldogtalan lennfflc, ha karácsonykor nem látogatna meg. Stanci néni nem eszik. Csak iszik. De nem bort, azt utálja. Csak pálinkát. Vizespohárból, mert 6 finom nevelést kapott. Egy óra múlva már részeg és siratni kezdi Stanci bácsit, aki olyan korán elhalálozott. Bn tudom, hogy Stanci bácsit a Stanci néni megmérgezte, mert Stanei néni egy gonosz boszorkány, aki karácsonykor ott ül nálam és én már bandzsítok az idegességtől, a feleségem pedig könnyes szemmel nézi a szőnyeget díszítő zsírfoltot és legszívesebben kötőtűt szúrna a Sturci néni torkába, de nem szólunk, nem küldjük sehová a vendégeket, hanem kigúvadt szemmel mosolygunk és édelgünk, mert karácsony a szeretet ünnepe. Az ünnep második napfán korán kelünk. Aztán eszünk. Aztán takarítunk. Aztán eszünk. Aztán jönnek a vendégek. Tálalunk, feketét főzünk, töltögetünk. És kedvesek vagyunk. „Leesett az a zsíros csülök... óh, ugyan semmi, de ne izgasd magad szívem, direkt jót tesz a szőnyegnek, tudod a férjem mennyire szereti az absztrakt mintákat..." Mert karácsony a szeretet ünnepe. Nagyon szeretem a karácsonytI —erf—