Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-21 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

Békesség, békesség (Folytatás a 11. oldalról) arcán megrezzenő vattaszakáll díszlik, felel, azután dalba kezdenek, s vékonyka hangon éneklik a „Pásztorokat". Ha; darva énekelnek, mit sem éreznek már a szöveg ritusából, eszük a pénzen jár, melyen moziba mennek. Egyszerre fölemeli fejét a vörös hajú, és hangja átvág a gyermekéneken. More! Ide hozzám! — két kis Cigány lesekszik, mint az egér, és félve sompolyognak az asztalhoz. — Nekem — folytatja a felhajtott galléros —, nekem ezt az éneket, tik, ne énekeljétek! Azt majd a kislányom otthon énekli. Tudjátok tik a rókatáncot? A gyerekek hallgatnak, a férfi benyúl a zsebébe, s két ujja között ott kéklik a húszforintos. A, gyerekek nézik a pénzt, az öt-hat mozi árát, s a nagyobbik egyszerre leteszi a betlehemet. Jelt ad, és piszkos nótára gyújtanak, kis testüket szorgosan rázzák és riszálják, kezükkel ocsmány mozdulatokat tesznek, s teli szájjal dalolják azt a fertelmes nótát. A galléros elégedetten nevet, néhányan csatlakoznak hozzá. A vattaszakáll, a játék és pénzszerzés gyerekes, kedves kelléke lehull, a nagy igyekezetben rátaposnak, dobognak, kígyóznak és vonaglanak, . iparkodnak megszolgálni a húszast. Olyanok, mint két kis ringyó. Ekkor Szikora szabómester felemelkedik, és rángatózó arccal felkiált. — Gyerekek! — a tánc abbamarad, most mindannyian ráfüggesztjük tekintetünket. Szikora felháborodottan kiáltozik. — Ezt až erkölcstelen... ezt a gyalázatos... abbahagyni! Azonnal abbahagyni! r A három férfi egy pillanatig meredten figyel. Azután fölemelkedik a fekete hajú, szigorú és buta ember. Változatlanul szigorú és buta arccal odamegy S'zikorához. — Maga részeg. Igaz? Szikora arca fájdalmas tűzben ragyog. — Maga az — kiáltja hangosan —, azt hiszi, nem figyelem? Nem hagynak békét az embereknek, azt a nőt is itatják, mint egy lovat, neki sem hagynak békét! Maguk a részegek! Most meg ... ilyen piszkos nótát énekeltetni a jászol előtt! Fagyos, fájdalmas kiábrándulás döbbent meg. Szóval, csak a betlehem miatt kiabálsz. Szikora? Szamár vagy, Szikora! — Hát, szóval magának valami nem tetszik, édesapám! — Igenis nem. A maguk piszkos randalírozása ... Arcán ekkor hatalmas pofon csattan, és Szikora lehull egy székbe. összeszedi magát, hápog és kapkodva feláll, de a sportmann ismét leüti. Szikora alázattal hanyatlik vissza. A győ2ő elégedetten pillant reá, odatenyerel idétlen novellámra, és megszólal. — Lehet vitatkozni. — Nézze csalt — állok fel —, ennek a Szíkorának tulajdonképpen semmiben sem volt igaza. Fitymáló mosollyal végigmustrál, és elfordul. Megérintem a vállát, s amint visszanéz, vezeklésképpen, mert Pozsár papa elől felmenekültem a buszra, állon vágom. A fekete hajú rendíthetetlenül szigorú, buta arca meginog, s akkorát zuhan, mint egy omlő torony. Elégedetten szemlélem, kelletténél egy másodperccel tovább, mert mire megfordulok s kikecmergek az asztal mögül, rajtam a másik kettő. Bénultan csapkodok még egy ideig, nem tudok kitérni és hátrálni, hely kellene. Oldalt rúgok egy széket, valaki sikít, s egyszerre rém szakad a tájjelegű borkimérés betonteteje, agyamban pedig felsziporkázik egymillió ragyogó csillog. ölembe és mellemre csorog a vér. Mentőorvos kötözgeti a fejem, társa az Igazolványomat nézi, adatokat ír fel. Arca szigorú és kérlelhetetlen. — Aha — gondolom —, most majd megkérdi, hogyan keveredhettem ilyesmibe? — Ilyesmibe keveredni — mondja mélységes megvetéssel —, nem szégyelli magát? Bepólyált fejem erre-arra nyaklik. Szótlanul gunnyasztok, gyenge vagyok, talán nem is tudnék szólni. És mit mondhatnék neki? Egyáltalán nem szégyellem magam. HIDAS ANTAL EGYIDŐS VAGYOK A SZAZADDAL. Ezt a mondatot Irta annak idején Hidas Antal a Ficek úr című regényének orosz kiadását indító elősző legelejére. Most, bogy betöltötte a hetvenedik életévét (1899. december 19-én született Budapesten), egy csaknem teljes életinü ismeretében tudjuk, bogy ez a mondat milyen fájdalmasan igaz. Nem az évek számáról, hanem a huszadik század vajúdásairól, háborúiról es forradalmairól van szó. Mindez élménye, ahogy élménye volt a szocializmus győzelme s a személyi kultusz torzító hatalma és felszántó lása is. Hidas Antal egy kicsit a miénk is. A Tanácsköztársaság bukása után egy időre nálunk, Kassán lelt menedéket és munkatársa volt az ott megjelenő munkáslapoknak. Huszonnégyben újra Magyarországra kerUlt — pártmunkára. A rákövetkező évben Bécsen és Berlinen át a Szovjetunióba kénytelen emigrálni, abol teljes harmincnégy évet töltött. Az Ellenforradalom földjén című verses kötete Bécsben jelent meg. További kötetei — Folyik a pör, Sűrű csillagos az ég. A gyarmatok kiáltanak — a Szovjetunióban jelentek meg. Ugyancsak itt adta közre regénytrilógiájának első könyvét, a Ficek úr-t, a trilógia további részei már Magyarországon jelentek meg. Márton és barátai 1959-ben és a Más muzsika kell 19E3-ban. További verses kötetei a Vénént kertje és a jázmin utca. Hatvannégyben Megtalálnak és hatvannyolcban Vágyódunk utánad címen jelentek meg válogatott versei. Az alábbi költeményeket az utóbbiból vettük, részint a Nehéz idők verseiből, részint a Hazatérés című ciklusból. Nehéz idők verseiből (1938 - 1952) Eressz el, ougusztusi, óriási ég: hodd menjek el, tűnjek el nyomtalanul. Fölöttem o csillagos, fordított tenger az örök nyugalomról dalol. Feküdtem az idők végtelen mélyén. Egy pillanatra fellökött a szenvedély árja. Megrázott a nap, megtépett a szél, hogy rápillantottam partra, világra. Eressz el, ougusztusi, óriási ég: hadd menjek el, tűnjek el nyomtalanul. Fölöttem csilagos, fordított tenger Hullámzik. Lassan. Határtalanul. NAP FÖLD HOLD Szerette. Mégis kiszakadt belőle, mert győzhetetlen vágy a külön égbolt. De mikor megtudta: nem térhet vissza, egy sárga könnycsepp csurrant ki — o hold. Nézte ... Homlokát ellépték hegyráncok, szakálla nőtt: erdő rengetegek. Nap-felé-vágyát mélyen eltemette. Mellét befedték szótlan tengerek. Ogy tűnt fel: lassankint mindent felejtett. De éjjel még nyög hold-könnycsepp fényében. Ilyenkor emlékszik. S a láva-szenvedély vonaglik, izzik, világít az éjben. Hűl már a vers. Alomhoz készül a költő. Lassanként bölcs lett. Szörnyűmód elfáradt. Még hogyha tudnád Isi hagyd. Föl ne költsd. . '.

::j.\ . f '. ' .i Magótól kel föl, ho még egyszer „végső harc" riadót fújnak, s akkor e sok be-nem-váltott-vers elébe siet az újnak. De addig így marad, pattogó oszlopként, komoran, fájva a romok fölött, hogy romlatlan jusson el egy szebb világba. Mint rajongó, első szerelmes Mint rajongó, első szerelmes, ki mindent kedvesének visz, mert - véli - töle kapott mindent, beszédre készül, ,s néma lesz: úgy álltam, s azt éreztem: süt reám nem egy, de ötszázötven napgolyó ... Akartam mondani: „Édes hazám..." ÉS nem jött, nem jött, nem jött számro Harmincnégy év múltán Hazamegyek — mondtam a2 utcán. Őszi nap volt. Bekopogtam. A mama nem nyitott ajtót.