Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-21 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN D Q i s i i 1969. december 21. A NAP kel: 7.29, nyugizik: 15.55 Arakor. A HOLD tel: 13.46, nyugszik: 5.37 irakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük IZIDOR — BOHDAN nevfi kedves olvasóinkat 1489-ben született THOMAS MÜNZER az 1524—25. éri német parasztháború vezére (t 1525). • 1869 ben ezen a napon jelent meg Táncsics „Munkások D jsága" című lapjának utolsó száma. • 1944-ben tartotta első ülését Debrecenben Magyarország demokratikus törvényhozó testülete, az Ideiglenes Nemzetgyűlés. BÉKÉS KARÁCSONYT! Néhány nap még és a fenyőfán kigyúlnak az apró lyertyák. Fényük csillogó díszeken szikrázik. Az otthon megtelik a fenyőfa illatával és melegével. Mert a fenyőfa meleget, belső emberi melegséget áraszt. Együtt a család. Karácsonyi asztalhoz ül a munkás, a hivatalnok, a művész, a politikus. Ezen az estén — legalább rövid időre — feledésbe merül viszály, nézeteltérés, harag és gyűlölőiét. Az emberek ezen az estén arra törekszenek, hogy egymásnak örömet szerezzenek, meghitté tegyék az ünnepet, a hangulatot. Az emberi kapcsolatokat áthatja a szeretet, a megértés. A karácsony varázsa? Óh, nem. Vagy mégis? Hisz a karácsonyt is az ember „teremtette". A varázsát is. Jelképet alkotott — i szeretet jelképét. A jelkép évszázadokon át 51. Mint óhaj és vágy. A elképből nehezen születik 'alőság. Az emberi kapcsoatokat ezernyi vadhajtás gyengítL Milyen nagyszerű lenne, ia a karácsony varázsát, az innep bensőséges hangulatát átültethetnénk a hétköznapokba is... Ha az emberi kapcsolatokat mindig a szeretet, a megértés hatná át... Karácsonyi számunkkal ropogtatva kívánunk olvasóinknak békés, boldog ka.•ácsonyi ünnepeket és igyanilyeri — ünnepeket kö/ető hétköznapokat! A Vasárnapi Oj Szó következő száma az ünnepek között — december 29-én jelenik meg. Ehhez a számhoz mellékeljük 1970-es FALINAPTÁRUNKAT ízléses kivitelben, színes nyomással. | BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK BÉREK ÉS ARAK A közgazdaság nem tűri a stagnálást. Ami új életre ösztönzi, az a mozgás, a változás. Ma azt mondjuk: stabilizálunk, vagyis gvógyítunk. A betegnek a gyógyulás stádiumában nyugalomra van szüksége, s csak később, amikor már lábadozik, akkor lépeget ágytól ágyig . .. A jövő évi költségvetési javaslat vitájában sok észrevétel szól a bérek és az árak befagyasztása ellen. Mi hozza majd a mozgást — kérdezik —, ha az ár- és bérszint sima lesz, mini a tenger szélcsend idején? A felelet nem könnyű, bár azzal egyszerű érvelni, hogy ki kell alakítani a jobb munka nélkülözhetetlen szükségszerűségének tudatát, mivel jobb munka nélkül nyilván nem megyünk semmire. Valóban, csakhogy mit kezdjünk akkor a gazdasági törvényszerűségekkel: a jobb munka = nagyobb bér és nagyobb jutalom = jobb munka elvével? Kikapcsoljuk az anyagi érdekeltséget a serkentő gazdasági motívumok közül, és tagadjuk az árak befolyását a vállalatok érdekeltségére? Vagy ha ezt nem teszszuk, igyunk ezután is a medve bőrére — előre? ... A terv- és költségvetési javaslat 197U-re is kilátásba helyezi a lakosság jövedelmének a növekedését. Amolyan gyógykúraszerű ütemben, bogy ne ártson, csak a legszükségesebb mértékben használjon. Az árszint nem fog változni, de az árak mozgása — árszakértők szerint — nem szűnik meg. A csökkenés és az emelkedés szigorú feltételek szerint megy majd végbe: csakis indokolt esetben és azzal a határozott céllal, hogy minden ármozgás két tő feladatot teljesítsen: vagy hozzájárul a kereslet és a kínálat egyensúlyának létrehozásához, vagy árainkat közelebb húzza a gazdaságilag optimális, illetve világpiaci árakhoz (esetleg mindkettőt egyszerre). Ha a termelő jobb árut hoz piacra, nagyobb árat szabhat, ha halomra gyártja a silány árut, kevesebbel kell beérnie. Persze, az összhangot a központi felügyelet teremti meg. A lakosság jövedelme, vagyis az egy főre eső jövedelem majd az eredmények szerint fog emelkedni. Aki előre iszik a medve bőrére, az vagy ráfizet, vagy leteríti a medvét. Egy ország gazdaságának nemigen van miből ráfizetnie. Ha tartalékait is feléli (s úgy látszik, mi ezt már megtettük), akkor nincs miből költekeznie. Kénytelen leteríteni a medvét: biztusra menve, éberen lesben állva, pontosan célozva. A medve nem ismeretlen előttünk. Ggy-ahogy eligazodunk már a csapásokon is, csak még éppen a vadászat legésszerűbb módját kell megtalálnunk. A bérek mérsékelt emelésének a lehetősége lehetne talán az egyik útja annak, hogy az ésszerű módszerhez eljussunk. Ha az embernek kevés pénze van, kétszer meggondolja, mire költse. Arra költi, ami a legszükségesebb. S vajon van-e most szükségesebb, mint a tisztességes munka? Ha a kevéssel is úgy bánunk majd, mint a sokkal, hogy kapja boldogboldogtalan, akkor ismét csak nem megyünk sukra. A korona értékét már a fizetéskor becsülni kellene, s nem csak az üzletben, ahol egy ideig még úgysem fognak rá nagy tisztességgel nézni. A jövő évi terv számos direktív feladatot is meghatároz, de a vállalaton belül, az igazságos értékrend kialakításában nem fogja majd megkötni a vezetők kezét. Az új adótörvény a megengedhetetlenül nagyarányú globális béremelkedést sújtja, de nem bünteti a munka minősége és mennyisége szerint megkülönböztetett bérezést, ami jórészt belső ügy, vagy legalábbis lehet rá megoldást találni. S ez a megoldás azt jelentené, hogy nem szűnne meg a mozgás, a serkentés. Nem lenne annyira látványos, mint tavaly vagy az idén volt, de bizonyosra vehető, hogy hasznosabb lenne, inert a kevésből azok kapnának többet, akik igazán megérdemlik. SZABÓ GÉZA KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK PIPINELISZ FUTÁSA Ujabb „kellemetlenség" érte a görög katonai juntát. Az Európa Tanács már-már beváltotta fenyegetését, órákon múlott csupán, bogy a fasiszta diktatúrát erkölcsi megbélyegzés érje, amikor Pipinelisz külügyminiszter, mentve ami még menthető, maga vágta be az európai parlamentarizmus e „legelőkelőbb" fórumának ajtaját. A kizárás, felfüggesztés tehát elmaradt, a görög fasizmust kompromittáló több száz oldalas dokumentum is lekerült a tanács napirendjéről, viszont az „alakításba" kisebb rendezői hiba csúszott, a dacos-gőgös kivonulás szégyenteljes megfutamodássá silányult. A görög fasizmus történelmi paradoxon. Hagyománygyalázás. A görög szellem megcsúfolása. Mai megnyilvánulási formája ezenfelül anakronisztikus is. Logikus tehát, hogy a „fekete ezredesek" rendszere mindinkább elszigetelődik. Az egyik diplomáciai vereséget feltartóztathatatlanul a másik követi. Tagadhatatlan, hogy ebben a folyamatban jelentős szerepet játszik az emigrációba kényszerült görög ellenzék, amely ugyan mindeddig képtelen volt áthidalni tartós megosztottságát, viszont szerteágazó összeköttetései révén igyekszik elgáncsolni Papadopulosz kormányát. Ugyanakkor megteszi a maga hatását a polgári demok ráciák „kényes ízlése"; fintorogva fordulnak el a nyíltan brutális erőszakot alkalmazó fasiszta diktatúrától. Érthető tehát, hogy a görög fővárosban rendkívüli idegesség, sőt pánik Jelei tapasztalhatók. Pipinelisz még el sem hagyta a párizsi tanácskoaé termet, a junta máris biztonsági intézkedéseket foganatosított. Az utolsó szalmaszál, amelybe az ezredesek görcsösen kapaszkodnak, a NATO, ahol határozottan több megértéssel viseltetnek a fasiszta rezsim iránt. )ől tudja azt Pipinelisz külügyminiszter is, hiszen éppen ezért sietett bejelenteni, hogy Görögország a történtek ellenére sem lép ki az Észak-atlanti Szövetségből. Visszapergetve az eseményeket láthatjuk, hogy a NATO iránti abszolút lojalitás vörös fonalként húzódik végig a junta politikai koncepcióján. Már a puccsot követő órákban sem mulasztotta el Szpandidakisz, az akkori miniszterelnök-helyettes kijelenteni, hogy „Görögország most szilárdabb tagja a NATO-nak mint valaha." Erre a tényre mutat rá Andreasz Papandreu, az ellenzék egyik vezéralakja is, mondván „a görög junta .. . hatalmának egyetlen forrása az az anyagi és erkölcsi támogatás, amelyet a Pentagontól és a NATO parancsnokságától kap". Köztudomású, hogy Görögország kulcsfontosságú szerepet tölt be a NATO stratégiájában. Tisztában van ezzel a junta, a NATO, a közvélemény egyaránt. Papadopulosz úgy véli, hogy még nem feszítette túl ezeket a húrokat. Tán még lehet zsarolni, áldemokratikus látszatintézkedésekkel manőverezve időt nyerni. Jóllehet Papadopulosznak igaza van. Viszont az Európa Tanács állásfoglalása, illetve az a tény, hogy a juntát kigolyózta soraiból, ebből a szemszögből megvilágítva kevésbé bizonyul hatásosnak. Igaz ugyan, hogy jelentősen csorbítja a katonai kormányzat tekintélyét, viszont korántsem fenyegeti az összeomlás veszélyével. Főleg akkor nem, ha Nagy-Britannia hadihajókkal, atomreaktorokkal, Nyugat-Németország fegyverekkel és egyéb szállítmányokkal támogatja továbbra is a nyíltan fasiszta rezsimet. Papadopulosz tehát ideges, Patakosz belügyminiszter viszont újabb terveket szövöget, miként álljon bosszút az emigrációban levő göriig politikusok családtagjain. A megtorlások lehetségesek. Ehhez most már az Európa Tanácsnak semmi köze, hiszen Görögország többé nem tartozik tagjainak sorába! ... BALOGH P. IMRE Ludvík Svoboda köztársasági elnök kedden a prágai várban fogadta Nguyen Huu Ngot, a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendkívüli felhatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. (Telefoto CSTK) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának két kamarája december 16-án folytatta együttes ülését. Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más állami és pártvezetők jelenlétében az 1970. évi népgazdasági terv javaslatát vitatták meg. Beszámolót Nyikolaj Bajbakov, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Goszplan el-nöke tartott. (Telefoto ČSTK) A görög katonai junta a világ közvéleményének éles tiltakozása ellenére folytatja terrorhadjáratát a haladó görög értelmiség ellen. A görög hatóságok Mikisz Theodorakisz neves zeneszerző dalainak 70 ezer darab hanglemezfelvételét semmisítették meg. (Herlup Bidstrup karikatúrája a Land og Folk című dán lapban) Dávid A. Morse, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatója szerdán átvette Oslóban a nemzetközi NObel-békedíjat, melyet ez évben az ötven évvel ezelőtt megalapított Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek ítéltek oda. (Telefoto ČSTK)