Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-14 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

ecRi yjtaOR |Folytatás a 11. oldalról| rülpillantott. Tisztán látta, hogy mindenki tolvajnak tartja. A szájszéle torz mosolyra rándult, vállat vont, és gyorsan kisietett a teremből. Senki sem tartóztatta. — Nála volt utoljára az arany. Világosan emlékszem — fakadt ki a táncosnő. — Gyanús volt nékem ez az ember a bemutatkozása pillanatától. — Szokványos csinosságát érdekessé tette az izgalom. — Őrt kell állítani a kabinja elé — javasolta a yankee, és keresztül is vitte, liogy Mr. Hudley kabinja előtt őr posztoljon. — Kegyeskedjenek elfelejteni a veszteségemet — próbált a bankár napirendre térni az eset felett. Az intelem azonban keveset használt. Az arany eltűnésének híre percek alatt szétfutott az egész hajón, és Mr. Hudley végérvényesen, feltámaszthatatlanul meghalt a társaságban, mielőtt felébredt volna. Reggel azonban a gondosan kikészített erkölcsi hullába mégis visszatért az élet. Takarítás közben az egyik steward meglelte az aranyat, pontosan Petersen szokott ülőhelye mögött, a padlózat és a faliburkolat közti hasadékban. Nyilvánvaló volt, hogy az érem éppen szórakozott tulajdonosa kezében volt utoljára. Petersen boldogan sietett az angolhoz. — Ezek után nem marad más hátra, mint megünnepelni a feltámadását. Szemtanúk állítása szerint jimmy, a Lewiathan barmíxere Izomlázat kapott ettől B feltámadástól. A hímlőragyás yankee a hetedik koktélnél az asztalra csapott: — ördöngös fickó maga Hudley, hogy volt mersze ilyen rongyos arany miatt kockára tenni a jóhírét. Mert nézzOk csak, mi történik, ha a steward nem találja meg az aranyat? — Még mindig jobban jártam, mintha végigkutatták volna a zsebeimet — mosolygott rejtélyesen az angol. — Sajátságos véletlen folytán ugyanis a másik aranyat. Petersen barátom ritkaságának hasonmását nekem sikerült megszereznem New Yorkban. Mr. Hudley a zsebébe nyúlt, és kihalászta belőle az aranyat. — Ki hitte volna, hogy én is becsületesen kétezerötszáz dollárt adtam érte, ha nálam találják, mert történetesen tegnap este is itt volt a zsebemben. Magamra kellett vennem, hogy tolvajnak bélyegezzenek. Az egész kényelmetlen incidensért különben csak magamat okolhatom. — Miért nem mutatta meg az aranyát, amikor Mr. Petersen az övét prezentálta? — kérdezte a himlőragyás. A bankár megértő mosollyal bókolt az angol felé. — Az igazi gyűjtők tapintatából, akik nem rontják el a kollégájuk örömét. És félrevonta n sarokba Mr. Hudleyt. — Voltaképpen hálásnak kell lennem a sorsnak ezért az esetért. Miss Lillian ma reggel a változatosság kedvéért hajlandónak mutatkozott belőlem is hullát csinálni. Kicsit gyanúsnak találta, hogy a steward éppen az én ülőhelyem mögött lelte meg az érmet. Enyhe, szinte bocsánatkérő mosollyal tette hozzá: — Nyílván abban a hitben, hogy eltüntetésével egy nyűgös vetélytárstól akarok megszabadulni. Nos, én a választást megkönnyíteni neki. Szemtanúk állítása szerint miss Lillian Le Havre-ban egyedül szállt vonatra, és számlái rendezésére Párizsban volt kénytelen alkalmas médiumot keresni. SZABÓ BÉLA VERSEI Kenyér meg tej Szerény lettem, éjjelenként is kenyérről meg tejről ólmodom, egyszer kenyérnek álmodtam a nyelvemet megettem: én ismerem o kenyér szómtalon izét jó volt, higgyétek el nekem. Ha kenyérből lennének o házak lenyelném a felhőkarcolókat és a tejes kutakat is kiinnom mind. Oh, mit is mondjak? ... Kenyér meg tej melengeti ma o szívemet emésztek, összekeveredett bennem minden, éltető források bugyborékolnak lelkemben. Szeretem így a kalászos mezőket a tőgyes teheneket — mozdulatlan örök dal szállna, szállna..'. de csontjaimba égetett napok űznek, szoptatós anyák réveteg hada üzen, kenyértelenek meztelen árnyéka hajt, sietnem kell, mór virradni kezd, tisztára dörzsölöm a szemeimet, hűvös ujjaimat megropogtatom, csend . . . halljátok? álmom: kenyér meg tej kopog oz ablakomon. Érett szegénység Hideg kezedbe rejted homlokod és gondolkozol. Lám, itt a tél. jégvirágok őrzik szobád ablakát: szegény emberek arcát a gond, - Jó lenne most otthon lenni, hol anyád nyoma él mindenben, a tűzben, a kenyérben, o ropogósra sült krumpliban, mit kormos ujjaival kettétör, mint volami keménykérgű diót. Bizony igazi asszony Ö, ki gazdagoknak libákat kínoz reggel és este és patkányokat kerget el a szétszórt kukorico magvak elől. Oh, látnátok csak fekete szemében mily elszántság él a piacon mikor alkudozik, vogy az úri konyhában, mikor kínál, eled . .'. És mindez a tíz gyerekért és apáért, a tizenegyedikért, kinek vörös szakálla fehérré szelídült, ki beteg tüdejét színes zsebkendőjébe rejti el. De Ö tudja, Ó látja. érett szegénység lepi el ilyenkor szemét, arcát, minden mozdulatát: hp'llgat.. . bór szívesen adná a szivét, adná a tüdejét, ho lehetne ... Fábry Zoltán a Harmadvirágzás kritikájában, mielőtt nekilátott volna Szabó Béla novelláinak méltatásához, rendkívül meleg szavakkal emlékezett meg költészetéről. Az első korszak minden sabliintől elütő költőjének tartotta őt. Sajnálatos, hogy a Megalkuvás nélkül című antológián kívül versei 1954 óta sehol nem jelentek meg. Tény, hogy a próza elkövetelte őt magának, és ha lírai realizmusának nem volt ideje kibontakozni a maga teljességében, akkor annak egyik oka éppen a próza felé fejlődése. Lírája a tényleges nyomor, éhség és kiközösítettség, szinte társadalom kívüliség élményéből fakadt. Ha manapság újra felbukkan költészetünkben a kiközösítettség és a társadalomkívüliség érzésével, rokon, szinte azonos magány érzése, ezt gyakorisága miatt inkább sablunnak, vagy sémának, mint valóságból táplálkozó költészetnek érezzük. Szabó Béla csaknem elfelejtett költészetének mai aktualitása épp ebben a viszonyításban rejlik. Gyengéi ellenére valóban minden sablontól elütő költő volt. Alábbi verseit Éhes vagyok (1931) és Krett szegénység (19351 című köteteiből válogattuk. Arany koporsó Aranyesővel virrad a hajnal, délben aranyzápor a nap, estére színarany az alkonyat. — Mégis, ebben a gazdag világban arany föld és arany ég között kínlódva nyög és ordít a vérem, mint akit élve aranykoporsóbo temettek el. Aranykoporsó nékem o nyár. Arany városok és arany mezők között engem a nyomor holálra emészt: testemről fogy o hús és fogy a csont csak o hajam meg körmöm nő, mint a halottakon. A „VYRÁŽKOVÝ CHLIEB" és egyebek A szlovákiai magyar nyelvhasználat egyik problémája — a szlovák szavak belek«ver6se a magyar beszédbe (írásban azért mégiscsak többé-kevésbé mindenki igyekszik megtalálni a megfelelő magyar szót) — részben abból adódik, hogy bizonyos szavakkal, kifejezésekkel először szlovákul ismerkedünk meg. Azt mondhatnánk, hogy a fogalmak, amelyeket megjelölnek, szlovákul élnek a tudatunkban. Külön kérdés itt a tudományok, a szakterületek nyelve, — ez azoknak a problémája, akik a szakmájukat idegen nyelven, nem magyarul tanulták, s ezért nem ídegződtek beléjük a megfelelő magyar szakkifejezések, műszavak. !gy van ez a magyar anyanyelvű mérnökökkel, orvossal, jogásszal, de az iparossal is, aki szakképzettségét nem magyar nyelven szerezte. A szlovák főiskolát végzett magyar mérnök meg tudja magát értetni magyar főiskolát végzett kartársával, mert hiszen mind a ketten ismerik a szakmájukat, és a szó szerinti fordítás vagy körülírás segítségével előbbutóbb eligazodnak. Az idegen nyelvű főiskolán tanult magyar orvos is meg tudja írni magyarul a betege kórtörténetét, de ezt a szöveget magyar főiskolát végzett kartársa néhol szokatlannak, esetleg szakszerűtlennek fogja találni. De talán ne menjünk ilyen messzire, hiszen a kérdésnek ez a része nem annyira mindennapi. Ha egy kicsit körülnézünk r dennapi életünkben, ott ls találunk nem egy dolgot, aminek a helyes magyar nevét nem tudjuk, és sajnos, nem is igen gondolkodunk rajta. Szlovákul használjuk a szót, mert környezetünkben mindenki megérti, legfőlj'ebb akkor jövünk kicsit zavarba, ha magyarországi rokonaink, barátaink értetlenül néznek ránk, akár ők járnak nálunk, akár mi őnáh Élelmiszerek, ételek, ruházati cikkek, sportfelszerelést tárgyak, berendezési tárgyak megnevezése — ez az a terület, ahol könnyen megragad bennünk a szlovák kifejezés, megszokjuk, és nem is keressük már a magyar megfelelőjét. Van abban valami, hogy a szlovák nyelv „üev sége" sokszor csábító — egy kurta kis képző, és meg Is van az új fogalom neve: Lodičky, sponovky, práčka, odmerka stb. Nekünk összetett szót vagy jelzős kifejezést kell ezekben az esetekben használnunk — körömcipő, talpallós nadrág, mosógép, mérőedény stb. —, mert a magyar nyelv szabályai nem teszik lehetővé azt a fajta szóképzést, amely a szlovákban megszokott. Ám ez még nem ok arra, hogy „egyszerűség kedvéért" kölcsönvegyük a szlovák szót. Sokszor persze nem is olyan könnyű valamire megtalálni a helyes magyar kifejezést, különösen akkor, ha valójában azt sem tudjuk pontosan, mit is jelöl a szlovák szó. Ilyen eset például a vyrážkový chlieb esete. Ezt a kenyeret szeretjük is, vásároljuk is, csak éppen azt nem tudjuk, magyarul minek nevezzük. Sokan azt hiszik, hogy ennek a kenyérnek a szlovák elnevezése a vyrážka (kiütés) szóból ered. Ez azonban nyílván tévedés. Van ugyanis vyrážka (csehül: vyrážek) szó is, amelynek jelentése: lángliszt, rozsláng. Vagyis eszerint a vyrážkový chlieb = rozslángkenyér, lánglisztből sütött kenyér. Nevezzük hát annak, legalább otthon —• mert az bizony meglehet, hogy még a magyarul tudó bolti személyzet sem fogja megérteni, mit akarunk, ha rozslángkenyeret kérünk. A „vyrážkový chlieb" csak egy kiragadott példa, egy a sok közül. De éppen azért, mert sok ilyen v éppen a mindennapi nyelvhasználat területén fordul elő a legtöbb, ne legyünk restek, hanem tanuljuk meg a szlovákul megismert fogalmak magyar nevét is. Ennyivel, azt hiszem, mindnyájan tartozunk anyanyelvünknek. MAYEfl JUDIT S^Qľl^o