Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-12 / 292. szám, péntek

AZ AGYAG SOKOLDALÚ MŰVÉSZE DAGMAR ROSULKOVÁ KERÁMIÁI Döntő kritérium a születési hely Tájékoztatás az állampolgárság kérdéseiről A szövetségi államrend bevezetésével az ország lakosságának állam­polgársági viszonya nem változott meg a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság vonatkozásában. Azok, akik 1969. jannár elsejével csehszlovák állampolgárok voltak, továbbra is azok maradtak. Ám valamennyi cseh­szlovák állampolgár 1969. január elsejével a csehszlovák állampolgár­ságon kívül megszerezte valamelyik nemzeti köztársaság, tehá* vagy a Cseh, vagy a Szlovák Szocialista Köztársaság állampolgárságát. Ez természetes következménye az ilyen állainjogi rendezésnek, melynek keretében az államszövetség két egyenjogú állam szövetségeként alakult meg. A szövetségi államrendről szélé alkotmánytörvény kimondja, hogy bármelyik szövetségi köztársaság polgára egyúttal a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság állampolgára is. Az állampolgárság új rende­zésével kapcsolatban kérdé­seinkkel doktor M a t u s e k Lászlóhoz, az SZSZK Bel­ügyminisztériumának osztályve­zetőjéhez fordultunk. • Hogyan határozza meg a tör­vény az egyes nemzetiségi cso­portokhoz tartozók, tehát a ma­gyarok, az ukránok (ruszinok) és a németek állampolgárságát, melyik köztársaságban szerez­ték meg, hiszen tudjuk, hogy sokan a Cseh és sokan a Szlo­vák Szocialista Köztársaság te­rületén élnek. — Annak meghatározásánál, hogy valaki 1969. január elsejé­vel, tehát a két nemzeti köztár­saság megalakulásával melyik köztársaság állampolgárságát szerzi meg, a nemzetiség nem döntő. Természetesen ugyanez vonatkozik nemcsak a Magya­rokra, az ukránokra (ruszinok­ra), a lengyelekre és a néme­tekre, hanem a szlovák és a cseh nemzetiségű népekre is. Az állampolgárság eldöntésé­nek kérdésében a döntő, hogy az illető személynek melyik köztársaság területén van a születési helye. Tehát azok a csehszlovák állampolgárok, akik Szlovákia területén szület­tek, 1969. január elsejével a Szlovák Szocialista Köztársaság, azok pedig, akik Cseh-, Morva­országban, illetve Sziléziában születtek, automatikusan a Cseh Szocialista Köztársaság polgá­rai lettek, tekintet nélkül ar­ra, mi a nemzetiségük és hol laknak. Az egyetlen döntő kri­térium tehát a születési hely. • Mi a helyzet azokkal a cseh­szlovák állampolgárokkal, akik nem Szlovákia és nem a CSSZK területén születtek, hanem kül­földöq? — A külföldön született cseh­szlovák állampolgárok annak a nemzeti köztársaságnak az ál­lampolgárságát szerzik meg, amelynek területén 1969. január elsejével állandó bejelentett lakhelyük volt. • Kérelmezniük kellett, vagy ké­relmezniük kell-e a csehszlo­vák állampolgároknak valame­lyik nemzeti köztársaság állam­polgárságát? — Nem, erre nincs szükség. Minden csehszlovák állampol­gár 1969. január elsejével vagy a Cseh vagy a Szlovák Szocialista Köztársaság polgára lett, az alkotmánytörvény ide­vonatkozó rendelkezése értel­mében. • A törvény kidolgozói bizonyára számoltak azzal, hogy egyes személyek nem lesznek megelé­gedve a törvény alapján szer­zett állampolgárságukkal ... — A törvényhozók számoltak az olyan esetekkel, amikor a törvény értelmében elnyert ál­lampolgárság, a születési hely, vagy a külföldön születetteknél az 1969. január elsejével beje­lentett állandó lakhely szerint, nem egyezik meg az illető kí­vánságával. Ezért a törvény lehetővé te­szi mindenki számára, hogy sa­ját akaratának megfelelően vá­laszthatja meg, melyik nemzeti köztársaságban kíván állampol­gárságot szerezni. Ennek mód­ja az, hogy az illető nyilatko­zatban jelenti ki, hogy a másik köztársaság polgára kíván len­ni. Ilyen nyilatkozatot azonban már csak ez év végéig lehet tenni. • Olvasóink közül bizonyára so­kakat érdekelni fog, milyen módon lehet a másik köztársa­ság állampolgárságát választa­ni. — Aki a másik köztársaság állampolgárságát választja, er­ről nyilatkozatot tesz a lakóhe­lye szerint illetékes városi, il­letve helyi nemzeti bizottságon, az anyakönyvvezető előtt. A hi­vatal rendelkezik a megfelelő nyomtatvánnyal. A választott ál­lampolgárságot beírják a kérel­mező személyazonossági igazol­ványába, azonkívül a hnb bi­zonylatot ad ki erről a tény­ről a polgárnak. Az állampol­gárság megválasztásával kap­csolatos eljárás illetékmentes. Az egész eljárás tehát igen egyszerű, nem kell külön kér­vényt beadni. • Ezek szerint csak azok változ­tathatják meg állampolgárságu­kat a két köztársaság viszonyá­ban, akik az említett esetekben (születési hely, külföldieknél állandó lakhely) nyerték el va­lamelyik nemzeti köztársaság állampolgárságát. — Igen. Abban az esetben, ha a polgárnak megfelel a törvény értelmében szerzett állampol­gárság, nem kell további lépé­seket tennie, nem kell bizony­latot beszereznie. Abban az esetben, ha a jövőben szüksé­ge lesz állampolgársági bizo­nyítványra, ha állami szolgálat­ba lép, főiskolára jelentkezik stb., az illetékes hatóság kiad­ja neki az állampolgársági bizo­nyítványt, s ebben természete­sen feltünteti, hogy a csehszlo­vák állampolgárságon kívül me­lyik nemzeti köztársaság polgá­ra. • A másik köztársaság állampol­gársága megszerzésének határ­ideje tehát 1969. december 31. ­E határidő után nem lehet majd változtatni azon, hogy valaki egyik vagy másik köztársaság állampolgára? — Ennek lehetősége az emlí­tett határidő után is meglesz. Csakhogy nem olyan egyszerű formában, vagyis nem elég nyi­latkozatot tenni a lakóhely sze­rint illetékes helyi, illetve váro­si nemzeti bizottságon. Az eset­ben, ha valaki le kíván monda­ni az egyik köztársaság állam­polgárságáról, s helyette meg akarja szerezni a másik köztár­saság állampolgárságát 1970. január l-e után, ezt kérelmez­nie kell az illető köztársaság Belügyminisztériumától. • Vannak valamilyen különös határozatok, amelyekre fel kel­lene hívni az olvasók figyel­mét az állampolgárság meg­szerzésével kapcsolatban? — A tájékoztatás teljessége kedvéért meg kell említeni a 15 éven aluli gyermekek állampol­gárságára vonatkozó előíráso­kat. A 15 éven aluli gyerme­kek a szülők állampolgárságát szerzik meg, ha ezek ugyanan­nak a köztársaságnak az állam­polgárai. Például abban az eset­ben, ha mindkét szülő Szlová­kia állampolgára lett, 15 éven aluli gyermekei szintén Szlová­kia állampolgárai, tekintet nél­kül arra, hogy hol születtek. Ha azonban az egyik szülő a Cseh, a másik szülő a Szlovák Szo­cialista Köztársaság állampol­gárságát szerezte meg 1969. ja­nuár 1-vel, 15 éven aluli gyer­mekeik állampolgársága szem­pontjából születési helyük a döntő. Azonban az ilyen gyer­mek állampolgárságát is ez év végéig meg lehet változtatni nyilatkozattétellel. A 15 éven aluli gyermekek állampolgár­ságára vonatkozó nyilatkozatot szüleik tehetik. • Végül egy utolsó kérdés: ho­gyan biztosítja a törvény an­nak a személynek jogait, aki bár az egyik köztársaság pol­gára, a másik köztársaság te­rületén él. — Elsősorban is hangsúlyoz­ni kell, hogy a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szo­cialista Köztársaság állampol­gárai egyformán csehszlovák állampolgárok. A szövetségi ál­lamrendről szóló alkotmánytör­vény értelmében az egyik köz­társaság polgárának a másik köztársaság területén azonos jo­gai és kötelességet vannak, mint ezen köztársaság polgárá­nak. A szövetségi szervek egyes tisztségeinek betöltésénél azon­ban azt is figyelembe kell ven­ni, hogy az illető jelölt melyik nemzeti köztársaság állampol­gárságával rendelkezik, az egyes köztársaságok képvisele­tének igazságos biztosítása ér­dekében. Feltehető, hogy az ál­lampolgársági szempontból egyik vagy másik köztársaság­hoz tartozásnak konkrét jelen­tősége lesz a nemzeti képvise­leti szervekbe való választással kapcsolatban is. E kérdés ren­dezése az dj választási törvény­tfti várható A Dosztojevszkij sori pavildn évzáró kiállításán Dagmar Ro­sulková kerámiai alkotásaiban gyönyörködünk. Kint már der­mesztő a tél hidege. Itt bent, a melegen érző művész min­dig frisset, újat sugalló képzele­te szülte harmonikus formák, szívet derítő, zengő színek vesznek körül. Rosulková már ötesztendős korában min­tázta az első kis figurákat. A szépre ösztönösen rácsodálkozó szemét korán megragadták a habán fazekasság hagyományait követő népi kerámia vonzó szí­nei, formái. Bécsben, majd a haladó szemléletű, színvonalas pozsonyi Iparművészeti Iskolá­ban bontakozott ki tehetsége. Még mielőtt a második világ­égés lángba borította Európát, sikerült eljutnia Itáliába, s megismerhette az olasz rene­szánsz nagy keramistáinak: a Robbiáknak nemes szépségű, technikailag tökéletes alkotá­sait, s az arab és spanyol ha­tásoktól megtermékenyített szi­cíliai népi fazekasság termé­keit. 1938-ban tért haza, s mint az 1909-es művésznemzedék legtöbb tagját, őt sem kímél­ték meg pályája kezdetén a kor bonyolult és kegyetlen for­dulatai, a „bestiális őrület: a háború és a fasizmus dühödt támadásai. Ennek ellenére is,, megtartotta alkotó kedvét, energiáját, egészséges világné­zetét. Az új életben arra töre­kedett, hogy a hazai kerámiát bekapcsolja a modern kerámia áramába. Dagmar Rosulková az agyag sokoldalú művésze egy személy­ben festő, szobrász és díszítő­művész. Sok leszűrt tapaszta­lattal, alapos technológiai fel­készültséggel rendelkezik. S nagyszerű ismerője az agyag­nak. Tiszteli. természetét, tör­vényeit. Pontosan érzi-tudja for­málása lehetőségeit. S tovább­ra is fáradhatatlanul keres, szüntelenül kísérletezik. A je­len tárlaton bemutatott, az utolsó 9—10 esztendőben ké­szült alkqtásai is arról szólnak, hogy előcsalja az anyag lelkét s arról is, hogy tudva-tudja, „hogy a pontosság nem az A dunaszerdahelyi járás szín­játszó mozgalmát a CSEMADOK járási bizottsága mellett műkö­dő dramaturgiai tanács irányít­ja. Ebben a színházi évadban már másodszor ülésezett. Ösz­szejöveteleinek célja az volt, hogy meghatározza az 1969— 70-es évadban a műkedvelő színjátszás járási seregszem­léjének irányelveit, szó esett az együtteseknek nyújtandó szakmai segítségről és az ed­digi műsorváltozásról. Ezek a jövőre vonatkozó tennivalók, van azonban még egy folt a ta­valyi munkán, amit el kpll tün­tetni s csak aztán léphetnek az új tervek megvalósításához. Az 1968—69-es évadban a színjátszók járási seregszemlé­jét három szerv hirdette meg: a járási népművelési otthon, az ifjúsági szervezet és a szak­szervezetek járási bizottsága. A CSEMADOK járási bizottsága és a dramaturgiai bizottság közvetve kapcsolódott bele a munkába (mivel pénzösszeggel nem járultak hozzá a fesztivál­hoz). Mégis ez utóbbira hárult a szervező munka és a szak­mai segítségadás oroszlánré­sze. A verseny lefolyt, csupán az értékelésről feledkezett meg tllliilIMUIiilílUIiillfliÜllliliiiiiillfliHilitttiHítiHi • REICHENBACH filmrende­ző dokumentumfilmet szeretett volna forgatni — Arthur Ru­binstein után — Isaac Stern­ről is. A művész így utasítot­ta vissza az ajánlatot: „Talán vagyok olyan hegedűművész, mint Arthur, de ő jobb ... szí­nész". • A PÁRIZSI Skira Kiadó új sorozatot indított. Az alkotás ösvényein címmel. A sorozat egyik kötete Eugen Ionescu Felfedezések című új művét tartalmazza. igazság" (Matlsse). A naturális formák megragadása, a pepe­cselő részletezés helyett a ki­fejezés szintézisére törekszik. A samottból, a kőcserépből, az agyagból, a porcelánból for­mált alakos plasztikái az éle­tet, az embert értő, ismerő asszony és művész meglátásai. Mennyi érző gyöngédséggel alakította az anya féltve óvó karjai közül elinduló gyerek Első lépéseit. Az eredeti kerá­miai körformából kiinduló alakjai megnyújtottak, leegysze­rűsítettek, maiak, s egyúttal mindenkoriak. Mert mesterük nem hódol hóbortos excentrici­tásoknak. Finoman átfogalma­zott s mégis valódi a Liptói asszony, s a Fehér kendősnő. Üde báj ragyogja be a Galam­bos leányt. A stilizált, kerek arcú, nagy szemű portréfejek, az Elenka, Zuzanna, a Carmen Invencióval, konvenció nélkül formáltak, s olyan kedvesen emberiek, hogy szeretnénk meg­simogatni mindegyiküket. A messze fagyos Északot idézi a remek formaadású Eszkimópár. S a tragikus múlt ellen szólal fel a Ravensbrück szoborcso­port. Üt asszonyának közös gyötrelmét, a haláltói való ir­tózatát, utolsó sikolyát monu­mentális egységbe fogja a hu­mánumtól áthatott plasztikai fogalmazás. Tematikája roppant sokré­tű. Ikondíszes ószláv templo­mokból a sűrített moszkvai em­lékekből áhítat árad. Rosulková verőfényes lényét sugározza az Öröm kis emlékműve. Egymás fölé épített zöld-vörös gömb­szerű formák, egyiken a Nap mosolygó ábrázata, s fölötte egy szabadon boldogan szár­nyaló madár. A derűs arcú Nap gyakran visszatérő motívum. Domborművein hol arányosan, hol élénk színekben, jelképi erővei ragyog fel. Az érzelme­ket ébresztő, eredeti dekora­tivitású mozaikok s reliefek korszerű épületek falainak ran­gos díszei lehetnek. A parkok képezik a megfelelő keretet a finom ötletességgel stilizált ma­darak és virágtartók számára. Az alkalmazott művészet te­rén is élénk tevékenységet fejt a hirdető bizottság. Megfeled­keztek az oklevelekről és a 4000 korona szétosztásáról, amit előzőleg a három szerv jóváhagyott és az ifjúsági szer­vezet bankszámláján helyezett el. A dramaturgiai bizottság tag­jai: Rield Sándor, Szahú György, Cséfalvayné Sándor Erzsébet, Horváth Margit, Molnár János, Szikhardt Lajosné — határoza­tot fogadtak el, amelynek ér­telmében nem hajlandók az 1969—70-es járási seregszemle megszervezésében részt venni, amíg . az illetékes szervek a közös munkán esett foltot el nem tüntetik. Reméljük, hogy a jnb műve­lődésügyi inspektora, Nyári Ist­ván is, szorgalmazni fogja az értékelést, amelynek erkölcsi hatása lemérhetetlen. S most szóljunk a tervekről. A Csallóközi Színház műsorára tűzte Monoszlói Éva: Hűtő című darabját. Rendezi Reindl Sán­dor. Reméljük az együttessel találkozunk az 1970-es Jókai­napokon. A várkonyi színjátszó együt­tes Dávid Rózsa: Könnyű a nők­nek című zenés vígjátékát sze­retné színpadra vinni. A cso­port rendezőjének, Benkő Má­riának, aki egyébként a CSE­MADOK dunaszerdahelyi jb má­sodtitkára, nagy problémát je­lent a darab partitúrájának megszervezése. Bíznak abban, hogy a LITA kellően tájékoz­tatja őket, és sikerül szép, ke­rek előadást produkálni a vár­konyi és a környékbeli nézők számára. A Bősi Kilencéves Alapiskola tantestületével szeretné megva­lósítani Szabó György rendező Kállai István: Ilyennek hazud­talak című zenés komédiáját. Bősön a tűzoltószervezetnek is van színjátszó együttese, ők Ta­bi László „Spanyolul tudni kell" című háromfelvonásos ko­Cag.nar .,ova: Két asszony — vörös agya;j ki Rosulková. Bámulatos válto­zatosság, nemes arányok a for­mákkal együttélő dísz s a cso­dálatos színkeverésű mázak jel­lemzik a remek gyertyatartó­kat, vázákat, az étkező-, s ivó­készleteket. Korongolt, vagy kézzel alakított, karcsú, ma­gas, vagy domborodó, szűk i nyakú, csorgatott mázú bekar­colt, vagy plasztikus, meg át­tört díszítésű darabok sorakoz­nak. Megkapó a türkiszkékek, rozsdásbarnák, zöldek, az ele­venpirosak, s a finoman han­golt szürkék színharmóniája. A fehér dísztálakról ismét a Nap küldi felénk derűs mosolyát. Levél-motívumok, s mértani dí­szek összhangzó tartozékai az ízléses, egyszerű és célszerű formáknak. Dagmar Rosulková érdemes művész alkotásai ösztönzők és meggondolkoztatők. Éreztetik, hogy az agyagművészete nyil­ván örök. Már a primitív em­ber szükségletét is szolgálta. A különböző kultúrákban is mindenütt jelen van. Az óegyip­tomi festményeken is feltűnik a fazekes korong képe. Homé­rosz is a korong forgásával ha­sonlította össze a fiatalok kör­táncát. Az állandóan fejlődő keramikának nemcsak múltja és jelene van, de szerepe a jö­vő díszítő művészetében egyre fontosabb lesz. BÁRKANY JENÖNÉ médiáját szeretné betanulni. Ennek a csoportnak szintén a fiatal, lelkes tanító, Szabó György a rendezője. Az alistáli együttes Dávid Te­réz „Lidércfényével szeretne benevezni a műkedvelő színját­szók fesztiváljára. A dunaszerdahelyi járásban hagyománya van a gyermek­színjátszásnak. A dramaturgiai bizottság számít ezekkel az együttesekkel a járási sereg­szemlén is. Hiszen ezekben az együttesekben van a felnőtt színjátszók utánpótlása. A többi járásban is kellő figyelmet, szakmai segítséget kell nyúj­tani a gyermekszínjátszó-együt­tesek rendezőinek. Ti. ezeknek az együtteseknek a felnőtt együttesekhez viszonyítva elté­rő metodikával kell dolgozniuk. A gyermek maradjon mindig já­tékos a színpadon is, nem sza­bad felnőtté fabrikálni őket. Az a benyomásom, hogy a du­naszerdahelyi járás lelkes ta­nítói: Horváth Margit, Szikhardt Lajosné, Kebuszek Rudolf, Ká­rosi Erzsébet, Teleki Miklósné és Stifter János az említett alap­elveket figyelembe véve dol­goznak az együttesekkel. A kulcsodi iskola 1—3 tago­zata a „Napsugár" című kön­töst, a radványi 6—9 évfo­lyam „Jancsi és Juliská"-t, a nagymegyeri 6—9 tagozat a „János vitéz" című daljátékot, az alistális iskola pedig a „Szökés" című mesejátékot ter­vezi előadni. A járás valamennyi rendező­jének, szereplőjének sikeres felléi»ést, és a szakmai segít­séget nyújtó dramaturgiai bi­zottságnak eredményes munkát kívánunk. Reméljük, a legkö­zelebbi találkozásunkkor már a régi bűnöket jóváteszik és a bizottság teljes odaadással kezdheti meg kitűzött célja teljesítését. FARKAS VERONIKA Foltok és tervek

Next

/
Thumbnails
Contents