Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-09 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

SZOVJET HUMOR Prágában Ásatások ezer év múlva (J. Szicsov karikatúrája) A prágai vasúti pályaudvarra befut a moszkvai gyors. Az egyik szovjet turista kezében utazótáskát szorongatva kiabálni kezd: — Hordár! Hordár! Odajön egy hordár, de a turista tovább kiabál. Odafut még négy hordár. A turista megkérdi: — Több nincs? — Dehogynem! — Akkor hivja ide őket, szükségem van rájuk ls! Az egyik hordárnak felcsillan a szeme, összehívja társait és felsorakoznak a turista előtt. Az megkérdi: — Most már mindenki Itt van? — Igen. — Hát akkor engedjék meg, hogy átadjam a moszkvai hordárok forró üdvözletét! — mondta érces hangon és ezzel elsietett. - No Jó, almával keresztezték a kaktuszt, de" hogyan szedik majd le a termést! (V. Szolovjov rajza) Csere A tajgában egyszeresek megáll a gyorsvonat. Amikor tflbb mint egy órát vesztegel megkérdi az egyik utas: — Mondja miért nem megyünk tovább? — A mozdonyvezető cseréli a gőzöst — feleli az egyik kalauz. Eltelik újabb óra, s a szereivény mindig ott ácsorog. Az utasok már mind dühösek. — Miért nem megyünk már tovább — méltatlankodnak többen is. — Mondtam már — feleli a kalauz —, a mozdonyvezető kicserélte a gőzöst. Vodkáért. A régészeti intézetben - Arra a következtetésre jutottam, hogy a szkítáknál gyakoriak voltak a családi cívádások... (O. Csicsov karikatúrája) Mark Vilenszkij: A

z öreg autóbusz, Kristállyal a fedélzetén, az üdülő felé döcögött. Amikor odaértek az adminisztrátoi meglepetten nézegette a beutalóját, majd a barna hajú vendéget méregetve megszólalt: — Mi az, Kristályból egy ezred érkezett?! A negyedik szobában is van egy. Hozzá osztom be magát. Legalább tisztázhatják rokoni kapcsolataikat. A negyedik szobában két frissen felhúzott ágy üresen díszelgett, a harmadikon, a pikétakarón, egy fehér trikójú, buggyos nadrágú, szénfekete alak, a talpát vakargatva újságot olvasott. — Jó napot kívánok — köszönt Kristály, lei akta a bőröndjét, kezét nyújtotta és bemutatkozott: — Kristály vagyok. A fekete hajú ismeretlen gyanakodva ránézett, majd a kezét nyújtotta. Nagy, szőrös keze volt. — Szintén Kristály. — Előfordul — állapította meg a barna hajú Kristály. — Minden megtörténhet — helyeselt a másik. De a két Kristály csak éjjel elegyedett szóba egymással, amikor a fekete Kristály az ágy rúgóival vívott egyórás csata után altatót kért a barna Kristály tói. — Luminált ajánlhatok? — Köszönöm, mindegy. Az egész központi idegrendszeremet keresztül-kasul tönkretette az az átkozott nőszemély— Kicsoda? — kérdezte a barna Kris^ tály. — A volt feleségemről beszélek. — Elváltak? — Szerencsére. — Én is elváltam. Ogy látszik nemcsak névrokonok vagyunk, de sorstársak is. — Hogy lehet egy olyan nővel élni emelte fel hangját a fekete Kristály —, aki egyszer sem kelt fel reggel, hogy reggelit készítsen a férjének?! — Ez azl Mind egyforma. Az enyém te morgott. „Vegyél magadnak valamit drágám, a jégszekrényből" — és máris fordult a másik oldalára. — Soha egy kopek nem volt a háznál — folytatta a fekete. — Akármenynyit kereshetsz, mind elfolyik. — Eltűnik, mint az esővíz, a Szaharában. Ebben is az enyémre hasonlít. — De nemcsak a pénz, még inkább a szerelem illant a semmibe — jelentette ki leírhatatlan keserűséggel a fekete Kristály. — Botrányok, hisztériás jelenetek... Semmi megértés, semmi segítség. NÉVVÁNDORLÁS — Otthagytam neki mindent: a bútort, a lakást. „Minden a tiéd! Minden! Csak szabaduljak tőled!" Gondolja csak még, Kristály elvtárs, ezt a nőt egyetlen dolog érdekelte a világon: kardigánt gyűjtött. Egyetlen év alatt, amit velem töltött, a kardigán gyűjteményét nyolcról tizennégyre növelte. — Azt mondja, kardigán?! — remegett meg barna Kristály hangja. — Rombuszokkal díszített kardigánja is volt? — Fekete, sárga, fehér rombuszok? ... — Igen. — Volt. — Bocsásson meg, de hogy hívják a feleségét? — Violetta Szergejevna — bőgött fel a fekete hajú. — Vetocska ... — Szóval, Vetocska — állapította meg barna Kristály. — Tehát, maga nagylelkűen az én lakásomról mondott le a feleségünk javára, Kristály elvtárs. — Micsoda? — Maga előtt én voltam a férje. Igaz, én nem Vetocskának, hanem Letocskának hívtam. És először én hagytam neki ott a lakást, s maga már az új férj jogán költözött bele. Nem beszélve arról, hogy a váláskor valamire mégiscsak igényt tartott Violette Szergejevnánál. — Egy gombostűt sem vettem el tőle — harsogta a fekete. — Ki jogosította fel arra, hogy sértegessen? — Én a nevéről beszélek- Mert gondolom a Kristály név nem az ön eredeti neve? — Ez igaz. A házasságkötésemig ugyanis Haüzsibachcsi-murtakovnak hívtak, s a nevem miatt állandóan zűröm volt. ötvenszer kellett bemutatkoznom, míg megértették, hogy úgyse érthetik meg. Tiszta őrület! Boldogan vettem fel a feleségem hangzatos nevét, pontosabban az ön nevét. Most egy kicsit kellemetlen ön előtt a dolog, de hát törvényes jogom ... — Nem kell szabadkoznia. Én is az ő nevét viselem. Mert az én eredeti nevem: Gyomori. Magunk között mondva: nem egy leányálom. A Kristály név az egyetlen hozomány, amelyet volt feleségein apja útravalóul adott a mi közös apósunk. Mellesleg, nem tudja mit csinál most a mi drága Vetocska-LetocskaVioletocskánk? — Hogyne tudnám! Ellenállhatatlanul ostromol egy mérnököt. Félek, hogy a szerencsétlen nem ússza meg a dolgot, — Hogy hívják az áldozatot? — Lábatlanovics Eduárdnak? — Minden világos. Szóval, lesz egy harmadik Kristály ls. — Valószínűleg lesz. Horogra akad. — Majd csak szabadul egyszer... Mindketten felsóhajtottak, befúrták magukat a dunyha alá, s a fal felé fordulva elaludtak. Eközben a harmadik Kristály jelölt lassan, de biztosan közeledett végzete felé. (Oroszból fordította: BARABÄS PÉTER) Halló, itt / • a lerevam rádió! "Nemcsak a Szovjetunióban, hanem világszerte gombamódro szaporodnak az ún. jereváni rádiós viccek. Sajátos, frappáns humor jellemzi ezeket a vicceket, melyekre az örmények — enyl.-én szólva — K«m nagyon büszkék. De azért a viccek terjednek tovább, s mi Anojf ezekből mutatunk be néhányat: — Mondják, igaz, hogy lehet vásárolni becsületes embert? — Nem, csak eladni. — Van élet a Vénuszon? — Szintén nincs. •h — Bevehet a Volga sofőrje százhúsz kilométeres sebességgel egy éles kanyart? — Igen, de csak egyszer, •rr — Hogy hívják a Moszkvics személygépkocsi legújabb típusát? — Fiat Fiatovics. - Agyonüthetem törülközővel az apósomat? — Igen, ha téglát tesz a törülközőbe. — Mit csináljak, hogy szép puha kezem legyen? — Semmit. — Lesz a kommunizmusban pénz? — A dogmatikus azt mondja nem, a revizionista meg azt, hogy Igen. Mi elvhű emberek azt feleljük, hogy van akinek lesz, s van akinek nem. •rr S végül egy valódi jereváni vicc: — Miért olyan ostobák a jereváni viccek? — Azért, mert Tbilisziben találják ki őket!