Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-04 / 259. szám, kedd

A szép elképzelés megvalósíthatatlan HELYISÉGHIÁNY FÉKEZI A ROZSNYÓI BÁNYÁSZATI MÚZEUM MUNKAJÁT LAPUNKAT szoros kapcsolat fűzi a rozsnyói múzeumhoz. Az ötvenes évek elején az Oj Szó mutatott rá elsőnek azokra a mostoha körülményekre, amelyek a háború után a múzeumot érték és indítványozta az intézmény újjáalakítását. Szavunk megértésre talált. A háborúban szétszóródott értékeket hamarosan összegyűjtötték, sőt tok új anyaggal gazdagították. Nem telt el hosszú idő, és a rozsnyói múzeum országos hírnévre tett szert, sajátos jellegű múzeummá alakult. Ma úgy tartják számon mindenütt, mint a bányatörténet egyik kifejező tolmácsolóját. Munkájával kapcsolatban legutóbb arról adtunk hírt, hogy anyagát átrendezték, jobban szakosították. A múzeum ma már kifejezetten bányászati és kohászati jellegű. Mint dicsérendő törekvésről számoltunk be arról is, hogy a múzeum dolgozói a sok egyéb munka mellett hozzáfogtak a vidék néprajzának a gyűjtéséhez. Mindezt azzal a szándékkal tették, hogy- az összegyűlt anyagból idővel állandó jellegű néprajzi kiállítást vagy falumúzeumot rendeznek be, illetve nyitnak meg. Azóta több mint egy év telt el. Közben viharos hetek és hónapok múltak el, amelyek ha döntően nem is befolyásolták a múzeum dolgozóinak a munkáját, nem hagyták nyomtalanul a gyűjtő-kutató munkát sem. A tavalyi és az ez év elejei sok fejetlenség és bizonytalanság káros következményét leginkább abban érzik, hogy a kultúra ügye — mint másutt — a rozsnyói járásban sem kapta meg azt a támogatást, amelyet igényelt és amelyre a jó munka érdekében szüksége lenne. A többször egymásnak ellentmondó és antimarxista határozatok, valamint a központi helyeken ült kétarcú politikusok hazardírozó tevékenységének a következtében tervük mindegyikét nekik sem sikerült realizálniuk. Elsősorban az eszmei nevelésben, a politikai felvilágosító munkában, valamint néhány akció megszervezésében mutatkozott lemaradás. Változatlan intenzitással dolgoztak azonban a szakkörök. Jónak mondható az a kapcsolat is, amelyet az iskolákkal és a különféle intézményekkel a legválságosabb napokban is fenntartottak. Az előbbi évekhez hasonlóan a múzeumot tavaly is közel 30 000-en látogatták meg. E tény önmagában is sokat mond. MINDEZT később tudtam meg. A múzeumba azzal a szándékkal mentem, hogy megnézzem az új részleget és elbeszélgessek az intézmény dolgozóival az elmúlt időszak tapasztalatairól. Labancz István igazgató részletesen tájékoztatott munkájukból. A szakember alaposságával adott képet arról, hogy mit értek el a múltban, és mire készülnek a jövőben. Leginkább mégis az érdekelt, hogy ml valósult meg az említett állandó jellegű néprajzi kiállításból. — Ami a gyűjtést illeti — mondta az igazgató —, nagyon szép eredményt értünk el. Az utóbbi hónapokban számos értékes, a vidék népművészetét beszédesen kifejező anyagra tettünk szert. A falvak rohamosan változnak. A régi házakat is újjáépítik, a belső berendezést korszerűsítik. Az átalakulás következtében rengeteg helytörténeti és más anyag elvész. A laikus, mikor egy-egy régi ruhadarabot, dísztárgyat vagy munkaeszközt — mint használhatatlannak vélt tárgyat eldob — rendszerint nem sejti, hogy a „lomok" között mennyi pótolhatatlan érték is rejtőzhet. A gyűjtést-kutatást és az ezzel kapcsolatos felvilágosító munkát rendszeresen végezzük és A járásnak úgyszólván minden községére kiterjesztettük. Az említett állandó jellegű kiállítást azonban — bár ehhez máibő anyaggal rendelkezünk — még nem sikerült megnyitni. A nem várt fordulat meglepett. Abban a tudatban éltem, hogy ha a tavalyi zökkenő következtében az eredeti tervet nem is valósíthatták meg, a néprajzi részleg valamilyen formában már biztos létezik. Most kiderült, hogy az ehhez szükséges anyag bőséges, néprajzi részleg azonban még mindig nincs. Jobban örültem volna, ha más hírt hallok. De az igazgató elfogadható magyarázatot adott arra vonatkozóan is, hogy miért késik az említett állandó jellegű kiállítás megnyitása. — Egyrészt a múzeum dolgozóinak a szakszerű, aprólékos, és szinte mindenre kiterjedő munkája, valamint a múzeummal eredményesen együttműködő aktivisták segítségének a következtében múzeális tárgyaink olyan nagy mértékben gazdagodtak, hogy a mai — igen szűknek bizonyult — épületben lehetetlen új részleget nyitni és képtelenek vagyunk arra is, hogy a már meglevő kiállítási tárgyakat bővítsük, tökéletesítsük. A teremhiány következtében számos, a nyilvánosság elé kívánkozó bányászati és kohászati értéktárgyat is a sok raktárhelyiségben muszáj tárolnunk. Hasonló a helyzet a néprajzi anyaggal. A padlásunk is, a pincénk is zsúfolásig megtelt. Sajnos, mindössze két épülettel rendelkezünk. Az egyik — a tulajdonképpeni múzeum — négy helyiségből áll. Itt a múzeum jellegének megfelelő bányászati és kohászati anyagot, valamint a helytörténetre vonatkozó emléktárgyakat helyeztük el. A másik épület a dolgozószobák célját szolgálja. A helyzet igen kedvezőtlen, pillanatnyilag azonban nincs más lehetőségünk. TERVEKRŐL, elképzelésekről beszélgettünk. Megtudtam, hogy az évek óta vajúdó teremprobléma megoldásához már többször hozzáfogtak. Az egyik megoldást új múzeum építésében látják. A munkálatok tervét elkészítették. Az építkezésnek ez évben kellene megkezdődnie. Egyelőre azonban még nincs meg a beruházáshoz szükséges összeg és nem tudják, hogy a rendkívül nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel, a több mint 1 millió korona költségvetést sikerül-e a közeljövőben megszerezniük. Az elképzelésről természetesen nem mondanak le, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a rozsnyói múzeum problémájának végleges és leghelyesebb megoldása érdekében elkészüljön az új épület. A másik megoldásnak — ideiglenesen — azt tartanák, ha a város vezetősége rendelkezésükre bocsátana néhány megüresedett helyiséget. Ez annál is inkább fontos lenne, mert a jelenlegi épületük a központtól kissé távol esik. Néhány új, a város fő helyén létesített múzeumrészleggel amellett, hogy kielégítenék a bővítésre és az új részleg megnyitására vonatkozó jogos igényt, elérnék azt is, hogy a városba érkező turisták figyelme jobban ráirányuljon a törzsanyagra, amely jelenleg a rossz elhelyezési viszonyok miatt sokaknak gyakran elkerüli a figyelmét. A laikus is tudja, látja, hogy a rozsnyói bányászati múzeum mostani elhelyezése nem megfelelő. A épületprobléma sürgős megoldásával kellene elősegíteni, hogy a múzeum következetesen teljesítse fontos feladatát és megadhassa mindazt, amire képes és amire hivatott. BALÁZS BÉLA Iflillll Hit árul el a biogeokémiai A geológiai jelenségek hatalmas méretei mindenkor elcsodúlkoztatják az embert. Vulkanikus kitörések, a Himalája, a Kaukázus és a többi hatalmas hegylánc kiemelkedése az óceánok jenekéről, kontinensek elsüllyedése, egész hegyvidékeket lehordó folyók és gleccserek működése — íme, ilyen méretű folyamatokat vizsgálnak a geológusok. És e jelenségek mellett ott vannak a mikroorganizmusok, növények, állatok. Az élettelen természet rettentő erőihez ké-. pest ezek mérete és ereje mérhetetlenül parányi. Ügy tűnhet, hogy emiatt elenyésző a hatásuk a környező természetre; csupán mintegy függvényei ezen erőknek, és csupán arra kényszerülhetnek, hogy alkalmazkodjanak hozzájuk. Vajon valóban ez az igazság? Gondoljunk csak a parányi tengeri állatokra — a korallokra. De hiszen a korallzátonyok több ezer kilométer hoszszúságban húzódnak. E zátonyok azon élőlények geológiai munkájának eredményei, amelyek több száz millió évvel ezelőtt kezdtek tevékenykedni s utódaik tevékenysége napjainkban is szakadatlanul folytatódik. Ez alatt az idő alatt a korallok és más mészvázas állatok a mészkőnek óriási vastagságú tömegét halmozták fel a földön. A növények — a napenergia felhalmozói Akárhová nézünk, mindenütt zöld növényt látunk. Az óceánok és tengerek növényzete is igen gazdag. A tengerek felső rétegeit benépesítő vízinövények helyenként — mint például az Atlanti-óceánban levő Saigasso-tengerben — annyira elszaporodtak, hogy a hajózást is megnehezítik. Minden egyes zöld növény miniatűr üzem, amely a napenergiát elnyelve széndioxidból, levegőből és vízből különböző szerves vegyületeket szintetizál. Eközben oxigént választ ki és bocsát a légkörbe. Néhány milliárd évvel ezelőtt — a tudósok feltevése szerint — a Földön nem volt élet, légkörében nem volt oxigén, hanem a metán, az ammónia és a széndioxid gáz volt az uralkodó. De a viszonyok változásával megszületett az élet, megjelent a fotoszintézis, és a zöld növények fokozatosan és gyökeresen megváltoztatták a légkör összetételét: a széndioxidtól csaknem teljesen megtisztították, és oxigénben gazdaggá tették. Földünk jelenlegi légkörét tehát jórészt az élő szervezeteknek köszönhetjük. A Föld felületén a szén hatalmas körfolyamatban vesz részt: a fotoszintézis soián beépül a szerves anyagok állományába, ám a légzés és az elhalt organizmusok maradványainak bomlása során ismét ásványi vegyületek képződnek belőle — széndioxid, karbonátok. Hasonló körfolyamatot futnak be az oxigén, nitrogén és más elemek is. A növények azonban nemcsak szénből, hidrogénből és oxigénből állnak, hanem a Földön található csaknem mindegyik elemet tartalmazzák, még a légritkábbakat, például a rádiumot és az aranyat is. Ezen elemek forrásai: a kőzetek. A növények számára különösen fontos a foszfoi, a kén, a kálium, a kalcium. A kőzetekben azonban ezeknél az elemeknél sokkal több a szilícium, az alumínium és a vas. Éppen ezért a növényzet, mint egy sajátos szivattyúval, gyökérrendszerével a felszíni rétegekbe „szivattyúzza" a mélyen fekvő rétegekből a legszükségesebb tápláló anyagokat. A növények és állatok légzése és elhalt maradványaik bomlása során a szervezetükbe került szén, nitrogén, kén és egyéb elemek egy része ismét oxidálódik, a légkörbe és a talajba kerül. Ennek eredményeként a talaj és a talajvizek összetétele megváltozik; savas kémhatásúvá válnak, és ezért könnyen szétioncsolják a kőzeteket és ásványokat. Az élő szervezetek hatására ilyen módon a kőzetek kémiai összetétele és tulajdonságai jelentősen megváltoznak, talajjá alakulnak, és a földkéreg alattuk elhelyezkedő rétegei is mállanak. ják az atomok mozgását. Mint már az előzőkben kifejtettük, a mai légkört az élő szervezetek hozták létre, nagymértékben átalkították a kőzetek öszszetételét, a felszíni és a föld alatti vizeket. Ezért az a terület, ahol az élet fejlődése lezajlik, a Föld különleges övezetét képviseli, ahol a vegyi folyamatok vagy közvetlenül az élő organizmusok hatására, vagy az élet által létrehozott fizikai-kémiai feltételek között játszódnak le. Ez a bioszféra. Az orvostudomány, a zoológia, a botanika és egyéb biológiai tudományok tanulmányozzák a különböző életfolyamatokat. Mint látjuk, a geológusoknak is tanulmányozniuk kell az életet, mégpedig azon oldalait, amelyek lendszerint egyáltalán nem érdeklik a biológusokat. Míg a biológusok érdeklődése az egyes élő szervezetekre és azok alkatrészeire irányul — a szervekre, a sejtekre —, addig a geológusok, mint láthattuk, az élő szervezetek összességét mint egységes egészet vizsgálják. Ez a szemlélet mutatja meg, hogy milyen jelentősnek tartjuk az élet óriási szerepét a földkéreg átalakításában. A napenergia állandóan áiamlik Földünk felületére, ennek eredményeként ez az energia felhalmozódik a földkéreg kőzeteiben — a bioszféra megváltozik, a természet fejlődik. E körfolyamat éppen ezért nem is ábrázolható kör formájában, hanem lényegében spirálisnak felel meg. A biogeokémia tehát ragyogó példája a természet — spirálisan ábrázolható — dialektikus fejlődésének. Biogeokémiai tartományok Az élő anyag alkotta bioszfétának nagy hatása van az organizmusok új nemzedékére. Más szavakkal, minden állat, növény, mikroorganizmus attól a külső közegtől függ, melynek létrehozásához nagy mértékben hozzájárultak összes elődei. Egyes vidékeken az élő szervezetek nem jutnak hozzá a normális élettevékenységükhöz szükséges valamennyi elemhez kellő mennyiségben. Például ismeretesek olyan vidékek, melyek talaja és vizei kalciumban szegények. E területeken a növényzetben is kevés a kalcium, ezért az állatok angolkórosak lesznek, és csontrendszerük egyéb megbetegedései fenyegetik őket. Vannak jódban szegény területek, mint például az Alpok, Közép-Ázsia és az Andok hegyvidékei, ahol a háziállatok kőiében, sőt az emberek között is elterjedt a golyva, a pajzsmirigy megbetegedése. Ismeretesek ismét más területek, ahol kevés a fluor. Mivel ilyen helyeken az ivóvízben kevés a fluor, gyakori jelenség a fogszúvasodás. Azt javasolják ennek elhárítására, hogy az ilyen területeken mesterségesen fluorizálni kell az ivóvizet. Az utóbbi években beigazolódott az is, hogy gyakori a kobalthiány. Ez okozza a háziállatok vérszegénységét. Sok más elem is hiányozhat. Másrésztől vannak olyan területek, ahol éppen a réz, molibdén, fluor és más elemek szükségtelenül nagy tömege okoz súlyos megbetegedéseket. Az élő szervezet tehát az elemek hiányára vagy bőségére erőteljesen reagál. A. P. Vinogradov akadémikus biogeokémiai tartományoknak nevezte el az ilyen területeket. Az utóbbi évek során a Szovjetunióban nagyot fejlődött e területeknek a tanulmányozása. A kutatások eredményei az orvostudomány és a mezőgazdaság bonyolult problémáinak megoldását segítik. Ennek az új, érdekes tudományos területnek csupán néhány problémáját érintettük. A biogeokémiai kutatások számos országban gyorsan fejlődnek, elsősorban is a Szovjetunióban — a biogeokémia hazájában. Ez a tudomány nem csupán elméleti érdekességet nyújt, hanem segíti az ásványkincsek felkutatását, harcol a betegségekkel, fejleszti a mezőgazdaságot, és számos más gyakorlati probléma megoldását is megkönynyíti. (djl A talaj felső rétegeit állandóan mossa a víz és pusztítja a szél. A víz a folyókba, tengerekbe hordja le a parányi talajrészecskéket. A részecskékből jön létre a folyami, tengeri és tavi iszap. A folyami és tengeri üledékek — a talajhoz hasonlóan — mikroorganizmusokban gazdagok. A belőlük képződő üledékes kőzetek (agyag és mások) számos tulajdonságukat az élőlényeknek köszönhetik. A növények elhalása után maradványaik iészlegesen megváltoznak, és lerakódnak a kőzetekbe. E lerakódások he-i lyenként hatalmas kőszén- és tőzegtelepeket alkotnak, másutt csupán egyes elszenesedett gallyacskákat, levelet, humuszt találunk. Ám ezek is, azok is az ősidőkben elmúlt geológiai korok fotoszintetikus tevékenységének termékei. A szén (és a kőolaj is) tehát tulajdonképpen konzervált napenergia, amit az emberiség régóta használ a saját céljaira. Élet a föld alatt és az óceánok mélyén Fotoszintézis azonban csak a földfelületen és a tengerek felső rétegeiben lehetséges, azokon a területeken tehát, ahová a napsugarak behatolnak. Lehetséges-e az élőszetvezetek geológiai tevékenysége ott, ahol nincs fény? Ügy látszik igen. A szén és a kőolaj helyenként száz és ezer méteres mélységekben rakódik le. Mindenütt, ahol a földkéregben víz és szerves anyag van, intenzíven „dolgoznak" a mikroorganizmusok, amelyek a föld alatti vizekben is élnek. A táplálkozáshoz a mikroorganizmusoknak is szükséges a szabad oxigén, ezt részben a föld alatti vízből nyerik, mivel ott ez a gáz oldott állapotban található. A vízben azonban sok esetben nincsen elegendő oxigén, és az itt élő mikroorganizmusok a különböző oxigénes vegyületekből kezdik „elszedni", redukálni az oxigént. A mikroorganizmusok között különböző „specialisták" vannak, egyesek a ként, mások a nitiogént, ismét mások a vasat stb., esetleg a réz, mangán és más elemek vegyületeit redukálják. A mikroorganizmusok tevékenységének eredményeként tehát a föld alatti vizek vegyi összetétele megváltozik. Szabad oxigénjüket elveszítik és sok széndioxid, valamint a mikroorganizmusok anyagcseréjének más termékei — kénhidrogén, ammónia, metán — jelenik meg bennük. A föld alatti vizek vegyi aktivitása fokozatosan nő, és ennek eredményeként erősen megváltoztatják a kőzeteket. Egyes ásványokat szétroncsolnak, új ásványokat hoznak létre. Ilyen módon új kőzetek alakulnak ki, és helyenként az ásványi kincsek hatalmas lelőhelyei keletkeznek. A bioszféra Az élő organizmusok tehát nem másodiendű tényezői a földkéregnek, hanem bolygónk mechanizmusának legfontosabb láncszemei. A napenergiát elnyelve, és a geokémiai folyamatok energiájává átalakítva, megváltoztatják és meggyorsít-