Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-22 / 275. szám, szombat

Nagyon pozitív eredményeket értünk el, de még sok a tennivaló GUSTÁV HUSÁK elvtárs beszéde a csehszlovák néphadsereg parancsnokainak csütörtöki gyűlésén ÖSZI REG6RL A KORYTN ICA-VÖLGY BEN. (Košiar felv. — fi.S'Mfcj Új érintkezési pontok d szlovák-magyar kulturális kapcsolatokban Dr. ü. Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára beszéde bevezető részében a CSKP KB elnöksége és az Államvédelmi Tanács nevében üdvözölte a csehszlovák néphadsereg parancsnoki karának és politikai szerveinek képviselőit. Köszönetet mondott minden kommunistának, parancsnoki és politikai dolgozónak azért a pozitív, eredményes munkáért, amelyet hadseregünk az elmúlt bonyolult időszakban a konszolidációs folyamat érdekében végzett. Az eredmények azt bizonyítják, hogy tisztikarunk becsületesen végezte munkáját, hü maradt a szocialista társadalom elveihez és a nagyon nehéz feltételek között is igyekezett a hadsereget a megfelelő színvonalon tartani. Mai tanácskozásuk pozitív vonása, hogy bíráló módon foglalkoztak a hadseregünkben még előforduló hiányosságokkal. Ez a bíráló módszer különösen ma elkerülhetetlen, ha tovább akarunk haladni. Értékelni kell a becsületesen dolgozó embereket és eredményeket, de mindenkor kritikai alapállásból kell megközelíteni a feladatok teljesítését és fokozni kell az igényeket. Husák elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a hadsereg a társadalom elválaszthatatlan része és a szocialista társadalmi rend nagyon fontos hatalmi-politikai eszköze, ezért a párt és az állam vezetősége egyre nagyobb gondot fordít rá. Az utóbbi két év eseményei a hadsereget is befolyásolták. Az emberek egy része még mindig nem érti teljesen a nagy társadalmi megrázkódtatás okait. Elég bizonyítékunk van arra', hogy az imperialista világ éveken át rendszeresen, rafinált módszerekkel antiszocialista eszmékkel mérgezte társadalmunkat. Bizonyos mértékben táptalajt jelentettek számukra az 50-es évek törvénysértései és az ideológiai munkában 1968 januárja előtt észlelt hiányosságok. E hiányok bírálatának címén meggyalázták azokat az alapvető eszméket, amelyeken államunk 1945-ben megújult és épült. Ezek az imperialista célkitűzések nem fejlődhettek volna ki, ha nein találtak volna hazánkban is termőtalajra, a legyőzött kiuzsorázó osztály egyes rétegeiben és csoportjaiban, a kispolgári ideológiában. Ezek az autiszocialista, revizionista erők 1968-ban nyíltan felléptek, és megkezdték a harcot a hatalmi politikai viszonyok megváltoztatásáért, és a szocializmus megreformálásának jelszavával tartópilléreinek lerombolásáért. Amikor ez a folyamat megkezdődött, a szocializmus új modelljéről beszéltek. És ezt a szocialista jelszavakkal leplezett folyamatot támogatták a tömegtájékoztatási eszközök, a pártvezetőség és a különféle állami szervek magasrangú dolgozói is. Hosszú időre szabad utat kaptak, nem harcoltak ellenük hatékonyan sem a pártban, sem a párt vezetőségben, vagy az alapszervezetekben. Nem mozgósították a párt egészséges törzsét, a munkásosztályt, s ezért a bomlás egyetlen területet sem került el. E kérdések tisztázása során — folytatta Husák elvtárs — néha kétféle nézettel találkozunk. Vannak elvtársak, akik úgy látják, hogy mert 1968 januárja után visszaéltek az ún. megújhodási folyamattal, helyesen mondva a múlt időszak hibáinak és hiányosságainak elszámolását célzó folyamattal, a megoldást abban látják, hogy gépiesen vissza kell térni a megelőző időszakba. Viszont vannak olyanok is, akik ilyen vagy olyan okból tévedtek, nem voltak tájékoztatva, akiket becsaptak, vagy akik talán önvédelemből cselekedtek, és ezek védeni igyekeznek a múlt év helytelen jelenségeit. Azért említem ezeket a kérdéseket, mert az elmúlt fejlődés objektív szemléletére kell törekedni, ebből a szempontból kell megítélni az embereket és segíteni nekik. A Központi Bizottság szeptemberi ülésén és más alkalommal is beszéltünk arról, hogy nem akarunk és nem is térhetünk vissza gépiesen sem az 1968 januárját megelőző évek, sem az 1968. év és az 1969. év első felének torzulásaihoz, hibáihoz, hogy új korszakot kezdünk, amelyben felhasználjuk mindazt, ami pozitívat a szocializmus építésének évei kialakítottak. A párt új vezetősége vállalta azt a feladatot, hogy kivezeti pártunkat és társadalmunkat, valamint államunkat a válságból. A közel 7 hónap után elmondhatjuk, hogy nagyon pozitív eredményeket értünk el. Nem mondjuk, hogy minden kérdést megoldottunk, de az a fontos, hogy látjuk az utat, tisztáztuk a pozíciókat, hogy ezen az úton halad szilárdan a párt és vele az egész társadalom. És már láthatók az eredmények. Pártunk célja, hogy 1970 hazánkban a viszonyok általános rendeződésének az éve legyen, hogy befejezzük a konszolidációt, hogy helyreálljon a szocialista országrend, és tervszerűen megoldhassuk gazdasági és egyéb feladatainkat. A legnehezebbek a gazdasági problémák. De ezen a téren is jelentősen rendeződhet a helyzet a jövő évben. Ha következetesen teljesítjük az elfogadott terveket megszabadulhatunk az infláció veszélyétől, bevezethetjük országos viszonylatban a gazdaságirányítást és elérhetjük a munkaerkölcs megjavulását. Ez az út nehéz és igényes. 'Ezért igényes feladatokat kell kijelölni a pártban, a hadseregben és minden vonalon. Beszéde további részében Husák elvtárs a nemzetközi fejlődés fontos kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott, hogy fokozódik hazánk nemzetközi tekintélye, és ez annak köszönhető, hogy az utóbbi hónapokban pártunk következetesen érvényesíti az elvszerű, internacionalista irányvonalat. Ehhez döntő mértékben hozzájárullak a párt- és állami küldöttség Szovjetunióban tett látogatásának eredményei. Külpolitikánk alakításának vezérfonala a Központi Bizottság legulóbbi ülésének dokumentuma. Ezzel kapcsolatban Husák elvtárs rámutatott a májusi plenáris ülés irányelveire, amelyek egyértelműen hangsúlyozzák, hogy külpolitikánk céljának és irányának alapelve a szocialista internacionalizmus, a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink következetes érvényesítése. Nekünk fontosak a szocialista országokhoz fűződő őszinte és becsületes kapcsolataink. Nem akarunk és nem fogunk elfogadni eltérő nézeteket, hanem mindenkor a közös érdekekből indulunk ki, abból, ami bennünket összeköt, ami hozzájárul a közös fellépéshez és a kölcsönös bizalom megszilárdulásához. A nemzetközi politikában továbbra is a békés egymás mellett élés alapgondolatából indulunk ki, mert ezt tartjuk a nemzetek közti békés együttműködés hatékony ösztönzőjének és a vitás kérdések megoldásában az előfeltételnek. Ebben a szellemben fogjuk fejleszteni kölcsönösen előnyös kapcsolatainkat a nem szocialista európai országokkal, szigorúan betartva a teljes egyenjogúságot, tiszteletben tartva egymás belügyeit és az európai biztonság megszilárdítását. Jószomszédi kapcsolatokra törekszünk nyugati határainkon is, és nyíltan reagálunk minden jelenségre, amely javulást ígér, vagy amely egészségesebb légkörhöz vezet. Természetesen ez nemcsak a mi jóakaratunktól, hanem nyugati szomszédainktól is függ. Attól, hogyan valósítják meg nem szavakkal, hanem tettekkel a valóban új békepolitikát. Ez a probléma egyformán érint valamennyi szocialista országot, és mi velük együtt egységesen akarunk fellépni. Senki nem kételkedhet abban, — hangsúlyozta Husák elvtárs —, hogy kapcsolatunk az NDK-val szilárd ezért hajótörést szenved minden spekuláció, amely nem akarja tudomásul venni, hogy szövetségünk az első német munkás- és paraszt állammal megbonthatatlan. Hadseregünknek a szovjet hadsereggel szorosan együttműködve, a Varsói Szerződés keretében és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet egységekkel összhangban kell fejlődnie. A politikának minden eszközzel arra kell törekednie, hogy megvédje a békét. A hadseregnek fel kell készülnie arra a nehezebb helyzetre, amikor fegyverrel kell megvédeni a szabadságot, a függetlenséget, a szocializmust. A szocialista tábor a békét védi; a Szovjetunió a különféle társadalmi rendszerű államok békés együttélése megszilárdítását célzó eszmék hordozója, és arra törekszik, hogy megszűnjenek a válságos gócok a Közel-Keleteten csakúgy, mint Vietnamban, de természetesen soha sem az imperializmus által diktált feltételek alapján. Husák elvtár a továbbiakban a politikai munka jelentőségéről beszélt. Kifejtette, hogy az ötvenes évek adminisztratív módszerei bevésődtek tudatunkba. A múlt évben az üres demagógia jelentkezett. Ezért vissza kell térni a konkrét, becsületes, aprólékos politikai munkához. A pártaktívával végzett munkánk sikeres, de az alapszervezetek munkájában még sok á hiányosság. Elveszett az a gondolat, hogy az emberekkel beszélni kell, és ha nem jön el gyűlésre, meg kell őt látogatni. Tisztázni kell elöítételeit, azt, hogy, miért nem akarja vállalni az elkötelezettséget. Ezen a téren sok-sok munka vár ránk, amelyet az emberek, az egyszerű párttagok körében, a hadseregben is és a tömegszervezetekben, a pártonkívüliek körében is el kell végezni. Husák elvtárs beszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy jelentősen meg kell javítani a hadseregben a pártpolitikai és az általános politikai nevelőmunkát. Biztosította a gyűlés részvevőit, hogy a párt- és az államvezetőség gondoskodik arról, hogy a katonák és elsősorban a tiszti kar részére megteremtsék a munkájukhoz szükséges feltételeket, hogy rendeződjenek a viszonyok, kialakuljon a létbiztonság érzése, és egész hadseregünk számára biztosítsák a feladatok teljesítéséhez szükséges feltételeket. A Béke Bánya teljesítette évi tervét (ČSTK j — A novákyi Béke Bánya bányászai és műszaki dolgozói a tegnap éjszakai műszakkal Szlovákia bányaüzemei közül elsőként teljesítették évi fejtési tervüket. Az idén 22 nappal előbb sikerült tervteljesítést elérni, mint tavaly, noha az idei terv a múlt évihez viszonyítva 25 000 tonna szén jövesztésével többet írt elő. A Béke Bánya kollektívája az évi terv keretében 805 000 tonna szenet fejtett. Megígérték, hogy az év végéig terven felül további 90 000 tonna szenet jövesztenek. NOVEMBER 17-én és 18-án Smölenicén az SZTA házában tudományos értekezlet zajlott le a szlovák és a magyar irodalom kapcsolatairól. A magyar— szlovák kulturális kapcsolatok eddigi történetében ez volt az első ilyen rendezvény. Az értekezletet Mikulás Bakos akadémikus nyitotta meg. Különösen azokat a módszertani szempontokat emelte ki, amelyek a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok vizsgálatában jelenleg érvényesülnek, s amelyek specifikus irodalmi kritériumokra és tipologíkus elemzésekre támaszkodnak. Az értekezlet főbeszámolói részben áttekintést nyújtottak a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatok vizsgálatának eddigi eredményeiről /dr. Rudolf Chmel, SZTA Bratislava) másrészt e vizsgálódás alapvető problematikáját tárgyalták a jelenlegi kutatás alapján (dr. Sziklay László, MTA Budapest). Dr. D. Ďuri'sin, a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozója és dr. Rákos Péter prágai docens a kizárólag elméleti, az irodalmi kommunikációt, továbbá az összehasonlító irodalomtudományt érintő kérdésekkel foglalkoztak, valamint a kapcsolattörténeti tudományos munkák értékmérésének problémájával. Az első nap előadásai a főbeszámolókon kívül a régebbi irodalom terén kialakult kapcsolatok problémaköréből merítették témáikat. Dr. Csanda Sándor, a Komenský Egyetem docense a reneszánsz prózáról tartott előadást, dr. Käjer István budapesti tanár saját felfogását elemezte a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatokról és dr. Rudo Brtáň a 16—18-ik századi bílingviznuis, triliiigvizinus és .quadrilingvizmus, tehát az ebben a korszakban mutatkozó két-, három-, illetve négynyelyűség problémájáról tartott előadást. Nagy érdeklődést váltott ki dr. Fried István (Budapest) előadása a szlovák és a magyar irodalomtörténet kezdetéről, amelyben a szerző elsősorban Kazinczy és Tablicz személyéi méltatta. Közben rávilágított az esztétikai és a gyakorlati szempontok közötti ellentétre a magyar irodalomtörténet legrégibb szintéziséiben. Hasonló jelentőséggel bírt dr. Richard Práiák brnói docens referátuma, aki a szlovák—magyar irodalmi kap csolatok kérdéséről szólt különös tekintettel a szélesebb körű összehasonlító tipológiai tanulmányokra és hangsúlyozta, a komparatív neologikus mozgalom jelentőségét Közép-Európában, valamint annak a szükségességét, hogy a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatokat más korszakokkal és a művészet egyéb ágaival való összefüggésben is meg kell vizsgálni. Dr. /. V. Ormis előadásában megcáfolt néhány erősen meghonosodott legendát, amelyek mindenekelőtt az egyes szlovák vagy magyar szerzők nemzetiségét illetik. Dr. M. Vyvíjalová, a bratislavai SZTA dolgozója Juraj Palkoviő és Kiss János kölcsönös kapcsolatairól beszélt. Dr. ]. Ambrus előadásában a megújhodás ideje alatti szlovák —magyar irodalmi kapcsolatok néhány módszertani probléma ját fejtegette. Az értekezlet második napjának előadásai a 19. és a 20 század irodalmi életét érintették. Dr. J. Petroviö bemutatta KalinCiak Reštavrácia (Tisztújítás] és Nagy Tisztújítás című regényének tipológiai összehasonlítását. Dr. P. Liba a magyar klasszikus irodalom (Petőfi, Eötvös, Jókai) hatásáról tartott előadást a szlovák nép olvasmányaira és dr. A. Kostolný a Hviezdoslav és Madách müvei közötti párhuzamról szóló kutatás eredményeit ismertette a részvevőkkel. Dr. Csukás István szegedi tanár Ady és Ivan Krasko művei között vont párhuzamot és dr. Dano Okáli hasonlóképpen elemezte Szabó Dezsó Elsodort falujának és Milo Urban Živý bič című regényének párhuzamos vonásait. Dr. /. Paüiaková a magyar, a szlovák és a cseh avantgardista irodalom művészi inspirációiról beszélt, s azt a következtetést vonta le, hogy noha mind a hájom avantgardista irodalom csaknem egyforma művészi forrásokból merített, útjuk mégis nagyon különböző egymástól. Például a magyar konstruktivisták több közös vonást mulatnak ki a cseh poetistákkal, viszont művészi alkotásaikban inkább súrolták a szlovák avantgardistákat. József Attila Kései sirató című versének Smrek-fordításán demonstrálta a fordítás módszerét dr. Zsilka Tibor. Dr. A. Popoviö azzal a kérdéssel foglalakozott, miként lehet a műalkotások fordításában felhasználni a stílus tágabb értelmezését. AZ ÉRTEKEZLETEN rövidebb terjedelmű előadások is elhangzottak, ezek általában a régebbi faktografikus pozitivista szempontokat követték, azonban túlsúlyban volt az új tipologíkus és strukturális-funkciós értelmezés. Egészében véve elmondhatjuk, hogy á z értekezlet pontos és részletes képet nyújtott a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatok tanulmányozásáról, s leszögezte a rendszeres kutatás szükségét. A témák és a metódusok sokrétűsége bizonyítja, hogy a kutatás folyamatossága nem szűnt meg és a szempontok különbözősége egyúttal azt ls jelenti, hogy nagymértékben adódnak problémák a két irodalomtörténet terén. b P-