Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-18 / 271. szám, kedd

HOGYAN GONDOLKODIK A MŰSZAKI? A politikai szemlélet alakulása olyan hivatásban, amely egész embert követel Szakmájában nem tűr dilettantizmust. Nem tud mihez kezdeni homályos elképzelésekkel. Neki ne tálalják a tennivalót dacba, haragba, örömbe, szimpátiába, antipátiába, lelkesedésbe vagy akármi hasonlóba burkolva. Racionális gondolkodásmódra beállított agya adatokkal dolgozik. Tényekkel, tonnákkal, kilowattokkal, számokkal, analízissel és szintézissel, logikával. Amint számításokkal teli papírlap fekszik előtte, mindennemű érzelmei valamiféle rejtett automatika rugójára kikapcsolódnak. Az a jó, amit az elektronikus számítógép is leellenőrizhet és mégis stimmel. Az a rossz, ami hiányt, lemaradást, veszteséget jelez számokban és adatokban. Az a rossz, aminek nincsen meg a racionális magva, ahol akarva sem lelhető fel az észszerűség. Igaz, hogy az adatokkal, számokkal zsonglőrösködni lehet. De éppen ezért nem valók amatörök kezébe. Ezt tartja saját szakmájáról és ugyanígy tiszteletben tartja más szakmáját. Nem merne beleszólni a textilipar kérdéseibe, egyszerűen azért, mert ó cementgyártási szakember. És a cementgyártás mikéntjébe — ugyanez elv alapján — nem hagy beleszólni textilest. De mást sem. Az ember élete azonban nem szorul csupán a szakma szűk kereteibe, egyidejűleg számos más mederben is folyik. Az embertől a család gondoskodást, figyelmességet, gyengédséget követel, a társadalom polgári helytállást, politikai pártja aktivitást, nevelőmunkát, politikai önképzést, közvetlen környezete tapintatot és emberséget, egészségvédelme tornát, higiéniát, a rendőr a forgalmi szabályok betartását . .. Hogyan reagál az ilyen nem szakmai követelményekre a racionális, szigorúan logikus gondolkodásmódra beállított agy? Hiszen itt saját elveivel szemben álló követelményeket kénytelen kielégíteni: ha egyszer a szakmában nem tűr dilettantizmust, akkor ő sem lehet dilettáns az élet más, nem szakmai szakaszain. Csakhogy valamiben szükségszerűen amatőrnek kell lennie, hiszen mindent képtelenség „profiszínvonalon" gyakorolni. Kocsiját nem vezetheti, mint egy autóversenyző — s mégis vezeti. Ahhoz, hogy az országos politikai kérdésekhez állást tudjon foglalni, racionális agyának pontos országos politikai adatokra lenne szüksége, és persze ennek megemésztéséhez megfelelő időre is, ami — nem Lakótelepi csendélet lévén szakember e szakaszon — jelenlegi munkaidejénél sokkal többet venne igénybe. De hát ez lehetetlen — s mégis állást foglal politikai kérdésekben. Gyermekeit nem nevelheti úgy, mint egy pedagógus, mert nincsen hozzá meg a képesítése — s mégis neveli őket. Nem tud úgy síelni, mint Toni Sailer, s mégis síel... Mi jogosítja fel ezt a cementgyári főmérnököt arra, hogy — például — politikai állást foglaljon annak ellenére, hogy nein hivatásos politikus? Van ugyan politikai képzettsége, de szakmai tudásához mérten e téren amatőrnek számít. Kérdezzük meg őt magát, mi a véleménye a hasonló elveket valló műszaki szakemberek politikai nézeteiről. Jozef Lačeké, a besztercebányai cementgyár főmérnökéé a szó: — A mai rohamos műszaki fejlődéssel lépést tartani — ez egész embert követel. S így a társadalmi mozgás kérdései szükségszerűen a háttérbe szorulnak. Ezzel magyarázom a műszaki értelmiség tavalyi csekély exponáltságát. A racionális gondolkodásmód azt diktálja, hogy a politikai feladatokat szakavatott politikai szervek szabják meg, a társadalmi fejlődés irányát magas szintű politikai és kulturális intézmények szakemberei tűzzék ki. A mi dolgunk a műszaki szakaszon, a termelésben a feladatok megvalósítása. Mi a végrehajtó lépcsőfok vagyunk, nem az irányt megszabó. — Főmérnök elvtárs, ön azonban párttag és állampolgár is, s a felsőbb szervek megkívánják az ön politikai és állampolgári állásfoglalását is. Képes erre anélkül, hogy politikushoz méltó legyen tájékozottsága és képesítése? • — Megvallom, tavaly nehéz volt állást foglalni a felelősség teljes tudatában. Hiszen a tájékoztatás egyre-másra zúdította a meglepetéseket. A fejlődés olyan gyors volt. hogy a napi munka és a szakmai teendő mellett képtelenség volt mindent figyelemmel kísérni. Az üzemben nyugalom volt, mert itt a termelési ciklus szüntelen. és viharosabb megnyilvánulásra egyszerűen nincs idő. Jellemző, hogy augusztus 21-én a gyár napi termelése a vállalat történetében rekordszintű volt és a kőbányánk is aznap teljesítette túl első ízben a napi 5000 tonnás fejtést . . . — A mai helyzet más — folytatja a főmérnök. — Ma a politikai probléma gazdasági kérdésként kerül elénk. Központi politikai ányelv a termelés konszolidálása, minőségi és mennyiségi növelése. Ez műszaki ember számára is érthető beszéd. Nevezze ezt politikai állásfoglalásnak, ha akarja, de válaszunk a Felső garam menti felhívásra — 20 000 tonna cement — és a CSKP KB szeptemberi felhívására — további 10 000 tonna cement — számomra a vállalatfejlesztési koncepcióba pontosan illeszkedő tett, szakmai siker. Ma azt mondhatjuk, hogy az üzemben konszolidáltak a viszonyok, csupán külső zavaró mozzanatok akadályozzák munkánkat: a közlekedés és a szállítások. Ha a politikai irányelv ma az, hogy minden szakászon — tehát a közlekedésben és az áruszállításban is — konszolidálódjanak a viszonyok, akkor nekem szükségszerűen emellett kell állnom, mert ez minden számításom szerint a legszűkebb szakmámban is szükségszerű, e kérdések megoldása napi problémám, kenyerem. A gyár perspektívája a minőségi fejlődés, a jobb cementfajták gyártása és három-négy éven belül a termelés kb. 10 százalékos fokozása a kizárólagosan magas színvonalú fajtákra való áttérés- mellett. Belevág a jelenlegi irányvonal ebbe a koncepcióba? Pontosan. Akkor mint főmérnök, mint párttag és mint állampolgár egyaránt emellett az irány mellett vagyok. .. . Eredetileg azt a problémát vetettük fel, végezhet-e olyan ember, aki nem tűri a szakmai dilettantizmust, olyan tevékenységet, amelyben ő maga szükségszerűen csak amatőr lehet. A cementgyári főmérnök meggyőzött felőle, hogy csak annyira és olyan -mértékben, amennyiben és amennyire az szakmai területén lecsapódik. Egy igazi szakember számára emberi méltóságán aluli, hogy kávéházi színvonalon országos, vagy világpolitikai problémákról szajkózzon frázisokat. Amit ő igazán szeret és t u d, az a szakmája. Amely politikai irányzat e racionális életfelfogáson, a szakmai területen kívül akarná exponáltatni a műszaki értelmiség élet- és*gondolkodásmódjával egyértelműen determinált tagjait — nehezen ér el sikert. S ha mégis átcsap a műszaki ember a politizálgatás területére, akkor ez csak az érzelmi motívumok ideiglenes túltengésének lehet az eredménye. Ezzel szemben az a politikai irányzat, amely szakmai tudás érvényesülését teszi lehetővé, amely arra az érdeklődési területre apellál, amelyet a műszaki értelmiség hivatásos színvonalon ismer, akkor az a politikai irányzat tartós híveket ny-•_• n műszakiakban. Most, a műszaki-tudományos forradalom küszöbén érdemes elgondolkozni fölötte, fel tudjuk-e a politikai munkában mindig mérni ennek az egyszerű egyenletnek a jelentőségét. VILCSEK GÉZA (Bakonyi felv.) A világon ma már egyre több ember barátkozott meg az elhamvasztás gondolatával. Hazánkban 15 krematórium működik, ezek küzUl Szlovákiában az elsőt 9 hónappal ezelőtt Bratislavában helyezték üzembe. A korszerűen [elszereti temetkezési helyhez tartozik az urnaliget, amelynek karbantartásáról szakemberek gondoskodnak. A Halotthamvasztás Pártfogóinak Nemzetközi Szövetsége gondoskodik a külfüldön elhunytak elhumvasztásáról és hamvaik ha zaszállításáról is. Ezen a téren kiváló munkál végzett például a bécsi egyesület. A bratislavai krematóriumban eddig 300 gyászszertartást tartottak és az elhamvasztottak 45 százaléka nő volt. Hazánkban 1918 'óla már tübb, mint félmillió halotthamvasztás volt. A Halotthamvasztás Pártfogóinak Társasága, amely Bratislavában az anyakünyvi hivatalok mellett tevékenykedik, részletes felvilágosítást nyüH az érdeklődőknek. November elsejétől kezdve minden szombaton ünnepélyes orgonahangverseny kíséretében helyezik el az urnákat a ligetben. Dr. JÁN BLAHO Alkalom a nem?eti bizottságok és o lakosság számára Többet tenni, mint amennyi a kötelességünk Amikor ez év szeptemberében a CSKP Központi Bizottsága felhívással fordult a vállalatok, az üzemek, a nemzeti bizottságok. a földmüvesszövetkezetek dolgozóihoz, egyszóval valamennyi dolgozóhoz, hogy ebben a népgazdaságunk számára nem éppen könnyű időszakban keressék a lehetőségeket, hogyan lehet az ország felszabadítása 25. évfordulójának tiszteletére túlteljesíteni a terveket, többet termelni, mint amennyi kötelességünk lenne, e felhívással kapcsolatban számos kételkedő hang hangzott el. Olyasmit láttak a felhívásban, amit gazdasági romantizmusnak szokás nevezni, a politikai és a gazdasági vezetés már túlhaladott formáját, mely nem talál kellő visszhangra az emberek között, és egyáltalán nem lehet elvárni tőle, hogy lényegesebben befolyásolja gazdasági helyzetünket. A felhívás közzététele óta alig telt el két hónap, s máris számos döntést és eredményt tarthatunk számon, melyek meghaladják a dolgozók és a kollektívák szokásos kötelességeit. Ismét megmutatkozik, hogy sokak számára nem mindegy, milyen mederben folyik a gazdálkodás, a termelés. A karvinái Május 1 Bánya dolgozóinak felhíváséra tettekkel válaszolnak olyan jelentős üzemek és vállalatok dolgozói, mint amilyen a pozsonyi Slovnaft, a Kelet-szlovákiai Vasmű, a handlovai szénbánya, és sok gépipari s élelmiszeripari üzem. Figyelmünket elsősorban annak a visszhangnak szeretnénk sztíiiteliíľ. amelyet a CSKP KB felhívása a nemzeti bizottságok .soraiban, valamint az irányításuk alatt álló termelő- és szolgáltatási vállalatok körében keltett. Meg kell mondani, hogy éppen ezen a téren, mely oly közel áll az emberekhez, mivel társadalmi munkával itt valósulnak meg a közérdekű akciók, nem maradtak el az eredmények a közelmúltban sem, amikor szokás volt mindent pénzértékre átszámítani, amikor a mindennapi gyakorlat közvetve vagy közvetlenül arra késztette az embert, hogy feledkezzék meg minden más értékről. A községés városfejlesztési és szépítési akció keretében ekkor is épültek művelődési otthonok, óvodák és iskolák, létesültek gyermekjátszóterek, épült vízvezeték- és csatornahálózat stb. A Zakció beruházási jellegű részében csak 1969 első felében 150 millió korona értékű alkotás jött létre, s a lakosság térítés nélkül több mint 80 millió órát dolgozott le társadalmi munkában. Ezekhez a jó hagyományokhoz kapcsolódik a nemzeti bizottságok jubileumi felszabadulási versenye is. A kezdeményezés érdeme a Kassai Járási Nemzeti Bizottságé és a Jaslovské Bohunice-i Helyi Nemzeti Bizottságé (nagyszombati járás). E verseny-felhívásokban hasznos változást jelent a múlttal szemben az, hogy ezúttal szeretnék tartósabbá, hosszú lejáratúvá tenni a versenymozgalmat. Ez lehetővé teszi a céltudatosabb irányítást, a távlati tervezést, a pénzügyi eszközök jobb összpontosítását nem rövid lejáratú, hanem társadalmilag fontosabb, nagyobb előrelátást igénylő feladatok megvalósítására. Lehetővé válik a nemzeti bizottságok, az üzemek, a földmüvesszövetkezetek és a társadalmi szervezetek anyagi eszközeinek az összevonása, vagyis olyan akciók megvalósítása, amelyeket e szervezetek együttesen tudnak csak végrehajtani. A nemzeti bizottságok szocialista versenye főképp ezeknek a céloknak a megvalósítására irányul: az élet- és munkakörnyezet megjavítása; az egyéni lakásépítkezések fejlesztése; gondoskodás a települések egészségügyi és kulturális létesítményeiről, üzlethálózatáról, közművesítéséről, a szolgáltatások fejlesztéséről, a sportlétesítmények fejlesztéséről: gondoskodás pénzügyi források megteremtéséről és hatékony felhasználásáról. Olyan célok ezek, melyek azonosak a lakosság érdekeivel, s csak a nemzeti bizottságokon múlik, hogyan tudják megnyerni a közigazgatási területükön lakó polgárokat, hogy tevőlegesen kivegyék részüket e feladatok megvalósításából. Hosszabb lejáratú terveikben a járások konkrét formába öntik azokat a feladat; ikat, amelyeket a felszabadulás 25. évfordulójáig, illetve a jövő év végéig szándékoznak megvalósítani. A kassai járásban például még ez év végéig 20 községben 250 családi házat rá akarnak kapcsolni a közművesítési hálózatra. Ez valóban hasznos szolgáltatás a családi házat építtetők számára. A kassai járás nemzeti bizottságai, hogy legyen miből felépíteni ezeket a házakat, a jövő évben fokozzák a helyi téglagyárak termelését, éspedig hatmillió téglára (illetve téglaegységre). Meggyorsítják az iskolák építésének ütemét, s amit külön ki kell emelni, nem feledkeznek meg annak a karbantartásáról sem, ami az elmúlt években épült a községekben: 52 községben szándékoznak óvoda- és iskolaépületeket tatarozni, 16 községben korszerűsítik a művelődési otthonokat, 36 községben bővítik a közvilágítást. Hasznos kezdeményezést kívánnak megvalósítani a rima szombati járásban. Abból a tényből kiindulva, hogy a járás üzemeiben aránylag nagy a munkaerőhullámzás, sok a „vándormadár", s ez rossz hatással van a munkaerkölcsre, elsősorban a munkaerédmények következetes ellenőrzésével, nevelő eszközökkel kívánnak befolyást gyakorolni a munkaerkölcs és a -fegyelem megszilárdítására: ezért új alkalmazottakat csak azután vesznek fel, ha alaposan megvizsgálták, hogy az illető munkaerő miért távozott előző munkahelyéről. A hatóságok és a lakosság kezdeményezése számos konkrét példáját lehetne még felhozni. A járási, a városi és a helyi nemzeti bizottságok a helyi feltételek és szükségletek figyelembe vételével most határozzák meg, melyek azok a legfon tosabb akciók, amelyeknek megvalósításához meg kívánják nyerni a vállalatok, a szervezetek és a lakosság támogatását. Valóban sok függ a helyes és elérhető célok kitűzésétől. Ehhez kapcsolódik azután a nemzeti bizottsági képviselőknek a lakosság körében végzett politikai mozgósító munkája, aminek következtében a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére nagy értékeket képviselő sok hasznos akciónak kellene megvalósulnia. MEZŐ JANOS HALOTTHAMVASZTÁS! TÁJÉKOZTATÓ