Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-16 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. november 16. A NAP kel: 6.15, nyugszik: 16.07 órakor. A HOLD kel: 12.58, nyugszik: 22.59 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ÖDÖN nevű kedves olvasóinkat 1754-ben született BARTHOLOMAEIDES LÁSZLÓ történetíró, Gömör vármegye múltjának kutatója (tlB25) • 1829-ben halt meg ANTON GRIGORJEVICS RUBINiTEIN hírneves orosz zeíeszerzö, karmester és pelagógus, Liszt után a 19. elismerten legnagyobb zongoraművésze (+1894). BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK HÍRADÁS KELETRŐL Szerkesztőségi munkacsoportunk az elmúlt hetek folyamán Kelet-Szlovákia' városait és falvait járta. A felszabadulási útvonalon gyűjtött anyagot. Vajon mit láttak? Mit tapasztaltak útjuk során? Erről olvasóink a Vasárnapi Oj Szó jövő heti számából értesülhetnek. A gazdag, színes híradás három teljes oldalt tölt be. A huszonöt év előtti felszabadulási élmények mellett olvasóink ízelítőt kapnak az elmúlt negyed évszázad kiemelkedő eredményeiről és napjaink problémáiról. Kisriportokban, hírekben, interjúkban, tudósításokban, karcolatokban számolunk be Terebes, Nagykapos, Lelesz, Királyhelmec, Kistárkány, Bély, Szirénfalva, Nagytárkány, Vaján, Ágcsernyő, Fejszés, Csícser örömeiről, gondjairól — eredményeiről, terveiről. Természetesen minden községbe nem jutottunk el. Ilyen ígéretet a jövőre vonatkozóan se tehetünk. Ezért szólítjuk munkára olvasóinkat, akik „mindenütt ott vannak". A Hazai Tükör állandó fórum, ahol szívesen, örömmel közlünk — híradást, tudósítást községeinkből, városainkból. Gazdag, tartalmas híradást csak széles körű tudósítói hálózattal tudunk biztosítani. Csak a tudósítók képesek „befogni" az ország és az élet minden területét. A Vasárnapi Oj Szó szerkesztő gárdáját örömmel tölti el, hogy a posta naponta kézbesíti az újabb munkatársak jelentkezését. S ami ennél is fotosabb: sok-sok hírt kapunk az ország csaknem minden részéből. Utolsó számaink Hazai Tükrének anyagait már csaknem teljes egészében az ő híreikből állítjuk össze. Meggyőződésünk, hogy i jövő számban megjelenő ke letl híradásunk a felszaba dúlás évfordulója alkalmá bői újabb ösztönzést ad munkatársainknak. Remél jük, hogy az elkövetkező he tekben Keleŕ-Szlovákia to vábbra is gasdag anyagga szerepel majd lapunkban. Illlllllllllilllllllliiíllllillll MEGFONTOLTAN Alig látott napvilágot pártunk Központi Bizottságának szeptemberi felhívása, a dolgozók körében elkezdődött egy nagyszabású versenymozgalom. Néhány nap alatt számos vállalás került papírra, belőlük jó néhány a lapok hasábjaira. Érthető ez, hiszen miért ne akarnák a dolgozók felszabadulásunk 25. évfordulóját olyan munkaaktivitással köszönteni, amilyennel lényegesen meggyorsítják gazdasági helyzetünk konszolidálódását. Korai lenne ennek a mozgalomnak az értékelése. Hiszen alig egy hónap alatt nem lehet csodákat művelni. De néhány észrevételt talán érdemes lejegyezni. Elsősorban a mezőgazdasági dolgozókkal kapcsolatosan. Miért nem indult még meg a szövetkezetek tömeges kötelezettségvállalása? Nem szeretnék fogadatlan prókátor lenni, de őszintén szólva nagyon tetszett nekem az említett kérdésre a következőképpen sűríthető válasz: — Nálunk a termelés minden más termelési ágazatnál jobban ki van téve a természet szeszélyeinek. A vállalásnál tehát úgy kell eljárnunk, hogy be ne csapjuk az államot. Ez az egyik dolog. A másik meg az, hogy alaposan ismerjük meg az ország népének szükségletét. Azt termeljünk, amit kell. A szlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium éppen ezekre a dolgokra hívta fel a figyelmet. A 9 pontba foglalt felhívás első helyen éppen a népgazdasági érdekeket hangsúlyozza: lássa el a mezőgazdaság a piacot azzal, amire annak szüksége van. Ebből következik, hogy meg kell szilárdítani a központi irányítást. Nem olyan módon, mint ahogy azt az 50-es években tették, amikor direktív módon még azt is előírták a mezőgazdasági üzemeknek, hogy melyik növényt milyen területen termeljék, hány állatot, baromfit tartsanak stb. A hektárhozamot, súlygyarapodást, a tejhozamot meg más egyebet szintén pontosan előirányozta a terv. És az bizony csak ritkán teljesült, legalábbis országos átlagban. Pedig akkor is voltak vállalások, mozgalmak szépszerével. A többi között még olyan nagyhangzású mozgalom is, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítjük. És nem is a mutatók elérésében, hanem a teljes termelésben, vagyis mennyiségben. Mi tagadás, a propaganda örömére a több ezer esetből mindig akadt néhány olyan, amelyikkel az akkori eljárást bizonyítani lehetett. De jobbára csak olyan esetekben, ahol a tervet véletlenül vagy jő összeköttetés alapján nagyon testre szabták. Országos méretben egészen 1960-ig egy helyben topogott a mezőgazdaság. A direktív irányítás megkötötte a kezüket, s ezt még megtetézte az is, hogy a gazdasági hatóeszközöket célszerűtlenül használták fel, helytelen volt az árpolitika. Csak üdvözölhetjük tehát a minisztérium felhívásával kapcsolatosan azt, hogy a központi irányítás megszilárdítását nem ilyen alapon fogalmazza meg. A kereslet és a kínálat felmérése alapján rendezi az árpolitikát, osztja el a közgazdasági hatóeszközöket. így törekszik a piaci egyensúly megteremtésére. Mezőgazdasági üzemeinkben rövidesen elkészülnek a tervek, amelyek alapul szolgálnak ahhoz is, mivel köszöntik az ország földművesei felszabadulásunk 25. évfordulóját. Megfontoltan készül a terv, így rakják le a versenymozgalom szilárd alapjait. HARASZTI GYULA REMÉNYEK ÉS KÉTELYEK November 17-én Helsinkiben tárgyalóasztalhoz ül a két szupernagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettesei, hogy előzetes eszmecserét kezdjenek a stratégiai fegyverek korlátozásának lehetőségéről. Sok hónap múlt el azóta, hogy a Szovjetunió miniszterelnöke kijelentette: a szovjet kormány arra az álláspontra jutott, hogy a fegyverkezési verseny olyan kritikus ponthoz érkezett, amikor a két nagyhatalomnak felelősségteljesen fontolóra kell vennie, nem lenne-e ésszerűbb lemondani a további versengésről. A jelenlegi stratégiai rendszerek, mindkét nagy hatalom felhalmozott nukleáris készletei elegendők földünk lakosságának elpusztításához. Ha az egyik fél folytatja a kísérleteket, új stratégiai rendszerek kidolgozását, ez arra készteti a másik nagyhatalmat, hogy ő is tovább kísérletezzen. Vezető szovjet politikusok többször is megismételték javaslatukat. Az Egyesült Államok sokáig nem adott választ a szovjet kezdeményezésre, végülis Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZközgyűlés megnyitásakor Washingtonban tanácskozott amerikai kollégájával Rogersszal a szovjet—amerikai párbeszéd megkezdéséről. Utána nyilvánosságra hozták, hogy Helsinkiben végre tárgyalóasztalhoz ülnek a két ország képviselői. A világsajtóban számos eszmefuttatás, kommentár látott napvilágot ezzel kapcsolatban, amelyek többsége megállapítja, hogy a fegy verkezési hajsza évei után e kényes katonai kérdésekben annyi bizalmatlanság és gyanúsítgatás gyülemlett fel, hogyha mindkét ország valóban őszintén is kívánja a stratégiai fegyverek továbbfejlesztésének moratóriumát, akkor is igen nehéz, fárasztó és hosszadalmas tárgyalásokra kell számítani. Tulajdonképpen, ami Helsinkiben kezdődik, az még csak tapogatózás, a nézetek előzetes konfrontálása annak kiderítésére, vajon megtalálható-e a közös nevező e bonyolult problémában. Az Egyesült Államokban éles viták előzték meg a helsinki találkozót. Nixon is sokáig habozott elfogadja-e azoknak a tudósoknak és józan Ítélőképességű politikusoknak a tanácsát, akik figyelmeztették, hogy egy újabb „forduló" a fegyverkezési hajszában milyen elképesztően költséges, az anyagi eszközök micsoda pocsékolását jelenti, holott az amerikai társadalomnak számos más területen szüksége lenne a milliárdokra. Nixon habozását bizonyítja az is, hogy a Johnson által jóváhagyott rakéta elleni védelmi rendszert (Sentinel) átszervezte (Safeguard) és ő már nem beszélt a Kína fenyegetéséről. Egyes tábornokok' nyíltan elárulták, hogy Nixon rendszere elsősorban a szovjet rakéták ellen szeretne védelmet nyújtani. A védelmi rendszer körül szenvedélyes vita robbant ki az Egyesült Államokban és a közvélemény nagy része ellenezte a méregdrága védelmi rendszer kiépítését. Az amerikai elnök sikertelen vietnami politikája láttán talán a szovjetamerikai párbeszéd megkezdésével szeretné bizonyítani, hogy a békére törekszik. S noha Helsinkiben megkezdődnek az előzetes eszmecserék, az Egyesült Államokban nagyon befolyásos erők igyekeznek megakadályozni mindennemű megegyezést. Az International Herald Tribúne kommentárjában megjegyzi, hogy a hatalmas hadiipar képviselői és a hadseregbe, valamint a kongresszusba beépített embereik mindent elkövetnek, hogy elfogadtassák a Szovjetunióval szemben szükséges „túlerő" elvét. Tudjuk, hogy egyik napról a másikra nem oldódik meg a stratégiai fegyverek korlátazása, mégis bizakodva, reménykedve tekintünk Helsinki felé. Már az is eredmény, hogy a két nagyhatalom képviselői tárgyalóasztalhoz ülnek, 8 ha arra gondolunk, hogy a megegyezésnek megvannak az objektív lehetőségei, akkor bizakodásunk nem alaptalan. Bárminemű megegyezés új, kedvezőbb helyietet teremthetne egy általános leszerelésre. SZŰCS BÉLA Prágában a héten tartották a nemzeti bizottságok kommunista funkcionáriusainak országos értekezletét. Az értekezletet a CSKP Központi Bizottsága elnökségének megbízásából Peter Colotka, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a szövetségi kormány miniszterelnök-helyettese, az SZSZK miniszterelnöke nyitotta meg. A jelenlegi politikai helyzetről és a nemzeti bizottságok feladatairól Alois Indra, a CSKP Központi Bizottságának titkára tartott beszámolót. Képünkön az értekezlet elnöksége. (Telefoto: ČSTK] A Lenini Ifjúsági Szövetség városi előkészítő bizottságának meghívására Brtislavában a Csehszlovák Szovjet Barátság Házába látogatott Borisz Valentyinovics Volinov ezredes, szovjet űrhajós, a Szojuz 5. űrhajó parancsnoka. A szovjet űrhajós tolmácsolta a bratislavai fiataloknak ürhajóstársai üdvözletét, majd válaszolt az űrhajósok életére és az űrkutatásra vonatkozó kérdésekre. (Borodáčová — CSTK felvétele) Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) római értekezletén felvették a szervezet tagjai sorába Csehszlovákiát. Képünkön az értekezleten résztvevő csehszlovák küldöttség, melyet Koloman Boda, csehszlovák mezőgaz-, daságügyi miniszter vezetett. (Telefoto: ČSTK) NIXON ERŐLKÖDIK Nixon: — Majd én bezárom ide ezt a fenevadat! (International Herald Tribúne J