Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-02 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

A KORONA SZILÁRDSÁGA csak becsületes munkával alapozható meg A Szlovák Állami Takarék­pénztár minden évben meg­rendezi a takarékossági na­pokat. Lapunk munkatársa, Zsilka László, ebből az alka­lomból kereste fel Jozef Lás­sák elvtársat, hogy választ kérjen a korona szilárdságá­val és a pénzügyi helyzetünk­kel kapcsolatos időszerű kér­désekre. • Mi a célja az évente megrende­zett takarékossági napoknak, amelyek immár szép hagyomá­nyokkal rendelkeznek? A takarékosság dolgozó népünk egyik jellegzetes tulajdonsága. Ám így is sok év kellett ahhoz, amíg a takarékosság társadalmi életünk szerves részévé válva mai jelentősé­gére tehetett szert. Talán nem kell bizonygatni, hogy ehhez a legjobb feltételeket a szocialista rendszer te­remti meg, amely munkalehetőséget biztosít mindenki számára. A jelenlegi körülmények közepette a takarékossági napok azt a célt követik, hogy mélyebben elgondol­kozzunk, afölött, hogyan gazdálkodunk az idővel, az anyaggal és végső so­ron keresetünkkel. Olyan kérdések ezek, amelyek a központi bizottság felhívásából is adódnak. Arról van szó, hogy jobb gazdálkodással min­den munkahelyen hozzájáruljunk gazdasági életünk fellendítéséhez és ezzel a korona megszilárdításához. Sbben a vonatkozásban nem szabad megfeledkeznünk a fiatalakról. Tö­rekszünk őket rávezetni arra, hogy megbecsüljék megkeresett pénzüket. Ez összefügg a családi életre való felkészüléssel is. Számunkra az idén a takarékosság új módját vezettük be. Egy-egy szakasz öt évre nyúlik. A kedvező kamat és a magas pré­miumok összesen 5,2 százalékos ka­matozást eredményeznek. A takaré­kossági napok folyamán az eddig 27 ezerhez további fiatalokat szeret­nénk megnyerni a következő ötéves szakaszra, amely jövő április elsején kezdődik • A takarékossági napok elröp­penek . .. Vajon lesz-e lecsapó­dásuk a jövőben? A kérdésre csak igennel válaszol­hatok. A takarékpénztár munkájának eredményei a lakosság körében csak a kölcsönös bizalmon alapulhatnak­A takarékpénztár ezt a bizalmat csak úgy szerezheti meg, ha munkájával a lakosság szükségleteit kielégíti, ha tanáccsal szolgál és segítséget nyújt pénzügyi kérdésekben. Ha e téren akadnak is még fogyatékosságok, a takarékpénztári szolgáltatások bőví­tésével lassan, de folyamatosan mé­giscsak javul az ügyintézés. A lakossággal való tartós kapcsolat tartozéka a takarékpénztár rendsze­res. tervszerű szervező tevékenysége. Különféle formában szólunk a la­kossághoz az egész év folyamán és munkatársaink személyesen is felke­resik a szövetkezetek, vállalatok dolgozóit, az iskolák diákjait. A takarékossági napok így inkább egész éven át tartó munkánk kicsú­csosodását jelentik, amikor polgár­társainkat tájékoztatjuk a takarék­pénztár munkájáról és kikérjük vele kapcsolatos véleményüket. Észrevéte­leik újra a munka megjavítását szol­gálják. így a tarakékossági napok végső eredménye a takarékpénztári szolgál­tatások állandó javulásában csapó­dik le. • Köztársaságunk nehéz időszakot él át. A gazdasági nehézségein­ket a bérek aránytalan növeke­dése és az áruhiány jellemzi. Olyan problémák ezek, amelyek bizonyára megmutatkoznak a ta­karékpénztár munkájában is .. . Bizonyára. Mindannyian keressük a kiutat ebből a helyzetből. Összefügg ez pártunk központi bizottságának következtetéseivel is, amelyekben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy mihamarább kiutat kell talál­nunk a jelenlegi gazdasági nehézsé­gekből. A párt és a kormány intézkedései a piac, a közellátás és végső soron a korona szilárdságának biztosítását célozzák. Mindannyiunk kötelessége, hogy ezt a törekvést becsületes mun­kával támogassuk. A piac megszilárdítására irányuló egyik intézkedés a készpénzben nyúj­tott kölcsönök feltételeinek megszi­gorítása. Ilyen intézkedésre azért volt szükség, hogy a lakosság amúgy is tetemes készpénz-összege mellett a kölcsönök által ne fokozódjék to­vább a piaci kereslet. A kölcsönök folyósítását nem állítottuk le. Csupáu az összeg magasságát szabályoztuk. A kiegészítő kölcsönök feltételei is módosultak annyiban, hogy a saját készpénz szükséges összegének szá­zalékaránya emelkedett és kibővült a hiánycikkek jegyzéke, amelyek vá­sárlására nem folyósítunk kölcsönt. Természetesen, csupán átmeneti in­tézkedésekről van szó, amelyek foko­zatosan megszűnnek, amint üzemeink feledkezzünk meg arról, hogy dolgo­zóink általában jó gazdák. Megbecsü­lik a becsületes munkával szerzett pénzt és azt ésszerűen költik el. Az ő esetükben az áruhiány se lehet ok arra, hogy elherdálják megkeresett pénzüket. Holmiféle pszichózisnak sem esnek áldozatul, amit különféle ele­mek szándékosan váltanak ki. Ennek lehettünk szemtanúi a közelmúltban is. Alaptalan hírek keltek szárnyra a betétekkel és pénzzel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a takarékpénz­tárakban megnövekedett a forgalom, nem öltött rendkívüli méreteket. S ami a döntő: a betétek összege még így is emelkedett. Míg egyesek kivették megtakarított pénzüket s meggondolatlanul elköltötték, mások megtakarított, eddig otthon őrzött, vásárlásra szánt pénzüket is betétre helyezték. Ebből Is kitűnik, hogy az áru­hiány nem eredményezte a takaré­kosság csökkenését. Ellenkezőleg, a piacon nem realizált jövedelmet a lakosság a takarékban helyezi el. Az idei kilenc hónap mérlege például: betét 6 milliárd 489 millió korona, kivétel 4 milliárd 619 millió korona. A betétek összege tehát 1 milliárd 870 millió koronával emelkedett. Ez a tény már magában is a pénzintézet iránti bizalom beszédes bizonyítéka. • Az utóbbi időben sokat beszél­tek (vagy suttogtak) a pénzvál­tásról. Igazgató elvtárs, most eltekintve attól a tisztségétől, amit a pénzintézet élén tölt be, Ön mint magánember, biztonság­ban érzi takarékbetétét? Beszélgetés Jozef Laššák mérnökkel, a Szlovák Ál­lami Takarékpénztár vezérigazgatójával a takarékos­sági napok alkalmával. kellő mennyiségű termékkel látják el a piacot. Családi ház építésére, korszerűsíté­sére, valamint szövetkezeti lakásépí­tésre változás nélkül folyósítunk to­vábbra is kölcsönt. Az áruhiánnyal szorosan összefügg az ésszerű gazdálkodás. Ha megtaka­rított pénzünkért ma nem kapunk azt, amit szeretnénk, majd kapunk ké­sőbb. Meggondolatlanság lenne a pénzt könnyelműen elszórni. A taka­rék feladata, hogy az átmeneti pénz­felesleget megszerezze betétekre és így tartalékot teremtsen a későbbi bevásárlások fedezésére. • Visszatérve még az előbbi kér­déshez: lehet-e az áruhiány ösz­tönző hatással a takarékosság­ra? A megfontolt embereknél igen. Ne Ügy vélem, hogy a kérdésére adott válaszomat az olvasók egy része min­den nyíltságom ellenére is úgy ítéli meg, mint az adott tisztségben dol­gozó személy kijelentését. Azonban egyöntetűen leszögezhetem, hogy rég elmúltak azok az idők, amikor még attól kellett rettegnünk, nem jut-e csődbe egyik vagy másik bank és nincsenek-e veszélyben betéteink. Ma a betétek a népgazdaság fejlesztését segítik és alkotmányos védelemben részesülnek — az állam kezeskedik értük. Tehát nincs okunk abban ké­telkedni, hogy a takarékban pénzünk liiztonságban van. A pénzreformról elterjesztett hí­resztelések nem véletlenek. Mindig ükkor kelnek szárnyra, amikor mi, esetleg más országok különféle poli­tikai vagy gazdasági nehézségekkel küzdenek. Mindig akadnak rémhírter­jesztők, akik „biztos értesülésekre" hivatkozva jósolják meg a csőd köze­ledtét. Azonban megfeledkeznek ar­ról, hogy politikai és gazdasági szer­veink a gazdasági nehézségeket a dolgozók segítségével oldják meg. Gazdasági nehézségeink ismertek Ismerjük a kivezető utat is. Kor­mányaink csak nemrégen hagyták jóvá a népgazdaság fejlesztésének 1970-re szóló irányelveit. A gazdaság­politika az inflációs jelenségek kö­vetkezetes felszámolását irányozza elő és az álami költségvetés már ki­egyensúlyozott mérleggel számol. A nyilvánosság minderről tájéko­zott. Nincs hát ok nyugtalanságra, jelenlegi kedvezőtlen gazdasági hely­zetünket főleg ellenségeink használ­ják ki, akiktől dolgozó népünk távol tartja magát. Ezért tévesztett célt a pénzváltásról terjesztett híresztelés is. Csak becsületes munkával jutha­tunk előbbre. Csak a munka teremt­heti meg a takarékosság, valamint örömteli, gazdagabb életünk feltéte­lét. S ez ma mindannyiunk közös ér­deke. Szerkesszük efiUÜtt! Előző számunkban hírt adtunk arról, hogy megalakult az első társadalmi szerkesztőség Ipolysá­gon. Máris egy terjedelmes anya­gon dolgozik, amelyet a felszaba­dulási évforduló alkalmából no­vember 23-i számunkban közlünk. Azóta más városkákban is foly­nak kísérletek hasonló csoportúk megalakítására. Az eredményről később lapunk hasábjain beszá­molunk olvasóinknak. Addig is közöljük a közben beérkezett to­vábbi javaslatokat. • öttagú csoportok... A Hazai Tükör körül valóban érdekes mozgalom kezd kialakul­ni. Ezért én is szeretnék bekap­csolódni. Úgy érzem, hogy az új rovat valóban hazánk jobb megis­merését teszi lehetővé. Javaslatom az, hogy a társadal­mi szerkesztőség öt tagból álljon. Hárman szereznék az anyagot, a másik kettő pedig a következő munkát végezné: — szervezné az anyag gyűjtését, — a beérkezett anyagokat át­nézné és stilisztikailag csi­szolná, — a kéziratokat továbbítaná a szerkesztőségnek, — a Vasárnapi Új Szó szerkesz­tőségével tartaná a kapcsola­tot, megbeszélné az előzetes terveket . A tudósítóknak feltétlenül iga­zolványt kellene adni. Hasznos lenne, ha a szerkesztőség időközön­ként kiértékelné a társadalmi szerkesztőségek munkáját. E cél­bői évente egyszer összehívná őket. Rafael János, Párkány. • Az igazolvány megkönnyítené munkánkat Hasznos-kezdeményezés, hogy a Hazai Tükör összeállításába meg­kísérlik bevonni a vidéki tudósító­kat. Bizony mostanáig egyes közsé­gekről és falvakról (főleg ame­lyek távol esnek Pozsonytól) alig vagy egyáltalán nem jelent meg hír. így nem is tudunk róluk. Vállalom a tudósítást Tornavár­aljáról és környékéről. Bízom ab­ban, hogy más vidékekről Is akad jelentkező szép számmal, akik majd hozzájárulnak, hogy kölcsö­nösen megismerjük egymást. A tudósítói igazolvány megköny­nyítené munkánkat, főleg az anyagszerzést. Farkas Rózsa, Háj (kassai járás) • Mi is vállaljuk! Valamikor- Járfaluról küldtem híreket. Közben katona voltam, nemrég szereltem le. Most itthon­ról vállalom a tudósítást. Czinger István Nemesolcsa Szívesen küldenék tudósításokat községünkből a Hazai Tükör szá­mára. Bár gimnáziumba járok, mindennap utazom, sok szabad időm nem marad, de ezt a mun­kát örömmel vállalom. M. I. F é I. A Hazai Tükör című rovat mun­katársaként jelentkezem. Megadott téma szerint segíthetek feldolgoz­ni Párkány és környéke fejlődé­sét. Száraz Mária, Köhídgyarmat. Ojabb és újabb jelentkezők le­velét kézbesíti a posta. Következő számainkban olvasóink további ja­vaslatait, észrevételeit közöljük. Örülünk az egyéni jelentkezők­nek. Szeretnénk azonban elérni azt, hogy mellettük — az ipoly­ságihoz hasonlóan — megalakul­nának a társadalmi szerkesztősé­gek is. Ezek munkája könnyebben intézményesíthető és inkább meg­nyerhető a helyi, esetleg a járási szervek támogatása. Természete­sen, az egyéni tudósítók szerepe ezáltal nem csökken. Őket is örömmel köszöntjük sorainkban! Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az eddigi jelentkezők máris megkezdték munkájukat és a mai számunk Hazai Tükrében már megtaláljuk nevüket. A beérkezett javaslatokkal ko­molyan foglalkozunk ás várjuk a további jelentkezőket!

Next

/
Thumbnails
Contents