Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-12 / 266. szám, szerda

A nemzeti bizottságok egészében becsülettel helytálltak 1989 (Folytatás a 2. oldalról) említett alkotmánytörvény nem zárja ki a pótválasztásokat. Néhány városban ezeket az utóbbi hónapokban sikeresen megvalósították. Mindez tehát az egyes választókörzetekben kialakult politikai helyzet figyelmes megítélésétől és a választások politikai és szervezési előkészítésétől függ. Ezért a párt és a Nemzeti Front illetékes szervei felelősek. Tekintettel a pótválasztások szervezési és időigényére és más égető faladltok miatt azt tervezzük, hogy a nemzeti bizottságuk személyi átszervezését közvetlen pótválasztások nélkül hajtjuk végre. Valamennyi személyi változást a pártszervek közvetlen vezetésével valósítanak meg, azonban mindenkor a Nemzeti Front szerveinek aktív részvételével, amely mint a város és a vidék dolgozóinak szervezete képviseli a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség szövetségét. Ez az alkalom felhasználható arra, hogy megerősítsék a nemzeti bizottságok tanácsait és plénumait megfelelő képességekkel bíró képviselőkkel. Nem akarjuk titkolni, hogy az alkotmánytörvény szellemében mért ütésnek a jobboldali opportunisták, a szovjetellenes elemek ellen kell irányulnia. Azok ellen, akik felfedték szocialistaellenes gondolkodásmódjukat. Igen, úgy ahogy mindenütt, a nemzeti bizottságokban is nagyon érzékenyen és szigorúan differenciáltan fogunk eljárni. Mert nem vonhatjuk egy kalap alá azokat, akik megtántorodtak a jobboldal exponenseivel és a kispolgári szélsőségesekkel. Igazságosan ítéljük meg az embereket. Mérlegeljük komplez értékelésüket, és ne állítsuk félre őket pillanatnyi tévedésükért. Az általános visszavágás vagy a személyi számlák kiegyenlítésének módszere tőlünk törvényszerűen távol áll. Csak az érzékeny mérlegelés felel meg káderpolitikánk elveinek, és ennek semmi köze nincs az elvtelen megalkuváshoz. Azonban egyértelműen kijelentjük: a jobboldali opportunizmus stratégáinak, taktikusainak és ezek különféle gyakorlati megvalósítóinak, a szovjetellenesség mérgével átitatott embereknek nincs mit keresni a szocialista képviseleti testületekben. Ezeknek az embereknek távozniuk kell a nemzeti bizottságokból. Felhívjuk a figyelmet a megfontoltságra, a jól átgondolt eljárásra, de minél előbb tisztítjuk meg a nemzeti bizottságokat, annál jobb. Ezzel egyidejűleg és nem kisebb igénnyel kell megtisztítani a nemzeti bizottságok apparátusát is. Minden dolgozójának szilárdan az állami politika pozícióján kell állnia, ezt elkötelezetten kell vállalnia, nemcsak nagy szavakkal, ünnepélyes proklamációkkal, hanem mindenekelőtt tetteivel, tehát munkája minőségével, munkafegyelmével és áldozatkészségével. Feltételezem, hogy a személyi tisztogatás nem kerüli el a népművelési otthonokat, könyvtárakat, múzeumokat, színházakat és más művelődési létesítményeket sem. Éppen ezeknél nagyon indokolt a rendkívüli Igényesség. Ami a vezető dolgozókat illeti, bizonyosan értékelik a hatáskörükbe tartozó minden vállalatnál és minden intézménynél ezek politikai magatartását és munkakéfiességét. A személyi tisztogatáson kívül a nemzeti bizottságok aktivizálásának további feltétele az, hogy állandó élő közvetlen kapcsolatuk legyen a néppel, választóikkal. A nemzeti bizottságok és az állampolgárok kapcsolatában rendkívül fontos szerepe van a nemzeti bizottságok apparátusának. Az állampolgárok ezek dolgozóival kerülnek leggyakrabban érintkezésbe, tehát előttük ezek képviselik a szocialista képviseleti testületet. Nagyra értékeljük, hogy az apparátus dolgozóinak többsége kötelességeit lelkiismeretesen teljesíti, munkáját nemcsak foglalkozásnak, hanem jelentős politikai küldetésnek tartja. De az is igaz, hogy az emberek legtöbbször és gyakran jogosan panaszkodnak számos tisztviselő bürokratikus módszereire, beképzeltségére, érzéktelenségére, sőt durvaságára is. Az udvariasság, a tapintat, a türelem az emberekkel való kapcsolatban alapvető törvény az állami hatalom és a közigazgatás dolgozói számára. Az eltompult bürokraták és a modortalanok számára nem lehet hely a nemzeti bizottságok apparátusában. A nemzeti bizottságoktól sokat kívánnak. Úgyszólván nincs olyan ágazat, amelyért az állampolgárok előtt ne viselnének felelősséget. Azonban a követelmények igen gyakran ellentétben állnak valódi jogkörükkel és reális lehetőségeikkel. Ezt az állampolgárok többsége nem tudja, a központi szervek pedig, sajnos, ezt gyakran figyelmen kívül hagyják. Tudják, hogy a CSKP KB decemberi plénuma határozatának értelmében a kormányszervek új koncepciót dolgoznak ki a nemzeti bizottságok hatáskörével kapcsolatban. Az a cél, hogy a nemzeti bizottságok az állampolgárok részvételével alapvetően hozzájáruljanak az állami politika kialakításához és megvalósításához, hogy megerősítsék különösen a városi és a helyi nemzeti bizottságok önigazgatási funkcióját. Ismét ki fogják jelölni a kerületi és a járási nemzeti bizottságok hatáskörét. A kerületi nemzeti bizottságok tevékenységének elsősorban a népgazdaság irányítására kell összpontosulnia. A kiválasztott városi nemzeti bízottságokban feltételezhető, hogy az illetékes nemzeti bizottságokkal megegyezve helyesen végezték el hatáskörük kijelölését nemcsak saját területükön, hanem a szélesebb összefüggésekben is. Talán világos, hogy a nemzeti bizottságok fokozottabb hatáskörét és önállóságát a jelenlegi koncepció másképpen értelmezi, mint a jobboldali opportunisták. Nem lehet szó a szocialista állam központi szerveinek a nemzeti bizottságokra tett befolyása elnyomásáról, vagy pedig valami olyan védekező front kialakításáról, amely a nemzeti bizottságokat megvédi a központ befolyásától. Annak érdekében, hogy betartsák az egész országban a nemzeti bizottságok hatáskörének egységes alapelvét, és a nemzeti bizottságok tevékenysége koordinációjának céljábúl a szövetségi kormány egy kormánybizottságot alakított. Ennek tevékenységét, jogkörét, küldetését és személyi összetételét még tisztázni kell. A nemzeti bizottságok önállóságának és jogkörének növelése még mindig nyílt kérdés. Gyakran élesen kirajzolódik a nemzeti kormányok eddigi gyakorlata, pontosabban: az egyes minisztériumok gyakorlata. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a nemzeti bizottságokat ne hívják csupán formálisan helyi kormányoknak, hanem, hogy feladataik teljesítésére a központi szervek is alakítsák ki a szükséges feltételeket. Szükségesnek mutatkozik az is, hogy különösen a hosszú távú koncepciók kialakításakor és azok fokozatos megvalósításakor a szövetségi szervek is teljesítsék integráló funkciójukat. Fokozatosan ki kell építeni mindkét nemzeti köztársaságban az államigazgatás ésszerű rendszerét. Aktívabban, céltudatosabban kell megszervezni a Szövetségi Gyűlés és a nemzeti tanácsok képviselőinek a nemzeti bizottságokkal történő érintkezését, s ezt nem úgy kell értelmezni, mint csak a nemzeti bizottságoknak nyújtott segítséget, hanem mint a törvényhozó testületek tevékenysége számára is hasznos kapcsolatot. Az irányítási tevékenységben a járási nemzeti bizottságok sokkal adósak a helyi és városi nemzeti bizottságoknak. A nemzeti bizottságok munkája megjavításának fontos feltétele, hogy tevékenységükben következetesen érvényesítsék a párt vezető szerepét. Nem arról van sző, hogy viszszatérjünk azokhoz a profán módszerekhez, amelyekben a nemzeti bizottságokat a pártszervek helyettesítették. Nem érthetnénk egyet azzal sem, hogy naponta operatív módon beavatkozzanak a nemzeti bizottságok munkájába és egyáltalán nem akarjuk rájuk kényszeríteni, hogy a párthatározatok gépies végrehajtói legyenek. A nemzeti bizottságokban a pártpolitika hordozói a kommunisták, akiket ezzel a párt megbízott. A nemzeti bizottságokban dolgozó kommunisták irányításáért a párt illetékes szerve a felelős, és bizony nem mondható, hogy ezen a téren minden rendben volna. Ebből a munkából hiányzik a rendszer. A nehézségeket az irányítás formája és tartalma, valamint az ellenőrzés módszere idézi elő. A képviselők munkájának rendszeres értékelése inkább kivétel, semmint rendszer. A kommunista képviselők irányításában nem respektálják a nemzeti bizottságok tevékenységének sajátosságát, tapasztalataikat nem veszik kellőképpen figyelembe a pártpolitika kialakításában. Teljes mértékben tudatosítani kell, hogy ezekben a kérdésekben elkerülhetetlen az alapvető fordulat, mert ezt diktálja a nemzeti bizottságok küldetése társadalmunkban, és a jövő választások rendkívüli politikai jelentősége is. A pártszerveknek határozataik helyes megfogalmazásakor és a taktikai-politikai fellépés meghatározásakor nem kellene mellőzniük a nemzeti bizottságok tapasztalatait. A párt vezető szerepe érvényesítésének szempontjából döntő fontosságú a nemzeti bizottságokban alkalmazott káderpolitika, a már említett kritériumok alapján. Ide tartozik nemcsak a választást megelőzően a jelöltek kiválasztása, nemcsak a funkciós időszak alatt végzett munkájuk értékelése, hanem az is, hogy az embereket céltudatosan készítsék elő a nemzeti bizottságokban végzendő munkára. Röviden összefoglalva arról van szó, hogy a kommunista képviselők a párt élvonalbeli aktivistái legyenek, s a pártszervek ennek figyelembevételével dolgozzanak velük, teljesen bízzanak meg bennük és tevékenységükben rájuk támaszkodjanak. Indra elvtárs beszéde befejező részében összefoglalta a nemzeti bizottságok tevékenységének és a párt ezzel kapcsolatos feladatainak főbb pontjait: 1. El kell mélyíteni a párt vezető szerepét a nemzeti bizottságok tevékenységében és apparátusában a nemzeti bizottságok minden fokán. Ezeket ineg kell tisztítani a jobboldali opportunista, antiszocialista és szovjetellenes nézetek hordozóitól, és helyükbe szakmailag képzett és politikailag szilárd embereket kell választani. 2. Jelentősen növelni kell a nemzeti bizottságok aktivitását tevékenységük minden szakaszán, és tevékenységüket összpontosítani kell a központi bizottság májusi és szeptemberi döntéseinek teljesítésére és a kormányok programnyilatkozatainak megvalósítására. Ugyanakkor gondot kell fordítani a belföldi piac problémáira, fel kell számolni a szabálytalanságokat, harcolni kell a korrupció, a feketézés, a fogyasztók megkárosítása ellen. Ennek érdekében fejleszteni keli a plénumok, a tanácsok, a bizottságok, valamint az egyes választókörzetek képviselőinek politikaiszervezői munkáját. 3. A legnagyobb mértékben arra keli törekednünk, hogy a nemzeti bizottságok szoros kapcsolatban álljanak az állampolgárokkal, és felébresszék érdeklődésüket aziránt, hogy tevékenyen vegyenek részt a képviseleti szervek munkájában. Teljes mértékben fel kell újítani a rendszeres nyilvános választői gyűléseket, és fel kell használni a választók észrevételeit és bíráló megjegyzéseit. 4. Minőségileg magasabb színvonalon kell fejleszteni a nemzeti bizottságok és ezek művelődési, népművelési intézményeinek politikai-nevelő tevékenységét, hangsúlyozva a szocialista hazafiság, a proletár internacionalizmus alapvető problémáit, a szocialista országokhoz és különösen a Szovjetunióhoz fűződő szövetséget. 5. Növelni kell a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak és dolgozóinak felelősségtudatát, tevékenységűkben szilárdítani kell aa állami és a munkafegyelmet. Bp kell tartani a szocialista törvé. nyességet, és az állampolgárokkal történő érintkezésben a szocialista stílust kell érvényesíteni. 6. A nemzeti bizottságok funkcionáriusainak járási konferenciáit arra kell kihasználni, hogjr a felszabadulás 25. évfordulójának tiszteletére nagyszabású munkakezdeményezéssel javítsák az életkörnyezetet, és szépítsék városainkat és községeinket. Megszilárdítjuk testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal A NÉPI KAMARA ÉS A NEMZETEK KAMARÁJA KÜLÜGYI BIZOTTSÁGAINAK ÜLÉSE (ČSTK) — A Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája külügyi bizottságainak együttes ülésén Ján Markonak, a CSSZSZK külügyminiszterének expozéja, a csehszlovák külpolitika fő feladatairól szóló beszámoló, a közép-keleti, valamint a vietnami helyzetről kiadott nyilatkozat, és a Szövetségi Gyűlés 1970. évi külügyi kapcsolataira vonatkozó javaslat szerepelt. A két kamara együttes tanácskozását Bohuslav Lastovička képviselő, a Népi Kamara külügyi bizottságának elnöke nyitotta meg, majd átadta a szót Marko miniszternek. A külügyminiszter a csehszlovák külpolitika fő problémáival foglalkozva hangsúlyozta azokat az alapelveket, amelyeknek figyelembevételével ezt a politikát irányítani fogják. E politika feladata, hogy a többi szocialista országgal szoros együttműködésben békés viszonyokat biztosítson a szocializmus építéséhez, biztosítsa az ország szuverenitását, biztonságát és területi sérthetetlenségét és hozzájáruljon az imperializmus agresszív politikája ellen, a tartós békéért, a demokráciáért és a szocializmusért az egész világon folyó közös harchoz. Az ellenforradalmi erők az elmúlt évben egy köziis platformon, az antiszovjetizmus platformján álltak. Végső céljuk internacionalista kötelékeink teljes elszakítása, Csehszlovákiának a szocialista közösségből való kiragadása, és az úgynevezett demokratikus államok európai közösségéhez való csatolása volt. Ezeknek az erőknek a tevékenysége súlyos károkat okozott társadalmunknak, csökkentette nemzetközi presztízsünket és ártott a baráti szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainknak, ami a bizalom teljes elveszítéséhez vezetett, mondotta Marko miniszter. Ezért a szocialista országok e fejlődés miatt aggódva, hogy megvédjék a szocializmust Csehszlovákiában, úgy döntöttek, hogy csapatokat küldenek Csehszlovákiába. Ez az internacionalista szolidaritás, a testvéri és elvtársi segítség megnyilvánulása, és elkerülhetetlen lépés volt a szocialista Csehszlovákia érdekében. A külügyminiszter a továbbiakban hangoztatta, hogy külpolitikánkat az osztályharc feltételei közepette valósítjuk meg, ezért mindig szem előtt tartjuk az osztályszempontokat. Nincs semmiféle ellentét a szocialista közösség egységének megszilárdítása és a nemzeti érdekek között. Csak szoros szövetségben a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal lehet teljes mértékben biztosítani az ország szuverenitását, biztonságát és területi sérthetetlenségét. Ezen felül ezek a kütelékek természetes és megbízható alapul szolgálnak a termelőerők további fejlődéséhez a fejlett csehszlovák szocialista társadalomban. Most az a feladat áll mindannyiunk előtt, hogy céltudatosan fejlesszük a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködést a csehszlovák párt- és állami küldöttség legutóbbi szovjetunióbeli látogatása alkalmából kiadott csehszlovák— szovjet közös közlemény határozatainak szellemében. A Csehszlovákia és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország közötti bizalom, a hagyományos, testvári, baráti kapcsolatok továbbfejlesztése külpolitikánk kulcskérdése, hangsúlyozta Marko miniszter. A továbbiakban kijelentette, hogy határaink biztonsága egyszersmind a többi szocialista ország biztonságának a záloga. Ezért alapvetően fontos a szovjet csapatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásáról kötött egyezmény, amely szavatolja országunk és a szocialista világ biztonságát az imperialista agresszió veszélyével szemben. Ezután Marko miniszter Csehszlovákiának a szocialista országokhoz való viszonyával foglalkozva megállapította, hogy e kapcsolatok állandó javulása az egész szocialista tábornak érdeke. Különleges helyzetet foglal el a Vietnami Demokratikus Köztársaság, melynek az amerikai agresszorok elleni hősi harcát Csehszlovákia teljes mértékben támogatja. Azzal, hogy felvette a diplomáciai kapcsolatokat a délvietnami ideiglenes forradalmi kormánnyal, Csehszlovákia ismét bebizonyította, hogy az ideiglenes forradalmi kormányt a délvietnami nép igazi képviselőinek tekinti. Kínával foglalkozva Marko miniszter hangsúlyozta, hogy az az éles szovjetellenes és szocialistaellenes irányzat, amelyet a Kínai Népköztársaság propagandája még a legutóbbi napokban is hangosan hirdetett, nem a Kínai Népköztársaság belügye, mert óriási károkat okoz a szocializmus és a béke ügyének. Csehszlovákia a Mao Ce-tung csoport Iránti politikájában sohasem mondott le arról a készségéről, hogy áthidalja az ellentéteket, és rendezze viszonyát a Kínai Népköztársasággal. Marko miniszter ezután áttért a tőkés világ egyes országaihoz fűződő kapcsolataink értékelésére. Szavai szerint a tőkés országokban differenciálódási folyamat megy végbe, és mi becsüljük azoknak a realista erőknek a hangját, akik józanul értékelik a világhelyzetet és hajlandók levonni a szükséges következtetéseket. Részletesen foglalkozott a külügyminiszter a csehszlovák—nyugatnémet kapcsolatokkal. A Német Szövetségi Köztársaságban politikai erőknek bizonyos csoportosulására került sor, ami oda vezethet, hogy az NSZK rugalmasabb álláspontot foglal el egyes alapvető problémák, így az atomstopegyezmény, az európai biztonság kérdése stb. tekintetében. Egyelőre azonban nem ringathatjuk illúziókba magunkat, mert az 6j nyugatnémet kancellár kormánynyilatkozata nem mutat arra, hogy lényegesebb változások állnának be Bonn külpolitikai irányvonalában. Fontos területét foglalják el a csehszlovák külpolitikának az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok, amelyek jelentősen kiveszik részüket az imperializmus elleni világméretű küzdelemből. Csehszlovákia továbbra is szilárdítani fogja szolidaritását e népeknek nemzeti felszabadításukért, politikai és gazdasági függetlenségükért vívott harca iránt. Csehszlovákia hathatós segítséget fog nyújtani valamennyi fejlődő országnak. A csehszlovák kormányt nyugtalanítja a közép-keleti konfliktus jelenlegi fejlődése. Csehszlovákia határozottan elítéli Izraelnek az arab országok elleni állandósult agresszióját, melynek célja az imperializmus szolgálatában elfojtani a nemzeti felszabadító mozgalmakat ebben a körzetben. A külügyminiszter expozéjának jelentős részében az európai biztonság problémáival foglalkozott. Jellemző — mondotta —, hogy az európai enyhülést ellenző erők már nem mernek nyíltan fellépni az összeurópai értekezlet gondolata ellen. Természetesen látnunk kell az európai biztonsági értekezlet útjában álló nehézségeket. Igen nagy a jelentősége a Varsói Szerződés tagállamai prágai külügyminiszteri értekezletének, mely megteremtette a feltételeket az európai államok közötti párbeszéd megkezdéséhez. A konferencia megvalósításának útjában nem állnak leküzdhetetlen akadályok. Terroristákat ítéltek el (ČSTK) — A Brnói Járásbíróság szenátusa november 10-én hozott ítéletet František Navrátil és František Vituoä bűnperében. Nevezettek 1969. augusztus 23-án egy katonai épületbe hatoltak be, ahonnan fegyvereket loptak, s ezekkel, mint ahogy mindketten bevallották, a jihlavai járásban kommunistákra lövöldöztek. Terrorisztikus működésüket a fegyverek elrablása után azonnal meg akarták kezdeni, illegális csoportot akartak szervezni, s az erdőkben akartak rejtőzködni. Már számba is vették azokat a személyeket, akiket likvidálni akartak, többek között a helyi nemzeti bizottság elnökét és a község más funkcionáriusait. A vádlottak azonban nem hajthatták végre tervüket, mivel Alžbeta Hrnčiarová őr bátor beavatkozása révén a rendőrség elfogta őket és átadta az illetékes hivataloknak. A bíróság tettüket terrorisztikus akció előkészítésének, illetve szervezésének minősítette, s ennek alapján a büntetőtörvénykönyv 93. cikkelye értelmében František Navrátilt 8 évi, František Vitoušt pedig 5 évi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet még nem jogerős.