Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1969-10-05 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó
Az angolok milliói ezekben a napokban térnek vissza nyári szabadságukról. S lassan-lassan megelevenedik a politikai élet is, bár a parlamentet Erzsébet királynő csak október végén nyitja meg. Gyönyörű, verőfényes, meleg nyár volt ez a szigetországban, amilyenre évtizedek óta nem volt példa. S ha leszámítjuk az észak-írországi zavargásokat, a mostani arany, koraőszi napokban sincs sok baja a szigetnek. Hogy meddig, azt senki sem tudja, de egyelőre néhány jó hír fogadja a Wiison-kormányt. Javul a font Az első és legfontosabb a font sterling helyzetének várva-várt javulása volt. Mái az év második negyedében kb. százmillió fonttal többet sikerült keresnie Angliának külföldön, mint amennyit költött, s augusztusban újabb százmilliós profitot mutattak ki Nagy-Britannia részvénytársaságai. Fokozódott az export, csökkent az import, s bár az. ország adósságait kb. hárommilliárd fontra becsülik, a kormány örül, hogy nem csináltak újabb adósságot, s hogy végre — ha talán átmenetileg is — nem gyöngül, hanem erősödik a font. A másik jó hír az, hogy ezzel kapcsolatban megnőtt a Munkáspárt népszerűsége: a GALLUP-intézet szerdán közzétett legújabb felmérése szerint a konzervatív vezetés 12,5 százalékról 9 és fél százalékra csökkent. Ha ma lenne választás, még így is a t o r y k nyernének, hiszen velük érez a megkérdezettek 46,5 százaléka, s cs§k 37 százalék részesíti előnyben a Munkáspártot. De Wílsonék szerint nem ez a fontos, hanem az irányzat: a múlt hónapban még csak 34,5 százalék szavazott volna a Munkáspártra és 47 a konzervatívokra. Ha ez így megy tovább, akkor jövő őszre kiírhatják a választásokat, s ha a iont sterling helyzete netán tovább javulna, Wilsonék még meg is nyerhetnék ..." Ez azonban a jövő zenéje. Az aranyősz után rendszerint gyorsan romlik az emberek hangulata, fokozőftik a kormány népszerűtlensége. így volt ez tavaly is. Szeptember 29-én Brighton dél-angliai fürdővárosban megkezdődött a Munkáspárt kongresszusa, október 8-án ugyanott a konzervatívoké, s az ellenzék, amely a nyáron egyszerűen nem hallatott magáról, most lassacskán működésbe lép. Aki árt mond, mondjon bért is A font sterling megerősödése ugyanis nem égi mannaként hullott a szigetországra. Véres verejtékkel kellett megdolgoznia érte a munkásosztálynak, s egyre világosabbá válik, hogy súlyos árat kell fizetnie érte. A munkanélküliek száma jelenleg 606,000, a legmagasabb a háború óta, s a kormány deflációs — azaz a belső fogyasztást és hitelellátást mesterségesen korlátozó — politikája miatt egyre gyorsabban emelkednek az árak, növekednek az amúgyís magas létfenntartási költségek. Szeptember elején például, amikor Londonba visszatérve egy hétfő reggelen a földalattira szálltam, nem hittem a szememnek: lakásomtól a Piccadillyig a szokott egy shUlinges viteldíj másfél shillinggel emelkedett, ami csekély ötven százalékos ' drágulás! Ugyanilyen sokkok érik az embert naponta az üzletekben, a vendéglőkben, a moziban. S a háziuramtól is kedves levél jött, amelyben közli, hogy sajnos emelnie kell a lakbért... Az autógyárak sorra jelentik be a gépkocsik árának rendezését. Eredetileg éppen az áremelkedések megakadályozásának jelszavával állította fel Wilson az állami-ár- és bérhivatalt, de ez a hivatal valahogy készségesen engedélyez minden áremelést, s csak a béremelési követelésekkel akadékoskodik. (Nem tudja, hogy aki árt mond, mondjon bért is.) Lesz hát éppen elég baja a Wilsonkormánynak ezen a télen, és nem is csak a gazdaság frontján: máris gyülekeznek a viharfelhők az angol külpolitika egén Wilsonék kedvenc célja, a közös piaci belépés fölött. Mert az nem megy valami olajozottan. Belépni? Kívül maradni? A Wilson-kormány öt éve igyekszik azon, hogy Anglia teljesjogú tagként bekerülhessen a Közös Piacba, az Európai Gazdasági Közösségbe (EGK). Eddig két francia vétó csapta be az ajtót az angolok orra előtt. Ám amikor ez év tavaszán De Gaulle .tábornok letűnt a francia politikai porondról, bizonyos derűlátó angol kommentátorok naivan, de hetykén azt jósolták, hogy most már minden gyorsan és fájdalommentesen fog menni. Csalódtak. A helyzet nem sokat változott, mert kiderült, hogy De Gaulle szubjektív ellenérzésén kívül súlyosabb francia érdekek is gátolták a brit felvételt. Novemberben ül össze a „hatok", vagyis az EGK csúcsértekezlete (amelyen már az új nyugatnémet kormány vesz részt.), s a jelek szerint Pompidou részletes érveléssel készül meggyőzni partnereit arról, hogy Anglia felvétele még „nagyon korai", különösen a Közös Piac mezőgazdasági politikája és az angolok „saját" Nemzetközösségéhez fűződő különleges brit gazdasági kapcsolatok miatt. De minek? Ez a huzavona elkeseríti az angol „európaiakat" (így nevezik magukat KisEurópa hívei, akik mindhárom nagy pártban szép számmal fellelhetők, tehát Wilson éppen úgy a közös piaci tagság híve, mint Heath konzervatív, vagy Thorpe liberális pártvezér). Kiderült azonban, hogy minden újabb nehézség nyomán fokozódik az EGK-ellenes hangulat az angol közvélemény legkülönbözőbb rétegeiben. A jobboldalon úgy érvelnek, hogy „egyáltalán minek fussunk olyan szekér után, amelyik nem vesz fel?" Vannak szélsőjobboldali EGK-ellenesek, akik azzal ijesztgetik önmagukat hogy a Közös Fiac országaiban (elsősorban az olaszoknál és a franciáknál) erős kommunista párt működik, s ez a hatás „megfertőzhetné" Angliát. Vannak nacionalisták, akik hallani sem akarnak arról, hogy Anglia akár egy icipici darabkát is leadjon szuverenitásából (nem veszik észre, hogy a brit gazdasági életet közben csöndben kézbe veszi az amerikai tőke)." Ismét mások azt hangoztatják, hogy a nemzetközösségi tagállamokkal — elsősorban Ausztráliával és Új-Zélanddal — kialakított szoros gazdasági kapcsolatokat végveszélybe döntené a csatlakozás. Ezeknek a véleményeknek legharsányabb szócsöve a jobboldali, „birodalmi" irányzatú Daily Express, amely a maga csaknem négymillió példányával naponta hat col az EGK-tagság ellen. De a belépés ellen foglal állást számos baloldali politikus, beleértve a kommunista párt vezetőit is. Magas a „beugró" A kommunista párt rámutat, hogy a belépődíj túlságosan magas lenne az angol dolgozók számára: az árak, elsősorban az élelmiszerárak legalább 15 százalékkal emelkednének, súlyos helyzetbe kerülnének az amúgyis szorongatott munkáscsaládok, mert a kormány természetesen az ő kosztpénzükből fizetné meg a „belépődíjat"... Évente körülbelül egymilliárd fonttal növekednék a fizetési mérleghiány, amely most bátortalanul ugyan, de éppen. csökkenni kezdett. A parlament elvesztené szuverén jogkörét a létfontosságú gazdasági kérdésekben, s még inkább megnyílna az ajtó a több földrészt felölelő tőkés monopóliumok létrejötte előtt. Igazi Európát! A kommunista párt ezért szembeszáll azzal az állítással, hogy az EGK-tagság „európai" politikát jelent. Ha Angliát be is engednék a Közös Piacba, csupán egy szűk nyugati blokk tagja lenne, ráadásul a. nyugatnémet militaristák égisze alatt. Ezért inkább egy igazi európai egységért kell harcolni, el kell fogadni a budapesti felhívást, össze kell hívni az európai biztonsági értekezletet és egyezményes alapon meg kell szüntetni a kontinens államainak katonai és gazdasági szembeállítását — mondja a Brit Kommunista Párt. Az angol közvélemény növekvő többsége hallani sem akar a közös piaci tagságról: jelenleg csupán 26 százalék helyesli a belépést (júliusban még 33 százalék). Három évvel ezelőtt még az angolok 58 százaléka volt az EGK-tagság híve. Sok parlamenti képviselő követeli, hogy a kormány hirdessen népszavazást a belépés kérdésében, mert fgy hamarosan kiderülne, hogy nemcsak a francia kormány, hanem az angol nép is vétőt emel. Ez sikerült A Massachussetts állambeli Fali Riverben két lánytestvét egyszerre tartotta esküvőjét, és a férjek is testvérek voltak. Fernanda Rapos a múlt héten kisfiút szült, testvérének Therezának 46 perccel később kislánya született. A 999-es telefonszám Nagy-Britanniában a 999-es telefonszám feltárcsázásával mindenki segítséget kérhet a rendőrségtől. Igy tett a leicesteri Wilfred Peet is, akinek esete azonban teljesen rendhagyó. Peet ugyanis barátjával betört egy bankba, de társa a zsákmánnyal megszökött és őt bezárta a bank épületébe. Peet-et annak ellenére, hogy a rendörségtől kért segítséget most bíróság elé állítják. ócskavas Az Egyesült Államokban egyre nagyobb gondot okoznak a régi személygépkocsik. Tulajdonosaik egyszerűen elhagyják kocsijaikat, és igy New York utcáin 30 000, Chicagóban 40 000, Philadelphiában 20 000 elhagyott régi gépkocsi áll. A hatóságok számára olcsóbba jön, ha ezeket a gépkocsikat az ócskavas telepekre vontatják, minthogy megkeressék az elhagyott gépkocsik tulajdonosait. Ausztráliában kevés a nő A braziljai Recifében lakó Lindáivá Chaves szülei beleegyezésével Ausztráliában telepedett le, hogy itt férjhez menjen, mivel otthon nem akadt kérője. Chaves kisasszony eleget tett az ausztráliai kormány felhívásának, mely szerint az országban 8000rel kevesebb a nő, mint a férfi. Váratlan látogató Miguel Ribeira Sao Poulo-i lakos családjával a televizió műsorát nézte, amikor váratlan látogató zavarta őket. Nagy zaj közepette beszakadt a szoba mennyezete, és egy ló esett a meglepett családtagok közé. Valószinű, a ló a közeli legelőn megvadult és futtában rálépett a domb oldalba épített ház tetejére. Udvarias tolvaj A lengyelországi Siemianovice Staskiében csomagot kapott az egyik lakos. A névtelen küldemény egy doboz csokoládét és a kabátját tartalmazta, melyet nemrég egy katowicei kávéházban loptak el tőle. A csomaghoz csatolt levélben ez állt: „Úgy zuhogott az eső, hogy nem tudtam köböt nélkül az utcára lépni."